Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-25 / 101-102. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. deezember 25. 101—102. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Második háborús karácsony. Irta: MAILÁTH JÓZSEF gróf. Alig van keresztény ország, melynek talajába, családi életébe oly erős gyökérszálakat eresztett volna a karácsonynak ünnepe, mint a magyar nemzet leikébe, életfolyásába. A világegyház kebelében úgyszólván magyar nemzeti ünneppé kristályosodott szent karácsonynak ünnepe. A magyar ember e napon egészen családjának és gyermekeinek él. Gyermekeivel szinte gyermekké lesz. Tisztább öröme alig van, mint mikor a karácsonyban újra átéli a maga gyermekkori éveit. Ám, a magyar népnek tűzhelyére, otthonába már a második karácsonyi ünnep érkezik, a mikor hiányzani fog újra onnan a családapák sokasága. Fiuk, testvérek, rokonok, jóbarátok. Az itthonmara- dottaknak lelke, egyik, bizony nagyobbik fele is elröppen oda, a csataterekre. A hol élet és halál Mennyi élet, mennyi pálya... — BaJckay Béla. — Mennyi élet, mennyi pálya ! Ahány bokra, mind megáldva. Harmat rezeg az ágakon, Mint gyöngyszemek csüggnek azon. Gyümölcs, virág hajladozik, Az ut mentén illatozik. Kedve telik mindnek benne, Mintha paradicsom lenne. Vigság fakad, jólét támad, Alig sir fel a bubánat. Boldog ország . . . jövő ország . . . A rögök is ezt sugdossák. Mennyi élet, mennyi pálya ! Ahány bokra, megtépázva. Vihar verte az ágakat, A sok áldás sárba roskadt. A tar gallyon fátyol lebeg, Anya, hitves olyan beteg. Nincs a tájnak emberkertje, Mely ne volna földre vetve. S kik pompázva néztek égbe, Mindegyiknek egy a vége: Hősi tettek . . . emlékérem . . . Ott halt meg a csatatéren, Feielős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. között lebegve, talán újra nem lesz nyugalom, ünnep. Ahol bömbölni fognak talán ismét az ágyuk, mint az elmúlt karácsony szent éjjelén és ünnepén. Az ellenség újra és újra nem hallgat az ősz pápára, aki szeretetének, szivének szent jogaival kért a hadakozó , katonáknak ünnepet és a karácsonynak megszentelést. Az ellenség, amely dicsekszik, hogy Európa jogaiért és szabadságáért harczol: nem bírt felemelkedni az emberszeretetnek azon magasságára, hogy ember lehessen. Nincs kétségünk abban, hogy a mi hőseink az ágyumoraj és fegy- vercsörrenések közt is ünnepet ülnek — a lélekben. Mert a lélek felett sem az ágyuknak, sem a szuronyoknak nincs hatalmuk. Sóhajaik eljönnek és elszárnyalnak ide hozzánk. A templomokba, a sok üres otthonba. És viszont a mi lelkünk is velük van. Oda repült a harcterekre, a lövészárkokba. így egyesülnek a lelkek imádságban és titkos, sejtelmes üzenetváltásokban. Hogy milyen lesz a második Hazajáró lelkek. Irta : Bodnár Gizella. A családapa önvédelmi harczunk legelején, az első mozgósításkor a harcztérre ment. Nehéz volt a bucsuzás, de az 'erős asszony győzedelmeskedik fájdalmai szomorúságán. Csak egyetlen kis leányán aggódott, a ki végtelenül szerette apját; úgy, hogy ha csak pár napra is elutazott apukája . . nyugtalan és szomorú volt. A kis Annuska azonban most csodálatosképpen engedett. Sirt-sirdogált, hanem aztán elnyugodott. Az asztalteritést mindig ő végezte. Mikor első nap — apjának távozása után terített, nem is kérdezte édes anyukáját, hanem terített apja részére is. — Nem hagyta üresen a távozó apukának helyét az asztalon. — Apuka úgy is itt van köztünk mindennap. Hazajár a lelke. Hát hogy hagyhatnám az ő helyét üresen ? A katonák lelke hazajár. Ugy-e mamuka ? Az anya mosolygott; és hagyta, hadd teljen kedve a leánykának, ha őt ez a hit boldogítja. Hiszen valóban igazsága is van. Az apa lelke hazajár. Napról-napra hazajár. így történt hát a terítés minden délre, kivétel nélkül. Sőt olykor-olykor, nem is olyan ritkán . . a maga kezével szedett és csokorba kötött yirág is diszlett az apuka terítéke előtt. És jött az első háborús karácsony. Úgy félt ettől, a máskor örömmel teljes karácsony estétől. Már az ünnep előtt ápolgatta a kis Annuska a tél fagyától megmentett virágait. MiA kiadőhivaittlt illető ösBzea küldemények, pénzek, hir detések atb. Or. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétuer: szerdán és vasárnap. karácsonyunk ? Mi fordulat történhetik ? Az igazságnak, a diadaloknak mi fénye gyűl ki a betlehemi ünnepen : azt emberileg érezni, következtetni lehet, de biztosan tudni nem. Egy bizonyos. Hogy a mi lelkűnknek megnyugvása, békéje már elfoglalja a nemzetet. Kialakulóban van nemcsak a mi szivünkben, de a világ közvéleményében is. Igazságunknak mérlege odáig billent ahol már az egyensúly kezdődik. Az igaz Bírónak, az egyedül hatalmas Istennek Ítélete nemsokára bekövetkezikHogy a nemzet karácsonyfájára még nem tűzte a betlehemi Jézus a békeségnek, a diadalmas végnek olajágát: azon ne csodálkozzunk és ne is töprengjünk. Vájjon az idők telje a megváltásig nem nagy vajúdások, epe- dések közt érkezett-e meg ? De megérkezett. A megszabadulásnak világot átalakító keresztsége és igazsága végre is kigyult a betlehemi jászolban. A mi szent ügyünk, igazságunk kor aztán a szent est eljött . . . csokrot kötött és az apuka terítéke elé tette ... az ő kis kezének egyszerű himezéseivel, varrásaival együtt. És nyugtalan volt, mint még sohasem. Minduntalan, egy-egy szánkó-csengő hangjára kiszaladt az utczára . . . — Kit vársz ? — Apukát. — Oh leánykám . . édes leánykám . . de a jó asszony nem birt többet mondani, mert most már nem tarthatta vissza könnyeit. És egyszer csak újra hallja a szánkó csörgőket . . . Figyel ... és rohan ki a szobából. Hát apuka szólal meg. Most már egészen biztosan itthon van. — Annus I — Édesapám ! Ölébe kapja a leánykát a pár napi szabadságra hazaérkezett apa és csókjaiba füröszti Az anya felsír örömében s némán mutat az apa régi helyére ... az asztalnál . . . — így volt itt ez a teríték napról-napra fiam, mióta elmentél. A kis leányod szorgoskodott. El nem hagyta volna világért sem. Azt mondta, hogy te mindennap köztünk vagy . . a lelked még a tüzes harczterekről is haza jár . . . Az apának is megrezdül szemében a könny. —• Igaza van Annuskának. A katona lelke haza-haza jár: ha egy-egy perezre is. Hiszen a hazáért, az otthonért, a családunkért, gyermekeinkért harczolunk élet és halál között — Én biztosan tudtam, hogy a Kis Jézuska téged haza hoz — apuka. Mert a kis Jézus is sokszor teríthetett apukájának Názáretben.
