Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-15 / 99. szám
2 .SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. deczember 15. Mikor már felkopott az állunk, jön a rendelet az árdrágítók ellen. Szívesen látjuk, de nem sokat remélhetünk tőle. A köz- igazgatás megint meg fogja tenni a kötelességét; kegyetlenül elítéli az árdrágítókat, azokat, akik nem elég ’ravaszok a paragrafusok élein elosuszás nélkül járni. Vagyis a kis bűnösöket, a nagyok utánzóit, akiket a példaadás bibor eredménye vonz. A bűnösök tovább is dolgozni fognak az ismeretlenség homályában és tovább is tömni fogják a ropogós bankókkal duzzadt zsebeiket. Mert nekik holmi kis kihágás, holmi fogház nem imponál. Lám a hadiszállitási törvény kegyetlenül szigorú büntetési tételei sem voltak képesek visszariasztani a lelketlen uzsorahadat. — Valami más kellene. Amire a kormány nem képes. Amit paragrafusba szedni nem lehet. Nemzeti lelkiismeret, mely korbáccsal verné ki a templomba betolakodott farizeus hadat; mely hazaárulóként kézelnó ezeket az urakat s annak szégyenbélyegót ütné nyilvánosan a homlokukra, ahelyett, hogy térdre borulva imádná az aranyborjút, amit ezen a pénzen szereztek. Egy ilyen élő lelkiismeret segithetne rajtunk. De ez nincs. Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk hétfőn délután tartotta meg deczember havi közgyűlését. A közgyűlés igen népes volt, mert a tárgysorozat közé sok huza-vona után végre is felvették a „Szatmári részi gk. lelkészi állás“ választás utján való betöltését . . . Választási mozgalom képét mutatta tehát a „városháza nagy terme“, a mely pokoli melegséggel fogadta a városatyákat, mintegy jelezve, hogy ime itt,* a városházán „igy néz ki a fainség.“ Főispán megnyitván a gyűlést, következett a rendes polgármesteri jelentés, melyet Pirkler Ernő dr. olvasott fel. Polgármester megemlékezik arról, hogy 1915. évben van 200 esztendeje annak, hogy Szatmár-Németi egyesitett város szab. kir. város lett. A szatmári polgárság 1815-ben a 100 éves jubileumot fényesen megünnepelte. Most is megtettük volna ezt az ünneplést a 200. óv barázdáján, de a mostani nagy idők, a nemzet önvédelmi harcza most ünneplést nem engednek. Meg fogjuk ez emlékezetet cselekedni akkor, mikor arra az alkalmas idő elérkezik. Iszonyúan befütötl teremben hallgatjuk a jelentést továbbá arról, hogy fa ismét nincs és egy ideig nem is lesz. A bükk erdőipar részvénytársaság csusztatóit és a város tulajdonát képező iparvasut egy részét e hegyek között a hóolvadás folytán bekövetkezett áradat részben megsemmisítette, úgy, hogy azon ez időszerint a forgalom tökéletesen szünetel. így tehát az a remény, melyet a három napkeleti bölcs hozott az Avasból, hogy fa van, fa lesz — elcsúszott. Legalább egy időre a megkezdett szállítást folytatni nem lehet. Polgármester legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a szatmári katonáknak a világháborúban a harcztóren tanúsított hősi magatartásáról, amelyet legfelsőbb helyen is annyira elismertek és méltányoltak, hogy Őfelsége a szatmári cs. és kir. 5. gyalogezrednek uj zászlót adományozott, amelyet a harctéren avattak fel ünnepélyesen. A zászló- avatáskor a város közönsége nevében és képviseletében üdvözlő táviratot küldtem, jelenti a polgármester és gondoskodtam, hogy a város közönsége nevében a zászló rudjába szeg veressék. Az ünnepségről az ezredparancsnok távirati értesítést küldött, amelyben tudatja, hogy az ezred régi zászlója a Volkapukalcovka mocsarakban fekszik hős katonáink holtteteme alatt eltemetve. A város szegbeverési megváltás czimón 200 koronás alapítványt tett, melynek kamatait évenként egy elesett ötös hős árvája fogja kapni. Aztán a szatmári gk. papválasztás következett. 9-en pályáztak. A püspök hármas jelölése mellett mind a kilencz pályázóra szavazhattak. A szavazás megejtetvén eredménye a következő: leadatott hatvan szavazat. Ebből Gönczy Pál kapott 47, Máthó Gyula 11, Ar- deleán László 2 szavazatot. így a törvény- hatóság Gönczy Pált választotta meg és ezt a választást megerősítés céljából felterjeszti az illetékes egyházi hatósághoz. A választási eredmény kihirdetése után Gönczy Antal esperes hazafias érzelmektől áthatott meleg szavakkal mondott köszönetét a családja iránt ismételten megnyilvánult bizalomért. Itt említjük meg azt is, hogy a közgyűlés Kőrösmezei Antal nyugdiját fizetés czimón 6000 K, lakbér czimén 1000 K, szolgálati pótlók czimón 400 K, összesen 7 ezer négyszáz koronában szabta meg. Végre a közigazgatási bizottságba újra beválasztották azon tagokat, akiknek mandátuma ez évben lejárt. Kőrösmezei Antal városi főjegyző, helyettes polgármester, a városnál különböző munkakörökban 42 évet töltött szolgálat után, nyugalomba vonul. A hétfői közgyűlésen ezt a távozást a polgármesteri jelentés melegséggel és érté kés méltatással jelezte; melynek kapcsán két bizottsági tag is; (Kersztszeghy dr. és Gönczy Antal) fejezte ki a hangulatot, amivel Kőrösmezei Antal távozását kíséri a város közönsége. Maga a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg érdemeit. Nem vagyunk barátai sem a hivatalos sujtásoknak, sem pedig a túlzásoknak. A túlzások mindig magukban rejtik azt a gondolatot, hogy itt valami takarni való van, hogy itt valami szavak kellenek a valónak, az igazságnak elegyengetósére. De Kőrösmezei Antal távozásánál valójában azt az érzést kell tolmácsolnunk, melyet Szemere Bertalan fejezett ki egykor azokkal az őszinte szavakkal : régen látjuk, hogy érsz a nyugalomra s most, hogy megértél, legjobban fáj. Negyvenkét esztendőnek szolgálata minden pályán tiszteletreméltó. De egy ilyen városnak, mint a miénk szolgálatában megőszülni: egy élő múlt: egy az uj generácziótól alig értett fejlődési korszak, melyben éppen annak kell befejeznie munkásságát, a ki ennek a fejlődés megindításának tényezője, folyton kísérő munkása és tanúja volt. Mi volt Szatmár, mikor Kőrösmezei Antal, mint fiatal ember a város szolgálatába lépett? Milyenek voltak utczái ? A deszkapallós járdák ko-szakában. A gyenge mécsesek világításánál, a csordáskürt hajnali hangjánál, a régi polgárság egyszerűségével, jó módjával; intézményeink bölcseinél. íme csak egy pár kérdés és mily emlékek lobognak fel az ő távozásának magános, csöndes, zajtalan lépései nyomán. Talán lesz alkalmunk ezeket az emlékeket egyszeregyszer felgyújtani. Kár lenne, ha tüze elhamvadna és a feledésnek homályába borulna. Addig is kötelességet kell nekünk is teljesíteni; mert hiszen Kőrösmezei Antal látta a szatmári sajtót is — csecsemő korában. És hosszú éveken keresztül derék, szorgalmas munkása is volt. Hát ez a sajtó nem késik kimondani, hogy Kőrösmezei Antal nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel zárhatja le értékes szolgálati éveit. Életének csak két értékét emeljük ki. És ez az érték ma legnagyobb, amit a közszolgálat embere megszerzett. Kőrösmezei mindig a közönségért volt. Mindig a városért volt. Ez egy. Kőrösmezei mindig tisztakezü, megvesztegethetetlen és egyenes lelkű ember volt, a ki munkájából élt. És sohasem spekulált. Ez a másik... Kell-e többet mondanunk ? Ma nem 1 Lengyelország statisztikája. 1913- ban a lengyel királyság lakosságának 76 százaléka katholikus, 37 százalék orthodox, 15 százaléka zsidó, 5'3 százaléka protestáns volt. Litvánia lakosságának a legutolsó megszámlálása 1897-ben történt. Akkor a lakosság 30.8 százaléka katholikus, 52’9 százaléka orthodox, 1.2 százaléka protestáns, 14‘1 százaléka zsidó volt. Ruthénországban ugyancsak 1897-ben volt an utolsó népszámlálás. Akkor a lakosság 6'9 százaléka katholikus, 78-l százaléka orthodox, P8 százaléka protestáns 12-5 százaléka zsidó volt. hírek Sí Egy pár csizma nyolczvan korona, de az a csizma, a melyi két a múlt héten egy legény az édesanyjával a városháza udvarán mutogatott ennek is — annak is, a kinek csak panaszkodhatott. A dolog úgy történt, hogy legényünk, mint az édesanyja meséli ... 40 pengőért kialkudta valahogyan egy helyi czipésznél — a csizmát. Mert hogy hát jó legyen és ebben a nehéz méregdrága világban sokáig tartson. A csizma el is készült. A legény annak rendje, és módja szerint ... fel is húzta. Édes Istenünk, hiszen más világban negyven pengős csizmát még az urkocsisok, meg a lovastisztek sem viseltek, akik pedig fizettek, . . . mint katonatisztek . . . ó is fizetett . . . De a mi legényünk, édesanyjának szerel metes egyetlen fia megjárta. Ippeg sorozás előtt állott. Becsületes magyar legény- ember mostan való módjához akart megjelenni az igazság előtt . . és hogy ebben a csezmában dalolhassa vógtül-végig az utozát pántlikás kalappal, negyven pengős csizmában : „Ne sirassál engem kis angyalom Mert én nékem el kell masíroznom.* A faluban pedig a’ történt, hogy a mint legényünk néhányszor megmozdult és egykét sorozási próbafordulatot csinált a csezmában, a csezma összement . . . akár a Kiss Mihálynó gyereke a térítőn. Az anyai büszkeségből sirás lett. A fiúnak most már se negyven pengője, se csizmája. Mert ime a csizmáról kisült, hogy több a papír benne, mint a talp. Az anya harczi ingerbe jutott. Be a városba. — Fel a városházára! És ott voltak. Az anya könnyes szemmel. A fiú lábai bocskorban, arczán iszonyú csalódásban. Jön ez, az. — Tessék nézni . .. negyvenpengős csizma. — Egy pár csizma — negyvenpengő. Papír talp ... mi más . . . széjjel ment, mint a szuhai malom ... a szél fuvására. — Menjen a polgármesterhez. Mutassa meg a negyvenpengős csizmát — biztatja egy régi polgár. A rend egy embere odaugrik: — Mit? Maga csizma-ügyben akar a polgármesterhez jutni ? Mikor a szegény nagyságos ur nyakig van fa, meg tisztujitás ügyben . . ? Menjen csak nyugodtan haza. Meghagyjuk a czipósznek, hogy javítsa ki a hibát. Tegyen más talpot és a papirt használja fel más csezmában. Az ám, csakhogy a „mester“ arra még gondolni sem akar, hogy ő „ingyen“ végezzen egy öltést is. Nyolcz koronákért . . . megreperálja. Es ezt a lábmüvészet egész nyugalmával mondotta. Végre is valahogy a kemény suszter koponyába verik, hogy ezt a műveletet koronák nélkül kell megcselekednie. Anya és fiú a csizmát, negyvenpengős csizmát boldogan bízzák ... az elrendelt . . . újabb reparálásra . . . * ... Az nap, mikor, ezt a „Egy pár csizma“ esetét nekem egy szemtanú és fül- tanu elbeszéli, olvasom a következő hirt: A tilpaláa. Ifjabb Berliner Manó makói czi- pész nyolcz koronát kért el egyik megrendelőjétől egy pár czipő talpalásáért. Az ár nem alacsony, viszont a munka silány volt. A megrendelő feljelentésére a makói rendőrség negyven korona pénzbüntetésre ítélte a drága susztert. (Bp.) Mailáth József gróf hadi kitüntetése. Császári és apostoli királyi Felsége Mailáth József gróf valóságos belső titkos tanácsosnak, aki a sátoraljaújhelyi katonai betegmegfigyelőállomás miniszteri biztosa, a katonai egészségügy körül a háborúban szer
