Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-12-12 / 98. szám
Égé» évre 10 K — f. Félévre — 6 „ — „ Negyedévre — 2 K 50 f. Ugye* szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — égés* évre 8 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁB - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir dotések stb. I)r. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetése,]* egyszeri közlés* 1 korona ----------------- Nyllttór sóra 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétsier: szerdán és vasárnap. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. deczembep 12. Veszedelmes törekvések. Néhány hete hiriil hozták a lapok, hogy egy nőegyesület azt az eszmét vetette föl, hogy anyagiakban tehetősebb férfiaknak engedjék meg a több feleségtartást, sőt erre köte- leztessenek. a. minap pedig az egyetemi hallgalónők tartottak gyűlést annak érdekében, hogy az egyetemek valamennyi fakultását nyissák meg a nők előtt. Ezek a jelenségek mélyen fekvő szociális kérdést takarnak. Kézenfekvő, hogy kizáróan a nő megélhetési viszonyainak javítása és biztosítása e mozgalomnak a célja és az is bizonyos, hogy a háború befejezésével csak szaporodni fog ama nők száma, a kik önálló kenyérkeresetre lesznek utalva, mert hiszen épen a házasulandó férfiak között aratott legdusabban a halál. Nem lehet vita tárgya többé az sem, hogy a nők alkalmasak-e tudományos pályára, inert errevaló rátermettségüket beigazolták. Ámde másrészről azt is látjuk, hogy a kenyérkereső nő lelke lasAz özvegy ajándéka. Irta: CSITE KÁROLY. Soha oly látogatott, sóvárogva lesett hivatal még nem volt e világoD, mint most háború idején a postahivatal. A reggeli posta- érkezéskor zsúfolva van a felek részére fenntartott helyiség. Azonkívül a postaépület előtt is sokan várakoznak az ismerős, rózsaszínű tábori-lapokra, akik nagy tolongással fogják körül a levélhordókat, amint kilépnek a postaépület kapuján. Másfél hónapig az özvegy PaksáDÓ is mindennapos várakozó volt a postaépület előtt. Azzal a reménységgel ballagott el minden reggel hazulról, hogy ma csak bizonyosán jön levél a harcztéren küzdő fiától, de hiába, napról-napra azt a választ kapta a levélkézbesitőtől, hogy nem érkezett számára levél. A szegény özvegy nem akart már a levólhordónak sem hinDi. »Lehetetlen, — gondolta magában — hogy a nagy csomagnyi, rengeteg levél közt ne akadjon az ő számára is egy kis tábori lapocska! Tán tévedett: elfelejtette a postás I“ Várt tehát tovább. Nézte, nézte, mint osztja a levólhordó a többi várakozóknak a san-lassan elveszti finom fogékonyságát a családi élet iránt s távolról sem ápolja annak melegségét any- nyi szeretettel, oly nagyszerű odaadással, mint a „csak“ hitves. Az anyaságtól pedig egyenesen fél, mert hiszen a gyermek akadályozza a szabadabb mozgásban, gátolja kenyérkereső hivatásának teljesítésében, a melyet pedig nemcsak kötelességének tekint, hanem a lényétől elválaszthatatlan hiúság kielégítésének is. Nem szabad tehát e mozgalmakat sem lekicsinyelni, sem közkeletű frázisokkal agyonütni, hanem a legkomolyabb gondoskodás tárgyává kell tenni a két malomkő közé került nő okos, célravezető és az állami érdekeknek legmegfelelőbb megsegítésé* A kenyérkereső pályák szertelen megszállása hova-tovább elvonja a nőt legszentebb és leghasznosabb hivatásától vagy legalább is gátolja eredményes betöltésében. Ez pedig különösen most erősen nemzeti érdekeink ellen való. A többnejüség gondolata halvaszületett idea s bár nőktől szármaleveleket. Ámde hasztalan várt ő, nem került elő levél számára. Csalódottan, mélyen megszomorodva tért vissza minden nap a kis lakására. Mig végre meghűlt a sok várakozásban s egy hónapig ágyhoz kötötte a betegség. A jószivü, szomszédos, szegény napszámos asszony lakótársa gondozta betegsége idején, mialatt a nappalokon át szobaajtóját leste, hogy mikor toppanik be a levélhordó a várva-várt levéllel? Csalódott ismét mindennap 8 már többször keserűen kifakadt: — Óh, édes Istenem, bizonyosan meghalt az ón szegény fiam, azért nem jön tőle levél! . . . Mily szerencsétlen vagyok én, hogy még azt is megvonta tőlem a sors, hogy kaphattam volna egyszer gyermekemtől levelet 1 .. . Mikor felgyógyult, sem ment el többé a postaépület elé, mert munka után kellett neki nézni. A kis megtakarított pénze elfogyott betegségére s nem kapott hadisegélyt sem, noha kenyórkeresője volt már a fia, de mint tényleges katona vonult be. Azok után pedig nem adnak hadisególyt a szülőknek. Napszámra járt azontúl a szegény beteges öreg néni. Fáradtan, teljesen kimerülve támolygott haza estónkint. Egyik késő őszi estén, amint kinyitotta a szobaajtóját, valami papirféle hullott le a czipőjóre az ajtónyilás közül s amint lenyúlt érte a küszöbre, egy tábori levelezőlap akadt a kezébe. Zárva találta a levólhordó az ajtóját, úgy dugta a nyílás közé az érkezett lapot. zott, ők döbbennének meg legjobban, ha valakinek eszébe jutna valóra váltani. Évezredes erkölcsünket, egész társadalmi és állami életünket felforgatná ez s a nőt bizonyos vonatkozásban rabszolgasorba alacsonyitaná. A nőkérdés rendezését sürgős föladattá avatta a háború s merőben nemzeti érdeket szolgál az, a ki már most hivatásszerűen és komolyan foglalkozik vele. Egy bizonyos, az, hogy a kiindulási alap csak az lehet, hogy a nőt meg kell tartani Istentől kijelölt természetes hivatásának. Társadalmi életünk trónusára a családiasságot kell ültetni s a családi élet célját, tartalmát, erkölcsösségét a gyermekben lássuk és tiszteljük. A sokgyermeket valóban istenáldásának tekintsük s a sokgyermekes anya legyen előttünk a legszentebb nő, a ki a háború folytán meggyérült férfisorokat kitölti. E czélból természetesen meg kell könnyíteni a családalapítást. Nemcsak a megélhetést, de a jó megélhetést kell minden polgár számára biztosítani s ez annál inkább Különös izgalommal, erős szívdobogással sietett Paksánó a szobájába s annyira reszketett a keze, hogy alig tudta lámpáját meggyujtani. — El a lelkem fiam 1 — sikoltott fel örömében, amint olvasni kezdte a tábori lapot, melyen arról értesítette a fia, hogy jól szolgál az egészsége s egyébként sincs rossz dolga. ,Már teljesen megszokta a háborús életet. Élelmezésük is jó s ha még egy kis czigarettát kaphatna, akkor teljes volna a megelégedése . . . — Küldök, galambom fiam, küldök egész skatulyával 1 — mondogatta az özvegy boldogan s elolvasta egyfolytában vagy húszszor is a lapon irt sorokat, azaz csakis a fia Írását. A levelező-lap alján ugyanis két sornyi egyébb Írás is volt, olyas nehezen olvasható uras irás, melyhez hasonlót^ (de rövidebbet)3 látott már az özvegy mások táborilapján, tudniillik a parancsnoki láttamozási. Ügyet sem vetett hát Paksáné az ismeretlen írásra. Másnap korra reggel vásárolt egy kis skatulyára való czigarettát, becsomagolta, ellátta megfelelő czimzóssel s elindult vele a postára. Útközben betért Zsoldosnó komaasz- szonyához, akinek három fia harczol a hazáért. Boldogan mutatta az özvegy a fiától kapott levelet: — Nézze csak, édes komámasszony, irt végre-valahára a fiam I Nincs semmi baja. Üdvözli kigyelmedet is . . . Moldosné komaasszony is boldog mó-
