Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-12-08 / 97. szám

XXIV. évfolyam. Szatm&r—Némsti, 1915. deezember 8. 97. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP é 22'p *** IQ A kiadóhivatalt illet5 összes küldemények, penzek, húr detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hird.tii.lt egyszeri ltOzlóae i korona ----------------- Nyllttér sora 40 flllór. ----------------­mi nden béten kétszer: szerdán, és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 , — , Negyedévre — 3 K 50 f. Egyes Bzám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Az állami alkalmazot­tak megsegítése. Köztudomású, hogy a kormány a háborús viszonyok folytán nyo­masztó helyzetbe jutott közhivatal- nokok helyzetének javítására elő­zőleg már rendkívüli segítséget, továbbá úgynevezett beszerzési elő­leget utalt ki, most pedig előbb a fölbatalmazási törvényjavaslat ke­retében, később attól elválasztva, önálló javaslat alakjában 20 száza­lék fizetésjavitást óhajt a törvény­hozás által 1916. évre megszavaz­tatni, a mely a mondott év első tiz hónapjában egyenlő részletekben lenne folyósítva. A már fölvett fi­zetési előlegek szintén a jövő óv első tiz hónapjában lesznek egyenlő részletekben levonandók. Óhajtjuk, hogy a törvényhozási tárgyalások rendén ez a kérdés a politikai szempontok kikapcsolásá­val, pártérdekek félretolásával, tisz­tán az ország teherviselési képes­sége, de egyúttal a közhivatalnokok anyagi helyzetének helyes mérlege­lésével oldassék meg. A kormány és elnöke — a maga nemesen altruisztikus fölfogását vitte bele e kérdés napirendrehozatalával és igy igazán szomorú látvány lenne, ha a felelősséget — állásánál, de az ország jelenlegi pénzügyi helyzetének kizárólagos ismerésé­nél fogva — majdnem egyedül vi­selő kormány ez akcziója politikai és párt szempontok szerint mérle- geltetnék és a legjobb indulattal megkezdett kormányakczió, a köz­hivatalnokok elégedetlenségének szi­tására használtatnék ki. Meg vagyok győződve, hogy a kormány és pénzügyminisztere tel­jes tudatában vannak a közhivatal­nokok elszomorító anyagi helyze­tének és ha mégis megállották az orvoslás általuk javasolt határánál, akkor az mindennél felsőbb érdek­ből, az ország pénzügyi egyensú­lyának érdekéből történt. Meg vagyunk arról is győződve, hogy a javasolt fizetésjavitás még sem az a véghatár, a melyen túl, objektiv érvek alapján, a pénzügyi egyensúly megingatása nélkül el­menni nem lehet. A háború 1916 közepén éri má­sodik évfordulóját. Iparos, kereskedő, gazda meg­találja a háborús drágulás köze­pette számításait saját termeléseinek viszonylagos áremelkedésében. Egyedül a szellemi munkások és közöttük főleg az állami alkal­mazottak azok, a kik saját magu­kon segíteni képtelenek voltak, a kiknek úgyszólván gyomrukban járta tánczát a háborús drágaság. Másfél éve kezdődött sanyarú hely­zetük. Másfél évnek megfelelő 20 százalékos javitás — a helyzettel, az időbeli egyezéssel — megokol­ható és a pénzügyi egyensúly meg­ingatására sem vezetne. És egyúttal egy nagy anomá­liát küszöbölne ki. Vannak ugyanis állami alkal­mazottak, a kik beszerzési előleg ozimén évi fizetésüknek 25—30 szá­zalékát vették igénybe: a 20 szá­zalék javitás csakis az évi egyenes fizetés után járna és tiz hónap alatt vonatnék le. Ez alkalmazottak családjai a jövő évben (például egy 3400 ko­ronás közhivatalnok helyzetét te­kintve, a ki kapna 20 százalék ja­vítással 680 koronát és igy tiz Névtelen levelek. — Befejező közlemény. — Á közelmúltban egy würtembergi város lakosságát éveken át izgalomban tartották ily, egy kéztől származó, sorozatos névtelen levelek, melyeknek majdnem kivétel nélkül czélját: tervezett házasságok elé hazug rá­galmakkal nehézségek gördítése képezte. Hónapokon át tartott lázas kutatás után sikerült egy előkelő társadalmi állású urinő személyében a titkos levelek íróját kinyo­mozni. Két írásszakértő egyhangú és kétsé­get kizáróan meggyőző véleménye alapján a T. városi bíróság által a német büntető Tkv 185. és 186. szakaszai alapján 3 havi bör­tönre ítéltetett el. Apróbb gyanuokoktól eltekintve, más határozott terhelő adat, mint az írásszakértők véleménye, nem is állott rendelkezésre, de ez oly részletes és indokolásában oly meg­győző volt, hogy a biróság tagjai nyugodt lelkiismerettel vehették ezt teljes bizonyíték­nak annál is inkább, mert a névtelen levelek a vizsgálat megindításától kezdve elmaradtak. Igen természetes, hogy ezt általános­ságban alkalmazni nem lehet, mert a leg­gyakorlottabb és legképzettebb Írásszakértő is egyes esetekben — megfelelő összehason­lító anyag hiányában, egészen határozott, döntő bizonyítéknak elfogadható véleményt nem adhat. Épen azért helyesen van a biró­ság szabad mérlegelésére bízva az irás-szak- értők leadott véleményének értékelése. Egy képzett és megfelelő gyakorlattal biró írás­szakértőnek nemcsak az a czólja, hogy vélemé­nyét egyszerűen csak leközölje, hanem főképen, hogy annak helyességéről részletes és érthető indokolással a biróság tagjait is meggyőzze. Hogy a graphológiai tanulmányok nem­csak psychologiai, patbologiai szempontból és az igazságszolgáltatás terén, hanem tudomá­nyos irodalmi téren is gyakran döntő sze­reppel birnak, azt a Shakespeare—Bacon- kérdésnél is láttuk. Bár a lepfontosabb bizonyító anyag: Shakespeare kéziratai (melyek tudvalevőleg a Globe-szinház égésekor szintén elpusztul­tak) a graphologusoknak rendelkezésére nem állhatták, a csekély számú meglévő kézírás­ból is konstatálható volt azonban, hogy Shakespeare Írásánál teljesen hiányzanak azon karakterisztikus jellegzetességek, me­lyek a nagy Írók, tudósok és költők Írásá­nál többé kevósbbó, mindig találhatók, el­lentétben Bacon Írásával, hol mindez vilá­gosan észlelhető. Ezt a ^hírneves graphologusok által megállapított tényt természetesen nem lehe­tett s nem is vették pozitív bizonyítéknak, hanem kétségtelenül nagy szolgálatára vált az irodalom-történelmi téren ez irányban folytatott kutatásoknak. Mig külföldön a graphologia terén egész irodalom fejlődik ki, addig hazánkban ezi­ránt sajnos még kellő érdeklődés sem mu­tatkozik. Már pedig a graphologia szabályait és tanait általánosságban nem lehet mindig alkalmazni, mert az irás és annak sajátos­ságai az egyes fajok, nemzetiségek szerint is bizonyos külön sajátos karakterrel birnak s igy az egyes nemzetek Írásainak tanulmá­nyozásánál nem minden esetben lehet a gra­phologia tanaiD nyugvó ugyanazon követ­keztetéseket levonni és szabályokat .'alkotni. De ez természetszerűen következik már abból is, amit például legfeltűnőbben észle­lünk, hogy a 20—30 éven át oktatott lakos­ságnak nagyrészt hasonló Írása van s miu­tán a tanítókat magukat is az egyes álla­mokban különböző theoria alapján irányítják az irás oktatására, már ez is indokolja az irás sajátosságainak egyes nemzetiségek sze­rinti különbözőségét. S éppen ezen lényeges Ikörülmény teszi lehetővé, hogy mint Franoziaországban a „Soczióté de Graphologie“, Németországban „Deutsche Graphologische Gesellschaft“ és a többi müveit államokban is alskult ily egyesületek fontos hivatásuk tudatában ered­ményesen működnek, nálunk is alakulandó ily egyesület működése mellett a magyar igazságszolgáltatásnak csakis képzett írás­szakértők álljanak rendelkezésére, mert elte­kintve ettől, a graphologia maga, mint tu­domány is érdemes arra, hogy ezzel és spe- cziálisan a magyar irás karakterének tanul­mányozásával is behatóan foglalkozzanak nemcsak azok, ,kik annak a bíróságok előtt praktikus hasznát veszik, hanem mások is minél szélesebb körökben. Fischhof Gyula hites törvényszéki Írás-szakértő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom