Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-11-28 / 94. szám

SZATMÁRI HÍRLAP'

Szatmár-Németi, 1915. november 28.

2

Három irgalmas nővér indull el Szibéria felé a mi magyar foglyaink meglátogatására. A Vöröskereszt Egylet bízta meg őket az édes anyák fönséges önfeláldozásaihoz méltó küldetéssel, hogy szinről-szinre lássák, tanúi lehessenek a mi foglyaink helyzetének. Tudunk eseteket anyákról, a kik hogy fiaikat láthassák, mérhetetlen utakat tesznek. Szép, módjuk. De mikor ezekre a Szibériába, foglyainkhoz igyekező irgalmas nénék áldozataira, fáradalmaikra, őket érhető veszedelmekre gondolunk, lehetetlen, hogy fel ne kiáltsunk: „Angyalok cselekedete, gyönyörűséges missziója.“ őket a nemzet küldi. A közös anya. Az ő fiaiért küldi, a kik Szibéria dermesztő hidegében szenvednek, tűrnek és várakoznak szabadulásuk után. S íme előhírnökként már útban vannak a szárnytalan angyalok, a kik rémitő szenvedések, áldozatok, könnyet fakasztó pusztulások nyomán viszik a közös anyának és női szivükben az édes anyáknak forróságát, üzenetét, a magyar anyáknak lelkét az ő fiaiknak. Elgondolni is nehéz, érezni is megrázó érzés, mi jelenet, a földön alig támadt jelenet fakad ki a sötét Szibériának talaján, ha Jézus oda segíti az ő leányait. Virág nyílás, melyet a szenvedések és égő honvágy könnyei fakasznak. Öröm, mely néhány napra meleg napsugárként tölti be a ködös, sötét földrészt. Gyermeki felkiáltások, a csudáiko- zásnak tündér világa, a milyen csak angyaljáráskor van a földön. Mert angyaljárás az ő járásuk. És ezt az utat mi is bejárjuk lelkűnkkel. Veletek szárnyalunk Jézusnak leányai .. . Menjetek! Siessetek 1 Vigyétek ezer és ezer anyának forró szeretetét! A Kaukázus jéghegyei között rózsák fakadjanak lábatok nyomain. A romokon, miket utatokban találtok: a győzelem diadalmainak virágfa- kadását lássátok. Szenvedéseitek, nélkülözéseitek, önfeláldozásaitokba mártíroknak koszorúját kössék nektek. És e koszorút a nemzet hálája szentelje meg.

. . . Három irgalmas nővér halad a szibériai fogoly tábor felé .. . Mennek ... a magyarokhoz . . . Isten legyen veletek!

A képviselőház összeül. Mint jeleztük, a képviselőbáz e hó 30-án összeül és uj törvényjavaslatokat és rendeleteket tárgyal. A kormány törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé a hathónapos indemnitásról; a tisztviselők 87 milliós drágasági pótlékáról; a pénzintézeti központról. Rendeletet mutat be a csődönkivüli kényszeregyeztetésről s a büntetések felemeléséről; benyújtja a csődtörvény módosítását; pótlásokat és kiegészi— Én is — követték a gyermekek a felbuzdulást.

. . . Egész sereg gyerek jön a füzesek felől. Mindegyiknek ölében nyaláb faág van. A Jánoskáék és Margitkáék házához igyekszenek. Odaérve, csendesen leteszik. Aztán belépnek a szegény asszony házába és elmondják, miért szedték és hozták a fa- galyakat.

A szegény asszony sírva fakadt.

— Hát ti igy szeretitek egymást ?

— A jó Isten áldjon meg benneteket.

Megkérték végre a szegény asszonyt,

hogy másnap engedje el Jánoskát és Margitkát a kirándulásra. Uzsonnáról sem kell gondoskodni, mert semmiben sem leszen hiány.

A kirándulás javában folyik. A még zöldelő erdő visszhangzik a gyermekek dalaitól.

És megkezdődik az uzsonnálás ...

Jánoska és Margitka is előveszik iskola- tarisznyájukat. Egészséges barna kenyér van benne. A gyermekek körülveszik az árvákat. Kérnek tőlük egy falat hadi kenyeret, ők meg ugyancsak osztogatják a szalonát, egyikmásik pompás, hófehér kenyeret.

A tanító ur lelki örömmel nézi-nézi az egybeforrt, eggyé lett gyermeksereget. Szemében megcsillant a köny és igy szólott:

— Szeressétek egymást gyermekeim mindig, mert csak igy fogja a magyar — a magyart szeretni újra, mikor a nagy háborúnak vége lesz. Mester.

téseket a rendkívüli ■ intézkedésekhez. Törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé az árdrágítók ellen s az izlám vallás reczepcziójáról, a hazai iparfejlesztési törvény meghosszabbításáról, a viczinálisokról és az ipari, bánya- és kereskedelmi munkások hatósági ellátásáról. Ugyan ez nap délutánján a főrendek is tárgyalnak.

Mcgsiklik, elesik

valaki a takaritatlan 'járdán, olyan jóízűen tudnak kaczagni a járó-kelő emberek. Mert hiszen abban, hogy valaki elveszti egyensúlyát, talpa alól elmarad a föld, egy pillanatra van valami furcsaság, látszólagos ferdeség, ügyetlenség — amik pedig a humornak, a nevetésre biztató élczelődésnek forrásai.

Ez a derűre csábitó pillanat, ez a ka- czagtató inger azonban csak addig tart, mig a szemlélő már észre veszi, hogy az a meg- siklott ember ott marad a földön. Nem bir talpra állani, sokszor megmozdulni sem.

Akkor a tudat folyamata, az eszmélet gyors, mint a pillanat. És átcsap a megdöbbenésbe, a részvétbe, a segíteni akarásba. Ha a szemjólő t. i. normális lélek. Mi több, jó lélek. És ha még látnia kell, hogy baleset történt, hogy láb, kéztörés, más szerencsétlen eset következett be, azonnal mérlegeli az okokat is. Nemcsak a szerencsétlen ember iránt ébred fel lelkében a részvét, de felháborodik azok ellen is, akik a járda takarítást elhanyagolták. Rendőr, csendőrség, kártérítési § usok szöknek eszébe. S kijut mindenkinek, aki csak igaz, vagy vélt oka, a család szerencsétlenségének. Mert bizony sokszor egy egy egész családnak szerencsétlensége egy-egy láb, vagy kéztörés.

*

Csodálatos, hogy csak egy motívum nem igen jut az emberek eszébe, leikébe és igy okulásába sem. Nem gondolnak arra, hogy hát az ő házuk előtt elvonuló járda hányszor maradt takaritatlanul. Talán éppen e szerencsétlenség ideje alatt is sikos, takaritatlan volt. Talán a kaputól az utczára vezető kis csatorna, most sincs befedve. Pedig itt, ilyen járdán ólálkodik a legnagyobb veszedelem. Hányszor irtunk ezekről a csatornákról és még ma is százakra mennek azon veszedelmes helyek, hol a fedetlen kis csatornák a legnagyob szerencsétlenségeknek okozói. Mily kicsinyes kötekedés, mondják. Pedig néha, mily sokszor kis dolgok szülői — a szerencsétlenségnek *

A prevenczió, a megelőzés érzéke tompa, fejletlen állapotban van minálunk. Pedig a prevenc7Íók valóságos őrangyalaink. Mentőink.

— Mily pedáns, mily kicsinyes, — (mondják a nagy humanizmust hirdető koponyák és modern felfogások), ha valaki az égő czigarettát eltapodja az utcza járdáján. A narancshéjat, a dinnye hajat eltávolítja onnan. Pedig már a gyermekeket kellene erre az igaz emberbaráti ^cselekedetre rávezetni. Vérükbe, lelkűkbe oltani. Az a cziga- retta, nagy pusztító tüzeknek volt okozója. Az a dinnye, narancshaj érzékeny, súlyos szerencsétlenségnek oka; járda behintésének elmulasztása sokszor magától a háztulajdonostól keserves tandijat szedett. De a tiszta önérdek nélküli jótevés nem a modern humanizmusnak tulajdonsága. A nemes gondolat, hogy én elkerüljem a veszedelmet, de teszek, megteszem azért a prevencziót, mert talán más embertársam jut veszedelembe.

A mig a rendőrséget nem támogatja ez az igazi felfogás és cselekvés is; mig a a rendőrségnek segítségére, támogatására nem hajlandó — legalább is — a közműveltség igazi tartalma, addig a rendőrség még akkora §-usoknak szigorú végrehajtásával sem fog boldogulni. Mig azok a rendeletek, a lelkeket, a sziveket nem hódítja meg a belátással, az igazi humánus felfogással . . . addig még a középületek, sőt hivatalos helyiségek előtt is szerencsétlenségek történnek a takaritatlan járdákon. Mint történt a múlt télen.

Nincs cseléd, nincs munkás — mondják többen . . . Hát rá kell szoktatni gyermekeinket. „A munka nem szégyen“, elméletét úgy látszik csak az iskolában tanulják. Gyakorlatát az élet. elutasítja.J Jól eső örömmel jegyzem fel, hogy szemtanúja voltam, mikor ezt a most szóvá tett prevencziót úri emberek és jómódú szülőknek gyermekei, még leány gyermekei is végezték. És talán szerencsétlenséget hárítottak el.

A

Ismételten kérjük azon olvasóinkat, akik előfizetési dijukkal hátralékban vannak, szíveskedjenek e hátralékukat postafordultával kiegyenlíteni, mert nekünk a nyomdával szemben sürgős kötelezettségünk van.

Rorate — hajnali misék. Ma van az

adventi időszaknak első vasárnapja. A egyházi évnek kezdete. A kath. egyház ugyanis nem a polgári évnek rendjét tartja. Ma, advent első vasárnapjával kezdődik az ő esztendeje és pünkösd utáni utolsó vasárnappal végződik. Az Advent négy hetében egyházunk előkészíti híveit, az Ur eljövetelére. Szemük elé, lelkükhöz közelebb hozza a megváltásnak, a lelkek békességének gondolatát, érzéseit és a karácsonynak jelentőségét az örök üdvösségre. Advent kezdetén szólalnak meg az egyház harangjai a kedves és bensőséges Roratékra, hajnali misékre. És felhangzik az Ur eljöveteléért epedő, sóhajtás: Harmatoz- zatok egek a magasból:“ A hívek nagyon szeretik ezeket a hajnali miséket. A hajnal ébredése, csendessége lelkűket fogékonnyá teszi az imádságra és elmélyedésre. Főleg most, a nagy időkben. Második éve. hogy a háborús idők roratéját érjük és várjuk a békességnek örömét és kérjük Istent, hogy a magyar nemzet, lélekben is újra szülessék.

Egyházmegyei hir: Dr. Schefler János theologiai tanárnak királygyiirüvel való doktorrá-avatása a budapesti egyetemen november 29-én (hétfőn) lesz. Ő Felségét dr. Jankovich Bála vk. miniszter fogja képviselni. A szatmári Papnevelő Intézetet az ünnepségen dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok, szemináriumi rektor képviseli.

Papi Recollectio lesz deczember 1-én d. u. 5—6 óra közt, a melyre a főtisztelendő vidéki papságot is tisztelettel meghívjuk. Szatmár, Püspöki Konviktus. Bóta Jenő S. J. házfőnök.

A Tisza—Szamos közi ármentesitő Társulat közgyűlése f. hó 24-én folyt le, Kende Zsigmond elnöklésével és a tagok érdeklődésével. A társulat a pozsonyi katonai parancsnoksággal egyességet kötött, hogy négyezor hadi foglyot foglalkoztat a Tur-csatorna építésénél. Az egyessóg szerint, ha a társulat legalább 600 foglyot a fogság végéig foglalkoztat, a hadügyi kincstár kész nemcsak a foglyok részére epitett fogoly-tábor költségeit fedezni, hanem a foglyok élelmezése fejében egy-egy fogoly napi élelmezésére 1 K 34 fillért ad. E szerződést a közgyűlés jóváhagyta. Arról is tudomást vett, hogy a Tur-csatorna építésénél már mintegy ezer hadifogoly dolgozik. A társulatot a föld- mivelésügyi miniszter közérdekűnek nyilvánította. Közgyűlés a tisztviselők részére 2600 K drágasági pótlékot szavazott meg.

Fontos ok. Egy szekeres embert a vámnál megállít a csendőr.

— Mi van ebben a zsákban?

— Egy kis zab, felelt az utas, alig hallhatóan.

— Miért nem beszél hangosan? rival rá a bosszús csendőr.

— Hogy meg ne hallja a lovam, mert különben hozzá se szagol a szalmához. Pedig instállom, háborús idő van. Még a szalmának is patikus ára vagyon.

Lesz talán rizsünk. A háztartásban sajnosán nélkülözzük a rizst. Nélkülözik azok, kik a rizs mai árát megfizetni nem bírják. Úgy halljuk, hogy Magyarország és Ausztria kormánya Svájczból szerezne és