Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-03-17 / 21. szám

XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. márezius 17. 21. szám. * i (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érre 10 K — f. Félévre — 6 , — , Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám éra 6 fillér. Tanítóknak ée kézmfiiparoeoknak egy évre t korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre S dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonoa A SZATMÁR - EGYHÁZKEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, péassk, hir detések stb. Dr. Uukkny Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati talrdatáaalz agyasarl kSalé.. I kor.na ---------------- Nyllttér sora 40 fillér. ---------------­Me gjelenik minden hiten kituer: Hordán is vasárnap. munkáját olvassa és államférfiu te­vékenységének nem csak politikai, de társadalom fejlődéstani szempont­jait vizsgálja az, a ki az ő lelkének egészét meg akarja érteni. Most, mikor a magyar nemzet ennek az uj századnak tüzpróbáját állja: figyelme, ébredése, jövendő gondolata szinte átkarolja a föld népét, mely a nemzetnek többsége. Nem divatból. Oh, be könnyel­mű, felületes lélek az, a ki ilyen hatalmas közérzést, a nemzeti élet­nek ezt a osudás felébredését — a divatból akarná megmagyarázni. A nemzeti léleknek rég elfoj­tott és az uj időknek kölcsönhatá­saival elnyomott intellektuális szük­séglete, életnyilvánulása ez a fel­ébredés. Azok a nagyok, akik a ma­gyar nemzet lelkét, fejlődésének feltételeit hordozzák lelkűkben, a magyar földmives népet mindig a nemzet legelső erőforrásának, meg­újhodása biztositékának tekintették. Kossuth, Deák, Eötvös közös értel­men, alapon és biten voltak ebben az alaptételben. Hiszen Deák Fe- rencz rajongott a népért. Eötvös az első közoktatási törvényünkben a nép iránt való szeretőiének, demok­ratikus gondolkodásának hatalmas körvonalait helyezte el. És Széchenyi? Nem mi mondjuk, ő maga hir­deti egyik szózatában, hogy jobbá­gyaival élni, halni kiván. Hiszen, mikor ő arról ábrándo­zott, amely ábrándjai valóságos bitté izzódott, hogy ez az ország erős és hatalmas legyen gazdasági­lag is, nem egyes, osztályokra, ré­tegekre gondolt. 0 a néppel egye­temben, sőt éppen a néppel kivánta Magyarországot a „hatalmas orszá­gok“ közé emelni. 0 igenis, a ma­gyar nép nagy rétegeit törekedett „az alkotmány sánczai köré be­venni “ A dolgozó, a fejlődő az emelkedő, az erkölcseiben is erős és tiszta nemzet volt az ő eszménye. A nemzet minden erejének egy czélra való egyesítését tűzte ki fel­adatául. Az egyensúlyt osztály és osztály között. — Ha volt magyar, kiről el­mondhatjuk, Írja róla Eötvös Jó­zsef b., hogy nem egy vidéknek, hanem hazájának, nem egy osz­tálynak vagy pártnak, hanem nem­zetének élt, akkor ő volt az. És ő a nemzet fogalmában, élő, orgonikus szervezetében — a föld népének helyét, értékét már akkor eldöntőén ismerte. Pedig az ő korában fele szám­ban lehettünk, mint most vagyunk. Alig bevégzett nagy háborúk után, a melyekben tenger magyar vér folyt. Földünknek nagy része csak­nem lakatlan. Az Alföld óriási tér­ségein nem eke, hanem a halászok csónakja járt... Csuda-e, ha nagy lelke az erők­nek egyesitésén dolgozott... és ebben az egyesítésben éppen a ma­gyar, földmives népet értékelte a legjogosabban. Nem divat ennek az értéknek mérlegelése. A ki ilyet ir és erről a nagy nemzeti hagyományról csak igy ítélkezik: az nem ismeri a nem­zeti lelket és e léleknek törvény­szerűséget. ... Ha majd elérkeznek a csön­des időknek napjai, a nemzetnek a kiállott nagy viharok után módjá­ban lesz elmélyedni jövendő sor­sának kérdéseibe: Széchenyinek müvei, elmélkedései, szózatai, nagy lelkének mindmegannyi megnyil­vánulásai akkor előkerülnek a po­ros könyvek közül. És hisszük, hogy Széchenyi szelleme, erős, ha­talmasan szálló szelleme — segíteni fogja a nemzetet — az újjászüle­tésben. Helferich német államtitkár sza­vai : — Fel kell világosítani a népet arról, hogy ezt a háborút nemcsak, vérrel és vassal, hanem kenyérrel és pénzzel is kell folytatni s hogy ebben a háborúban nemcsak általá­nos védkötelezettség van, hanem általános takarékossági kötelezettség és általános fize­tési kötelezettség. A pazarló és a zsugori, aki nem akar készpénzétől megválni, épp olyan megvetendő, mint a szökevény, aki a hadkötelezettség alól menekül. 22 millió élelmiszerekre. A főváros pénzügyi bizottsága az élelmezési kérdések­kel foglalkozott. Ä főváros 17 millió koronát szánt különböző élelmiozikkek beszerzésére. De még öt millió koronára lenne szüksége, ezt kérte a pénzügyi bizottságtól. Az előadó tanácsnok bejelentette, hogy az élelmiszerrel és gyermektápliszttel május végéig el van látva a főváros. A három ezer darab mar­hából, melynek megvásárlására -felhatalma­zást kapott a tanács, 2000 darab már a fő­város hizlaldájában van. Füzeteket osztottak szét, melyben tanácsokat adnak, hogy mi­ként lehet olcsón és jól főzni. Az előter­jesztést néhány felszólalás után elfogadták. Elmaradt a szabadságharc döntő ütközete a szatmári püspöki birtokon. A kanyargó Tisza partján terül el a mi püspökségünk birtoka. Poroszló mellett Pusz- tahidvég, Sarud és még néhány község tar­tozik hozzá. 50 éven át az egyházmegye alapítása óta nem is beszéltek róla, csak azt tudták, hogy ez a forrása annak a nagy jótékonyságnak, amellyel Szatmár neves püspökei csodásán építik itt északkeleten a magyarság és a vallásosság védőbástyáját. A szabadságharcz azonban, amely minden­felé felirta a honvéd nevét a magyar vérrel a mezők virágára, ennek a [helynek is nagy nevezetességet adott. Csak egy perczen, egy hadvezéri gondolaton vagy inkább vezéri kötelesség nem teljesítésen múlt, hogy nem itt játszódott le az alkotmányos küzdelem leonidási harczának döntő és reánk nézve igen szomorú csatája. Biztos helynek látszott Tiszafüred. Ele­inte ezt a várost jelölte ki a kormány is ideiglenes székhelyül. De a nehéz körülmóa nyék Debreczen mellett határoztak és febr. 24-ón ép azért gyűlt össze Mezőkövesden az egész honvéd sereg, hogy a Debreczenbe vezető utat védelmezze meg. Mi lett volna akkor ennek az útnak a kulcsa más, mint a Tisza poroszlófüredi átjárója. Nagy lelkese­dés égett a magyarok szivében, amint elha­ladtak ezen a szép magyar vidéken. Külö­nösen a Miklóshuszárok indultak volna ro­hamra, mert ők győztek is már, a napokban ép a tábor személáttára futamúották meg a vasasokat. Dembinszky azonban tiltotta a támadást. Tiszafüredre igyekezett. Fel is használta az alkalmat az ellenség, elsietett Verpelétről, hogy Poroszlónál elvágja a honvédséget a Tiszától. Márc. 1-én d. u. 4 órakor már Formosnál állt Wrlna vezér. Utólórte Klap­kát és 3 óra hosszáig tüzeltek az ágyúi. A magyarok azonban mégis szép rendben át­jutottak az Eger balpartjára és márc. 2-án már a fősereggel együtt Tiszafüreden voltak. Átkeltek Dembinszky vezetése alatt. Itt dőlt volna el a szabadságharcz, nem ment volna át a jászberényi—kecskeméti útra Windisch-Grätz serege, ha ügyesebb Széchenyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom