Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-10 / 2. szám

2

.SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1915. január 10.

intelligensebb elemeknek segítségére ezentúl is a társadalmi segélyek forrása lesz a legnagyobb és talán sokszor egyedüli forrás. Remélni lehet, hogy a közönség szive folytatni fogja, a mint folytatja is, emberbaráti, sőt hazafias, testvéri kötelességét és áldozat- készségének megnyilvánulásait.

A tudósítás szép bizonysága Szatmár városa emelkedett gondolkodásának és nemes jótékony lelke gondosságának — e nehéz időben is. Arról is tanúságot tesz, hogy a polgármester és segítő tisztviselő tagjai ezt az akcziót lelkiismeretesen, fáradságot nem kímélő munkával vezették.

De egy megjegyzésünk van. Éppen e tudósítás súlyának érdekében. Kevés számadat van, mely adat mellett ne szerepelne e szó : körülbelül.

Értjük mi ennek okát és nem is tűnnék fel, ha nem aggódnánk, hogy akadhatnak olyanok nagy számban, a kik az ily természetű számoknál a legszigorúbb és pontosabb adatot kívánnak. Főleg, ha valaki az adatokhoz — oly közel van — mint a tudó sitó. De ettől eltekintve igen hálásak vagyunk, hogy a város társadalmi akcziójának egy tekintélyes folyamatáról képet nyerhettünk. Spectator.

Háborús munka. Nemrégen alkalmunk volt beszélni egy kisgazdával, ad körülbelül a következőket beszélte: Vannak, és pedig különösen az asszonyok között sokan, akik a háború tartama alatt segélyt kapnak és azt gondolják, hogy mivel ez a segély elegendő a megélhetésre, dolgozniok nem kell. Nem is mennek napszámba, hiába hívják őket, hanem élnek abból a pénzből, a mit a kincstár fizet nekik. Pedig ez helytelen felfogás. Mert első sorban is nem tudhatják, mit hoz a jövő és nem lesznek-e nagyon is rászorulva a háború után arra, a mit most mint hadi- segélyt kapnak. Az állam bizonnyára nem azért nyújtja ezt a segélyt, hogy munkátla- nokat támogasson és mindnyájunk érdeke megköveteli, hogy ma még inkább dolgozzék az, aki dolgozni tud, mint béke idején! — Mi csak annyit mondhatunk, hogy ennek a gazdának igaza van és úgy önnön maga, mint a haza ellen cselekszik az, aki a hadisegélyt engedélynek tekinti a henyélésre.

A kacskaringós kérdések

egész raját vetette fel ez a háború. Elméletben és gyakorlatban egyaránt. Olyan kérdéseket visz a bonczoló, a mindenben szőrszálhasogató emberi elme elé, melyek más időkben eszünk ágába sem jutnak. Most, mint kételkedést, izgalmat, hitet, keltő, reményt gyengítő elemek tűnnek elő és ágaskodnak az ember hullámos lelke elé.

Az elméleti hősök, az alkalmi filozófusok, a kik mostanában oly nagy számmal teremnek : például még a jó Isten bölcsességébe is belekötnek.

— No hiszen — mondják-mondogatják javithatlan kétkedő lelkűkben vagy éppen gúnyolódásra biggyezkedő ajakkal; nagy bajban lehet most a háború ideje alatt a jó Isten. Mindegyik hadakozó fél győzelemért imádkozik hozzá. És az igazság szent nevében. Mindegyik hadviselő meg van győződve a maga igazáról és imádságának, könyörgésének eredményességéről. Mit is fog tenni, tehetni a magasságos mennybéli ur Isten.

Kivételes emberek azok, a kik ezt a kérdést és igy vetik fel. Azon lelkek, a kik a jó Istennel máskor, más időben sem igen akarnak valami nagyon jó viszonyba jutni.

A hivő lelkek, az Istenben bizó lelkek, az igazságnak megérzésében és boldogító tudatában élő lelkekben — igazán — az ily kérdések nem merülnek fel. És ha esetleg hallja is, hogy más valaki, kacskaringós utakon járdogáló koponyák felvetik: olyan természetes, olyan egyszerű és érzékelés alá eső módon tudnak felelni, hogy az ember szinte éled diadalmas világnézetüknek szemléletén.

— Olvastam én — igy válaszolt nem rég egy még mindig derült lelkű magyar, a most szóban levő kérdésre — olvastam ón

egy történetet az Igazságról. Egy apa — e történet szerint — az élet útjaira bocsátotta fiait. Hogy keressék, munkálják az „Igaz- ság“-ot. Egyszer aztán hazajöttek a fiuk és mindegyik beszámolt az Igazságról. Mind látta az igazságot. Az egyik látta hegynek. A másik tengernek. A harmadik gazdagságnak. És igy tovább. Mindegyik oly szenve- d,elmesen ragaszkodott a maga igazságához. És rendületlenül ostromolták apjukat, hogy az ő igazságát pártolja, jutassa diadalra. Mert az ő igazsága — az Igazság.

Az apa hallgatott. Hiszen ő már megtanította a fiait, hogy hol az Igazság és mi az Igazság. Szabadakaratukra bízta, hogy szolgálják, elfogadják. Vagy más felé keressék.

Szó-szó után a fiuk összevesztek és fegyvert ragadtak.

Az apa lelkének fájt ez a harcz. O tisztában volt, hol az igazság ? Mi az igazság? Kié az igazság. Engedte a próbát; a harczot, hogy az Igazság végre a fiaink küzdelme szenvedése tüzében jusson napfényre, diadalra. Es tudta, hogy ez meg is fog történni.

... A nemzetek is — a maguk hite vagy állításuk szerint az igazságért küzdenek. Harcznlnak. Ők is kiáltják: miónk az Igazság! Ők is ostromolják az egek Atyját! És ez az atya is . . . az Isten, szeme . . . látja a világharcznak küzdelmét. És Ő tudja is, hogy Igazság csak egy lehet. És ennek az igazságnak — előbb vagy utóbb — diadalt kell aratnia.

... A kacskaringós kérdéseknek egész raját vetette fel ez a háború. De a józan, egyszerű észen nem fognak ki. Hiszen a józan ész nyílegyenes, természetes utón halad.

A

A háború.

A pápa fáradozása.

Ismeretes, hogy XV. Benedek pápaságának kezdete óta fáradhatlanul dolgozik a világbékének megszerzésén. És nem sikertelenül. A londoni Daily Chronicle az évforduló alkalmából nyilatkozatért fordult a pápához. A pápa Gasparri kardinális, államtitkár utján válaszolt, melyben kijelenti, hogy miután a háborút megállítani nem tudja, mindent elkövet arra nézve, hogy a szegény foglyokra és vigasztalan családjaikra való fájdalmas következményeit enyhítse. A hadviselő államok kormányait fölszólította, hogy ennek a rettenetes háborúnak vessenek véget és kéri valamennyi ország sajtóját, hogy ebben a békemunkájában minden erejükkel álljanak melléje.

A pápa miután a szükséges diplomá- cziai lépéseket megtette, külön-külön táviratot küldött a hadviselő nemzetek uralkodóinak. Az Osszervatore Romano közli a beérkezett egyes válaszokat, köztük Ferencz József király és a német császár már ismeretes válaszát.

Az angol király igy válaszolt :

— Én és kormányom őszentsége javaslatát, mely csak megerősítette azt, a mit mi már a német kormánynál kértünk, a legszívesebben fogadtuk. A német kormány éppen most közölte beleegyező válaszát.

A bajor miniszterelnök közli, hogy a bajor királyi kormány a pápa előterjesztését a legélénkebb örömmel fogadta.

A szerb király azt válaszolta, hogy Szerbia nem fogja elmulasztani ugyanazt csetekedni, a mit a többi hadviselő állam tesz.

A török kormány kijelenti, hogy beleegyezik a cserébe, ha az ellenséges államok hasonlóképpen cselekszenek.

Az orosz külügyminiszter kijelenti, hogy a cár a pápa nemesszivii elhatározásától indíttatva beleegyezett azoknak a foglyoknak a kicserélésébe, a kiket a fogva tartó hadviselő állam a további katonai szolgálatra alkalmatlannak tart. A czár is sürgönyzött a pápának.

Amerika köztárságának elnöke külön követet küld a Vatikánba, hogy a béke érdekében tanácskozzék a pápával.

A franczia hivatalos válasz is megérkezett, melynek értelmében Poincaré elnök biztosítja Ő szentségét, hogy nagylelkűségét megérti és már is tanulmányozza a módozatokat a hadi foglyok kicserélésére.

Albert belga király érzelme is megfelel a pápa érzelmeivel és a legodaadóbb fogadtatásban részesül — sürgönyzi Albert.

íme a fogoly pápa az ember szabadságért. Hány és hány lélek sir fel örömében, család, gyermek áldja ezt a fogoly fejedelmet, ezt a hadsereg nélkül való, lelkek királyát.

*

Tudjuk jól, hogy ezer és ezer család remegve kérdezi: hogy lesz, mikor lesz ez a boldog kicserélés ?

Ide vonatkozólag — legalább eddig, inig e sorokat Írjuk, a hadifoglyok bécsi középponti irodájából (osztrák és magyar) ennyi szivárgott ki:

— A legaktuálisabb, hogy mi lesz a pápa akcziója következtében szabadonbocsá- tandó hadifoglyokkal ?

— Ha a diplomácziai tárgyalások befejeződnek, a mi remélhetőleg nem tart soká, — kezdte az osztályfőnök — akkor hamarosan megindulhat a foglyok hazaszállítása. Az elvi akadályok, a miket le kell küzdeni, úgy látszik, nem nagyok. Tartani kell azonban attól, hogy a technikai nehézségek annál nagyobbak lesznek. Tessék csak arra gondolni, hogy mily messzire vitték például Oroszországban a mi hadifogságba jutott katonáinkat. Nagyrészük Szibériába került és sokat szállítottak az oroszok egészen a Csendes óceán partvidékére. Rettenetes távolság ez 1 Mig az orosz vasutak onnan visszaszál- lithamák a mi honfitársainkat, nagy idő telhetik bele. Orosz fogságba jutott katonáink sorsa azonban, és ez némileg megnyugtató, aránylag kedvező 1 Ezt meg kell mondanom, híven az igazsághoz.

— Másképpen áll a helyzet Szerbiában. Azt hiszem, hogy ha a harcképtelen hadifoglyok kicserélésére vonatkozó egyezmény létrejön, azt Szerbia igen szívesen fogja végrehajtani, mert a saját sebesültjei számára sem tud jó ápolásról gondoskodni. Hát még a hadifoglyok számára. Beszédes és figyelemre méltó jelenség, hogy szerb hadifogságba jutott honfitársaink legnagyobb részt pénzt kérnek leveleikben, ügy látszik, sok mindenük hiányzik, a mit csak pénzen lehetne megszerezniük. Különösen meleg ruha.

Harczunk az orosz sereggel. Az

oroszok mégis nyugodtabban karácsonyoz- hattak, mint a mi hős kifáradhatlan hadseregünk. Kicsinálták maguknak mozdulataikkal és segített nékik az ünnephez a kegyes természet. Galicziában megpihentethették fáradt lábaikat és a Dunajecz mentén és Dél-Len- gyelországban csak jelentéktelen harczok voltak Magyarországnak négy megyéjében van most ellenség: Sárosban, Ungban, Beregben és Máramarosban. A közbeeső Zemplén vármegye az ellenségtől teljesen mentes. Sárosban, Beregben és Máramarosban a helyzet változatlan. Helyenkint most is van harcz jelentősebb eredmény nélkül.

'Elő csatár ozásokon kívül komolyabb esemény e két napban tehát nem történt. Az ellenség helyzete a nagy áradás miatt igen nehéz. Fenyvesvölgy és az országút nagy része viz alatt van és a viz elzárja az oroszt attól, hogy a Túrja völgyén át érintkezhessék be- regmegyei csapataival. Az orosz állások földerítésében és állandóan pontos meghatározásában nagy érdeme van egyik pánczélos vonatunknak, amelynek személyzete csupa magyar fiú. A parancsnokló tábornok a helyzetet kedvezően Ítéli meg.

Az oroszok visszavonulásban vannak a Kárpátok harczterén. A havaseső mozdulatlanságra kényszeríti a haderőket. Hős katonáink mégis Zborón és Mezőlaborezon túlra szorították az ellenséget.

Az oroszok Havasközről kivonultak.

Beregben és Dukla hágói vonalokon visz- szavonultak.

Varsót a német hadsereg szinte vasgyü- gyürüvel veszi körül.