Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-21 / 14. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 febuár. 21. És ő már mosolyog reánk I Itt van I A mosolyt megértjük. És újra felkiáltunk 1 — Hóvirág! Hóvirág! Hogy k.idugjaa kis fejecskéjét, a fejeképét. Lám-lámI A tiszta, a jó lelkeknek mi­lyen örömöt is okoz — egy kis virág. Talán azért, mert érezzük, hogy az a virág minket érdek nélkül szeret. És mi is úgy és a nél­kül, érdek nélkül rajongunk érte. Azért csudás a, tavasz. És azért csudá- sak a — virágok. És kivált a tavasz első virágja. Mert mindig egy és ugyanaz, mindig egy a napfénye, rügyeinek kiszögelése, fel szabadult patakjainak elevenebb csobbanása, megérkezett vándormadarainknak csevegése. A tavasz mindig ifjú. És a lélek mindig megérti. A kis Hóvirág már itt van. Belefórkőzik a lélekbe. A tavasznak mélységes megérzé­sébe. Mester. A Jézus-társaság uj generálisa. A Jézus-társaság káptalanja tehát megválasztotta Rómában az uj rendi általános főnököt a 49 éves gróf Ledóchowski Wladimir személyé­ben. Á választó nagykáptalan — mint már jelentettük, — február 2-án ült össze, 85 pá­ter vett benne részt a földkerekség minden részéről és az összes rendtartományokból. 6-ig általános megbeszélések folytak és a választás tulajdonképpeni előkészületei ezen a napon kezdődtek meg a legszigorúbb klau- zura mellett. Maga a választási aktus a lour- desi Szent Szűz megjelenése napjára esett, mert régi hagyomány, hogy a jezsuita gene­rálist valamely Mária ünnepen választják. A választás eredménye végét veti annak a sok mindenféle kombinácziónak, melyet a liberá­lis lapok szokás szerint hozzáfűztek. Még a világháborút is belekeverték a választásba és akadt olyan magyar estilap, mely azt ál­lította, hogy az eddigi (német származású) generálisnak az entente párti atyák kívánsá­gára le kellett mondania és helyébe csak valamely román nyelvű nép fiát választják meg. Igaz, hogy a volt generális P. Werntz német volt, de nem mondatták le, hanem meghalt, még pedig több mint féléve, éppen X. Pius pápával egyidőben. És ime utóda sem valamely román nép fia, hanem ősi len gyei család osztrák ágának sarja, kinek ro­konsága Ausztriában él. Ez különben mellé­kes, mert politikai szempontok egyáltalán nem játszottak szerepet a választásnál, ahol az összeült jezsuita atyák csak azt tartották szem előtt, hogy beható tanácskozás, az ösz- szes provincziák jelentéseinek meghallgatása után, ki a legalkalmasabb az általános rend- főnök tisztének betöltésére. Ha a választás az entente hatalmak valamelyikének fiára esett volna, akkor sem politikai, hanem egyéni okokból történt volna ez. A hős halála után. A hősök nem halnak meg. Ez a hit nyer kifejezést abban a tényben, hogy a királyi kegy megjutal­mazza a harcztéren elesett vitéz katonákat, mikor testük már a siré. Mert él — a katona lelke és leikével cselekedete is. A mi Földényi Mihályunk a ravaruskai mezőn, csöndes sír­jában alszik már hónapok óta. De ime a király a hősök szellemét keresi és találja meg. „A hi- valalos lap minapi száma közli, hogy Ő Fel­sége az ellenség előtt elesett Földényi Mihály 5. gyalogezredbeli századosnak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának el­ismeréséül a katonai érdemkereszt 3. osztá lyát hadiékitménynyel adományozta — Ugyan­ezt a kitüntetést kapta Jäger Henrik, az 5. gy.-ezred őrnagya is ugyancsak ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának el­ismeréséül. A székesegyházban a nagybőjti beszédet nagyböjt vasárnapjain d. u. 3 óra­kor P. Jámbor László tartja. És esetleg egy kisegítő jezsuita atya. Huszonöt év óta tisztviselője Szat már városának Femjén József vám- és fo­gyasztási adóellenőre. Negyedik polgármester alatt szolgál becsülettel és szorgalommal. Társadalmi életünkben is élénk részt vett s a régi hires dalárdái életnek egyik tevékeny tagja volt. Huszonöt év elég idő arra a köz­pályán, hogy visszanézzünk, önérzettel emlé­kezzünk vissza a megtett útra. Es e vissza­tekintésre Demjén Józsefnek joga van. Üd­vözöljük e szép határmesgyén. Kinevezés. Lapunk zártakor értesü­lünk, hogy Kari József cs. és kir. főhadna­gyot Őfelsége kapitánnyá léptette elő. Őszin­tén és örömmel gratulálunk. A faipar iskolában az előadások rész­ben megkezdődtek. A hatodik osztály okta­tása már folyamatban van. A III. osztályba való beiratkozás is megtörténik. Szünetelni fog azonban egy ideig az I. és II. osztály tantermek hiányában. Német újságokért csengenek kór­házainkban szövetséges hadseregünknek se­besült, beteg vitézei. A ki már volt üdülő beteg, az legjobban tudhatja, mily réme a gyógyuló betegnek az unalom. Es mi égő vággyal van tele az idegennek lelke, hogy a nemzete nyelvén olvashasson és kapjon hirt hazája és a világ mozgalmairól. Juttassunk tehát kórházainkba néirmt újságokat. A sz. Jánosról nevezett plébánia- templomban a nagybőjti szentbeszédeket minden vasárnap délután 5 órakor tartják. Utána pedig mindig keresztuti ájtatosság. Plébánia hivatal. Élelmiszer anarkia a szatmári pia­czon. Elértük tehát azt is, hogy azt lehet és kell írni a szatmári piaczról, hogy ott anar­kia van. Ami annyit jelent, hogy olyan esz­közökkel, olyan intézkedésekkel, a visszaha­tásnak avval a fegyverével kell ezt az álla­potot leverni és medrébe visszaterelni, mint a milyenekkel az anarkiát szokták leverni. A mi tapasztalatunk szerint pedig nemcsak az árusítókat, de egyformán a közvetítőket is, a kik nem kis mértékben okai az anarkiának, a közönség kizsarolásának. Ez utóbbi állítá­sunknak megerősítésére szolgál a következő értesítésünk: „A közvetitők — jól ismert alakok — már kora reggel megszállják az utakat, melyek a piaczra vezetnek. Jó távol­ságban, sokszor a sorompókon túl. Es becsal­ják a falusiakat, városiakat is jól, az utón megkísérelvén a korai üzletkötéseket. Ha az üz­let sikerül, viszik az árukat haza vagy a piaczra. De ha az árus, a falusi tartja magát és nincs üzlet, akkor — már jól becsalván a városba, sokszor majdnem a városházáig a kupecz, a közvetítő csendőrrel fenyegetődzik, hogy czédula nélkül árultál, bejelentelek. Es sokszor be is jelenti, tanúskodván, hogy neki kínálta az árut, tehát a vámházat meg akarta kerülni. Az árust meg is büntetik. A közvet­lenül eladók pedig büszkén, csípőre tett ke­zekkel kiáljták: — Kell a kórházakba, majd megadják az árát. — Uzsonnát visznek a nagyságák a ka­tonáknak, ha még egyszer annyit kérünk is — megadják a tej árát. Ez faktum. Hogy a jótékonyság, a szeretetnek cselekvényei is elősegítik az anarkiát.“ Az ily állapotok ellen pedig a hatóság egymaga nem bir az adott eszközeivel fellépni. Itt a vásárló közönség­nek is ellenálló erővel kellene rendelkeznie és együttes, szervezett eljárással fellépni; ha kell a legnagyobb önfegyelmezéssel. Egy német tanítót temettek Szat- máron a minap, szerdán d. u., mint azt la­punknak egy másik rovatában jelezzük, a zárda udvaráról közönségünk nagy részvéte­lével. A hős tanító, ki a kárpáti harczokban kapott sebébe halt bele: hazájából, az ő ked­ves tanítványainak egyike Írja, hogy ime, elmúlt már a karácsony és a mi kedves ta­nító bácsink még mindig távol van tőlünk. Ez nagy idő. írja továbbá, hogy a leányokat egy Miczi nevezetű tanítónő oktatja, de ők nagyon várják a jó tanítójukat, hogy dicső­séggel haza jön. Ä zárda főnöknője a tanító családját értesítette az elhalálozásról és a magyar közönség meleg részvétéről s a levelező lapot melyet halott nem olvashatott is mel­lékelte,. Érdekes kérdés. A Kalocsán megje­lenő „K N“ lap nagy kövér betűkkel hozza a következő kérdést: — Hatóságaink tettek-e valamit a liszt dolgában. Mély tisztelettel kérdi: Kalocsa egész közönsége. Végre. A belügyminiszter érdeklődik, hogy — mi lesz velünk, ha a szükséges élelmiszerek elfogynak. A polgármesterhez kérdést intézett: mennyi a város készlete? Az el nem látott lakosság száma stb. A pol­gármestert is magához kéreti a részletek megbeszélésére. Megérkezett Szatmár városára vonatkozó távirat, mellyel elrendeli városunkra négre a búza, árpa, kukoricza, rozs és zab- rekvirálását. A polgármester ezenkívül bur­gonyát szerez be. Rajta lesz, hogy a piaczi anarkián segítsen és megígéri a „Sz“-os tu­dósítójának, hogy mindezekről referálni fog. Szívesen vesszük tudomásul, de azt állítjuk, hogy mindezt már jóval elébb meg lehetett volna cselekedni. Hősi halál. Kopniczky Kamill szat- márhegyi állami gazdasági szaktanító 1914. év november 26-án életének 28 ik, boldog házasságának 3 ik évében az orosz-lengyel- országi Dworic mellett vívott ütközetben négy sebből vérezve hősi halált halt. Igen értékes, derék, hivatásos tanító áldozta fel életét a mi édes hazánkért. Isten áldja és jutalmazza. Székelyföldi vikárius székhelye. A székelyföldi vikáriátus fölállítására vonatkozó tárgyalásokat Miklósy István hajdudorogi püspök már befejezte. Az ügy e része teljes elintézést nyert, Most a székhely kérdése tárgyában is döntés történt. Polémia is folyt ez irányban, mert különösen Gyergyószent- miklós és Marosvásárhely szerette volna fa­lai közé a vikáriust. A püspük az utóbbi mellet foglalt állást, s igy a székelyföldi vi­kárius székhelye Marosvásárhely lett. Az eperjesi prepák mint hősök. Legendába illik az a történet, amelyet a „Zircz és Vidéke“ közöl az eperjesi gör. kath. tanítóképző-intézet IV. éves hallgatóinak cso­dásán hősies viselkedéséről. A kópzőintézet huszonhat növendéke közül egyetlenegy volt, aki nem vonult a harczba. Huszonötén el­mentek, hogy tettel mutassák meg a hon­szerelmet, hogy egykoron szóval taníthassák. Nem sokan fogják tanítani. A huszonöt, kö­zül huszonkettő ott esett el a Ravaruszka síkságán egyetlen ütközetben. Október 5-ről 6-ra virradó hajnalban tért meg lelkűk az aradi tizenhároméhoz, akiket eszményüknek tiszteltek. Egy ifjú sebesülten fogságba esett, egyetlenegy küzd még a harcztéren, A hu­szonötödik pedig, miután utolsónak hagyta el tüzérségi poziczióját, betegen vitték el a barcztérről és jelenleg az apátsági fiókkör- házban ápolják. Vele történt ez az eset, hogy midőn Schmidt altábornagy meglátogatta kórházainkat, föltűnt neki a beteg vitéz fia­talos arcza. — Hány éves ön ? — kérdezte németül. — Tizenhét, parancsára 1 — Éz miért lett katonává ? — Aus Lust 1 Most is megmutatta kedvét. Az ezred- orvos felülvizsgálatra rendelte ; ő könyörgött, hogy ne orvosi bizottság, hanem az ellenség elé rendeljék. A 17 éves hős megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Neve Kineisz Ádám előirányzó (Vormeister) a cs. és kir. tábori tüzérezredben. Ismét hadi menetrend Debreczen és Püspökladány között. A m. k. államvasutak- tól nyert értesülésünk szerint folyó hó 15. és l6.-ika közti éjjelen a Debreczen—Püs­pökladányi vonalon hadimenetrend lépett életbe. Közlekedik a 6609. és a 6619. számú postavonat. A 6609. sz. postavonat Ungvár felől éjjel 3 óra 17 perczkor érkezik Debre- czenbe és innen reggel 6 óra 32 perczkor indul Budapest felé. A 6616. sz. postavonat Budapest felől éjjel 1 óra 23 perczkor érke­zik Debreczenbe és innen hajnalban 4 óra 08 perczkor indul Ungvár felé. A Fejérmegyei Napló Székesfehér­vár mostani sorsáról. „Helyesen van I gondolkozni kell. Tanácskozni kell. Hiszen Fejérvár népének nem szabad; nem volna szabad éhezni. Csak egyre vagyunk kiván­csiak. Hát eddig nem látták a vezetők, hogy ez a baj elkövetkezik, hogy ez a sárga rém itt ólálkodik már régesrógóta a kertjeink alatt, a kaszárnyák előtt őgyelgő, ételért kolduló szegény gyerekek képében, a segélyt kérők karavánjában, minden háziasszony ijedt sopánkodásában és kéztördelésében: hogy lehetetlen kibírni ezeket a szörnyű állapotokat. Hát miért nem lépett előre az erély, a hatalom előbb, Hiszen mit lehet megmenteni most? Bizony nagyon keveset. Mi aggódunk, hogy ennek a késedelemnek más az oka. Nálunk egy-két ember van, aki dolgozik. És szegények azt hiszik, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom