Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-14 / 12. szám
4 Kik csinálják a lisztuzsorát? Szatmáron is csinálják — a lisztes zsákokkal. Lapunk múlt számában vetettük fel a kérdést, hogy kik csinálják a lisztuzsorát? És leírtuk, hogy egyes újságok már a lisztuzsorásoknak neveit is közölik — Budapesten. A feljelentések tovább folynak azok ellen, a kik a hatósági árnál magasabb áron árulják a lisztet. Ezen hir után azt a megjegyzést tettük, hogy nálunk — úgy látszik — nincs lisztuzsora. Névsort nem olvasunk, feljelentésekről, elítélésekről nem hallunk. És végre kérdésbe tettük : Vájjon valóban ilyen jól állunk ? Alig juthatott el azonban olvasóinkhoz — szerdán — a mi lapunk, már jelentkeztek szerkesztőségünkben ; intelligens úri emberek is állítják, hogy igenis, Szatmáron is csinálják a lisztuzsorát malmok és lisztkereskedők egyaránt. És csinálják — a lisztes zsákokkal. Valahogyan úgy tetszik nekünk, hogy a lisztesek is éppen ahhoz a methodikához nyúlnak jövedelmük fokozására és a törvénynek megkerülésére, mint a milyen methodikához nyúltak — egyes pénzintézetek. T. i. kamat a törvényes 8%>. A többi — egész a 16%-ig költségek. Punktum. Tetszik, nem? alászolgája. A lisztnek maximális árát is törvényes rendelet határozta meg. Segítenek magukon a lisztesek. A liszt a törvényes ár. Mert hiába most nem tréfálnak. Büszke, milliomos malomtulajdonost is elitéltek és dutyiba raktak. Mert ügyetlen volt. Nem ismerte — a lisztárulás uj methodikáját, módszerét. A liszt törvényes ár. A zsák ára 8 korona, 4 korona vagy ahogyan az üzlet hozza. A kereskedőknek is. A közönségnek is. A liszt kereskedő vegye be a maga zsák árát — a közönségen. És legyen esze, hogy ő is vegye ki a maga zsák °/o-át. így beszól, igy panaszkodik és konkrét eseteket sorol el most a közönség városunkban. Ha a zsák árát dusásan meg nem fizeti: alászolgája 1 S avval fenyegetik, hogy — nem kap lisztet. Nincs okunk kételkedni, hogy a mit szavahihető emberektől hallottunk : az valójában igy van. Hiszen neveket is emlegetnek. Nekünk nem hivatásunk, hogy a most már szükséges beavatkozás előtt, neveket Írjunk ki. Megtesszük azt annak idején. Itt a tény 1 Az uzsoráskodásnak ténye. A törvényes rendeletnek megkerülése, kijátszása. Tessék az illetékes hatóságnak bele nézni a dolog közepébe; és a maga hatáskörében szíveskedjék megvédeni a közönséget. Mert, ha ez csakugyan igy van, akkor az országos rendeletet, védekezést szegre akaszthatjuk. Fia született a trónörökös párnak. A napok óta várt örvendetes esemény bekövetkezett, Zita főherczegnő egészséges fiú gyermeknek adott életet. Megérkezett a harcz- térről Károly Ferencz Jqzsef főherczeg is, a kit még idejekorán értesítettek az előrelátható esemény bekövetkeztéről. Hindenburg tábornagy katholikus és napi áldozó. Ennek a minden idők legnagyobb háborújának legkimagaslóbb alakja Hindenburg tábornagy a németek fővezére. Hindenburg nemcsak a legnagyobb a mai hadvezérek között, hanem egyúttal olyan tüneményes történelmi alak, akihez csak a világtörténelem legnagyobb vezérei hasonlíthatók. Érdekes, hogy ez a nagy katona buzgó katholikus, amit hangsúlyoznunk kell azokkal szemben, akik azzal csalják a világot, hogy csak tudatlanok lehetnek vallásosak. Hindenburg elég felvilágosodott és mégis buzgó katholikus. És még hozzá napi áldozó — a mi egészen beillik a kath. hit reneszánsza idejébe. Minden nap magához veszi az Ur Jézust a szentáldozásban. Már 1910-ben megbámulták a lutheránus Berlinben, hogy feleségével együtt minden nap járul az Ur asztalához a Szent Lajos-templomban. S most a táborban állandóan mellette van egy katholikus tábori lelkész, aki naponta megáldoz- tatja szövetségesünk legnagyobb hadvezérét. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Kitüntetett hősök. Eötvös Dánielt, a tororxyai hadtápvonal parancsnokát a király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért, a katonai érdemkereszt második osztályát hadiékitmónnyel adományozta. — A 12 es honvédek: A hadsereg főparancsnoksága az október 22 tői 24-ig a Przemysl melletti Magiéra-magaslatért vívott harczok- ban tanúsított példás és vitéz magatartásukért Kúriák László, Tereh Géza, Tereh István, Mihalka László, Miczky József, Paulini Géza, Dengyel László, dr. Gáspár Bálint és Sikolya Bálint zászlósoknak és Szabó István hadapródnak, Mandrik Mihály és Puskás Karoly tizedeseknek, Kádár János és Fal- tinszki József őrvezetőknek, Spilka Todor, Kis- István, Király György, Kaposi Ferencz, Kozsinszky András, Mihalka László, Weiszen- bacher Márton, Konti György, Kővári György Szilágyi György, Zbana László, Papp Illés, és Zelenka József honvédeknek, Biró Lipót tizedesnek, Huczulyák Mihály, Orosz Péter és Orza János honvédeknek, Szabó Sándor sebesültvivőnek, (mindnyájan 12. honvédgya- logezredbeliek) a 2. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. A király továbbá Sikola Bálint vármegyei tisztviselőt a harcztéren teljesített bátor magatartásáért és vitézségéért hadnaggyá történt előléptetésével az 1. oszt. vitézségi éremmel tüntette ki. — Lozán Sándor 5. gy.-ezredbeli szakaszvezető, aki a ga- licziai harcztéren egészségügyi csapatnál teljesít szolgálatot, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi érmet kapta A százkétéves alezredes Madarász apó fiához. Horváth Ignácz, negyvennyol- czas alezredes a százegyéves Madarász József elhunyta alkalmából meleg hangú levélben közölte részvétét az elhunyt fiával. A levélben többek közt ezt Írja: — Végighalad lelkiszemeim előtt édesatyád megpróbáltatásokban gazdag életének minden mozzanata. Megszakítom az elmélkedés fonalát, ott vagyok én is a résztvevők táborában és szeretettel kérlek kedves öcsém, add tudtára a gyászoló család minden egyes tagjának, hogy él Erdélyben egy, még boldogult emlékű édes atyádnál is idősebb vén katona, aki már ezelőtt. 66 esztendővel saját- kezüleg vágta le ádáz harczokban a muszkát. Jékey Zsígunond temetése. A nagy népszerűségnek örvendő Jékey Zsigmond temetése f. hó 10 én d. e. 11 órakor ment végbe Géberjénben. A mostoha idők körülményeihez képest igen nagy számban gyülekeztek össze a megye közeli és távoli vidékéről. De azt hisszük, lélekben ott volt azon a temetésen mindenki, a ki a végtisztessógnek idejéről értesült és a ki ismerte Jékey Zsigmond nemes egyéniségét. A temetési szertartást Vanyek Ferencz ez. kanonok, fehérgyarmati esperes-plebános végezte, Rónay István csa- nálosi plébános, Molnár Károly mátészalkai és Páusz Aladár csekei lelkészek segédletével. Molnár Károly mszalkai lelkész mélyen átérzett beszédet is mondott. A gyászmisét csütörtökön 10 órakor a szatmári székesegyházban mutatta be az egek Urának Benkö József apát-plebános. A szent misén a gyászló családon kivül igen nagy számú közönség is jelen volt. A család gyászjelentése igy szól: Bulyi és jékei Jékey Zsigmondnó szül. szentkatolnai Cseh Anna, úgy a saját valamint gyermekei István és neje Uniczky Gizella; továbbá Bella és férje komjáthi Komjáthy Pál és gyermekeik Béla, Ella, Gyurka; László és neje abarai és bartóki Bartóky Magda és fiók Domokos; és az elhunytnak nővére bulyi és jékei Jékey Ilona és az ő gyermekei és a nagy kiterjedt ro konság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti — hogy szerető férje, a legjobb s mindig feledhetetlen édesapa, nagyapa, a szerető testvér és jó rokon bulyi és jékei Jékey Zsigmond volt országgyűlési képviselő, életének 64-dik, boldog házasságának 34-dik évében rövid szenvedés után folyó hó 8 án déli fél 12 órakor eihunyt. A feledhetetlen szeretett halott földi maradványait e hó 10. d. e. 11 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint Géberjénben, az ottaui családi sírboltba temettük el. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 11-én 10 órakor a szatmári Székesegyházban mutattuk be az egek Urának. Géberjón, 1915. február hó. Áldás emlékére és béke poraira 1 Szerkesztő változás. A „Kővárvidék“ czimü Nagysomkuton megjelenő laptársunknak főszerkesztője, dr. Olsavszky Viktor el- halálozván . . a lap főszerkesztőjéül a kiadó Pilcz Ede nagysomkuti plébánost kérte fel. A főszerkesztői tisztet Pilcz plébános elvállalta. Gratulálunk a Kővárvidékének és olva sóközönségének is, hogy ilyen kipróbált erőt nyert meg a lap vezető helyére. Pilcz Ede jeles tollú iró és mint a Sziget és Vidékének volt szerkesztője e téren igen tisztes nevet szerzett magának egy intelligens város és nagy vidék közönsége előtt. Elhunyt ifjú tanító. Egy fiatal tanító haláláról vettünk hirt. Ekamp Károly csep- regi róm. kath. tanító haláláról. A múlt tanév végén tett képesítő vizsgálatot a szatmári kir. kath. tanítóképzőben jeles eredménnyel. A szelíd, példás viseletű és kiválóan képzett tanitó Csepregen, a róm. kath. iskolában nyert alkalmazást. A betegség azonban, melynek csiráit már tanuló korában testében hordozta és előmenetelét is késleltette, most megemésztette. fiatal életét. Tanuló társai az elhunyt fiatal tanitó lelkiüdvéért gyászmisét mondattak, meh et az intézeti Mária-kongregáczió vezetője T :h József tanár mutatott be az Ég Urának. Az ö. v. f. n. Értesítés. Az eddigi szokástól eltérőleg Öméltósága Püspök urunk kegyes engedélyével a keddi napon az Oltáriszentség nem a zárdatemplomban lesz imádásra kitéve, hanem a sz. János plébánia-templomban. A Szent János Plébánia Hivatal. Hazaengedik az orosz fogságba került osztrák és magyar orvosokat és lelkészeket. A pétervári kormányzó megígérte, hogy az orosz fogságban levő osztrák és magyar katonai orvosok, egészségügyi alkalmazottak és lelkészek, amennyiben saját elfogott honfitársaik gyógykezelése és lelkiszükségleteinek kielégítése végett nincs reájuk szükség, haza térhetnek. Deczember 14- én tíz Osztrák és magyar orvos és pap Pé- tervárról Finnországon keresztül már haza is utazott. A magyar meg a német. A magyar ember meg a német olykor, régebben is ösz- szebarátkoztak és megegyeztek abban, hogy mulatságból találós kérdéseket intéznek egymáshoz. A német kezdte. — Hé brúder, mennyire van a mennyország ? — Sóhajtásnyira, felel a magyar. — Milyen mély a tenger ? — Kőhajtásnyi ! — Helyes, szólott a német, most te következel magyar. A magyar egy kicsit gondolkozik aztán kérdi : — Azt mondd meg német sógor, hogy hívják az én komámat Tápiő-Bicskén ? Menekültek. Előkelő kezekből vettük e sorokat: Tisztelt Szerkesztő Ur, nyilvános beszéd tárgya itt városunkban, hogy talán sehol nem csatangol annyi bizonytalan exis- tenczia, mint nálunk a menekülés révén. Az idegen elemek közölt sokan azért is bujdosnak itt, hogy szerével-módjával letelepedhessenek. Tárgyalni kell ezt a kérdést, hogy az illetékes hatóságnak segítsen a sajtó abban, a miben a túltengő vendégszeretet semmi veszedelmet nem lát. Pedig a bizonytalan exis- tencziáktól minden rendszeres városban szabadulni törekszenek.“ Tisztelettel fogadjuk ezt a jogos felszólítást, de lapunk már régebben megtette ez irányban való kötelességét. Akkor, mikor a lángoló vendégszeretet hevületében nem volt valami népszerű dolog az idegen menekülteket a sajtóban ellenőrizni. Most már a közgyűlésen is hangzott beszéd a kétes exisztencziákról. De hogy a hatóságnak nem csak joga van, de kötelessége is az idegen, úgynevezett menekültek, állandó menekültek ellen fellépni: arra nézve emlékezetbe hozzuk Sándor János belügyminiszter, leiratát, melyben az idegen menekültek szemmel tartását, összeírását rendeli el, hogy megfelelő kiséret mellett csoportonkint elszáí- littassanak. Ilyen elszállítások tudtunkkal itt is történtek. De hogy városunkban sok idegen Szatmár-Németi 1915 febuár. 14.
