Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-14 / 12. szám
Szatmár-Németi, 1915. február 14, SZATMÁRI HÍRLAP 5 van, a kik csak bitorolják a menekültek részére járó vendégszeretetet, annak konstatá- lását mi is halljuk uton-utfélen. Más városok is küzdenek ellenük. Egyik nagyobb városnak lapjából pl. ma ezeket olvassuk : „Megfelelő intézkedéseket kérünk a bizonytalan existencziáju menekültek eltávolítására. A hatóság tegye meg kötelességét. Sőt puhatolja ki sürgősen azt is, hogy a most érkezett menekülteknek van e igaz okuk a menekülésre.“ Az illetékes. Úgy látszik az „illetékes“ hang, válasz, melyet a katonák élelmezése ügyében megtett interpelláczióra adott egy „illetékes“ toll — nagyobb hullámokat kelt, mint sokan hiszik. Lehetetlen elzárkózni azon felszólalásokkal szemben, melyek lapunkhoz érkeztek és még mindig érkeznek ez ügyben. Egyik felszólalás például „kalapot emel Duszik városi képviselőnek bátor és férfias interpellácziójáért,. A katonák — úgymond — a mi fiaink Fiaink, kiket hazafias érzésünkkel és kötelességünkkel áldozunk fel. Jogunk van ahhoz, hogy őrködjünk fölöttük, mikor sebesülten és betegen vissza érkeznek hozzánk. Senki nem akar itt ártani. Az államnak, az illetékeseknek csak örülni kellene, hogy ily meleg és lelkiismeretes őrei vannak a háború egyik legfontosabb lefolyásának, a sebesültekről való lelkiismeretes gondozásnak. A hang, mellyel az illetékes válaszolt az interpelláczióra nem jogos és nem is szerencsés. Az arrogancziát is ki fogja irtani egy más, okvetlenül bekövetkező élet, a mely jobb, igazságosabb, termékenyebb és természetesebb lesz.“ Módunkban volna még két más felszólalásnak is utat engedni. De ezt az okos és higgadt hangot elegendőnek tartjuk arra, hogy a felfogásokba belevilágítsunk. Kórházainkban elhalt vitéz katonáink. Romhanyi János a cs. és kir. tartalék kórházban) m. kir. honv. gyalogezredbeli közvitéz, 30 éves, rk. vallásu, tótalmási (Pest) illetőségű. — Szábád János felsőapsai születésű, gör. kath. 12. honvédgyalogezredbeli közvitéz — a zárdái katonai kórházban folyó hó 10-én. — Sztipcevicz István a Bosznia és Herczegovinai gy. ezred 5. századának 1870. évbeli sorozásu gk. vallásu közlegénye február 11-én. Az izraelita Nőegylet ezer koronát osztott ki közelebb a helyi szegények közt. Tűzifát is szállíttatott 30 arra szorult, érdemes szegény családnak. Kisérteti iskola lesz az, ahol a félka- ruakat fogják tanítani felkarral élni. Bécs- ben már megnyitották ezt a tanfolyamot; csupa félkarú a tanár, félkarú az igazgató és félkaruak a tanulók, tanítók, akik jámbor gyámolatlansággal kezdenek újra tanulni, enni, tenni-venni és dolgozni. És megfognak tanulni, mert ha valahol itt érvényesül az elv, hogy a mozgás ügyessége gyakorlat. Az életösztön erősebb az érzések hijján és a kitartás csudákat müvei. A tüskét húzták. Köztudomású dolog hogy a német katonák és a mi katonáink az összes harcztereken vállvetve dolgoznak, azaz harczolnak. A múltkoriban egy nagyobb vasúti állomáson keresztül német sebesülteket szállítottak. Tekintélyesebb ur, ki jól tudott németül, megszólított egy katonát: — Honnan jönnek, bar'lom?! — Itt voltunk fent! Segítettünk kihúzni a tövist a maguk lábából — felelte a katona. így mindent megmondott és mégsem lépett ki a katonai titoktartás légköréből. A katonák élelmezésének felülvizsgálása a kórházakban. A nélkül, hogy a felülvizsgálásnak értékét és lelkiismeretességét kétségbe vonnánk, a közügynek akarunk használni, mikor az igen értékes munkát végző felülvizsgálóknak figyelmébe ajánljuk azt a tapasztalatot, konkrét megfigyeléseket, melyeket egy nagyon figyelmes és napról- napra szemlélő egyén szerkesztőségünkben élő szóval leadott. Ez a tapasztalat pedig emigyen szól: — Sokszor hivatkoznak arra, hogy sebesült és beteg katonáinknak élelmét orvosok és hivatalos felülvizsgálok megizlelik. Ez igaz. De a kóstolás a konyhában vagy ott, a hol történik és jól gondoskodva is van, hogy. az sikeres kóstolás legyen. Ne ott tessenek a kóstolást végezni . . És ne a kiosztások előtt. Kegyeskedjenek egy kis időt szentelni arra, hogy a kóstolások után, a kiosztások közben is jelen legyenek sokszor és kóstolják meg pl. azt a levest, rizskását és mimást, a mit a katonák hivatalos kóstolások után kapnak. És fogják tapasztalni, hogy akadnak katonák, a kiket a jó Isten szakácsa se tudna kielégíteni. De ezen egy néhány eset közben rá fognak jönni azon általános és meglepő jelenségekre, a miknek következtében az ételeknek szokszor igen tekintélyes része — kiöntésre, mondjuk meg, a moslékba kerül. Ez már valami. Ezt már talán az állami kezelés sem akarja. És tesz róla, hogy orvosolhassák. Virágok egy honvéd sírra czimü kis költemény-füzetet kaptunk, előkelő, szép kiállításban. tizegedy Miklós érzésselteljes költeményeit tartalmazza a kis füzet. Az öccse hősi emlékének szenteli a csinos, eleven és megható költeményeket. A füzet ára egy korona. Jövedelme — a katonáké. A papír is drágul. A papit- örökösen drágul, hogy maradhatna el hát most a drágaság versenyben. Mindennemű papirt ára, 10 százalék drágasági pótlókkal látnak el. És ? A rongyhulladék megfogyatkozása miatt. Meg mimásért. Soha annyi rongyhulladék nem volt, mint most van. No de a kén, enyv, nemez is drága. Trilby-ben Csige Röske és Czakó művészi játékuk legjavát adták. A közönség feszült figyelemmel kisérte az előadást, mely mindvégig lekötötte az érdeklődést. — Bob- herczeg a népszerű darabok közé tartozik melyet mindig szívesen néz meg a közönség. Kedves romantikus meséje, fülbemászó zenéje állandó hatásra számíthat. — Horváth Miczi a czimszerep kreálója pajzán temperamentumos, kedves királyfi vöt. Méltó partnerként játszott Lukács Sári. Kiemeljük Czakó szellemes kupiéit' Varga Béla ügyesen adta a borbély szerepét. Tombornó a királynő szerepében elhagyhatta volna a hálókabát- szerü díszruhát. Műsor. Szombaton : Gépiró kisasszony. Vasárnap d. u. Fészek a viharban, este: Aranyeső. Hétfőn : Trilby. TANÁCSADÓ Korai csirkék keltése. Gazdasszonyok jól tudják, hogy aki korai csirkét akar az udvaron látni, annak gondoskodnia kell jó előre tojásról és kotlóról. Már most vigyáznak arra, hogy kellő időben tyuk alá rakják a tojást, hogy aztán márcziusra kikeljen a csibe. Hogy annak idején meg legyen a megfelelő kotló, vigyázzunk a tyuk egészsé gére. Tartsuk jól őket szemmel. Vigyázzunk arra, hogy a tarajuk el ne fagyjon, meszes lábat ne kapjanak. A tarajfagyás ugyanis a hirtelen hőfok változásából származik. A tyúkólakat tanácsos kukoriczaszárkévékkel betámogatni. A kotlót meleg, száraz helyen ültessük a tojásra. Gondunk legyen a kotló, valamint a kikelt csirkék táplálására is. Az első héten a csirkéknek kölest és vízzel higitott tejet adjunk. A másik héten a csirkék eledele főt búza, kukoricza, vagy árpadara, italuk a tiszta viz, helyiségük: a száraz istálló, vagy fütött konyha legyen. Ha a csirkék csontlisztet is kapnak, hathetes korukban piaczra vihetők. A reájuk fordított költség bőven megtérül: a rántani való korai csirkét jól megfizetik minden piaczon. Most meg a hús szükségben aranyat ér majd. Az állattenyésztés a háborúban. A jelenlegi háborús helyzet egyik következménye az is, hogy a marhaállománynak az eddiginél jóval nagyobb részét a fokozódott húsfogyasztás kielégítésére kell fordítani. Hogy a nagy szükséglet kielégíthető legyen, másrészt azonban az állattenyésztés és a marha- állomány állandósága is biztosittassék, az osztrák fölmivelésügyi miniszter rendeletet •bocsátott ki, melyben vázolja a teendőket. Utal mindenekelőtt arra, hogy a hosszú évek fáradságos munkájával elért eredményeket meg kell védeni. E czélból elkerülendő mindenekelőtt a meglévő állomány felesleges csökkenése. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy az egyes központi vásárokra igen sok fiatal marha is kerül felhajtásra. — Ezért a gazdasági testületeknek kötelességük a tenyésztő gazdákat felvilágosítani és őket a tömegeladásoktól és a fiatal marha elkótya- vetélósétől visszatartani. Főleg azonban a tenyészállatok megtartására kell törekedni és a fiatal marhaállomány végig elegendő legyen fokozottabb szükségletek kielégítésére. NEPHUMOR. Háborus Mókaságok. Megjárta. Az Y . , .- B. népfölkelők sorozásán történt. Egy hízásnak indult jómódú mesterember áll a mércze alá. Látszik rajta, hogy félti a bőrét. És meg is kérdi a törzsorvos, hogy mi a baja. — Ez — szól és sokatmondóan kiveszi a balszemét. — Csak ez a baj. Tauglich, jó lesz szekerésznek. — De orvos ur kérem . . . — Vegye ki a másik szemét is, akkor untauglich. Az uraknak könnyű. Besorozták az özvegy Madarászná fiát katonának. Be is állít Madarászná a sorozó- bizottság elé és kéri a tiszt urakat, hogy engednék ki az ő fiát a katonaságból. Az ezredes vigasztalja, hogy csak nyugodjék bele, majd jó dolga lesz ott a fiúnak. — Lássa öreg, hisz mi is katonák vagyunk. — Az uraknak könnyű — mondja Madarászná — mert az uraknak nincs más mesterségük, de az én fiam kitanult csizmadia. Négy kereszt. Búcsúzik a feleségétől egy harczba induló hadnagy. — írjál aztán minél gyakrabban — sóhajtja fájdalommal a felesége — értesíts, hova került a csapatotok. — Ezt nem szabad édesem a czenzura miatt. De tudod mit ? Leveleimet mindig keresztekkel fogom megjelölni. Egy kereszt azt jelenti, hogy a régi állomáshelyen vagyok ; kettő, hogy visznek a harcztérre; három, hogy megsebesültem. S ha négyet teszek — mondá elérzókenyülve a férj — már nem vagyok az élők között. A przemysli legenda. Krakóból jelenti tudósítónk, hogy a A Naprzod jelentése szerint a Lembergben tartózkodó orosz katonák között valóságos legenda támadt Przemysliről. Az orosz katonák nyíltan hirdetik a lembergi lakosság körében, hogy Przemysl falain minden támadás megtörik. Az a hősies magatartás a melyet a vár védői Przemysl első ostroma alkalmából tanúsítottak, továbbá az orosz veszteségek keltik [az orosz katonákban azt a szörnyű félelmet, a melyet éreznek, ha rendelet érkezik a „félelmetes erőd“ ostromára. Az orosz katonák még dalt is költöttek, a mely arról szól, hogy Przemysl várát ördög építette és csak az ördög tudja bevenni. Sok katona azt is meséli, hogy az ostrom idején látta, hogy védi szűz Mária köpenyegével a várost. Mikor a lembergi Szobieszky-szobor előtt egy ur az orosz katonák egy csoportja előtt Sobieszky jelentőségét magyarázta, az egyik orosz katona megjegyezte: — Kiváncsi vagyok, vájjon Przemysl ellen is tudna-e küzdeni ? . . .