Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-10 / 11. szám

9

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1915. február 10.

Szépen indul ismét; pályályának szeretőiével, munkás, tartalmas, erényes életével mindnyájunknak örömére ünnepélyesen hordozta az életet.

Úgy látszik azonban a körülmények, melyek őt gyakran keserű, nyomasztó érzésekkel támadták, nem szűntek meg. Más epizódok is érlelték vágyódását, hogy innen távolabbi, reá nézve békésebb, harmonikusabb helyre juthasson. 1911. évben püspöke beleegyezésével a temesvári gimnáziumba nevezték ki tanárnak. Itt nekünk dicsőséget, örömöt és büszkeséget szerzett. Sok szépet, jót, dicséretest hallottunk róla. Utóbb helyettes igazgatóvá nevezték ki. S mikor a jövő immár felé integetett — a Gondviselés máskép határozott. A

Az irgalmasok kórháza.

A szatmári irgalmasok kórháza a nagy Hám püspöknek alkotásai közé tartozik, melyekkel ez a csudásan működő áldott kéz városunkat megajándékozta. Megajándékozta abban az időben, mikor még egyáltalán hazánkban, de főleg városunkban a kórházaknak emberbaráti szerepe csak a legelemibb életet élte . ..

Az irgalmasoknak kórháza félszázadon keresztül nagy jótéteménye volt városunknak és vidékének, sőt az egész országnak. Hiszen, mint az időnként való kimutatás igazolja az egész országnak területéről készséggel vett fel betegeket.

Béke idején tehát teljesítette hivatását, melyet részére a nagy alapitó kijelölt. Annál nagyobb készséggel áll a nemzet rendelkezésére a háború idején. Megkaptuk az 1914. évről szóló kimutatást a rend főnökségétől. Annak az évnek kimutatását, melynek fele már tehát a háborús időket teszi. S az előttünk fekvő, legrészletesebb statisztikából emelkedett lélekkel látjuk, hogy ez intézmény, az irgalmasok szatmári háza régi hivatásához rendületlenül végzi az irgalmasságnak cselekedeteit.

Szeretnék az egész kimutatást közölni, lapunk megszabott határai azonban csak a legfőbb adatoknak kiemelését engedik meg.

Az 1913. évről maradt 15 beteg. Az 1915. évben felvett a kórház 365 beteget. Gyógyultan bocsátottak el 241 beteget; javulva 40-et, gyógyulatlanul maradt 35. Meghalt: 36, melyek közül 11-et haldokolva vittek a kórházba. Az ápolási napok száma 5919. Halálozási százalék 9,8°/o. A betegek közt volt társadalmunknak úgyszólván minden foglalkozású tagja. Ács, áldozópap, aranyozó, asztalos, bádogos, banktisztviselő, betonmunkás, betűszedő, bérkocsis, borbély, csendőr, czipósz, csizmadia, favágó, foglalkozás nélküli, földmives, gépész, gulyás, gyári munkás, hadi fogoly, hentes, hordár, juhász, kapus, katona (161), kádár, kereskedő, kerékgyártó, kertész, kéményseprő, kocsis, kő- mives, kötélverő, menekült, mészáros, pénzügyőr, pék, pinczér, szabó, szatócs, tanuló, timár, urasági gazda, inas, villanyszerelő stb. Csak nagyjából kaptuk ki ezeket a foglalko zásokat, a miből kitűnik, hogy úgyszólván az egész társadalomnak kórháza — vallási különbség nélkül. Vallásra názve különben igy oszlanak meg: róm. kath. 77; gör. kath. 172; református 81; izraelita 25; gör. keleti 7; ág. evang. 3. Születési helyet illetőleg az ország csaknem minden megyéjéből voltak betegek. Azonkivm Horvátországból, Alsó- Ausztriából, Bukovinából, Csehországból, Ga- licziából, Istriából, Krajnából, Morvaországból, Stájerből, Tirolból, Bulgáriából és Oroszországból is. A bejáró betegek száma 2799. Érdekes, hogy foghúzást 3395 esetben végeztek. Mozgósításkor a 16. honvédmenetezred 12. menetzászlóalja gyengélkedői számára és azontúl is a kórház mindenkor nyitva volt. A szegények számára is gyógyszereket adott sok esetben.

íme a tények. És mikor e tényeket leszögezzük: eszünkbe szökik egy epizód, a mely a fővárosban történt, de itt városunkban is megtörténhetik.

Égy irgalmas barát az utczán halad. Szembe jő vele egy kékzubbonyos munkás. Talán vad szocziáldemokrata. Rezét ökölbe

szorítja és az irgalmas barát felé bökve igy kiált a barát felé:

— Csuhás, gyűlöllek.

— Mi pedig ennek daczára szeretünk téged. Még meggyőződhetsz róla.

És a szegény, félrevezetett munkás csakugyan az irgalmasok kórházába került, a hol nagy szeretettel ápolták.

Egyéb más szavunk nincs ez alkalommal. A

A hapcztéren kiselejtezett lovak.

— Doraahidy István a gazdákhoz —

Pár hónap előtt a m. kir. Földmivelés- ügyi miniszter ur felhívást intézett hozzám, melyben tudatta, hogy a harcztéren kiselejtezett lovak közül azokat, amelyek ott használhatatlanok, de mint kanczák még alkalmasak lehetnek a csikónevelósre, valamint a már a vemhes kanczákat kiosztja azon gazdatársaink között, akik lóneveléssel foglalkoznak.

Én ezt a felhívást közhírré tettem, aminek az lett az eredménye, hogy 250 gazdatársam folyamodott összesen 1500 darab ló elnyerhetéseért. A gazdák indokolt kéréseit felterjesztettem a minisztériumhoz és több Ízben felterjesztést intéztem a Miniszter Úrhoz, amelyben előadtam, hogy — ha valahol az országban — úgy a mi vármegyénkben legmóltányosabb lenne, ha minél nagyobb számban utalnának ide lovakat kiosztás illetve eladás végett, mert sok ezerre megy azoknak a fogatoknak a száma, amelyek vármegyénkből málhák szállítására harcztérre rendeltettek. És mig ezeknek egyrésze már köztudomás szerint odaveszett, másik részök hónapok óta van oda és még a fuvardijat sem kapván meg, ma ló és pénz nélkül küzdenek a létért.

Pár nap előtt kapta Csaba főispán ur felülről azt az értesítést, hogy miután a háború tovább tart, mint azt bárki is számította és a lóállomány az országban kétségbeejtően leapadt, a hazaküldött lovakból azok, amelyek különböző hadiczélokra még kijavíthatok, kijavítják és az apadás pótlására visszaküldik a harcztérre.

így most egyelőre nem küldhet többet 34 darabnál, amely kvantumot a kisgazdák közötti kiosztásra szánt.

Közös megállapodás szerint ezt a néhány darab lovat ama kisgazdák között osztottuk ki, akik igazolták, hogy lovaik odavesztek. Azonnal felsürgönyöztünk azonban, hogy legalább a kiselejtezett lovakból küldjenek le annyit, amennyivel a legnehezebb helyzetben levő gazdákat kisegíthetjük.

Hogy mi lesz az eredmény, azt nem tudom. De figyelmeztetnem kell gazdatársaimat maguk miheztartása végett: ne fűzzenek vérmes reményeket ahhoz, hogy igényeik e téren ki fognak elégittetni, mert tudtommal a hazának csaknem minden megyéjéből számos kérvény ment fel a kormányhoz, s ha azok csak részben is kielégittetnének, huszáraink gyalog maradnának.

Meg kell említenem még azt a csapást is, hogy számos katonai kórházban ragályos betegségek ütvén ki, azok lezárattak.

Ma ez tényállás. S ha tömegesebben érkeznének be lovak kiosztás végett, azt úgy a lapokban, mint a szolgabirók utján tudatni fogom, egyben nagyon leköteleznének a vármegyei lapok, ha jelen felvilágosításomat átvenni szívesek volnának, mert 250—300 levelet nem irhatok meg.

Végre hazafias kötelességem megemlíteni, hogy hozzám és tudtommal az alispáni hivatalhoz is, miniszteri leirat érkezett, hogy a közigazgatási hatóságok minden lehető eszközzel akadályozzák meg a lókereskedők és lóalkuszok által fenyegető mérvben folytatott nagymérvű lóvásárlásokat, mert nagyobb mérvű vásárlás csak olyanok által eszközölhető, akik erre az illetékes katonai hatóságtól megbízást kaptak, s hogy világosítsa fel a gazdákat, hogy lóeladás czéljából közvetítőkkel szóba ne álljanak, hanem keressék a közvetlen érintkezést a katonai hatóságokkal.

Úgy tudom ugyan, hogy ezt a rendeletet a szolgabirók kihirdették, de nem ártana egy kissé erősebb ellenőrzés, mert a kalmárkodás még most is folyik. Domahidy István, a megyei lótenyésztési bizottság elnöke.

A háború.

Hőfer altábornagy hivatalos jelentése február 5-éről: Lengyelországban és Nyugatgalicziában a helyzet változatlan. A támadások, amelyeket az oroszok a Kárpátokban helyenkint naponta ismételnek, legsúlyosabb veszteségeik mellett összeomlottak. — Az Erdős Kárpátokban a saját támadásaink előbbre haladnak. — Bukovinában az orosz offenziva január közepéig: a Moldava völgy legfelsőbb részéig jutott. Az itt harczba vitt nagyobb ellenséges erő további előnyomulását a legelőször Jakobóni és Kirlibabá- nál elfoglalt állásaink állították meg.

Január 20-iká körül több napos támadásokkal megkísérelte az ellenség, hogy a főátjárókat fedező csapataink ellenállását megtörje. Minthogy minden kísérlete, hogy magaslati állásainkat rohammal elfoglalja, meghiúsult, a mi csapataink pedig támadásba mentek át és január 22-én Kirlibabát az ellenség birtokából elragadták, az oroszok a következő napokban főerőivel Kimpol, Ung és Moldova irányában vonult vissza, ahol meg is maradt.

A napokban azután harezok kezdődtek. Csapataink, amelyek a terep és időjárás okozta nagy nehézségek leküzdésében itt is kiváló teljesítményeikkel tűntek ki, benyomultak a Moldova völgyébe, visszavetették az ottan levő ellenséget és birtokukba vették Izvor, Moldova és Breaza helységeket.

A kárpáti harczokban elfogott oroszok száma újabb négyezer emberrel szaporodott.

Február 7-óröl. Az egész kárpáti harc- vonalon és Bukovinában tovább folynak a harcink. — Lengyelországban és Nyugat- gaiicziában a helyzet változatlan.

Hőfer altábornagy újabb jelentése. Budapest, febr. 7. (A miniszterelnökség sajtó- osztályából.) Hivatalos jelentés: Oroszlengyel- országban és Nyugatgalicziában a helyzet változatlan. A kárpáti arczvonalon heves harezok folynak. Bukovina déli részében csapataink előnyomulása sikerteljes, inig az oroszok teljes visszavonulásban vannak. Tegnap 1200 fogolyról kaptunk jelentést és nagymennyiségű hadiszert zsákmányoltunk. Délután csapataink, a lakosság nagy örömujjongása közben bevonultak Kimpolungba. Az Adrián derék repülőinknek a franczia szállítmányok ellen intézett légitámadása jó sikerrel járt. A bombavetéseknél több találatot értek el.

Újabb győzelem Bukovinában. Vaiea-Putna és Kimpolungnál az oroszok vár- szerü erődítéseit elfoglaltuk. — Vanna már a mienk. — Az izvori győzelem után az oroszokat üldöztük és véres rohamokkal Se- lentinig kergettük vissza őket.

Öt órányira Varsótól. Az ulánusok Varsótól öt órányira lőtávolságra közeledtek a külső erődítményekhez. Varsó lakosssága Bjelostockba menekijl.

Anglia üzelmei. A német trónörökös az Assiocated Presse genfi képviselőjének a német trónörökös a következőket mondta.

— Három főszempontot közlök önnel. Először minden német, osztrák és magyar bizonyos a győzelemben és utolsócsepp vérét ideadja. Másodszor eljön a nap, amikor úgy az oroszok, mint a francziák megfogják tudni, hogy Anglia a háborúban csak üzleteiről gondoskodik. Végül mi az amerikaiaktól becsületes politikát várunk. Németország emlékiratban, fejti ki, hogy erre Anglia kényszeri- tette. Ő csak védekezik a kiéheztetós és megfojtás ellen, melyet Anglia nyíltan világgá kürtőit.

Németország imponálóan férfias bejelentésére, melylyel közölte a világgal, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni fog az ellen, hogy Anglia csapatokat és hadifelszereléseket szállíthasson partra Francziaor- szágban, Nagybritánniában azzal a perfid tóny- nyel válaszolt, hogy titokban elrendelte a semleges lobogót. Az összes angol kereskedelmi gőzösök — rendelte el az angol tengernagyi hivatal — tűzzenek ki semleges lobogót és fedjék be mindazokat a jeleket, amelyekből a hajók származására és gyártási helyére következtetni lehet. Erre a gálád, Nagybritánniához semmiként sem méltó eljá-