Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-10 / 11. szám

Szatmár-Németi 1915. február 10. SZATMÁRI HÍRLAP 3 rásra Németország azonnal megadta a kellő feleletet. Csakhamar megjelent von Pohl ten­gernagy bejelentése, amely tudtára adja az világnak, hogy Nagybrittánia és Írország körüli vizek, ideértve az egész angol csator nát is, haditórnek nyilvánittatik s február 18-tól kezdődőleg minden a haditérre érkező kereskedelmi hajó feltétlenül elpusztittatik s közben nem lesz mindig lehetséges elhárítani a hajók legénységét és utasait fenyegető ve­szedelmeket. A pápa javaslata az internáltakért. Milánóból jelentik: A pápa a hadviselő ha­talmak államfői elé uj javaslatot terjesztett. Azt indítványozta, hogy a polgári foglyok közül az asszonyokat és gyermekeket, vala­mint az 55 éven felüli férfiakat cseréljék ki. Németország és a Monarchia állítólag már hozzájárult a javaslathoz. Elkeseredés Szerbiában. Szófia, feb­ruár 5. (Tud. cenz. táv.) A Kambana meg- czáfolja a magyar-szerb harczokról keringő híreket. A szerb lakosságban és az egész hadseregben növekszik az elkeseredés az oro­szok ellen. Igen sok letartóztatás történt. Úgy látszik, hogy Pasics és a dinasztia ellenfelei forradalmat készítenek elő. Az oroszokat Duklánál február 8-án éjjel fényesen visszavertük. Áz ellenség a hóviharban szinte meggémberedett, mikor a mi seregünk halomra lövöldözte őket. Sokan megadták magukat. 1 király üzenete. Ősz királyunk, a fejedelmi nyugodtság­nak, a törhetlen hitnek és bizalomnak feje­delme, a kötelességnek és önmérsékletnek eszményi legelső magyar embere — kor­mányelnöke utján szerető atyai üzenetet küld nemzetünknek, mely nemzetnek fiai, egyenkint is hősök féléven túl harczban állanak és a csatatéren európai hirt szereznek jó ba­rát és ellenség előtt egyaránt. Szerető szivé­vel mintegy átkarolja ezt a nagyranőtt nem­zetet . . a harczok viharában is mesgyére talál, hogy visszatekintsen és megtalálja a nemzetben a hősiességet, a vitézséget, a tör- hetlenséget, amelyekkel a világháborúban csa­kugyan világraszóló erőt, ellenállást s ha kellett támadást fejtett ki minden nemzet méltó csudálkozására. A legfelsőbb kézirat a hivatalos lap minapi számában jelen; meg és emigyen szól : Kedves Tisza gróf! Az ellenfeleink ellenséges szándékai által reánk kéngszeritett és immár féléve tartó har- czon végig tekintve, hálás szívvel emlékezem meg hü népeimnek ebien a nehéz időben tanúsított áldozatkész magatartásáról. Méltóságteljes, komoly önbizalomtól át­hatva, méltóknak bizonyultak e korszak kívá­nalmaihoz ; abban a nemes lelkesedésben, a melyben fiaikat zászlóim alá küldötték, a há­borús idők igényeihez való készséges alkalmaz­kodásban s a harcz áldozatairól való odaadó gondoskodásban ősi hazafiságuknak és állam- polgári erényeiknek újabb fényes megnyilatko­zását láthattam. Ez a jóleső tapasztalat fokozza a most is annyi fényes haditett dicsőségétől övezett had­seregembe vetett bizalmamat. Kormányomnak az a törekvése, hogy min­den erőt mindnyájunk közös czéljának össze- hangzó szolgálatába bocsásson, osztrák kormá­nyom hasonló eljárásával találkozik. Vezetése alatt a nemzet ezután is készséggel áldozza vé­rét és vaqyonát a haza oltárára, szíves-örömest hordozva mindvégig a háború súlyos terheit. Bízvást remélem, hogy az Isten segítségével ki­vívott békében veheti el a híven végig küzdött harcz erőfeszítéseinek, szenvedéseinek és vesze­delmeinek méltó jutalmát. Megbízom önt, hogy ezt legmelegebb elis­merésem és köszönetem tolmácsolása mellett hozza a nemzet tudomására. Kelt Bécsben, 1915. évi február hónap 4-én. Ferencz József s. k. Tisza István gróf s. k. Európa a békéért imádkozott. Az elmúlt vasárnap XV. Benedek pápa rende­letére egész Európának kath. templomaiban — a békességért imádkoztak a hívek milliói. Hazánkban is a léginéltóságosabb Oltáriszent- ségnek, a békesség szentségében rejlő Krisz­tusnak imádására borult le a magyar nép, kérvén az igazság, élet és ut Istenét, hogy hozza el a sokat szenvedett népre azt a békét, mely után uj élet és áldásoknak forrása fakad. A város közgyűlése. Hétfőn tartotta Szatmár város törvényhatósága ez évben első közgyűlését. A közgyűlésnek jelentősebb tar­talmat adott a főispán beszéde, mely erősen belekapcsolódott a mai nagy időknek úgy­szólván minden szocziális, háborús időkben felmerült kérdéseknek összes idegszálaiba. Őszinte, igaz beszéd, mely nem csak a tör­vényhatósági tagoknak szól, de arra van szánva, hogy a város közönségének leikéhez, értelméhez és szivéhez férkőzzön . . . S bár tisztában van azzal, hogy a jelennek nagy összetartó ereje, a hazafias kötelessségeknek és áldozatkészségeknek szép tényei a mi mér­legünket nem billentheti fel . . . tartózkodás nélkül szól azokhoz, kiknek rideg lelkei még most is ihlet, kötelesség érzet nélkül vaunak, azokhoz, kiket a nagy nemzeti érdek, törté­nelmi küzdelem csak annyiban érint, ameny- nyiben ezen időket a maguk hasznára zsák­mányolhatják ki. Melegséggel és emelkedett­séggel emlékezik meg a város áldozatkészsé­géről és az első ülés alkalmával üdvözli a közgyűlés tagjait. A polgármester jelentésé­nek egyes részei ismeretesek a közönség előtt, de azokat majd külön is ismertetni fogjuk. Örvendetes része a jelentésnek, hogy bár a katonaság és a foglyok hoztak maguk­kal járványt a városba, de itt a lakosság körében járvány nem fordult elő. Buszig Lajos szóvá tette a hallatlan drágaságot, a vei szemben a lakosság úgyszólván tehetet­len. Mivel szemben a közgyűlés erélyes in­tézkedést igér. A főispán pedig kijelentette, hogyha a katonaság élelmezése körül a legcse­kélyebb hiányt észlel kórlelhetlenül fog el­járni. Több apró tárgy elintézése után a köz­gyűlés véget ért. Meghalt Jékey Zsigmond. Megdöb­benéssel vesszük a szomorú hirt, hogy Jékey Zsigmond góberjéni földbirtokos — meghalt. Néhány nap előtt betegedett meg. Az orvo­sok könnyű lefolyású tífuszt állapítottak meg. A betegség azonban csakhamar végzetes for­dulatot vett. Jékey Zsigmondot 63 éves ko­rában megfosztotta az életerős, munkás élet­től. Hogy ki volt Jékey Zsigmond e megyé­ben és mily tiszta, ideálisan nemes lélek la­kott, magyar lélek a magyarságnak aranyos típusából: arról ez alkalommnl Írni nem aka­runk. Ő megérdemli, hogy példakép állítsuk majd oda a magyar társadalomnak . . a ma­gyar ifjúságnak, a nemzet eljövendő jobb idejében való generácziónak. Vilmos császár Debreczen városá­hoz. Abból az alkalomból, hogy a város tör­vényhatósági bizottsága a legutóbbi közgyű­lésen Vilmos császárról nevezte el Debreczen egyik útvonalát, von Tschirschky bécsi német nagykövet utján a német császár a követ­kező táviratot intézte a városhoz. — Debreczen szabad királyi város tör­vényhatósági bizottságának határozatát, hogy a nagyerdei körút II, Vilmos császár-kőrút­nak és a huszárkaszárnya II. Vilmos C3ászár- kasAn yának neveztessék el, a berlini cs. és kir. nagykövetség Ő felsége tudomására hozta. A császár és király Ő felsége, legke­gyelmesebb uram nagyon örült a hü szövet­ségi barátságos gondolkozásról tanúskodó határozatnak és Debreczen szabad királyi város nagyrabecsült törvényhatósági bizottsá­gának ezúton legbensőbb köszönetét küldi. Von Tschirschky, bécsi nagykövet. Nagy, mérhetlen áldozatot kívánt a haza Miklóssy Gyula földbirtokostól. A derék családapának már harmadik fia halt hősi ha­lált az északi harcztéren. Most értesülünk, hogy Miklóssy Sándor dr., a cs. és kir. 32. gyalogezred zászlósa a II. oszt. ezüst vitéz­ség! érem tulajdonosa, ügyvédjelölt életének 27. ik évében az oroszlengyelországi harczté­ren vitézül harczolva elesett. Bajtáisai a nagybereznai temetőbe temették el a hőst. Büszke gyászt hordozhat tehát az az apa és egész kiterjedt család, mert igazán elmond­hatjuk, hogy itt megtörtént minden áldozat, a mit a hazáért szülő és család csak adhat. A három hősi halált halt Miklóssy fiú emlé­két pedig őrizze a haza és minden magyar ifjú. Sereg vármegye főispánja Kertész Pál lelkészt a várpalánkai állami elemi nép­iskola gondnokságához elnökké, az országos központi hitelszövetkezet pedig a várpalánkai hitelszövetkezet igazgatóságába tagnak ne­vezte ki, minek alapján az igazgatóság őt elnökké választotta. Or. Tisza miniszterelnök a követ­kező levelet intézte a Néptanítók lapja szer­kesztőjéhez : Igen tisztelt szerkesztő ur! A Néptanítók Lapja foló évi második számából örömmel látom, hogy a hadbavonult katonák családjainak országos alapja javára a magyar tanítók gyűjtése már 30480 korona 64 fillért eredményezett. Tekintve, hogy ez a tekinté­lyes összeg részben a magyar taDitók áldo­zatkészségének, részben pedig azok hazafias buzgalmának eredménye, felkérem Önt annak becses lapjában történendő szives közzététe­lére, hogy úgy ezen összeg, mint a magyar tanítók által netán még ezután gyűjtendő összegek a háborúban elesett magyar taní­tók özvegyei és árvái javára fognak fordit- tatni. Halálozás. Dr. Kerényi Béla, volt szatmári közjegyzőhelyettes Bácstapolyán hir­telen elhunyt. Szatmáron, mint társadalmunk rokonszenves tagját ismertük. Miniszteri rendelet az elhalt hő­sökről. A külügyminiszter legutóbb egy körrendeletét bocsátott ki, a melyben felszó­lítja és utasítja az állami anyakönyvvezetőket, hogy a katonai egyének haláláról szóló érte­sítéseikben azoknak hősies magatartását és bátor önfeláldozásukat ki kell emelni. Azon­kívül felszólítja az anyakönyvvezetőket arra, is, hogy értesítéseikben levő adatokat a ha­lotti anyakönyvbe is vezessék be és a házi kimutatásba is Írják be, hogy az illető elha­lálozott, mint hős halt meg. Orosz fogságban. Rab István a szat­mári ref. gimnázium tanára, tartalékos had­nagy orosz fogságba került. Przemyslinél megsebesült egy heves kirohanáskor, mint sebesültet fogták el a muszkák. Internálták Moszkvába, hol kórházban feküdt, de már a veszélyen túl van. A szatmári Jótékony nőegyesület pénteken, február 12 én délután 5 órakor a Városháza kis tanácstermében közgyűlését kiegészítő értekezletet tart, melyre minden tagot tisztelettel meghív az Elnökség. Leszállítják a hadisegélyt. A m. kir. pénzügyminiszter a múlt hét végén egy ren­deletet bocsátott ki, amely szerint a hadba- vonultaknak gyámolitásra szorult családjai tekintet nélkül a családtagok számára ezen­túl 1 korona 20 fillér napi segélyben fognak részesülni. A magyar nemzet élet halál harcza folyik most. Mindenkinek teljesítenie kell kötelességét; vitézeink a harcztéren, akik itt­honmaradtak, itthon hozzák meg az áldoza­tot. Az utóbbi bizonnyára könnyebb feladat, bár ez is elég önmegtagadást kiván. Az állam erejéhez képest igyekszik a küzdő vitézek családjairól gondoskodni s ha most kissé szükebbre szabja a segély nagyságát, azt csak a kényszerűség diktálja neki, amibe minden esetre bár nehéz szívvel belenyugosz- nak azok is, akik a segélyezésre reászorulnak, hisz a haza érdekeiről van szó. A bikszádi vonat-közlekedése. A vasúti állomásfőnökség a következőkről érte­síti a közönséget: Értesítem a t. utazó kö­zönséget, hogy folyó hó 7-ikétől kdzdődőleg a Szatmár—bikszádi h. é. vonalon egy vo­natpár fog közlekedni, még pedig a 6U4-es indul Bikszád felé este 7 óra 26 perczkor és a 6111-es érk. Szatmárra reggel 8 óra 08 perczkor. Szatmár, 1915. február 6 án. Kulcsár állomásfőnök. „Kedves zsidó népem“ .. . Todoren- dow orosz tábornok czikket irt a Rjecsben, amely czikkben a zsidók egyenjogositását kéri, mert 365.000 zsidó harczol az orosz ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom