Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-10 / 11. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. február 10 11. szám Bi ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. •clevre — 5 , — , | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. I Ííilf lrsty KAlmüu kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden bét.en kétszer: szerdán és vasárnap. Becsületes kenyeret keresni nem szégyen, legyen az bármely ulja az emberi munkának, foglalatosságnak. Sőt éppen az a szégyene a mi társadalmunknak, hogy nagyon is a konczessziók bilincseibe veri az embereket — társadalmi állásuk szerint — hogy mit illik és nem illik — dolgozni. Ha én, nem kapván cselédet, a házam előtt járdát sepernék . . egy óra múlva tele volna vele az uteza. És vagy azt mondanák, hogy fukar, zsugori vagyok, vagy gedig — tisztára megőrültem. Pedig ez a munka is nagyon természetes, tisztességes és az én magasabb foglalkozásom fényére egy csöpp fekete pontot nem tett. Természetesnek találom tehát azt is, hogy az emberek ugyancsak sorba állanak most a háborús időkben, hogy kereseti források után vessék magukat. Bolondok volnának, ha nem tennék. Hadi-szállitóra, élelinezőre, mire másra éppen olyan szükség van a háborúban, mint —a katonára. Egy nagy hadvezér mondotta, hogy jó orvosok, élelmezők és irgalmas nővérek nélkül nem fogok a harczba. Sőt azt mondom, hogy ezek a hadi-szállitók, élelmezők, ini mások vegyék ki a maguk jövedelmi százalékukat dusásan. Akár száz per- czentre is. És gazdagodjanak meg. De ne lopjanak! Ne csaljanak! Ne hamisítsák meg az élelmi szereket és egyáltalán dolgozzanak tiszta kézzel. Ne lopjanak, ne csaljanak, mert a kik ezt teszik a nemzetet lopják- csalják és nem különbek, mint az ellenség, melynek egyik főtörekvése, hogy kárt tegyen a mi hadseregünkben. Béke időben a csalás, lopás, sikkasztás bűn. Háborús időben hazaárulás. És ne hamisítsák meg az eledeleket, takarmányokat, mimásokat. Mert ez az eljárás pedig merénylet a mi küzdő, vérüket ontó katonáinknak élete, ellen. Pusztítja hadseregünket akár az ellenség. Csak más eszközökkel. Hogy ily főben járó, rémséges felelősségű dolgokban mégis oly gyakoriak a szomorú esetek, csalások, sikkasztások, hamisítások: azt is a mögöttünk sülyedő idők erkölcsi felfogásának, a felelősségről alkotott hamis fogalmaknak, a könnyű pénzszerzés már megszokott utainak tudhatjuk be a többek közt. Annak a törvényalkotásnak, a mely az emberek cselekedetének középpontjává nem a lelkiismeret, hanem a §-okat tette. No de erről most ne beszéljünk. Jön, jönni kell egy jobb kornak, mikor a magyar klasszikus költő szavait a magyarnemzet megfogja érteni. Minden állam talpköve — a tiszta erkölcs. És nem a franczia — laikus erkölcs. Haller Jenő 1873-1915. Ismét gyászkeretbe kell egy nevet foglalnunk. Nevet, melyről azt hittük, hogy legközelebb a mi örömünknek és büszkeségünknek koszorúja fogja övezni ; a melynek viselője még hosszú és tartalmas életet Ígért; genialis tehetséget, zeneművészt jelentett nem csak itt, a mi otthonunkban, de távoli földeken is . . . Ennek a névnek a viselője immár derékba tört, mint a kifejlett élő fa, mely most dolgozott hatalmasabb évgyűrűjének kialakításán. Haller Jenő a temesvári girnn. helyettes igazgatója, egyházmegyénk áldozópapja nincs többé. Vasárnap d. u. tiidőgyuladásban elhunyt. Hétfőn d. u. 3 órakor temették el nagy, mélységes részvéttel Temesváron. Ezt a szomorú hirt jelentette az egyházmegye központi hivatalának egy rövid sürgöny, melynek tartama mindnyájunkat megdöbbentett, a kik genialis paptársunknak értékét ismertük és őt szerettük. Áz elhunytnak életében lehetetlen meg nem találni azon vonásokat, melyek a nem közönséges, sőt geniális embereket szokta jellemezni. A léleknek intenzivebb kisugárzásait, karöltve borongós árnyékokkal. Már mint gyermek-ifjú elárulja talentumainak ébredő értékeit. És pedig egyszerre több irányban, az erőknek csörgedező forrásaiban. Ä vézna, kisebb alkatú ifjúnak lelkében kiváló tehetség csirái bontakoztak. A szatmári kir. katb. főgimnáziumnak minden lépcsőjén jeles tanulója. S míg egyrészt szel- szeme ébredez, lelke a művészet érzékletével lep meg : addig másrészről a produktiv munka iránt való hajlama, ügyességeknek szinte vele született készségei foglalkoztatják. Für, farag, reszel, gépszerkezeteket bont és rak újra össze. Egyszóval ezer mesterré leszen. A ki ilyen készségek alapján később hatalmas műhelyben találja magát, a hol harmóniumot javit, fizikai kísérletekhez szükséges dolgokat alkot, villanyt szerel és a hol és mikor csak alkalmat talál: javit, szervez produkál. Ilyen talentumos és szelíd lelket visz ő a papi pályára, a hol szép hivatása nem áll útjába az ő mindig erősebben bontakozó hajlamainak. Sőt talán éppen a lelkében párhuzamosan izmosodó zenei hajlamának kedvez és ezt a hajlamot a művészet magasságáig fokozza. Mert Haller Jenő kiváló zongora és orgona művésszé lett. Nitsch Józsefnek, Liszt Ferencztől is nagy figyelemben részesült zenemesternek, volt székesegyházi karmesternek tanítványa. Már zsenge, gyermek korában kezdette zenei tanulmányait. Még kis gimnázista volt és már orgonába — mint egyik szintén művész kollegámtól értesülök, Bach Sebestyénnek egy 0 moll fugáját. Hatod, heted gimn. osztálybeli korában Liszt rapszódiáját, Beethoven szonátáit Mendelszon és Wéber legnehezebb darabjait játszotta. Messze földön hires kótaolvasó volt. Nehéz darabokat első látásra is már úgy lejátszott, hogy szinte bámulatot keltett. Olyan darabokat, melyeket, ha valakinek nincs hozzávaló olvasottsága, soha életében meg nem bir megtanulni. A technikának nagy mestere. A ki bravúrral uralkodik a bilentyükön. S a ki ha az orgonához ült, e csudás hangszernek minden bübáját, erejét, fenségét, zúgását, sírását, könyörgését, imádságos zokogását megszólaltatta. Ha ő játszott . . . mindenki érezte, hogy művész ül a csodás hangszernél. Mondják, mikor Temesvárra költözködött — rövidesen meghódította a közönséget. Mindenki elragadtatással beszélt a kis emberről és a nagy zeneművészről. * Felszentelése után 1895. rövid ideig káp- lánkodik Mezőp etriben; de már 1896-ban Budapestre küldik — az egyetemre. Természetes, hogy a mathématika és fizika szakra készül . . A fővárosban való évei alatt — úgy látszik — lelke szinte szétszóródik. Talentumos sokfélesége elvonje őt tulajdonkép való tanulmányainak teljes odaadásától. A szolid lelkű papot itt is ott is szolgálatokra kérik ; más száz féle irány is folyton kisérti lelke hajlamát. Irodalommal is foglalkozik. Egy kis könyvet maga szed ki a nyomdában ; egyszóval látszik, hogy több irányú talentuma nem hagy neki nyugtot egy határozott munkára. Azonfelül csaknem bizonyosra veszem, hogy a főváros, a szerzett tapasztalatok az ideális felfogások és az élet, főleg a fővárosi életnek ellentétei leikébe dobják a legpessznimisztikusabb érzéseket. Szinte elmélyed az élet hiúságának, csalfaságainak és árnyékainak szemlélődésében. Lelke harmóniája megbillen; kedélye mely telesdenteli volt humorral és kaczagtató mókaságokkal : mélázóvá leszen; más körülmények is támadják lelkét : ezeknek hatása alatt elhatározza, hogy félre vonul a világtól és lelke békességét és harmóniáját egy csöndes kolostorban szerzi vissza. Elhatározását tett követte. Nem sokáig maradt otl. De nem ártott neki ez a magány. Életének diadalmaskodó részét visszanyeri. 1900. évben ide jön a szatmári gimnáziumba helyettes tanárnak. Majd letevén vizsgálatát, 1905-ben rendes tanárnak nevezik ki. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
