Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-03 / 9. szám

o SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Némeli 1915. február 8. a jövedelem forrásait. Pinczéinkben, kama­ráinkban. És a gyufa kartellel nem birt. Nem bir. A gyufa nem monopólium. De nem is szabad verseny tárgya . . Az ország huszon­két gyufagyára közül tizennyolcz körteiben van. Ezért három fillér egy doboz gyufa. Ezért háborog a magyar ember, a ki gyufán szokott takarékoskodni. És a ki szívesebben beletörődnék, ha a gyufa is monopólium lenne, akár a dohány. Hát miért nem lehet a gyufa is — monopólium? Hja! Ennek a kérdésnek fejtegetése nem a mai időkbe való. /\ A Katonák özvegyei és árvái. A nemzet már most érzi, hogy azon kötelességek közt, a mikkel a hazáért vérü­ket ontó katonáinak tartozik : a legelsők egyike, gondoskodni az ő özvegyeiről és ár­váiról. Az egyes törvényhatóságok már meg­mozdulnak. És ezen előrevaló akczióra nagy, mér- hetlen szükség is van. A törvényhozás csaknem 30 évvel eze­lőtt, 1887-ben szabályozta a háborúban ele­settek özvegyeinek és árváinak segélyezését s megállapította az özvegyi nyugdijat és az árvák neveltetési járulékát. Mind a két tekin­tetben a törvény olyan tételeket állapit meg, melyek a mai viszonyok között nem felelnek meg a szükségnek. A közkatona özvegye az 1887-iki tör­vény szerint évi 72 korona nyugdijat kap, a kiskorú gyermekek neveltetési járuléka pedig fejenként 48 koronában állapittatik meg. A katonai ranggal biró elesettek özve­gyeinek nyugdija fokozatosan emelkedik 240 koronáig, de úgy ezeknél, mint a közkato­náknál a nyugdíj a neveltetési járulékokkal egyetemben nem haladhatja meg az évi 390 koronát. Nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy az említett segélyezés a mai nagy drágaság mellett nem biztosítja az elárvult családok megélhetését. Vegyük azt az esetet, hogy a harczban meghalt közkatona után özvegy és három árva maradt. Az ilyen családnak évi segélye 216 korona. Ebből élni, lakbért fi­zetni, ruházkodni, három gyermek nevelte­tési költségét fedezni, merő lehetetlenség. Ha most már az ilyen család az anya keresete révén, vagy másnemű támogatás folytán bővebb segélyben nem részesül, el nem ke­rülheti a legnyoraasztóbb nélkülözést. Az elesett katonák s velők az özvegyek és árvák száma nap nap után szaporodik. A törvényhozásnak egy napig sem volna sza­bad késnie az özvegyi és árva illetmények újabb szabályozásával. Sürgős feladat ez, melynek halasztása sok családnak gondterhes napokat okoz. De nagy tévedésben volna az, a ki azt hinné, hogy itt, ebben a nemzeti nagy kö­telességben csak a törvényhozásnak, mond­juk államnak kell kivenni részét. Érzik ezt az egyes törvényhatóságok is, mint fentebb említettük. S igy például Kecs­kemét város törvényhatósági bizottsága már is oly értelmű határozatot hozott — mint a „Ny. Szemle“ Írja és helyesen fejtegeti, hogy amennyiben a háború következtében munka­képtelenné váló kecskeméti katonákról (nép­felkelőkről) és családjairól, valamint az ele­sett katonák hozzátartozóiról való állami gondoskodás, azoknak szerény megélhetését nem biztosítaná ... és saját munkájukkal, jövedelmükkel, vagyonukkal nem lenne biz­tosítható, a társadalom segítségének igénybe vételével maga a vám° közönsége fog arról gondoskodni. Hogy Kecskemét városa hogyan és miképpen tervezi e gondoskodást: legköze­lebb le fogjuk Írni azon gOndo’iltal, hátha a mi is, remélhetőleg legközeleb irgyalásaink alkalmával — a tervezetnek hasznát vehet­jük. Iskolában. Tanító: Ha a vasat a sza­badban hagyjuk, mi történik vele ? Fiú : Megrozsdásodik. Tanító: Helyes. Hát az arannyal ? Fiú : Azt — azt ellopják. A háború. A német osászár beszéde a haditu­dósítókhoz. Mikor Vilmos német császár minap a születésnapja alkalmával rendezett csapatdiszszemlén elvonult a katonák arcz- vonala előtt, a haditudósítók felé fordult, a kik katonásan tisztelegve várták a császár közeledését s a következő beszédet intézte hozzájuk: — Jó reggelt, uraim! Bókot mondok önöknek (ich mache Ihnen mein Kompli­ment), önök pompásan írnak ! Fogadják kö- szönetemet; nagyszerű munkát végeznek. Nagyon szívesen olvasom mindig a ezikkei- ket, a melyekben nagy, hazafias lendület van. A mi embereinket itt a lövészárkokban is nagyon lelkesíti, ha ilyen dolgokat olvas­hatnak. És még valamit, uraim! Jegyezzék meg maguknak : az ón elvem ebben a hábo­rúban is az, a mi Skótország reformátoráé, az öreg Jones Knoxé volt: Mindig az van többségben, a ki Istennel tart. Tovább adhatják! Szerbia ellen. Úgy látszik végre Szer­biával is elkövetkezik —a leszámolás. Eddig csaknem mélységes hallgatás lebegett Szer­bia felett, most már ezenzurával ellátott hir kerül nyilvánosságra, hogy déli hadseregünk­ből tiz hadtest legközelebb több ponton be­vonul Szerbiába. Ungmegyéből már teljesen kiverték az oroszokat. Ügy látszik az utóbb reájuk mért vereségek kedvüket szegik és Bereg- megyóből is kivonulnak. Az oroszok külön­ben bejelentik Lemberg kiürítését is. De fe­nyegetnek, hogy az osztrákok és magyarok ne örüljenek túlságosan, mert ők ismét visz- szajönnek. Éppen igy Ígérték Máramarosszi- getnek is. De második vizitjüket nem vált­hatták be. 10 ezer orosz fogoly. Budapest, jan. 30. (Hivatalos.) — Az utolsó napok heves harczai a Kárpátokban a hágók magaslatainak visszafoglalását eredményezték. Az egy hét óta nehéz hadműveletekben a csapatok, kedvezőtlen .időjárási viszonyok ellenére, leg­nagyobb kitartással és szívóssággal harczol- tak s az összes terepnehézségeket, többnyire magas hóban, leküzdötték és ezzel eredmé­nyeket értek el. Az ellenségnek 10.000 emberét elfogtuk és hat géppuskát zsák­mányoltunk. Hőfer altábornagy. (Miniszter­elnökség sajtóosztálya.) A háború eddigi eredményei. Egész Belgium, a legnyugatibb sarkának kivételé­vel német közigazgatás alatt áli. Egy franczia statisztika szerint a né­metek 201 négyzetmértföldnyi franczia terü­letei tartatnak megszállva, melynek lakossága 3 és egynegyed millióra rug. E területen be­lül fekszenek Francziaország leggazdagabb vasbányái (Franczia Lotharingia) és leggaz­dagabb kőszónbánya területei (Flandriában és Lille körül.) A megszállt franczia terület azonkívül Francziaország legnagyobb ipar vidéke. Ehhez hozzá kell számítani még az 50 négyzetmértföldnyi területet is, melyet a németek ugyan nem tartanak megszállva, mely azonban a harczvonalon belül fekszik és ezért Francziaországnak semmiféle hasznot nem hajt. A nyugati fronton folyó harcz ered­ménye tehát az, hogy Németország nyugat ton teljesen megszállott és német közigaz­gatás alá helyezett egy 495 négyzetmért- földnyi területet, melynek a háború kezdete előtt 10 és egyharmad millió lakossága volt. A keleti hadszíntéren a németek már a háború első napjaiban Szilézia délkeleti ha­tára közvetlen közelében birtokukba vették az orosz lengyel kőszéntelepeket. Ezek azóta szakadatlanul német és osztrák-magyar birtok­ban maradtak, ami óriási jelentőségű dolog. A háború lefolyása alatt az oroszok megszállották Keletgalicziát, de a németek és osztrák s magyarok körülbelül 500 négy­zetmértföldnyi területet szálltak meg dél­nyugati Lengyelországban. Ezen a területen fekszik többek közt Lodz is. Oroszország legjelentékenyebb iparvárosa, 400,000 lakossal. Ezzel szemben Ausztria átengedte az oroszoknak Galiczia keleti részét s a kis Bukovinát. (?) Ez tehát ma a háború mérlege. Ezüstpille nem érdemel kritikát, mert csupa hülyeség; egyedül Nyárai öntött egy kis életet a sok ürességbe. — Luxemburg gróf régi kedves darab. Fülbemászó zenéje átment a a mindennapi életbe. Galgóczy kellemes hangja nagyon i illett a darab­hoz. Lukács Sári, Horváth Miczi, Nyáray most is igyekeztek a legjobban atakitani. Varga Béla kezd fejlődni. Műsor: Szerdán: „Jó éjt Muki!“ Csütörtökön: „Bőregér.“ Péntek : ,,Trilby.“ Szombaton : „Cserebogár.“ V liáboru farsangja. Halottak és sebesültek révén jó néhány százezer magyar család van nehéz gyászban, ki meri ezt a gyászt farsangi nyerítésekkel megzavarni? Dühös ellenség vájta bele magát északon a Szent magyar földbe, ott a Kárpá tok alján fegyveres testvéreink rettentő tusa­kodásától reng és vérescsuszósra ázik a talaj, ki meri ugyanezt a földet egy napi járással lejjebb tánczdobogással megszentségtelenteni ? Virággyökerek lent a földben, milliónyi ve- tőmagocskák hombárban, padláson merev és szomorú fák erdőn és mezőn mind megret­tenve várják, hogy szabad lesz-e nekik pár hónap múlva nőni, rügybe pezsdülni, virágot nyitni, kenyeret, gyümölcsöt nevelni, vagy rongyos ellenség tapossa végig a magyar föld komor arczulatát, — de akar-e valaki, ebben a várakozó csöndben, ebben az aggódó reménykedésben farsangot kurjongatni, vi- hánczolni, bolondját járni ? Nem farsang kell most, hanem fegyel­mezettség. Nekünk nincs és nem lehet mu­latságra való pénzünk, nincs eldorbézolni való borunk, nincs mérték nélkül elkaréjozni való kenyerünk. S ha neked testvérem van fölösleged, amitől meg akarsz szabadulni, nem kell farsangolnod, nyújtsd csak ki ke­zedet valamerre; mindegy akármerre s bizo­nyosan megérintesz valakit, akinek fölösleg­pénzedre, borodra, kenyeredre igen nagy szüksége van. Mert január, február és már- czius kegyetlen és üres hónapok, még béke időben is, most meg félévi világraszóló erő­feszítések után úgy vagyunk, hogy minden egész kenyeres embertől kartávolságra már kenyértelen özvegyek, árvák betegek és sze­gények vannak, A háború a magyar nép lelkét templommá szentelte; a templomban lehet sírni és sóhajtozni,, gyászolni könyö­rögni, lehet erős és törhetetlen bizalommal imádkozni, de tánczolni és mulatni nem sza­bad ! A lembergi érsek sorsa. Az Orosz­országba internált Sceptyczki lembergi érsek sorsa, amint egy berlini lap egyházi körök­ből kapott értesülés alapján jelenti, a Vatikán és egy katholikus állam nagy követének közvetítése folytán enyhült. Internálása he­lyén templomot látogathat, rendes’ lakást és ellátást is fog esetleg kapni s az állandó felü­gyelet is enyhülni fog. Az oroszok magas orthodox egyházi méltóságot ajánlottak fel az érseknek, hogy ha elhagyja hitét. Szinte felesleges megemlíteni, hogy ezt az ajánla­tot Sceptyczki érsek a legnagyobb felhábo­rodással visszautasította. E jó hírrel szem­ben az Ukrainische Nachrichten legújabb száma azt jelenti, hogy Sceptyczkit eltiltották a mindennapi sétától s ennek következtében betegeskedik ; gyakran szédülésről panaszko­dik. Templomba ugyan eljárhat, de Ulilski katholikus plébános ama kívánságát, hogy az érseknek egészségesebb és nagyobb la­kást adjanak, az oroszok megtagadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom