Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-03 / 9. szám

Szatmár Németi 1915. február 3.

Gyászhir. Lapunk zártakor vettük a hirt, hogy Hirly József aranymisós áldozópap, szentszéki tanácsos, nyug. plébános életének 80 ik, áldozópapságának 56-ik. nyugalomba vonulásának 12-ik évében az üdvösség szentségeivel megerősítve február 2-án d. u. 1 órakor az Urban csendesen elhunyt. Temetése csütörtökön d. e. 10 órakor lesz a zárdatemplomból. Bővebben következő számunkban. Nyugodjék békében.

Az ifjúság ünnepe. Az ifjúságon mindig szeretettel csüggünk. Ma féltő gonddal és nagy reménységgel tekintünk reátnk ked- vas virágai a nemzetnek. Hiszen t. >ok és nehéz pótolni valója van ennek a nemzetnek. Azért tartjuk nagy jelentőségűnek, érlelő napsugárnak azt az ünnepséget is, melyet a szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium Ifjúsági Mária Kongregációja a tegnapi napon reggel a püspöki konviktus kápolnájában, majd délután az intézet egyik nagy termében rendezett. A tagfelvételt és fogadalomuji- tást az tette még jelentősebbé, hogy a felavatási szertartást és beszédet a körünkben (hivatalosan) időző főigazgató dr. Mázg Engelbert tank. főigazgató végezte, illetőleg mondotta. Valóban esemény számba is mehetett az a hatalmas beszéd, melyet az ország egyik legjelesebb pedagógusa mondott a Kongre- gácziók hivatásáról. Alig hallottunk elmemüvet, szónoki mestermüvet, mely a kong- regáczióknak hivatását oly érzékletesen, oly plasztikusan jelenítette volna meg előttünk és az ifjúság lelke előtt. Hatalmas apologia volt a beszéd minden legkisebb vita nélkül. Izzó, eleven érveit a kongregáczió benső értékéből sorakoztatta és a nyelv Pázmány-ere jével. 11 -jo^ikus szépségével, sőt bajával vitte a hit, a keresztény és nemzeti életnek lüktetéséhez. A kongregáczió első rendű erőforrása az uj nemzedék nevelésének, tehát ama munkáknak, mely az uj generácziót a gyakorlati kereszténységnek és nemzeti léleknek és vérnek részesévé akarja tenni. A nemzeti életnek, a hol több hitre, több önfegyelme- zésre, törhetlenebb akaratra és több ideálizmusra van szükség, mint amennyije valójában van. Szinte egy jobb jövendőnek átsurranó szellője csapta meg lelkünket e szavaknál. A szónok hangja is remegett, s köny- nyeit alig bírta visszatartani. A beszéd, mely mélyen járó és bölcs volt a közvetlenség hatásával ragadta magával a hallgatóságot. Aztán megtörtént az uj tagok felvétele az előirt szertartás szerint. A növend''kpapok gyönyörű éneke emelte az ünnep szépségét. Délután 4 órakor műsoros előadás volt, mikor az ifjak eljátszották „A rejtett gyémánt“ czimü drámát. Nagy, lüktető életkedvet, jó felfogást és drámai erőt vittek a szereplők a színpadra. A műsor is kiválóan sikerült. A közönség, mely előkelő volt és szimii ig megtöltötte a nagy termet bő és értékes lelki élvezetet hozott ki magával a nehéz időknek járására.

Negyven év után. Paláig Lajos és neje, (a Paládi házaspár) a tanítói, illetőleg tanítónői pályán töltött negyven esztendő után tisztes, jól megérdemelt nyugdíjba vonultak. Ennek a hírnek közlésével szinte késedel- mezni szerettünk. Hiszen ha látjuk őket ut- czáinkon. hihetetlen előttünk, hogy ők már nem az iskolába mennek. Az istenek nem gyűlölték ; pedig ők is pedagógusok voltak és mégis ifjontan hagyták a tisztes nyugalomra. Mária Teréziának hires „Ratió“-ja azt rendeli, hogy a tanító 30 év után oly érdemeket szerzett, hogy méltán hajthatja fejét a nyugalom párnájára. íme ez a házaspár végig járván az iskolai élet garádicsait negyven éven keresztül . . most elöljáróinak elismerésével és a szatmári sajtónak üdvözletei közt vettek búcsút az iskolai élettől. Paládyék testestől- lelkestől nemcsak tanítók voltak, de szatmáriak is. Részt vettek a társadalmi élet minden mozzanatában, lelkes, igaz pártolói voltak minden nemes ügynek. Most, hogy az iskolától megváltak . . élvezzék sokáig azokat az éveket, miket a Gondviselés számukra még fentartott.

Kinevezés. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Rácz István felsőbányái r. kath. tanítót az ungvári r. kath elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki.

.SZATMÁRI HÍRLAP'

A király elismerése a vasutasoknak és hajósoknak. A háború, a mozgósítás, hadi felvonulások — nekünk laikusoknak fogalmat meghaladó módon tette próbára a vasutasoknak és hajósoknak teljesítési képességét és munkáját. Erről az óriási szolgálatról emlékezik meg a király. Az elismerés a hivatalos lapban jelent meg, melyben a legfőbb hadúr hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb hivatalnoktól kezdve az utolsó vasúti munkásig minden ember megtette kötelességét, miért a király köszönetét és legteljesebb megelégedését fejezi ki. E királyi, elismerést a sajtónak minden közege örömmel hirdeti.

A Jézustársaságának nagy káptalanja Rómában tegnap február hó 2-án vette kezdetét. E káptalan választja meg a rend uj generálisát, a kit az olasz köznép a maga körében „fekete pápának“ nevez. A magyar- országi provinczia részéről P. Speiser Ferencz tartományfőnök, P. Bus Jakab és P. Jablonkay Gábor jézustársasági atyák vesznek részt a rend nagykáptalanában.

Mégis csak megjött ... a tél. Sokan elbúcsúztak már a téltől a mely — nem is volt. Csak éppen, hogy — a foga fehérjét mutatta meg. Már mint náluk, itthon. Mert hát az ember mindig a maga otthonától számítja az időt. Most végre csakugyan fehér takaró borítja a földet. Nem volt volna csuda igazán, ha az idén fekete vagy vérvörös hó esik. Hiszen... de hagyjuk. Csakhogy mégis lehullott a föld takarója. Mert mondotta már a nép! az idén hogy is lehessen tél ? Bömbölnek az ágyuk, tüzes golyók, istennyilák kóvályognak, őrülnek a levegőben. Úgy fel- melegitik a levegőt, hogy amint egy kis hó összegyűl — szétmálik, mint a puliszka. (Ezt hallottuk, nem gondoltuk ki.) No csakhogy már itt van! A földekén, a vetéseken A jövendő terméseken. De ki tudja, meddig marad ? Lehet, hogy szedelőzködik . . mint a muszka a kárpátokból. A muszka nem kell. A hó csak maradjon. Marasztalva marasztaljuk. Szép a hó. Kell a hó. Áldás a hó. Csak maradjon. Fehér leplével, földet fogó melegével. Csak hadd maradna ... a fehér, áldott hó.

Az ungvári „Gör. Kath. Szemle“ lapunkról. A Heti Szemle, a Szatmáron megjelenő kiválóan szerkesztett kath. szellemű hetilap nevet cserélt. A f. évtől kezdve Szatmári Hírlap czimen lát napvilágot a közkedveltségnek örvendő újság s hetenkint kétszer szerdán és vasárnap jelenik meg. Mindnyájunkat örömmel tölt el, ha egy kath. sajtóorgánum erősbödik, de ha ily válságos időben is képes terjeszkedni, ez kézzelfogható bizonyítéka, hogy a lap csakugyan megállja helyét és van a munkásságot méltányló olvasóközönsége. Mindkettőnek gratulálunk 1

Uj áll. ovoda Batizon a kultusz miniszter uj áll. ovodát tervezett, mely már működését meg is kezdte és pedig Éles Aranka újonnan kinevezett óvónő vezetése alatt. — Ä remetemezői ugyancsak újonnan szervezett áll. Óvodához pedig Egeli Margit óvónő van kinevezve.

Érendrédi áll. el. iskolánál a tanítás ideiglenesen megakadt, mert az ottani iskolánál működő tanítónők: Berky Julia és Kassay Mária kiket állítólag veszett eb mart meg —- kénytelenek voltak a budapesti Paster intézetbe bevonulni.

Halálozás. Dr. Olsavszky Viktor nagy- somku'i orvos, Máramaros- és Szatmárme- gyók tb. főorvosa, járásorvos, kórházi igazgató, M1 v orvosi tanácsadó, vármegyei bizottsági tag 44 éves korában meghalt. Temetése január 31 én nagy részvéttel ment végbe.

Borbély műhelyben. Haza jött a borbély a harczterről. Nyírja a nagyságos urat és iszonyú rémes dolgokat beszél. A nagyságos ur csak fészkelődik, mig végre fel néz figaróra és igy szól:

— Hallja, mér beszél nekem folyton ilyen rettenetesen rémes dolgokat ?

— Azért instálom, mert a nagyságos ur haja ilyenkor égnek szokott állani és könnyebben lehet lenyirni.

3

A város pőre. Az avasi erdőkre vonatkozó és a Délmagyarorszégi Faipar rt., meg Szatmár városa közt folyó, régen húzódó perben Ítélt a Kúria. A Kúria kimondotta, hogy a vételi ügyletet felbontja és mindkét alsóbiróság ítéletének felbontásával uj tárgyalás megtartására utasította a törvényszéket annak megállapítása végett, hogy mit értékesített az erdőből a vevő és milyen értékű beruházásokat csinált. Ez szükséges avégből, hogy a felek között az eredeti állapot visz- szaállitható legyen.

Feljelentett hadseregszállitók. Majdnem naponta fordul elő, hogy egyes katonai szállítók megszegik, vagy pedig megszegni kísérlik azokat a szerződéseket, amelyeket az egyes hadtesparancsnokságokkal kötöttek. Ez a körülmény arra bírta a magyar igazságügyminisztert, hogy 61982—1914. I. M szám alatt rendeletet adjon ki, amely aziránt intézkedik, hogy a büntetőtörvénykönyv 457. szakasza értelmében a hadsereg számára való szállításokra kötött szerződések megszegése ellen a legszigorúbb eljárás indítandó meg. A temesvári hadtestparancsnokság területén is megkísérelte néhány katonai szállító a kötött szerződések kijátszását. Ennek következtében a hadtápparancsnokság szükségesnek látta, hogy több ilyen esetet úgy a hadsereg, mint pedig a tisztességes szállítók érdekében a kir. ügyészségnél feljelentsen.

A színház bérlet ügye. A szinügyi bizottság legutóbbi ülésén a színház bérletét úgy intézte el, hogy a Kiss Árpáddal kötött szerződést egyhangúlag — további három évre

— meghosszabbította. A határozatot azon kikötéssel mondotta ki, hogy a színigazgató a befektetésekről tervezetet készítsen és ezt a tervezetet záros határidő alatt a bizottságnak beterjessze. A bizottság — úgy látszik

— Kiss színigazgató eddigi működésében elég alapot talált arra, hogy kellő időt adjon az általa vezetett színtársulat művészi értékének fejlesztésére.

Most nem lehessen tudni. Idegen érkezett a faluba. Éjjeli kimaradáskor, vendéglátóhoz való tértében találkozik az éjjeli őrrel.

— Hány óra van bakter bácsi?

— Mostanában instálom nem lehessen tudni, hogy hát hányat ütött az óra, miért mer’ azér, hogy háború van.

Mi tökéletes a világon ? Egy amerikai haditudósító, aki ezidőszerint Belgiumban tartózkodik, aki Ostendének a németek által való megszállásánál jelen volt, azt Írja lapjának, hogy szilárd meggyőződése szerint csak három tökéletes szervezet van a világon : a katholikus egyház, a Standard Oil Company és a német hadsereg.

A munkácsi Oszt.-Magyar Bank fiók uj főnöke. Az Osztrák-Magyar bank főtanácsa Szentessy Ferenczet, a debreczeni fiók főnökhelyettesét a munkácsi Osztrák- Magyar bankfiók főnökévé nevezte ki.

A nemzet halottjai. Azokról a hős katonákról, a kik sebesülten, vagy betegen érkeztek ide, a mi szerető gondozásunk közé, kórházainkba és itt városunkban lehelték ki nemes lelkűket, mi már sokszor irtunk. Hónapokkal ennek előtte felhívtuk a polgárság figyelmét, hogy ha a mostani idők nehéz során nem is pompával, de mindenesetre meleg részvéttel és érdeklődésünkkel kisérjük ki ki őket temetőinkbe. Úgy látszik jó ideig erre nem volt módja a polgárságnak, mert nem értesült a temetések idejéről. Gsak minap hívtuk fel a szatmári honleányokat a katona- sirok gondozására. Most arról értesülünk, hogy a katonai hatóságnak sincs oka arra, hogy az itt elhalt katonákat, kiket méltán nevezhetünk a nemzet halottjainak — a közönség részvételével temessük el. Ilyen meleg részvéttel folyt le a napokban már két temetés. Vasárnap temették el ugyanis Würffel Ágostont, cs. és kir. népfelkelő hadnagyot, hétfőn pedig Köpfer Lajost, népfelkelő szakaszvezetőt. Mindkét temetésen nagyszámú közönség vette körül a nemzet halottjainak koporsóját, Szatmár városának földje adjon nyugalmat nekik és az ö. v. f.

Járvány zárlat alá vett iskolák. Az erdőszádai, a fülpösdaróczy s a nagyari iskolák kanyaró, illetve vörheny miatt ideiglenesen bezárattak.