Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-03 / 9. szám
XXIV. évfolyam. Szatmái'-Jx .esti, 1915. február 3. 9. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K Félévre — 5 , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szóm ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre S korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁH GÁSPÁR. Laptuiajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bukkay Káinná.» kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése ■ korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------iik minden héten kétszer: szerdán és Tasárnap. ne emlékeznék még ősz fővel is arra, hogy édes jó anyánk az időt hogyan mérte, ha a gyermekek a meleg otthontól távol voltak ? Ha tavaszias nap ragyogott, akkor a jeges tenger mellett is ilyen napsugaras idő járta. Ha esett, fújt, a szél sivitott végig és megrázta az édes otthonnak ablakait : akkor a narancsfák hazájában is esett, fújt vagy erős, meleg hó-bunda takarta a földet. Ilyen édes jó anyai lélekkel kisérjük mi is, a mi egyéni világunkban, az otthonosi felfogásban fiainkat. A harcztereken hősiesen küzdő katonáinkat. Legyenek északon vagy délen, nyugaton vagy keleten : mi mindig a mi telünk, a mi havas, napsugaras vagy hosszú, alig elviselhető esős napjainkkal mérjük az ő sorsukat is. Jól van ez igy! Erős, szinte telkünkből kinyiló, kifakadó érzések megnyilvánulásai ezek a jelenségek. Annak bizonyi- tékai, hogy osztozkodunk sorsukban. Hogy lelkünk velük akar szenvedni, mosolyogni, ébredni nyugodni. Kisérni óhajtja őket dicső harcza- ikban mindenütt. . . . Ezek a gondolatok kisérnek, mikor olvasom a csudás öreg ifjúnak, Apponyi Albert grófnak hatalmas előadását a mi dicsőséges jövendőnkről. Szerettem volna lábaihoz ülni, hogy halljam és szemléljem, mint száll lelke a mi jövendő világhelyzetünknek szárnyain. így azonban itthon maradva olvastam és olvasom. S mikor az utolsó akkordokhoz érek: akkor csakugyan hallani vélem csudás hangján a szavakat : — Katonáink megteszik kötelességüket. Nyugat, diadalának azért leszünk részesei, mert ők csakugyan tényezők a harcztéren. A harczlér mögött foly a nemzetek zajtalan mérkőzése is. Ott a halálmegvetós- ben tanusitott fölény nyer csatákat. Itt — itthon a nagyobb türelem, az elszántabb türelem . . a szigorúbb önfegyelmezés győz. A mi ott történik az meddő áldozat, ha itthon szilárdul nem állunk. Ez az! A szigorúbb önfegyelmezés. A nemzeteknek itthonvaló régi, de mindég újabb és fentartóbb erőssége. Múltja. Jelene és jövendője. Erőforrásai és milliárdjai. Hite, erkölcse, értékmérője. Elég-e csak tehát, ha lelkűnknek világában érzelmi források fakadnak ; és csak ezekkel kisérjük a távol harcztéren küzdő hőseinket? Elég-e, ha csak az időtől, ellenségtől, szenvedések özönétül féltjük a mi katonáinkat? És ezen elemek árán akarunk osztozkodni az ő diadalaikban s majdan vérük hullásán szerzett dicsőséges béke áldásainak forrásában. ... A mi jó édes anyánk nem csak az időt mérte. Nem csak sóhaj-, tozott és kisért a távolba. Önfeláldozásával, dolgos két kezével, csudás önfegyelmezésével lemondott mindenről ha kellett, csakhogy az ő családja boldog lehessen ... Kövessük példáját. ^ Több komolyságot várunk minden téren most, mint bármely időben. S ha százszor, ezerszer hangoztatják, hogy szükség van most is arra, hogy a lélek üdüljön, hogy elvonatkozzék az időknek nagy, mélységes eseményeitől és hatásaitól: még akkor is állítjuk, hogy több komolyságra van szüksége a nemzetnek, mint a milyet az életnek egyes jelenségeiben tapasztalunk. Milyen kedves gondolat: elvonni a lelkek figyelmét a véres harczterektől 1 Mily gyöngédség az itthoniaktól az itthoniaknak: gondoskodni a szórakozásokról, pikantériákról, vörös szinlapokról, fürdő kosztümökben hozzánk érkező Évákról. Csakhogy csiiggedós, mélázás és kétségbeesés ne álljon be 1 Vájjon csak ezen eszközökkel rendelkezünk arra, hogy a lelkeket ébren tartsuk. A csüggedéstől, idegességtől megmentsük ? Igen szomorú bizonyitványt állítanánk ki önmagunk lelkének értékéről és tartalmáról. Ne tessék ma előhozakodni avval, hogy mikor komolyságról beszélünk, akkor nagyképüsködüuk. Nagyképűsködéseknek ma nincs helyük. De igenis helyük van azoknak a gondolatoknak, törekvéseknek, melyek meg akarják ragadni a fogékony ifjúságnak lelkét arra, hogy ők megértsék: ime, véssétek lel - ketekbe jól, mi vér és áldozat árán veszitek át a hazát, a nemzetet, a nemzeti léleknek forróságát és újjászületését. S ha most ez az ifjúság azt látja, hogy a nagy időkben mint fór meg a léhaság, a sorozásra hivó királyi szózat mellett mily szabadon vigyorognak a léha, komolytalan, buta plakátok, melyek a nagy időben is léhaságokra hívnak: akkor igazán . . igazán vége minden komolyságnak és igazi erős benső, átalakító időnek. Tanítójelöltek hadbavonulása tárgyában a kultuszminiszter ur 913/915. ein. számú szükség rendeletben akként intézkedik, hogy az 1891., az 1895‘ és az 1896. években született tanitóképző-intézoti növendékek, kik a népfölkelési bemutató szemlére állíttatnak, a folyó iskolaévi tanulmányaik befejezésének biztosítása végett, a hadi szolgálatba való bevonulásuk elő z egyévi önkéntességi kedvezmény Diztositása czéljából s pedig azon katonai szolgálatra bevonuló tanítójelöltek részére, kik áprilisban tartoznak bevonulni elrendeli, hogy részükre az évvégi bizonyítványok, illetve a tanítói oklevelet egy héttel a bevonulást megelőzően kiszolgáltassanak. A jelen szükségrendelet alapján a fent jelzett módon kiállított bizonyítványok és tanitói oklevelek teljesen egyértéküek minden más a tanítóképző-intézetek által kiállított bizonyítvánnyal és oklevéllel. Formális osztály, osztályképesitő és befejező vizsgálatok a rendes tanulókkal nem tartatnak. A népfelkelósi szemle elé állított magántanulók magánvizsgálatai már mározius hóban fognak megtartani. A IV. éves magántanulók az oklevél kiadása tekintetében a rendes tanulókkal egyazon elbírálás alá esnek. Azon tanítójelöltek, akik ilyen módon nyernek osz- tálybizonyitványt, azon' esetben, ha a katonai szolgálat alól felmentetnek, illetve haza- bocsájtatnak : tartoznak a tanitókópzőintézetbe visszatérni s az előadásokat a tanév végéig hallgatni s az előirt vizsgálatot letenni, mert felsőbb osztályba csakis ilyen bizonyítvány alapján lesznek felvehetők. Önként értetődik, hogy azon növendékekre nézve, akik a katonakor által érintve nincsenek, ezen szükség rendelet nem terjed ki. Ezekre mérvadók az eddig is fennálló tanulmányi szabályok. Gyufán szokott a magyar ember takarékoskodni. Nem csuda, hogy most, ebben az általános drágaságban a gyufa árának felszökésén háborog teljes ingerültséggel. Három fillér egy doboz gyufa. Idáig is fokozatosan csinálták. Úgy csinálták, mint ahogyan a méreg adagokat szokták az emberi testbe belecsempészni. És mert látják, hogy habár a közönség báborog-háborog, de beveszi : hát már előre megígérik kegyesen, hogy rövidesen még drágább lesz. Mert hát.. Egyik fővárosi lap ezt a drágitást „bosszantóknak, „erőszakos“-nak, „igazságtalan“-nak és „indoktalan“-nak bélyegzi. Hja! Sok-sok ilyen bosszantó, „indokolatlan“, igazságtalan drágulás van nálunk; embertelenség is, melyeknek méregfogait akkor kellett volna kihúzni, mikor a szabadverseny nevében nálunk minden igazságtalanság, sőt embertelenség könnyen gyökeret vert. Mikor az igazságnak legelemibb követelménye előtt éppen a legnagyobb hatalom . . a sajtó . . nem csak szemet hunyt, de az embertelenségeket védő karjai közé vette , A gyufa pl. még ma sem monopólium. És még sem szabadverseny tárgya. Az uj Magyarországnak nevezhető idő alatt monopólium lett a dohány. Az állam óriási áldozatok árán szerezte meg a vasutak egy részét ... de a gyufa ... az nem tudott monopóliummá lenni. Miért ? Mert volt valami . . . valami erősebb az állam kezénél. Huszonkét gyára van az országnak. Tizennyolcz kartelben van. A gyufát tetszés szerint komendirozza. És annak adja árusításra, a kinek akarja. Persze, hogy csak a gyufakereskedőknek. Hányszor hallottuk, olvastuk: no most már a gyufa ,is monopólium lesz. Az államé. Az országé. És nem lett. Sohasem következett be. Miért ? Igazán miért'? Mikor az állam keresve keresi
