Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-31 / 8. szám

Szatmár-Németi 1915. január_3l. szatmári hírlap 3 legénység. Elesett 2263 tiszt és 40827 közle­gény ; fogságba került 628 tiszt és 95Q2 köz­legény — kitüntetés ért összesen 4799 kato­nát ; a legénység között 64 aranyérmet 833 I. osztályú nagy ezüst óremet, 2Ó60 II. osz­tályú kis ezüst óremet osztottak ki. 1173 hadseregparancsnoki elismerést és 16 egyéb rendjelt kapott. Magasabb rendjelt mintegy 250-en, katonai érdemkeresztet 1000-en ko­ronás aranyérdemkeresztet és lelkészi eremet 100-an, királyi dicsérő elismerést 1500 an kaptak. Ki a legöregebb ember ? — Kér­dezi a faluban a most érkezett uj tanító ur. (Mert a rendes tanító — a háborúban van.) — Meghótt . . . mondják-mondogatják feleletkép. Meghótt ... a múlt héten te­mettük. Nyugasztalja az Isten. Aztán egymásra néznek az emberek. Míg végre a kurátor egészíti ki — az ér­telmet : — így hát most még nincs. Három bemutató előadásról számolha­tunk be. Mindahárom darab jól volt megvá­lasztva. Harmonizált minden ami egy jó vi- kéki előadáshoz szükséges : Volt közönség is szép számmal. Bőregérben kitűnt Lukács tíári érzéssel előadott énekével, továbbá Czakó és Nyarai. Zsolnai Manczi és Pethes tánczü- gyességükkel brillíroztak. Varga komikus mindezideig nem bontakozott ki a homályból. Fészek a viharban időszerű hangulatos ked­ves darab, melyet különösen Csige Böske, Czakó, Nyáiay és Simon öntudatos játéka szép nívóra emelt. Tatárjárás szintén a ked­velt háborús darabok közé tartozik. Horváth Miczi fess, temperamentumos pajzán kedvű önkéntes volt. Nyárai sokszor raegnevettette a közönséget ügyesen előadott katonai tem­póival. Balázs Rózsi ebben a darabban tűnt ki legjobban. Jól alakított Simon, kedves volt Zzigmondi Manczi, Czakó pedig ötletesen kuplézott. Általában véve Czakó sokoldalú, tehetséges színésznek bizonyul, aki Horváth Miczivel Csige Böskével és Nyáraival lelke a színtársulatnak. Műsor: Szombaton e3te : Ezüstpille Vasárnap d. u. Mozitündér este: Ezüst­pille. ' gj| HÍREK j Szatmári Hírlap („Heti Szemle“) czimmél jut olvasóink kezébe a mi la­punk XXIV. évfolyamának Vili. száma. És folytatólag hetenkint kétszer, még pedig szerdán reggel és vasárnap reg­gel jelenik meg. Már kifejtettük a múlt számunkban az okokat, melyek ezt a változást, — reméljük fejlődést — szük­ségessé tették. És azt is kijelentettük, hogy elvünk, irányúnk e változással nem fordult, csak erősödött, izmosodott a gyakorlati kivitelben. A hetenkint kétszer megjelenő uj folyam előfizetési dija úgy szólván csak a bélyeg árát illetőleg emelkedett. Egész évre 10 — K Fél évre S — K Negyed évre 2 50 K Tanítók és iparosoknak az egész évre egyszerre beküldött 8 korona. A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. 4 két gala mbit. Február 2 án, kedden egy kedves ün­nepet ül a kath. Egyház. A magyar ember Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe név alatt ismeri már ősi időktől. Jelenleg a nem szo­rosan kötelező ünnepek sorába tartozik. De nálunk ünnep lesz ez a nap mindig. Mert tele van gyönyörű tartalommal, mely a lélek­hez szól és különösen az anyaság fönsógének fogalmát ragyogtatja be. E nap arra emlékezik az egyház, hogy a b. Szűz Mária alázatos és engedelmes volt, mert anyaságának első kötelessége szerint alávetette magát a törvénynek. Elment a templomba a szent család is: alávetette ma­gát a törvénynek, holott őket a törvény ép­pen nem kötelezte. A templomba pedig áldozatul nem a gazdagok ajándékát vitték, hanem a szegé­nyeknek hét galambfiát, mert jól tudták, hogy az Isten nem az áldozatoknak nagyságát nézi, de igenis a szívnek világát, szándékát, mely­ben az áldozat gondolata megfakad és tetté válik., És itt van ennek a szép ünnepnek szo­cziális jelentősége. Itt van ez ünnep megkapó tartalma, beilleszkedve a mai időbe. Az áldo­zatoknak nagy idejébe. Mikor a szegény em­bernek garasa, a falusi egyszerű asszonynak két — mondjuk — szárnyasa a haza oltárán talán sokkal többet jelent-, mint a dús gaz­dagnak báránya, lova vagy százasa, a mág­nás asszonynak pompázó ajfridéka, melyet a hírlapok salangos czikkekkel kisérnek és ve­zetnek be a haza szent templomába. Óh, ez az evangeliumbeli két galambfi története most már szocziális mélység, melyben a krisztusi szocziálizmusnak egyik leghatalma­sabb kérdése tükröződik vissza. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének nevezzük továbbá ezt az ünnepet, mert a sz. misét megelőzőleg az istentiszteletre szolgáló gyertyákat e napon szenteli a pap. És a gyertyáknak mily gyönyörű törté­nete és jelentősége van. A mécsesek emlé­kezete elviszi a lelket a katakombák mély­ségeibe. A hol a keresztény ősök várták az Isten napját. A hol szenvedve, mártír halált halva éltek a halvány mécs, most már mond­juk gyertya világánál, melynek fényében Krisztus világosságát és igazságát látták jel­képezve. Oh ha ezeket a szent emlékeket az em­berek tudnák — még a katholikusok is —- máskép állanának — a gyakorlati hit dol­gában. De ha erről beszélünk, Írunk — akkor — akkor elavult dolgokról Írunk. Pedig lám .. csak a gyertyákról, meg a két galambfiról mennyi gondolatot lehet — sűríteni. Mester. Megyéspüspökünknek magas szemé­lyisége felé fordul mély hódolattal a tiszte­letreméltó érdeklődés azon alkalomból, hogy főpásztorunkat egy kis gyengélkedése rövidebb idő óta elvonja a megszokott, szinte ifjonti tevékenykedéstől. Az egyházmegye minden részéből, de a városból is kérdezősködnek szerkesztőségünkben főpásztorunk hogylétó- ről. Készséggel adunk örvendetes választ arról, hogy püspökünk gyöngélkedését egy régibb és általa jól ismert kellemetlen ven­dégnek, bajnak látogatása okozta, a mely vendégnek távozása immár csak napok kér­dése, mikor is főpásztorunk teljes egészségben és frisseségben veszi át egyházmegyéjének kormányzását. Adományok. Papp Antal munkácsi gk. püspök a csapi kath. kör iránt mindig ki­váló figyelemmel viseltetik. Ez év elején is a kör czéljaira 100 koronát adományozott. — Az újraépített dobóruszkai templom részére Ilehelein Károly prelátus-kanonok 400 koro­nát ; Tahy Abris ungi főesperes, volt dobó­ruszkai lelkész 1000 koronát adományozott. Uj apát. A király a vallás- és közok- ttatásügyi miniszter előterjesztésére Vodicska Imre esztergomi főegyházmegyei áldozópap­nak és miniszteri titkári czimmel és jelleg­gel felruházott belügyminiszteri fordítónak a tomaji czimzetes apátságot adományozta. Vo­dicska Imre 1856. márczius 28-án született Nagykárolyban. 1887-ben szentelték a szat­mári egyházmegye papjává, 1905-ben átlé­pett az esztergomi főegyházmegyébe. E kar­rier tipikus példája a törhetlen és kitartó küzdelemnek, munkának, melyet ambiczió kísér azzal a tudattal, hogy a folyton de folyton hulló vizcsöppek még a sziklát is kiássák. Az uj apátot, egykori megyés pap­társunkat üdvözöljük. A kir. kath. főgimn. ifjúságának ünnepe. Az Ifjúsági Mária kongregáczió Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén febr. 2-án tagfelvételt tart és fogadalomujitás ün­nepet ül d. e. fél 11 órakor a Kálvárián. A felavatási beszédet és szertartást dr. Mázy Engelbert tank. főigazgató végzi. A tagfel­vétellel kapcsolatosan az Ifjúsági Kongregá­czió a katonák özvegyeinek és árváinak ja­vára február hó 2-án délután pont 4 órakor a kir. kath. főgimnázium dísztermében szini- előadást rendez. Színre kerül Wisemann bí­boros hires drámája: „A rejtett gyémánt“ (Jámbor L. S. J. színre rendezésében.) Maga a műsor is kiválóan magas értékű és válto­zatosnak mutatkozik. A meghívó belépő jegyül tekintendő. Egy derék, munkás taggal ismét kevesebben vagyunk itt a mi kath. társadal­munkban, a hol a mi egyházunknak és vá­rosunknak jobb jövendőjén dolgozni, remény­kedni szeretünk. Kertész Pál távozott körünk­ből. Lelke az Ur szőlőjébe, a lelkipásztorko­dás mezejére, a kér. kath. nép közé vágya­kozott, a honnan idejött közénk, előbb az alapítványi pénztárba, majd utóbb a püspöki aulában nyervén munkás és igen bizalmas alkalmazást. Mig az alapítványi pénztárban működött, időt nyert és keresett arra, hogy itt lapunknak szerkesztőségében kiváló helyet foglaljon el a munkatársak közt és ezzel egyidejűleg a katholikus legényegylet elnö­kének nevezte ki püspöke bizalma. Itt az iparos-ifjúság és polgárság közt szocziális érzékének, lelkesedésének, tevékenységének adta szép tanujelét. Csöndes, de tapintatos vezetésével a kath. legényegyesületi élet élénkséget és belső értéket kezdett nyerni. E munkatérről aztán a püspöki aulába hiva­tott, hol másfél esztendeig főpásztorának megelégedésére működött. Társadalmi téren most már kevesebbszer találkoztunk vele; csakis szószéken hallgattuk igen tartalmas és lelkes beszédeit és mi tudjuk, hogy itt a szerkesztőségben is veszteség az ő távozása. De megnyugtat a tudat, hogy mikor főpász­tora az ő lelke régi vágyát atyailag teljesí­tette, azzal, hogy egy tekintélyes hitközségnek vezetésével bízta meg: akkor az a hitközség oly tevékeny, tartalmas és Isten szerint való papot nyert, a kitől az egyház és haza még igen sokat vár. Isten vezesse és segítse! Dobay Sándort a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki Őfelsége. Isme­retes, mivel szolgált Dobay Sándor erre a kitüntetésre. Az október elején történt musz­kajárás idején a mszigeti magisztrátus „tagjai közül egyedül Doby állotta a helyét. Ő volt a villámhárító, aki az ellenséges vihar átvo­nulását, szelídségével csaknem ártalmatlanná tette, ő volt a város esze és szive. Ő volt a közvetítő az ellenséges csapatok és a békés polgárok között, kiknek érdekeit nemcsak képviselte, de eszélyességével meg is védel­mezte. Részünkről igaz örömmel veszünk tudomást a fehér hajú és fehér lelkű Dobay Sándor kitüntetéséről s őszintén csatlakozunk azok sorához, akik szívből kívánják, hogy bátor lovaghoz méltó viselkedésének jelét sokáig hordozhassa. Megyebizottsági tag. A vállaji vá­lasztó kerület a leadott 84 szavazattal Láng Gyula vállaji plébánost egyhangúlag tör­vényhatósági képviselővé választotta. Városi tiszti orvos. Dr. Halász Lajos szatmárhegyi kér tiszti orvost a polgármester a Szatmár város I. kér. tiszti orvosi teendők ellátásával bízta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom