Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-31 / 8. szám
4 Közgyűlés. Február 1 én délután 5 órakor tartja a Jótékony Nőegylet közgyűlését a városháza kis tanácstermében, melyre meghív minden tagot az elnökség. Bucsuzás, Szatmári ismerőseimnek és barátaimnak ez utón mondok szives Isten hozzádot, kérve őket, hogy tartsanak meg továbbra is kegyes jóindulatukban és jó emlékezetükben. Várpalánka, 1915. január hó. Kertész Pál. Szent Antal perselye. Nem lesz há- ládatlan munka, ha egyszer méltatni fogjuk azt a szociális missiót, a mit a szent Antal perselye e városban gyakorol. Sőt az egész egyházmegyében. A múltkor kimutatást adtunk a székesegyházi plébánia Szent A. P. csudás forrásairól. Most módunkban van egy másik forrásnak áldásait jelezni. A szent Jánosról nevezett plebánia-templom sz. Antal szegényeinek perselyébe ugyanis az elmúlt 1914-ik esztendőben befolyt összesen 610 K. 50 fillér. Ez összegből a szegények között kiosztottunk — legtöbbnyire az igazi szegények lakására vitték sz. Ferencz harmadik Rendjének tagjai 450 K. 50 fillért. Sok esetben gyógyszerek — ruhák stb. szereztettek igy be a szegények részére. Ez is egy kis statisztika. A szent Jánosról nevezett plébániatemplomban az el múlt esztendőben a szent áldozások száma 13.486 volt. A múltkor már jeleztük a székesegyházi plébánia templomban az áldozok számát. A kálvárián, a zárdában áldozok száma, valamint a két gör. kath. plébánia és más kápolnákban történt áldozások száma nincs birtokunkban. Nem végezne érdemtelen munkát, a ki az összes áldozok számát megszerezné. A hitéletnek felemelően csudás számadataihoz jutna. Apa és hat fia a harcztéren. A marostordamegyei Holtmaros községből származó Bakos János hat fiával küzd a harcztéren, Miklós és Jóska a budapesti, János a szegedi, András a gyulafehérvári, Mihály és György a marosvásárhelyi ezrednél szolgálnak. A hatvanöt éves apát a trónekhez ősz tották be. Idegcsillapitó. Vendég (türelmetlenül tombol a Pannónia asztalán) Pinczér. Pin- czér. Egy esztendeje várok arra a konyakra. Pinczér: (Nyugodtan) Igenis kérem alássan. Egy esztendeje. — Na hát. — Egy esztendeje. De méltóztassék figyelembe venni, hogy a konyak annál jobb és finomabb, mentül régibb. Vendég: (Elfordulva nevet.) Ez ideg csillapítót adott nekem, nem konyakot. A lisztpótlás tárgyában értekezlet volt a városházán Vajay polgármester, kir. tanácsos elnöklésével gondoskodás történt arról, hogy városunk lisztkészlete biztosíttassák. Megbeszélték a prevenczió, előrelátás körülményeit és felterjesztést intéztek ez ügyben a földmivelósi minisztériumhoz. A barakok építésének felét az állam fedezi. Már t. i. nem nálunk, de Nváradon. Nagyvárad városa amikor a kolera- betegek elhelyezéséről kellett gondoskodni, a járvány korház területén kolera barakot építtetett, hogy a beteg katonákat abban és járványkorházban elhelyezhesse. Mivel a ko lera elleni védekezésnek felét az állam viseli a város bejelentette a már megkezdett építkezést a belügyminiszternek s kérte, hogy a költségeket fedezze az állam. A miniszter azonban a kérelmet megtagadta. A polgár- mester közbenjárására most arról értesíti a miniszter Nagyvárad városát, hogy tekintet tel arra, miszerint a kolera-barak nem-csu- pán a kolera elleni védekezésre, hanem a fertőző betegek elleni védelemre is fog szolgálni a 82962 korona épitési költség felét átvállalja az orsz. betegápolási alap terhére. (Okunk van e hirt leközölni. Talán még mi is hasznát vehetjük. Szerk.) Azok a gyermekek. Nagy társaság van — a családban. A kis Lili jajgat, hogy fáj a foga. — Ugyan ne jajgass gyermekem. Látod milyen kedves vendégeink vannak. — Könnyű mamukának — vágja vissza a modern kis Lili — ha fáj a foga, fajdalom nélkül kiveszi — mind. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Múlt évi bortermés. Hivatalos adatok szerint Magyarországban 1914 ben mindössze 2266000 hektoliter must termett, tehát félannyi,' mint 1913-ban. Az utolsó évek szüreti eredményeit tekintve meg van állapítva az is, hogy 1900 év óta, vagyis már 14 éve nem termett az országban olyan kevés bor, mint a múlt évben. A vigasztaló csak az, hogy az uj borok minőségileg magasan felette állanak az előző évieknek. Hogy ennek da czára az idén borüzlet még sem tudott kialakulni, annak oka a kedvezőtlen pénzügyi viszonyokban s a háború folytán előállott vasúti forgalmi akadályokban rejlik. A hadseregszállitók. Ez a név mindig „fogalommá fejlődik, valahányszor háborús idők következnek. A távolban és közelben. Mi eddig csak a távolból felénk özönlő hírek utján ismertük őket. Mióta azonban — immár teljesen félesztendeje a mi nagy harczunk folyik, szerencsénk van hozzájuk, közelről is. A legközvetlenebb közelről. Egész hősi mondák fonják körül az ő „nagy tetteiket. De hogy a mondának veleje fájóan igaz, hogy nekünk nem csak a muszkával, szerbbel meg másokkal kell harczba állani, azt maga az igazságügyi miniszter is igazolja, a ki immár nem csak a szegedi esetet veszi kezelés alá, de a hadsereg szállítók ellen a legerélyesebb eljárást indít . . . Most csak ennyit .... Cselédkönyvek visszatartása. Báró Ghillány Imre í^ldmivelósügyi miniszter ur egy felmerült esetből kifolyólag elvi jelentőségű határozatban kimondotta, hogy a jogtalanul távozott gazdasági cseléd terhére megállapított kárkövetelés nem érinti a cselédnek azt a jogát, hogy visszatartott cselédkönyvének vagy megszolgált bérének kiszolgáltatása iránt külön átjárást indítson. Drágább lett a gyertya, A gyertya ára a háború kitörése óta úgyszólván hétről hétre drágul. Most legújabban 18 koronával lett drágább a gyertya 100 kilogrammja. A drágulást a gyárak azzal okolják meg, hogy a fegfőbb nyersanyag, a faggyú ára nagyon emelkedett. A városháza előtt szurunyos őr sétál. Korom sötétség. Az őr: Állj, ki vagy? Öreg asszony: (a vasúttól czammog) Ne féljen katona ur, öreg vagyok, menekülő. Nem bántok én senkit. Katona urat sem. KÖZGAZDASÁG. Pénzintézetek fúziói*) foglalkoztatják mostanában nem annyira a közvéleményt, mint inkább a hírlapokat és talán egyik-másik pénzintézet érdekelt egyéneit. Normális körülmények között az ilyen fúziók, vagy magyarul mondva pénzintézetek összeházasodásai a legnagyobb discretióval szoktak megtörténni; épen mint az érdekházasságoknál: ne hogy a partié vissza menjen ! Most azonban, mintha a háborúnak hatalmas ereje itt is megbolygatott volna mindent, nyíltan beszélik az elképzelhető és el nem képzelhető pénzintézetek egybeolvadását. Mi ennek az oka? Az, amit én több mint 15 év óta minden újabb pénzintézeti alakulás alkalmával a helyi lapokban elkeseregtem : a túltermelés. Szemtől-szemben is, hátam mögött is sokan kinevettek, mikor rossz jövőt jósolgattam a gomba módra szaporodó intézeteknek. S tényleg nem sikerült egyetlenegy alakulást sem meggátolni. S mi lett a vége? Pénz, szakértelem nélkül, apró egyéni hiúságok kielégítésére, s bátran mondhatom a közerkölcsök megrontására egyremásra születtek a bankigazgatók azokból, kik azelőtt kitűnő zöldséget, virágot termeltek, vagy a gyalu- pad meljett édesgették magukhoz a közönséget. És születtek, vagy halva születtek *) Lapunk csaknem teljesen kiszedve állott, mikor e sorokat vettük. De mert pompásan kiegészíti vezető czikkünkben jelzett felfogásunkat, más czikkek feláldozásával még e számban közre adjuk. Szerk. bankok és bankocskák szövetkezetek annyira, hogy alig tudtak czimet találni a czégbejegy- zésre. Hogy mennyire nem voltak az újabb alakulások a közszükségletből fakadók, s mennyire nem életképesek : itt áll a helyzet előttünk. Nem nevezem meg őket. Ők már a múltéi. S mig az egyén elmúlásával nem viheti magával vagyonát: ezek a pénzintézetek igen sok vagyont rántottak magukkal a sirba, melyből sohasem lesz feltámadás! Úgy kell lenni, hogy mig a pusztulás processusa nem ment végbe s a kik nyíltan beszélik a fúziót : ettől remélik még vagyoni érdekeik némi védelmét. Határozottan van szükség fúzióra, sőt fúziókra is. S állítom, hogy be is fognak ezek következni. Nemcsak a gyengébb szervezetű intézetek, de a legerősebbek is vagy átérezve a súlyosan, de biztosan közelgő jövőt már a közelebbi időben, vagy át nem érezve s a helyzetet egyáltalán nem ismerve a körül mények kényszerítő hatása alatt fuzionálni fognak. Miért? Mert a mint a moratorium rendelet fel fogja szabadítani a betétet s ezzel szemben kötelezni fogja az adóst adósságának törlesztésére, vájjon melyik fog sietni a bankba? Az adósé, hogy váltójából 10—25 %-ot törlesszen ; vagy a betevő, hogy pénzéhez — mit eddig csak morzsánként kapott — hozzájusson. Azt hiszem, hogy a betétes fog jönni, vagy azért, mert tényleg a rósz körülmények közt rá van szorítva, vagy pedig azért, hogy kifejezetten bosszút álljon az intézeten, mely eddig csak törvényes korlátok között fizetett. A váltóadós vagy jelzálogadós, az elmúlt három rósz gazdasági év után, melyet egy borzasztó világháború tetézett: bizonyosan nem fog sietni — még a legjobb szándékú sem; mert nem lesz miből törleszteni, de nem kevésbé kamatot fizetni sem. Arra pedig dőreség volna számítani, hogy a fővárosiak uj hitelt adjanak nekünk. No, de már most a helyi intézetek viszleszá- mitolási viszonyban lévén a fővárosiakkal, amily arányban lesz elrendelve a tőketörlesztés a mi közvetlen adósainkkal szemben, olyan arányban fognak tőlünk is törlesztést kívánni, vagy legalább is megtehetik. Már pedig ha mi nem tudjuk az adósoktól a törlesztést behajtani, hogyan fogunk mi törleszteni ? 1 A helyzet ma is az, hogy nekünk a viszleszámolókkal szemben meg kell fizetnünk a kamatokat mindenesetre; tehát akkor is, ha azt mi feleinktől behajtani nem tudjuk. Így lesz a tőkével is. S ehhez az áldatlan munkához a kormány fogja a budapesti intézeteknek segítő kezet nyújtani; nem nagyon törődik azzal, hogy hány intézetet fognak a végromlásba kergetni ? 1 Ezen az utón fognak a fővárosi intézetek az általuk nagyon óhajtott öszleszámi- tolási hitel redukálásához hozzájutni törvényes formák között s daczára a tett Ígéreteiknek, hogy a hitelt fenn fogják tartani. Hallottam már olyan ellenvetést is, hogy nem lehet czélja a fővárosi intézeteknek tönkretenni a vidéki intézeteket. Miét ne ? Ha maguknak nics belőle káruk 1 ? Apránkint fogják fojtogatni s mikor már fuladnak ők fognak segítségére jönni. Ilyen példát már láttunk számosat 1 S akkor megfogják menteni az intézetet maguknak 1 Emlékszem egy régebbi esetre — nem nevezem meg a szereplő intézeteket — midőn az történt, hogy egy regi nagy intézetnél 150—200 ezer koronás leírni való anyag volt. 16—18 millió korona betét és 1 millió korona alaptőke meliett. Megindul a mentési akczió. A fővárosi intézet levitte szakértőit s megállapította, hogy nem 200 ezer korona a vesztesség, hanem 900 ezer. A mozogni nem tudó intézet kénytelen volt tűrni, hogy 1000 koronás papírjait 100 koronára Írják be s akkor a mentőangyal a szárnyai alá vette az intézetet, tőkefelemelóst csinált s ma pompásan virágzik. Czéiját elérte : a 900 koronás vesztességből tényleg _________Szatmár-Németi 1915. január 3L_
