Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-27 / 50. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. junius 27. 50. szám. J* (HETI SZEMLE) POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNAR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bnlrlray Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér* ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap Lemberg1 2. Ebben a háborús időben meg kell tanulnunk, hogyan lehet okosan örülni. Amiként a legnagyobb értékhez tartozik az is, miképpen viseljük férfiasán a csapásokat, meglepetéseket, sőt tragikumokat is. Lemberg tehát újra a miénk! S ezzel megérkezett a vég kezdete. Ki Írhatja le az én és milliók millióinak örömét. Határtalan örömét, irom boldog remegéssel. De legjobb, ha mégis e határtalanságnak azzal szab az ember mértéket, ha lelkében megmarasztja a régi folyamatot is, a mi eltöltötte, mielőtt ez az öröm még szivébe költözhetett. Lemberg miatt sokszor fájt a lelkem, nem tagadom. Lembergért, e gyönyörű városért, melyet a magam szemeivel láttam. Csudáltam, gyönyörű utczáin jártam és terein elmélyedtem. Akkor . . . akkor még más szemmel néztük és más érzésekkel ismertük — Lemberget. Ám a kezdet-kezdetén, a világháborúnak megindulásakor ugy-e, már fölsirt lelkűnkben a hazafiui bu, mikor hadvezetőségünk jelentette: — Lemberg még a miénk ! Mert már éreztük, hogy lelkűnknek feléhez, fiainknak véréhez, Kárpátainknak sorsához van kapcsolva. Aztán szárnyalt a még feketébb hir. — Lemberget kiürítettük . . . Lemberget feladtuk. S utána . . . vérző szívvel gondoltunk a ravvaruskai csatára . . . Lemberg körülzárására, a Kárpátoknak szorosaira. Es mi gond, félelem, riadás, kishitűség fogott el bennünket, mikor jelentették, hogy az érczfalak- nak hitt, Kárpátoknak szentelt ősi hegyeit, erdeit durva kozák csizmák tiporják s az entente kaján vigyorgással löki szét híréit, hogy a tavaszon orosz hordák fognak végig seperni a nagy magyar Alföldön. Micsoda pesszimizmus nyűgözte le még az erősnek hitt lelkeket is, mikor az orosz Máramarost dúlta. Mikor később riasztó hírek érkeztek Homonnáról, Bártfáról, Eperjesről, sőt Kassának fenyegetéséről. Mit irtain, mit mondottam akkor e lapban? Olvasta olvasóm? Emlékszik reá? Mikor mások, sokan, mellettem, körülöttem aztrcbegték: — A vég kezdete. Mindig azt mondotta, mindig azt irta e lap: — Bizalom, nekünk győznünk kell! Hát még mikor a csodavár, Przemysl elesett! Édes Istenem, hiszen vérzett a szivünk. Szemünkben könny rezzent . . . fátyol húzódott tekintetünkre egy pár napig. Aztán kiegyenesedve irtuk : — Przemysl romjain a mi győzelmünk gyökere ott maradt. Mi történt azóta? Hova lett a tavalyi hó? Hova lett bánatos szemünkről a fekete fátyol? Vérpirosra festették hőseink a csatamezőket, de e vérből a mi igazságunk glóriája emelkedik. Van-e jogunk, van-e okunk tehát, hogy felujongjon lelkünk? Lemberg visszafoglalása felnyithatja végre az egész világ szemeit. Hova jutott az orosz kolosszus. A tízmilliós hadsereg, mely felszerelve A háború a tanulók álmában. Irta : F0GL JÁNOS, polgári iskolai tanár. A lefolyt iskolai tanévben próbát tettem polgári iskolai fiunövendékeimmel arra nézve, hogy a mostani háborús események mennyire befolyásolják áloméletüket. A kérdésről, hogy mit álmodtak a háborúról rövid fogalmazványokat készittettem. A közel 200 ily dolgozatból ime egy nehányat bemutatok.) * 1. Múlt éjjel álmodtam, hogy az oroszok a Kárpátokban betörtek. Nagy csata volt. Én a magyar sereghez csatlakoztam és honvédeinkkel harczoltam. Ekkor az ezredes azt kérdezte, ki akar önként járőrnek menni ? Én is jelentkeztem. Egyszerre csak lőttek. Az oroszok elfogtak. Az oroszoknak adtam eledelt és azt mondtam, hogy nálunk jobb dolga van a katonának. Azt mondták nekem, hogy már két nap óta nem kaptak enni. Ötvenen voltak. Előre szólították őket. Visz- szakerültem a német csapathoz. Vitézül harczoltam. Megkaptam a vaskereszt-rendet. Erre valaki fölébresztett s vége volt az álomnak. 2. A múlt héten este lefeküdtem. Alig hogy elaludtam, angyal jelent meg előttem. El volt fátyolozva és mirtuskoszoru volt a fején. Az angyal egy papírszalagot tartott kezében, melyen ez a fölirat volt.: „Békesség a földön 1“ Álmomban fölkiáltottam : „Anyám itt van a békeangyal !“ A zajra édesanyám fölébresztett. Paff — az ágyban feküdtem. 3. Három testvérem harczol a csatában. Az egyik, Józsi, Boszniában van, a másik Pali és Gfábor Lengyelországban. Vasárnap éjjel azt álmodtam, hogy a csatatéren jártam. A sebesültek közt az egyik hanyatt feküdt. Fején sebesült meg. Mikor hozzá közel értem fölemelkedett. Egymás szemébe néztünk. Úgy tűnt föl előttem, mintha bátyám volna. Én nem szóltam hozzá, ő sem szólitott meg engem. Egyszerre hirtelen fölébredtem 4. Ma éjjel azt álmodtam, hogy édes anyám elküldött a piaczra bevásárolni. Én a kamrából elővettem a kosarat és elindultam a piaczra. Mikor az emeleti lépcsőn lementem, találkoztam atyámmal, aki a háborúból sebesülten jött haza. A jobb lábát átlőtték. Botra támaszkodva biczegett föl a lépcsőn. Mikor megláttam nagyon megijedtem. A kosarat letettem és fölkisértem atyámat a lakásba. Mikor azt mondtam neki, hogy „Ugye tatám most már itthon maradsz ?“ ő azt mondta: „Ha fölgyógyulok ismét visszamegyek a nagy csatatérre, mert hazámért szívesen meghalok!“ Mikor atyám a szobába lépett, anyám folsikoltott és erősen sirt. Erre fölébredtem. 5. A bátyám hadi fogságba jutott. Az ellenség járőrségen elfogta. Egy ideig Nisben volt onnan Üszkübbe szállították. Szüleim csomagot küldtek neki. Sokszor beszélgettünk róla, hogy vájjon megkapta-e a pakkot. Erről egyszer álmodtam. N. városban voltam. Megtudtam, hogy hol van a fogolytábor. Elmentem oda. Felmásztam a falra és ott megláttam a foglyokat. Bátyám rögtön rám ismert s oda jött hozzám. Nagyon örült, hogy viszont látott. Sokat beszélt a sorsáról, azt is elmondotta, hogy a csomagot, amelyet szüleim neki küldtek megkapta. Hálálkodott, hogy a jó szülők, gondolnak rá. Azután elváltunk egymástól. 0 arra kért, hogy mielőbb jöjjek ismét és hozzak neki ennivalót. Amikor a falról leugrottam, fölébredtem. 6. Atyám mint öreg népfölkelő a háború kezdetén bevonult. Álmomban láttam őt őrt. állni. Egyszerre jött az ellenség s ő kezdett lőni. Erre elfogták, lefektették a földre és szétdarabolták. Mikor ezt megláttam, én is szét akartam vágni az ellenséget. De semmit sem tehettem. Atyámnak először levágták a fejét, azután a lábait és végre a karokat. Mikor ezt megláttam, elkezdtem sírni. Segíteni akartam atyámon, de nem tudtam mozogni. Egyszerre aztán mégis tudtam járni. Neki mentem az ellenségnek. De azok rám törtek. Elszaladtam. Futás közben elestem. Erre fölébredtem s a dunyhával együtt a padlón feküdtem. Anyám kérdezte „miért sírtam ? Elmondtam neki álmomat. O azt mondta hallotta sírásomat és jajgatásomat. Ezt álmodtam.
