Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-27 / 50. szám
* 2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915. juuius 27. hatezer ágyúval, pompás ruhával, annyi lövőszerrel, mellyel „erdőket, mezőket. . . beláthatatlan végtelenségben betakarhatnánk, mint az est harmatja“: ma halálveritéket törölget homlokáról. A „büszke czár elérte álmát. A kunság búzáját, a Tisza kalászát az orosz hadsereg vágja le.“ De nekünk. Lemberg eleste valóban a vég kezdete, az orosz kolosszusnak is — eleste. Lemberg elestével az entente is készülhet minden reménységének temetésére. A gőzhengerrel tehát már végeztünk. A többi is következik. * Dicsőség a mi dicső hadseregünknek. Egyenkint és összevéve. Köszöntünk titeket galicziai hantok, folyók, mezők . . . megcsókolunk titeket, mert hőseinknek vérét, verejtékét, sirjait csókoljuk bennetek. Lemberg, feléd száll a mi szorongó szivünkből kiröpült sóhajunk. Feléd lobogtatjuk zászlóinkat, fehér kendőinket. Lemberg közelebb jöttél a magyar nemzet leikéhez . . . A Szent Péter és Pál napja magyar földön ősidőktől fogva a gazdasági életnek, az aratás nagy munkájának a sátoros napja, ünnepe volt. A mi apáink e napon egekbe emelkedő lélekkel hangoztatták énekekben és zsoltárokban: ■— Isten nevében indítsd meg a sarlódat és arass. E generáczió emlékezete óta is általán e napot, Péter-Pált, mint a magyar ember szokja mondani, tekintik a nagy aratási idő kezdetének. S bár a tulajdonkép való aratás vidékek szerint egy két héttel későbbre esik, már érezhető a hullámzás, a mozgás, mely- lyel a nagy aratásnak munkáját bevezetik. Áz aratási idő egykor, nem is olyan régen bemutatója volt nemcsak a magyar ember munkabírásának, karja, izmai erősségének, de lelke, szive, egész belvilága értékének is. A magyar embert, a magyar aratót a nap első derengése, a legelső madárdal már a mezőn találta. Olyan rendet vágott, mire a Nap kibontotta szárnyait, hogy csudába illett. * Az alvás és álom mibenléte — noha erről a problémáról már nagyon sokat Írtak — még ma is ismeretlen. A boncztani alapon álló magyarázatok közül sokan az nedv- dus voltával, mások ellenkezőleg annak nedvszegénységével, Preyer tejsav fölhalmozódásával, Rózenbam az idegsejtek duzzadásával, Funke és Obersteiner szénsavbódulattal magyarázzák. A költők metaforikus értelemben tárgyalják az álmot. Madách Imre: „Az ember tragédiája“ ez.. örökszép filozófiai költeményében Ádám álomképekben látja meg az emberiség jövőjét. Arany János „Toldi“ IV. énekének 4. és 5. strófájában a következő gyönyörű sorokban adja az álom personifi- káczióját: „Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte, a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától, De legis-legjobban Toldi nagy bajától. Hanem amikor már szépen megpitymallott, És elült a szúnyog és a zaj sem hallott, Akkor lelopődzott a fiú fejére Két szárnyát teritó annak két szemére. Aztán álommézet csókolt ajakára, Akit mákvirágból gyüjte éjszakára, Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén Tiszta nyál csordul ki Toldi szája végén. Van nekünk igen régi nótánk — Írja Tóth Béla, a magyar népiélek csudás ismerője: Vagyok olyan legény, mint te. Vágok olyan rendet, mint te. Felséges két sor. Aranya, gyöngye, karbunkulusa népünk psichologiájának. Hol van más nép, amelynek férfiúi büszkesége, deréksége abban jut delelőre, hogy asszonynép előtt azzal kérkedik. A magyar erő és becsület tündöklik benne. S mondjuk a mai világháború hőse. És aztán? A legféktelenebb kánikulával is daczolni tud ám. A fáradtságot nem ismeri. Mert mire a nap leszállóit és sarlóját letette, kezdődik a humor, az ötlet, a dal, a kedvesen ötletes czivódás. Híresek voltak az úgynevezett aratóünnepek, koszorú átadás és más népszokások. Még ma is fennmaradt a régi dal emléke: — Nincs boldogabb az aratónál, sorsát más nem élvezi. Aztán jöttek más idők. Somoru, levert idők. A mikor népünk félrevezetve, elhagyatva, magára maradva mintegy átváltozni látszott egész ősiségében, lelkében, szokásaiban. De csak visszatért újra a maga fajának útjára. E közben szakadt reánk a nagy önvédelmi harcz, a világháború förgetege. Most a magyar munkás milliója a kasza helyett a fegyvert forgatja kezében nem kevesebb erővel, csodás kitartással és a világ bámulásai között. A muszka már egy ízben megismerte a magyar karokat, melyek a kaszát kezelik. Most újra megismerheti. A mi munkásaink lelkei a harezterekről haza-haza járnak majd és kérdőre vonnak, mit művelünk, mint teljesítjük kötelességünket a hazai földeken — ő helyettük is. A mi munkásaink megmutatták ott a világharczterein, hogy tudnak aratni dicsőséget, meg tudják védeni hazánkat, terményeinket, ringó buzatengerünket. Elvárhatják tehát az itthon maradott testvéreiktől, hogy itthonvaló harezunkban, a nagy aratási munkában is hűségesek, becsületesek, értelmesek és igaz hazafiak lesznek azok, akikre a nemzet kenyerének elkészítése vár. Le a kalappal! A hadseregszállitókról éppen eleget olvastunk arra, hogy epével és keserűséggel teljék meg a lelkünk. Most jól eső örömmel vesszük a hirt, hogy már egyszer valami örvendetes dolog is kerül elénk erről a mezőről. Székelyek szállították a legjobb bakkancsot, jelentik illetékes helyről. A székelyudvarhelyi derék székely csizmadiamestereknél a hadvezetőség jelentékeny számú bakkancsot rendelt. Éppen úgy, mint más iparosoktól. Ismeretes, hogy a sokféle helyről szállított lábbelik egyrésze nem sokáig birta ki s végre kisütötték, hogy a talp A pszikhológusok szerint az álom nem egyéb, halluozináczió (érzéki csalódás, káp- rázat) vagyis a képzeteknek és érzeteknek összezavarása, amiből szertelenségek keletkeznek. Az álom egyben kifejezője az érzeteknek, melyre a valóság ad alapot. Az álom tükre a valóságnak. Ebből a szempontból méltánylandók azok a háborús lelki jelenségek, amelyek az ifjúság álmában megnyilatkoznak. A fönti tanulófogalmazványokban a háború okozta képzetek és érzetek hosszú sora nyilvánul meg. Megtaláljuk azokban a szeretet, a részvét, a bánat, a bosszú, stb. érzelmét. Ránk nézve most már az a fontos, hogy ezek a benyomások tiszta forrásból és hamisítatlan formában kerüljenek az ifjúság leikébe. Tartsuk tehát távol gyermekeinket az izgató rémhírektől, a gyengelelküek csüg- gedésétől, a hadi intézményeket és a hadsereg műveleteit ócsárlók laikus beszédjeitől. Hassa át minden magyar tanítót az erős meggyőződés, hogy a mostani ránk kénysze ritett élet-halálharc, melyet a tiszta becsület és igazság nevében folytatunk, fegyvereink fényes győzelmével fog végződni. Ézt a lelki meggyőződést szuggeráljuk tanulóink leikébe is. A háború okait, tényeit és következményeit alkalomadtán szövögessük bele oktatásunkba. Ez teremti elő az ifjúságban s ennek révén a felnőttek körében azt az egységes fölfogást, azt az érzelmi közösséget, melyre ezidőszerint Jszükségünk van. felsőrésze papirosból való. Persze, ezután a felfedezés után vizsgálgatni kezdették a bak- kancsokat. Ezen megfigyelés alapján kitudódott, hogy a legjobb lábbeliket a székely iparosok szállították, akik alaposan bebizonyították, hogy panama nélkül is lehet tisztességes üzletet csinálni. Eddig a had vezetőség több mint ötvenezer koronát fizetett a becsületes iparosoknak a beszállított bakkancsokért. És nemrég, hogy valamivel elismerését fejezze ki, az eredetileg meghatározott és megegyezett áron felül még, az eddig kifizetett összeghez arányitva, ötezer korona úgynevezett felárt fizettek ki a derék székely iparosoknak. Nem érdektelen, hogy feljegyezzük a hadvezetőség ezen tettét, mert tudtunkkal ez az első eset, hogy a beszállított áruk jóságáért még külön felárt is fizettek. Hát ilyen tisztes és becsületes vállalat előtt bizony — ebben a panamás világban — joggal elmondhatjuk a régi elismerésnek szavait: „Uraim le a kalappal!“ Mert bizony erkölcsi életünknek alapja, nemzeti erősségünknek, fejlődésünknek és boldogulásunknak forrása ott van . . . amiből ezek a becsületesen elkészített bakkancsok kerültek elő: a lelkiismeretességben, a kötelességnek, az elvállalt munkának tisztes elvégzésében. Minden bajunk, minden szegénységünk, szo- cziális igaztalanságok a leíketlenségben, a lelkiismeretlenségben és erkölcsi alapoknak hiányában leledzenek. Ha minden társadalmi osztályban, munkakörben a lelkiismeretesség és annak büszke tudata vezetné az embereket, hogy kötelességének, munkájának becsületes elvégzése a polgár első erénye, máskép festene a mi nemzeti társadalmunk. Ismeretes egy világhírű embernek mondása. A parlamentben egy demagóg szemére vetette, hogy volt idő, mikor ő — neki, a demagógnak nadrágot varrt „ . — Nos mondotta . . és nem készítettem el becsületesen, hogy ön teljesen meg volt vele elégedve ? Ennél hatalmasabb érdeme nincs egy munkás embernek sem. Dolgozzék bármily téren. Előtte : le a kalappal . . . Olaszországról. Az egységes Itália 1882. május 20 ig folyton a kezdet nehézségeivel küzdött, csak gróf Andrássy Gyula és Bis- mark herczeg politikája révén a hármas szövetségbe belecsöppenve lépett az európai nagyhatalmak sorába. IX. Pius pápa világi trónját még nem vonta be az idő patinája annyira, hogy mint régi idők elmúlt emléke kegyeletes ereklye gyanánt kerüljön a történelembe. A múlt év augusztusa óta, mikor Itáliának a szerződés és még inkább a hála és becsület azt tette kötelességévé, hogy mellénk álljon fegyverével, semlegességet hangoztatva, már is szerződés törő volt. A közvélemény, a néphangulat már szeptemberben kijegeeződött annyira, hogy a közel jövőben egy olasz háborúnak bekövetkezése szinte bizonyos vala. Kétségtelen volt az európai nagy háború kitörésekor, hogy olasz szövetségesünk megcsalt bennünket. S ekkor az olaszok közmondása jutott eszünkbe: „Mikor először megcsalsz ; te vagy a gazember ; mikor másodszor is megcsalsz: ón vagyok a szamár 1“ Ismerik e közmondást Itáliában jól s hogy először csaltak meg bennünket, levonhatják a következtetést. Olaszország nem számítva védelmünk alatt szerzett gyarmatait, 286,682 négyszögkilométer területű állam, az 1911. évi népszámlálás szerint 34.671,377 lakossal. Lakossága szerfelett sürü, mert egy négyzetkilométerre 120 lélek jut. (Németbirodalomban 120, Ausztriában 95, Magyarországban 64 lélek.) S ez a minden tekintetben kedvező viszonyok között elhelyezkedett nemzet, fényes jövőnek nézhetett volna elébe, ha megtévelyedett fiai közül a szabad- kőmi vesek bele nem ugratják legbizonytalanabb háborúba. A bünhődés már megkezdődött, hűtlenségének árát vérrel kell megfizetnie s kezdődik a leszámolás. Olaszország támadása által, mint a hareztéri események bizonyítják, nem lettünk északon gyengébbek, csak eggyel több lett ellenségeink száma, de edzett hőseink ezekkel is elbánnak.
