Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-05-19 / 39. szám

Szatmár-Németi 1915. május 19.

met lapok ide vonatkozó közlése úgy reméli, hogy az nemcsak a momentán veszélyek elhárítására történt, hanem a régi magyarolasz politikai barátság fenntartása érdekében is tétetett. Erre gróf Tisza István miniszter- elnök kijelentette ;

— Igaz, hogy a monarchia területi ajánlatot tett Olaszországnak a tartós semlegesség biztosítására. A két nemzet közti barátság mindkettőnek nagy életérdeke, mely még súlyos áldozatok árán is megköveteli, hogy igyekezzünk a felszínre dobott ütközési pontokat elhárítani. Mindezt nem taktikai okból, pillanatnyi nehézségek elhárításáért, hanem, mert ezzel szolgáljuk a nemzet érdekeit. (zajos éljenzés) Tisza igy végzi:

Ha sikerül megvetni a barátság alapjait, uj erővel fog feltörni a magyar-olasz rokon- szenv. A miniszterelnök válaszát egyhangúlag elfogadták.

Vizsgálatok a püspöki hittani intézetben. Május 19-ón az előadások befejezése ; délután vizsgálat a neveléstanból és egyházi szertartásokból. Május 26-án vizsgálat az alapvető hittanból ; május 27-én az egyház jogból; junius 2-án az újszövetségi szentirási tanulmányokból, jun. 4-én a lelki- pásztorkodástanból; junius 9 én a bölcseletből ; junius 10-én Te Deum.

Papszentelés. Püspök ur Öméltósága Erdélyi Alajos, Faulvetter János, Nemes István, Pirsalszky Ferencz, Sörös János és Tőkés György végzett theologusokat junius hó 10-én alszerpapok ká, junius hó 11-én szerpapokká és junius hó 13-án áldozópapokká fogja szentelni.

Jótékony adomány. Ember Péter mármarosszigeti káplán, jelenleg a déli harcz- téren tábori lelkész, száz koronát adományozott a szeminárium czéljaira.

Hazai Samu br. honvédelmi miniszter pénteken d. u. fél egy órakor városunkon keresztülutazott. A miniszter Márama- rosszigetről külön vonaton érkezett. A harez- téren megsebesült fiát látogatta meg. A szatmári állomáson másfél óráig időzött. Itt megebédelt és fogadta dr. Domokos Andor helyettes miniszteri biztost, kivel a helybeli barakkórházról értekezett. Ezen értekezésből tudjuk meg, hogy a minisztérium ötven épülettel fogja kibővíteni a helybeli barakkot, hogy még háromezer beteget fogadhasson be. A miniszter fiáról is beszélt. Azt mondotta, hogy „az orosz golyó oldalról érte, a jobb lábán ment be és a lágyékon jött ki. Szerencse, hogy a nemesebb részeket elkerülte.“ A sérülés súlyos, a láz azonban elmaradt és igy remélhetőleg nem életveszéljes. A miniszter külön vonattal d. u. 2 órakor indult Budapestre.

*

Érdekes epizódot beszélnek a vasúti állomás éttermében a miniszter ebédelése kapcsán. Az ebédet igen dicsérte, de főleg a mi hadi-kenyerünk ízlett neki.

— Ha én otthon ilyen kenyeret ehetnék — mondotta a miniszter. A mi hadi kenyerünk Pesten rettenetes. Olyan, mint az agyag. Nem hogy fekete, de izetlen, ehetet- leniil rossz. Ez a kenyér izes és pompás. (A kenyér Kábái pékmühelyóből való. És igazán jó.)

Lipeczky Éllek. Meghalt a csu--------------------—---- dás hangú kántor. Szinte hihetetlen, hogy itt hagyta egyházát, melyet 40 esztendőn át részint, mint tanító, de különösen, mint messze földön hires kántor szolgált; városát, melyet félszázadon keresztül itthon és szerte az országban dalárdákat verő, koszorúkat nyerő bariton hangjával híressé tett A hetvennégy esztendős öregnek még a legutolsó időben is megmaradt hangjának érczessége s vájjon mikor volt az óra, melyben elhangzott a régi kis templom köveit is magába foglaló mostani egyházban az ő hattyú éneke ? Hattyú éneke, mely után örökre elnémult az ő csudás hangja. Régi jó időkben, a dalárdának virágzó napjaiban, hogy hogyan tudott uralkodni a lelkeken. Hegedűnek húrja, zongorának csicsergése, szónoknak hangja, előadónak szellemessége nem birta úgy lekötni a hallgatókat, mint az ő bravúros magyar dala, mélységekből szakadó mélységes hangja, szomorúan búgó nótája, szivet fogó kuruczos danája .. .

„S

ZATMÁRI HÍRLAP“

És nemcsak itthon. A szatmári dalárda bár hova ment, vitte a csudás hangú kántort és híressé lett maga-magával, de főleg az ő nótájával. Büszke is volt reá. S ha olykor nehezebb, keseredettebb napjaiban felhozták neki, mi kincset szerezhetett volna magának kincses hangjával . . jelentőst legyintett, jelentősebbet kacsintott:

— Hagyjátok, a jó Isten ő maga szent felségének jegyzett el. Négy évvel ezelőtt ülte meg a csudás hangú kántor félszázados jubileumát. Hitközsége, püspöke ünneplésben, elismerésben részesítette. Á szatmári közönség talán akkor hallotta utoljára csudás hangját. De a németi gör. kath. templomban az utolsó időkig viselte kántori hivatalát. Lipeczky Eieket özvegyén és három gyermekén kívül tekintélyes számú rokonság gyászolja. Temetése tegnap d. u. ment végbe hatalmasan megnyilatkozó részvéttel.

A megértés jelei. Az „Alkotmány“ írja : Mindig nagy örömmel látjuk, ha a protestáns lapokban a megértésnek és a kereszténység ügyéért való közös hareznak jelei mutatkoznak. Régen meg van már a szükség, hogy a keresztény honpolgárok felismerve közös kötelességeiket, vállvetve dolgozzanak Magyarország keresztény szelleméért és mivoltáért. A háború után a nagyfeladatok közül ez sem maradhat ki. Ezért örömmel igtatjuk ide ama sorokat, melyeket a „Debreczeni Protestáns Lapban“ ir:

Egy rövid czikk keretében nem lehet mind előszámlálni azon teendőket, amelyek reánk várnak a magyar földmivelő néppel szemben a várvavárt békekötés után. De a legégetőbb teendők közé tartozik a keresztyén sajtó megszervezése. Ezen a téren vagy előbb, vagy utóbb kezet kell fogni a magyar katholi- kusoknak a magyar protestánsokkal. Vállvetve hatalmas magyar sajtót alkothatnának meg, amely arra volna hivatva, hogy a magyarság igaz érdekeit képviselje, az irodalomból, a hírlapi termékekből a mai dekadens irányzatot kitörölje s e téren is egy egészséges irányzat létrejövetelónek az útját egyengesse.

A keresztény sajtó megszervezése — bizony nagy és szükséges feladat. Mi már rég próbálkoztunk vele. Még megérjük, hogy protestáns testvéreink hamarább megértik és felértik a mi czéljainkat, mint maguk a ka- tholikusok s azok, akiknek azt már régen meg kellett volna érteniök.

Katonai kitüntetések. Ő Felsége a király Schamschula Rezső vezérőrnagynak az ellenséggel szemben kiválóan ereedmé- nyes magatartása elismeréséül a katonai érdemkereszt 2. osztályát a hadiókitménnyel ajándékozta. — Vámos Adolf m. kir. szolgálaton kívüli viszonyban levő honvéd főorvos, aki 6 hónapig működött a fronton, most pedig a szatmári megfigyelő állomáson teljesit orvosi szolgálatot az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó magatartásának elismeréséül, a koronás aranyérdemke- resztet a vitózségi érem szalagjával kapta.

Mikor lesz vége ? Egy újságíró beszélgetést folytatott a tarnowi püspökkel Walenga dr. titkos tanácsossal, a ki az egész hat hónapon orosz uralom alatt Tarnowban maradt. A beszélgetés végén az újságíró azt a kérdést intézte á püspökhöz, hogy mikor lesz vége. T. i. a háborúnak. A püspök igy válaszolt:

— Azt válaszolom erre a kérdésre — mondotta a püspök — amit egy orosz generális felelt nekem, amikor én ugyanezt kérdeztem tőle. Azt mondta az orosz generális: Nyáron vége lesz a háborúnak. Amilyen hirtelen, váratlanul és meglepetésszerűen elkezdődött a múlt nyáron a háború, úgy jön el ezen a nyáron a béke, hirtelenül, váratlanul és meglepetésszerűen.

Halálozás. Hullanak, hullanak a régi fának, törzsnek ágai. Horváth János udvarii nagybirtokos élete 67. esztendejében elhunyt. Horváth János, bár csendes munkás életet folytatott, vármegye szerte ismert és népszerű alakja volt társadalmunknak. Városunkban is állandó lakást tartott és közéleti tevékenységet is folytatott. Nagykiterjedésü család gyászolja.

A vármegyék és városok árvaszékei sorra közük azon meleghangú felhívásokat, melyekben a nemesszivü emberbarátokat,

3

családokat arra kérik, hogy a harcztóren hősi halált haltak után maradt árvákat esetleg örökbe fogadják vagy az árvák felett való gyámságot elfogadni hajlandók legyenek. Az árvaszékek más, igazán felemelő akcziókatis indítanak a nemzet árvái érdekében . . Valóban nem tudnánk számot adni most hirtelen arról, vájjon a mi árvaszékünk ez irányban milyen érdeklődést, illetőleg akcziót fejtett ki. Igen nagy örömmel adnánk erről felvilágosítást a mi lapunk olvasóinak.

A hadikölcsön és a takarékbetétek. A hadikölcsönnél a kormány a legnagyobb súlyt arra veti, hogy a gyümölcsö- zetlenül heverő tőkék mozgósittassanak. De elő akarja segíteni a takarékbetétek felhasználását is. Hogy azonban a közönség és a betétekre ráutalt pénzintézetek érdekei között összeütközés ne támadjon, elrendelte a kormány, hogy az augusztus elseje előtt elhelyezett betétek 25 százalékát minden intézet köteles a betét tulajdonosa által jegyzett összeg 25 százaléka erejéig folyósítani. Ä betevő tehát betétjének egy negyed részét kiveheti, ha e negyedrész négyszeresét kitevő hadikölcsömt jegyez. A betéti összegeken, kívül szükséges további háromnegyedrészt mindenki megszerezheti, mert az Osztrák-Magyar Bank és a pénzintézetek a kötvények 75 százalékáig engedélyeznek lombard kölcsönöket.

Hát nálunk hogy-hogyan van ?

Mi nem akarunk választ adni a következő divatczikkre, melyet egy újságból közlünk le; adjon reá választ a szatmári hölgyvilág. T. i. ezt írják :

— A lapok hiába prédikálták, hogy ebben at évben még a hölgyek is mondjanak le a divatról s iparkodjanak elhasználni a múlt évi szabótermékeket, amelyeknek mindössze annyi a hibájuk, hogy — nem az idei divathoz szabták őket. Megállapíthatjuk, hogy a divat iránt más évben sem volt akkora érdeklődés, mint az idén s a divatlapokat nem várták annyi mohósággal boldog esztendőben sem, mint most. S amint első tavaszi napsugár bearanyozta a korzót, megtartotta az első felvonulásai a legújabb divat is. Mintha nem hadikenyeret ennénk, mintha a Kárpátokban nem vérvirágok nyílnának, mintha nem a nemzet jövőjéről volna szó, uj kalapban, uj kosztümben tetszelegnek hölgyeink a korzón. És ha még csinos volna ez az uj divat. De ahány uj ruhát látunk, valósággal tobzódik mindegyiken az ízléstelenség. Ennyi ízléstelenségért igazán kár volna megsérteni az — ízlést. —

A féllábu katonatanitó. Csak imént előttem ült az iskolai padban. Igaz, hogy tanítónak készült. Már feketéllett a bajusza s mikor derék, sugurtermetével felállott, hogy elmondja a leczkéjét, mondottam is nem egyszer neki:

— Pista barátom, milyen derék katonatiszt lenne belőle 1

Barna, csinos arcza elpirult s odakapott, hol székel az agy. Ne is mondjon valami olyat az ember, a mi aztán a maga csudál- kozására, szinte meglépőleg bekövetkezik. Mert bekövetkezett. Pista barátom tanító oklevelet kapott. De nem az iskolába ment. Megfogadta a tanácsomat. Még meg sem melegedett az oklevele, a szép, sudár-ifju, termetes növésével, szálfa öklelésével... bevonult a szatmári m. kir. 12. honvédgyalogezredhez . . . Gyütt csakhamar a háború. Pista barátom jnint zászlós több ütközetben részt vett... És az a Eavaruszka 1 Ott hagyta a fiatal tanító a féllábát.. Ő maga haza jött. Szemünkben hazafias köny rezgett. Es hallva- hallottuk :

— Mi lesz Szabó János nyug. járás- csendőrőrmester fiával, okleveles féllábu tanítóval ? Édes Istenem, mi leszen ?

A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur most megfelelt a sok sóhajtásra: kinevezte a nagyszöllösi m. kir. állami gyermekmen- helyhez — tanítóvá. És ha én most szülőföldemre haza megyek, Pista barátom talán észrevesz a kupéban, a menhely ablakából és kendővel integet majd:

— Úgy e, hogy mégis tanító vagyok.

(Mr.)