Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-28 / 33. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 április 28. Nemzeti becsületünk kérdése, hogy hőseinket hozzájuttassuk azon jogukhoz, hogy megfogyatkozott munkaerejükkel is részt vehessenek az eddiginél hatalmasabb és szebb Magyarország kiépítésében! Ne tévesszük össze a háború rokkant- jait az eddig körülöttünk sínylődő „élet nyomorultjaiéval. Az eddig ismert koldusok nyomorán enyhíteni jogunk volt, de tetszésünkre volt bízva az adomány módja és nagysága. A háború rokkantjait nem csupán segélyezni, de segítenünk kell, hogy mint kereső, adózóképes és a saját munkájuknak és életüknek örülő embertársaink visszakerüljenek a társadalomba, melyből a háború csavarta ki nem csak érettünk, de helyettünk is. Hosszúra vezetne fejtegetésem s talán még sem tudnék mindenben, tanácsot adni arra, hogy mi minden vár egy megalakitandó Patronázs Egyesületre, de mégis általánosságban a következőkben lehetne a czélt körülírni : I. A háború rokkantjait védelmébe fogadni, őket erkölcsi felügyeletben és támogatásban részesíteni, a munkátlanságtól és zülléstől megóvni. II. A kórházakból, üdülőhelyekről és a rokkantak számára létesülő tanfolyamokból kikerülő rokkantakat elhelyezni és állandó foglalkoztatásukról s tiszteséges megélhetésükről gondoskodni. III. Állami és egyéb hatóságokkal fennálló ügyeikben felvilágosítást, útbaigazítást és esetleg ingyenes jogsegélyt nyújtani. Minden rokkant mellé egy-egy patro- nus volna állítandó, ki a pártfogoltja érdekében köteles volna a Patronázs utján az összes szükséges dolgokat megtétetni. Nem a nagy vagyon szükséges az intézmény létesítéséhez, ámbár a nagy vagyonnak kell, hogy meglegyen a nagy kötelessége is — hanem a keresztényi érzésen kívül az önzetlen hazaszeretet 1 Meg kell, hogy valósuljon a Krisztus országa közöttünk 1 Istennel cselekszik jót, ki a rokkantakért dolgozik. Ne legyen senki oly hitvány, hogy kivonja magát e szent kötelesség teljesítése alól 1 Ha igaz az, hogy minden bűn eléri a bünhődést: úgy bűn az, ha elmulasztjuk kötelességünket, amelyekkel az értünk szenvedőknek tartozunk. De az is igaz, hogy minden erény meg fogja kapni jutalmát. S a ki híven teljesítette itt a békében kötelességét: felemelt fejjel s büszke öntudattal várhatja az Ítéletet, mely nem lehet más, mint a rokkantak igaz hálája, elismerése, hogy érdemes volt érettünk nyomorékká lenniök, mert meg tudjuk becsülni az ő önfeláldozásukat 1 S az Igaz Biró méltókká fog tenni be- nünket a hősökhöz. így legyen 1 Thurner Albert. Mennyi érmet kaptak a katonák? A márczius havi küzdelmek az „Őrszem“ czimü katonai szaklap szerint 7273 vitézségi érmet hoztak harcztéren küzdő katonáinknak. E 7273 vitézségi érem közül arany volt 77, elsőosztályu ezüst 1767, másodosztályú ezüst 5429. A márczius havában kiosztott 7273 vitézségi érem a közös hadsereg, a magyar honvédség és az osztrák honvédség katonái között a következőképpen oszlott meg: Aranyérem; Közöshadseregbeli 48, Osztrák honvéd 26 magyar honvéd 3. Elsőosztályu ezüst vitézségi érem : közözhadseregbeli 1227, osztrák honvéd 451, magyar honvéd 175, tengerész 14. Másodosztályú ezüst vitézségi érem : közöshadseregbeli 2512, osztrák honvéd 1127, magyar honvéd 770, tengerész 20. Nem izük a munka a szerb internáltaknak. A múlt év őszén több szerb internáltat Székesfehérvárról gazdasági munkák végzésére a sümegi járásba szállítottak. A munka azonban sehogysem volt Ínyükre s most hatan megszöktek. A sümegi szolga- biró megkeresésére a főkapitány megtette a szükséges intézkedéseket a szökevények el- fogatására. A háború. Á mi győzelmünk reményét azok a nyilatkozatok és kijelentések erősitik meg legjobban és teszik jogosulttá, amelyek a most folyó képviselőházi üléseken elhangzottak. Adunk egy nehány ilyen nyilatkozatot a következőkben : — Gróf Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy bizalommal viseltetik küzdelmünk iránt. A kilencz hónap óta tartó heroikus harczban még döntés nincs, de a harcz túlerővel szemben kedvezően folyik és katonáink hősiessége nekünk biztosítja a végleges győzelmet. Hazay Samu honvédelmi miniszter beszédében kijelenti, hogy a régi törvények alapján besorozottakból még annyi katonánk van, hogy az újonnan besorozandók csak a végleges győzelem biztositását czélozzák. A nemzet önvédelmi harczában végsőkig ki fog tartani. Szóló párhuzamot von a XVIII. és XIX. századbeli és a jelenleg folyó harczok között és katonai szempontból magyarázza a harcztéri jelenségeket. Végül kéri a katonai javaslatok elfogadását. Bakonyi Samu a függetlenségi párt nevében elfogadja a javaslatokat, de a részleteknél módosítást terjeszt be, hogy a 18 éves és a 42—53 év között levő népföl- kelők csak akkor legyenek behivhatók, hogyha a többi hadköteles az országból a harcztérre vitetett. Gróf Andrássy Gyula kifejti, hogy az eddigi harczokban a győzelem a mienk. Andrássy kijelenti, hogy katonailag jól állunk, bár nem szabad magunkat elbizni, mert az óriási harcz még folyik. Mindent el kell követni fiainkért, akikre büszkék lehetünk, továbbá magunkért és szövetségeseinkért. A nemzet kell, hogy egységes legyen, kell, hogy a győzelem tudata mindenkit áthasson Rakovszky István a néppárt, Juriga Nándor a szlovén pártok nevében elfogadja a katonai javaslatokat. Lukácsiu és Goga. Tudvalevő, hogy ez a két ur a háború kitörése, illetőleg a román liga hazafias határozata után — itt hagyta Magyarországot és Romániába siettek — hangulat csinálás irányában. Természetes, hogy nem hazájuknak, Magyarországnak javára. Most megbízható forrásból jő a hir, hogy Romániában Lukácsiuk, Goga teljesen elejtett emberek. Már vissza is jönnének, de a visszavándorlás most valamivel nehezebb, mint a — kivándorlás. Az ügyvédi kamara közgyűlése. Az ügyvédi kamara kedden délután tartotta a városháza tanácstermében közgyűlését. E közgyűlésnek hü képét, hangulatát jellemzi és mutatja fel az a jelentés, beszámolás, melyet a kamara titkára olvasott fel. A háború hatása egész önsúlyával borult az ügyvédi karra is, sőt talán alig van társadalmi osztály, melyet e nehéz idő úgy sújtott volna, mint ezt az osztályt, A harcztérre vonult ügyvédeknek elárvult irodái; a különleges viszonyoknak hatása, az igazságszolgáltatás és jogvédelem menetére és sok-sok más esélyek, események valóban keserves próbára tették ezt a kart, mely tisztán munkájának forrásaiból táplálkozik és tartja fenn magát és családját. Áz ügyvédek működését úgyszólván megállította ez a háború és kitette a legnagyobb nyomorúságnak és az élettel, sőt a mindennapi kenyérrel való létküzdelemnek. Áz ügyvéd rekompenzácziót nem kapott és arra nem is számíthatott. Az ügyvédi kar szinte csudás megadással nyugodott meg és hozta áldozatát a nemzeti ügy érdekében. Megcsappant jövedelme daczára dolgozik és részt vesz a nemzet nagy küzdelmében. Ezért valóban kivívták a nemzet elismerését. Az elnök azon reményének adott kifejezést, hogy a bizton remélt diadalunk után bekövetkező béke az ügyvédi kart is kiemeli a súlyos helyzetből. (Ä titkári jelentés még részletesebben foglalkozik az ügyvédi karnak jogi sérelmével és ezek orvoslásával.) Az elnök még bejelenti, hogy a kamara három tagja, úgy mint dr. Róth Imre, dr. Franki Lajos és dr. Török Árpád ügyvédek a harcztéren hősi halált haltak. Indítványozza hősi emléküknek jegyzőkönyvi megörökítését. Buzaszentelés. — A körmenet eredete és jelentősége. A buzaszentelés — most. — Kedves és jelentőségében magasztos szertartást végzett az Egyház ragyogó tavaszi vasárnapon, az elmúlt vasárnapon. Mikor a társadalmi emberek közös óhajtásnak, örömnek vagy általános mély gyásznak kívánnak kifejezést adni .. . összegyűlnek, társulnak. Kibontják a diadalnak vagy gyásznak lobogóját, elzarándokolnak kegyeletük helyére, emlékeihez és ott dalokban, énekbe és közös sóhajba olvasztják érzelmüket. Áz emberek természetében gyökeredzik ez a jelenség. A keresztény — életrendszer is e lelki törvények alatt van. Hiszen a keresztény vallás, a kath. hit — a természetességnek hite, vallása. Tertullián mondja, hogy az ember kereszténységre születik. Mikor a kereszténységnek háromszázados üldözése megszűnt, de különösen nagy szent Gergely pápa idejétől — a hívek valahányszor közelebb akartak jutni az éghez: kibontották templomaik zászlóit, felhangzottak a könyörgő zsoltárok: Procedamus in pace. Induljunk békével. És indultak, zarándokoltak a vértanuk sírjához. A távolabbi templomokba nagy sokadalomban. Mert hitték, érezték, hogy az egyesitett, összeforrt kérésekben nagy erő rejlik. Ezeket az ájtatos meneteket, zarándok- lást, mert a híveket e szavakkal hívta indulásra a diakónus: procedamus... a magyar ember elnevezte proczessió-nak, körmeneteknek. * Ilyen körmenetben indulnak a hívek — a buzaszentelésre is. Nem régen még ki a mezőkre, a hol kalászba szökik a vetés. Az élet. Az évnek ama szakába esik (Márk napja) ez a szép szertartás, mikor a tavasz kibontja szárnyait. Búzaföldjeink reménnyel töltik el a sziveket. Mert a kenyér — élet. Most látjuk, érezzük igazán. Azért az Egyház kellemes alkalmat nyújt híveinek, hogy nyilvános körmenetekben, könyörgésekben kérjék a jóságos Istent, hogy adjon kenyeret és kegyes atyai jóságával tartsa meg a vetést, mely annyi reménységgel tölti a dolgozó embert, nemzetet. * A körmenet most vasárnap is elindult — a kálvária templomba, melynek ligetében, az asztalon ott várta a híveket a selymes, a kövér búza. Elinduláskor a Mindenszentek litániáját énekelték a hívek és az ifjúság. A menet a kálváriához ért. Az istenitiszteletet végző főpap, Szabó István prelátus-apátkano- nok esedezett, hogy a sarjadzó vetéseket a gondviselő, jóságos Isten áldásának bőségével öntözze és érésre vezesse. Oh éreznünk kellett, hogy ez a könyörgés most, a magyar nemzetnek kálváriás idejében mily forró, mily mélységes és mily őszinte. Látni lehetett az arczokon, a szemeknek tükrében a könyörgő ajkakon. Aztán a négy evangéliumot énekelték a diakónusok. Mindegyik evangéliumnál a világ más-más tája felé fordultak az éneklők, annak jeléül, hogy az áldást nemcsak a mi földeinkre, de a tájaknak minden földjére kérjük. E közben a főpap egy-egy könyörgést énekelt, hogy a gondviselő Isten vetéseinket termékenyítse és a csapásoktól megóvja. Befejezésül megáldotta a szőllőket, a többi vetéseket az Isten szent nevében, mire a körmenet a székesegyházba visszatért. Ugyanekkor és hasonló szertartással indult a körmenet a németii szent János-templomból — az irgalmasok templomába és a buzaszentelés után vissza a sz. János plébánia templomba. * Régen nem láttuk e körmeneten és ez ájtatosságnak lefolyásában a hívőknek akkora seregét, mint az idén. Vasárnap is volt. Gyönyörű tavaszi nap. Az ifjúságnak gyönyörű sora, a hívőknek sokasága. Jól esett lelkűnknek, hogy az intelligencziát, férfiakat és úrasszonyokat is örvendetes módon képviselve szemlélhettük. . . . Magyarország tekintete a mezőkre, a termésre van tapadva. Isten szeme látja a mi reményeinket és hitünket is. Mikor nagy ínségben voltunk — mindig éreztük kezeinek áldását . . . Most sem hagy el. A
