Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-28 / 33. szám

Szatmár-Németi 1915. április 28. SZATMÁRI HÍRLAP 3 Az emberek. — Kik mondják ? kérdezzük sokszor vala­mely sorsfordulatos eseménynek felbukkanásakor, szinte a léleknek felháborodásával. — Az emberek, halljuk többször a választ. Az emberek. ■— Kik azok az emberek?-- Barátai, tisztviselő társai. Ellenségei vagy irigyel. Kevesebben, sokkal kevesebben van­nak — a kik mondják — azok közt, a kiknek jógiik volna mondani, ítélkezni, szólani és az esemény tartalmát hizlalni. Szerencsétlenségedben ismered meg az em­bereket — szól a * égi beszéd . . . mindig meg­újuló tapasztalatokkal. Főleg barátaidat, a kik­ről egykor azt hitted, hogy lelked rokon feléhez tartoznak. Sok-sok tragédia nemcsak a tárgyánál fogva az. A vele folyamatos, kapcsolatos körül­ményeknél fogva is. Es ha a szerencsétlen em­bernek fáj az, hogy éppen egykori barátai hagy­ják el, de sőt azok Ítélkeznek felette legkegyet- lenebbül: ez reá nézve bünhödés, mert nem vá­lasztotta meg jól barátait, nem is igyekezett azoknak leikébe látni és elmulasztotta velük szemben a barátság daczára is kötelességének szigorát alkalmazni. Most ők alkalmazzák az Ítélet szigorát. * Való igaz, hogy a tényekkel szemben joga van az embereknek ítélni, véleményt alkotni és azt nyilvánítani is. Csakhogy embere válogatja. És as emberek közt sokan vannak, a kik nem fontolják meg és nem is sejtik, hogy mikor ők ezt a jogot más emberrel szemben fenékig kimerítik: akkor ők is el lehetnek reá> készülve, hogy a közfigyelem, a köztudat, a közízlés ö feléjük is oda fordul. A szapulásnak nagyon sokszor visszaható ereje van. Olyan valami, rostája, melybe az emberek nemcsak magát a tragédiának hősét ültetik bele., de a rostálót is. És mily gyakran! * Komoly, higgadt, igazságos emberek a té­nyeket olyan mérlegre teszik, melynek serpenyő­jéből minden igazságszeretet mellett a keresztény felebaráti szeretet sohasem hiányzik. Ezek az emberek az igazságot szeretik — és e szeretet megmenti őket a gyűlölettől, mellyel kapcsolato­san józan, érdektől ment Ítélet nem származha- tik. Hallgasd meg valakinek Ítéletét. És nézz arczára, lelkének tükrébe és szempárjába. Vi­gyázd előadását, hangját, elemezd nagy mondá­sait és bejutsz abba a kohóba, a hol felháboro­dásának, szörnyülködésének kéjforrásai buzog­nak. Itt szégyenli az igazság magát, mert pa­lástul használják fel, hogy a lélekben uralomra vergődött motívumokat betakarhassák. * Oh . . az emberek! Az emberek sohasem bocsátanak meg. Csak akkor követelik, kérik a bocsánatot, az irgalmat, a könyőrületnek, az igaz­ságszolgálatnak az elnézéseit ... ha a maguk qőréröl, érdekeiről, családi köréről . . . egyszóval a maguk szégyenéről van szó. Az emberek kíváncsi­ságuknak izzó hevületével olvassák az újságokban a más tragédiáját a legdiszkrétebb aprólékban... de ha az ő bőrükről van szó, ha még oly cse­kélyke kellemetlenséggel kapcsolatosan is, akkor szaladgálnak a szerkesztőségekbe . . . mert hát, mit mondanak az emberek ? Oh, azok a kegyetlen bírák ... az em­berek. A Főpásztorunk látogatása. Megyés­püspökünk az elmúlt vasárnap magas látoga­tással örvendeztetett meg két intézetet. Az irgalmas-nénék anyaházát és a németii Szent Ferenezrendi kolostort. D. u. 4 órakor érke­zett a zárdához a püspök, ahol — a zárda­templomban az éppen kezdődő délutáni ájta- tosságban részt vett. Az isteni tisztelet után a főpásztor felkereste a kolostorban elhelye­zett összes bentlakó növendékek telepeit. A kosztosleányoknak, a katonaleány növendé­keknek és árvaleányoknak lakó — osztályait. Valóban igazi örömben lehetett része a püs­pöknek, mikor a szembeszökő tisztaság, rend és a növendékek kiváló gondozása tárult fő­pásztori szemei elé. A zárdából a ferenezesek kolostorába indult a püspök, a melynek temp­lomában éppen az esti 6 órás istenitisztelet kezdődött, mely istenitiszteletre a háború kezdete óta minden nap megnyílik az Isten háza. Főpásztorunk a templomba lépett és ott jó lelke a nagyszámú hívek leikével és kö­nyörgésével egyesülvén, az istentisztelet befe­jezéséig maradt. A könyörgés végzetével be­ment a kolostor épületébe és ott jó ideig tartózkodván, megszemlélte a kolostornak ör­vendetesen felemelő, munkás hajlékát. A hivek nagy sokasága nem távozott el a temp­lomból, hanem bevárta a főpásztor eltávozását. Az ősz, de ifjontan tevékeny főpásztort sze­rető rajongással vették körül a hivek, a ki szerető atyaként üdvözölve híveit, lépett ko­csijába és palotájába visszatért. Ferencz Szalvátor főherczeg vasár­nap délután fél 7 órakor külön vonaton át­utazott városunkon. Kupéjából ki sem szállt, vonata rövid néhány perczig állott a pálya­udvaron. A főherczeg kupéjában kávét uzson­náit, aztán tovább indult Nagykároly felé. A hatóság sem üdvözölte. Csak a vasúti hiva­talos személyzet tett szolgálatot a főherczeg vonatán. A májusi ájtatosságok április hó utolsó napján veszik kezdetüket. Május előestéjén. És pedig: Az irgalmas nővérek templomában (Zárda) mindennap este fél 7 órakor. Tehát nem mint a múlt évben 6 órakor. Egyes hét folyamán az ájtatatosság előtt szent beszéd is lesz. És pedig: vasárnap, szerdán és szom­baton. (Kivételes napokon is.) — A németii szent János (ferenezesek) plébánia templomá­ban május hó folyamán minden nap este 6 órakor. Hetenként háromszor szentbeszéd. És pedig : vasárnap, pénteken, szombaton.— A pap­nevelő kápolnájában. Mindennap este fél 7-kor. Itt a szentbeszédet a papnövendékek tartják. Magán ájtatosság.) — Ä Mária misék pedig a kálvárián lesznek 7 órakor mindennap a Mária-oltárnál s alatta szent olvasó és litánia. A többi katholikus templomokban, kápolnák­ban részint a reggeli szent mise után, részint magán ájtatosságok kapcsán fogják végezni a májusi ájtatosságokat. Esküvő. Vasárnap délután fél 6 órakor vezette oltárhoz dr. ifj. csolnoki Csolnoky Imre kir. közjegyző helyettes, földbirtokos athiai és ikachi Póterffy Imre földbirtokos leányát Aliczét. A nászmenet hosszú kocsi­sorban vonult a székesegyházba, a virágos négyes fogat, melyben a mennyasszony fog­lalt helyet, festői képet mutatott. A mint a nászmenet a templomba ért, megszólaltak az orgona hangjai, majd az oltárnál kezdetét vette az egyházi szertartás, melyet dr. szent- györgyi Jordán Károly apátkanonok, a Pé- terffy-család régi, még gyermekkori ismerőse végzett főpapi ornátusban. Az apátkanonok bensőséges beszédet intézett a fiatal párhoz. Az esküvőn szép és nagyszámú közönség volt jelen, köztük a város és megye vezető férfiaiból is sokan. Boross Bertalan kitüntetése. Csak a napokban emlékeztünk meg egyházmegyénk egyik hős fiáról Hudecz Rezső tengerész lel­készről és most is ét örömmel adunk hirt egy másik tábori lelkészünk kitüntetéséről. Boross Bertalan ezelőtt tiz esztendővel lépett a tábori lelkészet szolgálatába. Jeles képzett­sége, kitűnő modora gyors előhaladást biz­tosítottak neki. Csakhamar tábori plébános, szentszéki tanácsos lett. A háború kitörése­kor mint hadosztály-plébános vonult a harc­térre, hol most lankadatlan buzgalommal és nagyon sokszor életveszélyek között teljesí­tett kiváló szolgálatainak elismeréséül a ka­tonai papi kereszt II. osztályú érdemrendét kapta. Szívből gratulálunk. Miniszteri biztosok a szatmári ta­nítóképzőkben. A szatmári tanítóképzőkben a folyó tanév végén tartandó tanképesitő vizs­gálatokra a vallás- és közokt. miniszter a rk. tanitónőkópzőhöz dr. Wolkenberg Alajos budapesti egyetemi tanárt, a rk. férfi-ta­nítóképző és óvónőképzőkhöz Bodnár György Szatmármegye kir. tanfelügyelőjét, a polgári iskolai tanitónőképzőhöz dr. Vangel Jenő bu­dapesti pedagógiumi igazgatót és egyetemi magántanárt, dr. Fodor Gyula budapesti fő- gimn. tanárt, a ref. tanitónőképzőhöz Eötvös K. Lajos ny. kir. tanfelügyelőt küldötte ki miniszteri biztosi minőségben. Kitüntetett tüzérszázados. A király Bangha Imre tüzérszázadost, P. Bangha Béla jézustártársasági atya öccsét, hősies magatar­tása elismeréséül a hadiékitményes katonai érdemkereszttel tüntette ki. A Szatmári Jótékony Nőegyesület május 3 án hétfőn d. u. 5 órakor rendes gyű­lést tart a városháza kis tanácstermében. Halálozás. Városunk egy régi polgá­rának haláláról vettünk értesítést. Id. Domb- rády Antal életének 68-ik, példás életének 44-ik évében rövid szenvedés után ápr. 25-én az élet kenyerével megerősítve elhunyt. Te­metése általános részvéttel ápr. 26-án ment végbe. Az elhunyt vallásos és munkaszerető ember volt, ki egészen családjának, gyerme­kei felnevelésének élt. Az ö. v. f. n. Dr. Lechner Antal városunk fia, a beregmegyei közkórház orvosa, a sebesült ka­tonáknak megmentése körül való hivatásának teljesítése közben szerzett vérmérgezés követ­keztében, a halotti szentségeket buzgón fel­véve — hősi halált halt ápr. 25-én. A hős férfiú 54 éves volt, boldog házasságában 13 évig élt szerető nejével a két kis gyermeke is és a nagyszámú rokonság viseli nemes fájdalommal a veszteséget. A temetés Bereg­szászban nagy részvét mellett ment végbe. Munkás-vonatok sora megy keresz­tül városunk vasúti vonalán az ország külön­böző vidékeire. Gyermekek, fiuk, leányok, asszonyok, katonának be nem vált legények vegyest. Láttunk és beszéltünk öreg embe­rekkel is, a kik örömest veszik kezükbe újra az ekét, kapát, kaszát, hogy igy álljanak a nagy benső önvédelemnek, offenzivának szol­gálatába. Jól van ez igy. Még jobb volna, ha ez a nagyszabású munkásmozgósitás előbb történik. De még most sem késő. Ez a moz­galom felébreszti azokat a lustálkodókat és bölcselkedőket, a kik még mindig várják, hogy az utolsó pillanatokban a gazdákat kiuzsorázhassák. A mi benső harezunknak is győzedelmeskednie kell ellenségünknek ki- éheztetési terve felett. Híradások a hadifoglyokról. Román Józsefről, a szatmári állami iskola tanítójáról családja és kartársai november 5 ike óta semmi néven nevezendő életjelt nem kaptak az északi harcztérről. Szemtanuknak hírei arról szólották, hogy sebesülten ott maradt a hareztéren és orosz fogságba juthatott. Vagy el is esett. Családja már el is siratta, kar­társai nagy részvéttel beszéltek a hősről. A napokban végre életjelt adott magáról Román, siirgönyhirt küldött feleségének, melyben értesíti, hogy orosz fogságban van a Bajkád meletti fogolytáborban. A sürgöny ápr. 18-áról kelt; arra kéri feleségét juttasson neki a fogsága helyére 80 rubelt, mert nagy szük­sége van reá. — A másik örvendetes hir Rohonyi Józseftől érkezett, a ki Przemysl át­adásakor szintén orosz fogságba esett. A fő­hadnagy értesíti feleségét, Paládi Erzsikét, hogy életben van és orosz fogoly. — Horváth Elek m. k. kataszteri mérnök, tart. hadnagy levélben tudatja Szatmáron lakó családjával, hogy Przemyslben orosz fogságba került. Most szállítják őket Moszkvába s onnan to­vább az ország belsejébe. —• Hajdú Ferencz is (a Hungária bizt. társaság szolgája, közvi­téz) is életjelt adott magáról, pedig azt hit­ték, hogy elesett. A postavonatok újra megindulnak. A szatmárnémeti államvasuti állomásfőnök­ség a következő hirdetményt bocsátotta ki: Értesítem a t. utazó közönséget, hogy f. hó 26 án éjféltől kezdődőleg az 1620-as és f. hó 27-én éjféltől kezdődőleg az 1613-as számú postavonatok ismét forgalomba helyeztetnek. Szatmár 1915. április hó 26-án. Kulcsár s. k., állomásfőnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom