Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-18 / 30. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 április 18. Ki az élelmes ? melyik az élelmes, előrelátó nép ? Vetették fel egy társaságban. Egyik ezt, másik azt a feleletet adta. Legélelmesebb az — igy szólott a legtöbb^' felelet, a ki baj nélkül ezreket és ezrekotjTszerez. P- '—, Nem, nem — szólalt meg egy ősz polgár. Becsületes, megengedhető és szüksé­ges, létkérdéses élelmességről beszéljünk csak. És folytatta: — Minden embernek adott a jó Isten ajándékba egy lovat. Neve : az élet paripája. A gazdája válogatja, hogy ki-ki hogyan és miképen kezeli ezt a lovat és bánik az ő paripájával. A városoknak is meg van ez a paripájuk. Az élet paripája, mellyel életük útját járják, vagy ballagják. Van olyan gazda (e paripának gazdája) a ki mikor élete útjaira indulni készül igy nyújtózkodik : — Menni kék tán 1 Aztán: — Kantározni kék már. De van ám olyan is, a ki igy szól: — Hozzátok hát azt a lovat, hadd men­jek, ha menni kell. — Ezek a gazdák (a paripa gazdái) mindannyian czammognak. Készülődnek, mint a kávésnénikék, mikor indulni akarnak.-- Ezek mindenben elkésnek. Ezek nem veszik észre, hogy vannak ám, a kik már regen útban vannak, sőt a fél, talán az egész utat megtették, vagy talán ezéljukhoz is jutottak. Es visszafelé jönnek, értékes teherrel, sikerrel, áldásoknak forrásával. — Ezek a becsületes élelmesek. Ezek a gondolkozók is. Akik az orruknál tovább látnak. És nem, jajgatnak, de messze, a tá­volba látnak. Élelmesnek lenni annyit tesz, mint előre látni. Gyorsan, minden habozás nélkül. A maga idején. Mert az életben sok­szor az dönti el sorsunkat: tudunk e pilla­nat alatt okosan határozni, dönteni. És rög­tön cselekedni. Ragadd üstökénél fogva éle­ted paripáját, lovad serényét, ha kantározni már nincs is időd. Es indulj. Mert aztán látva-látod, hogy mig te azon tűnődsz, vájjon indulj-e, mások már czélnál vannak. .... Az itthon való harczainkon, küz­delmeinken végig tekintve, tapasztalatainkat egybe vetve, bizony sok-sok nyomorúságunk­nak okát feltalálhatjuk a fantáziában gazdag magyarnak, ősz polgárnak példabeszédében. — X Egyházi hir. A Galicziából elmenekült latin szertartásu róm. katholikusok apostoli delegátusává, Bilski Viktor lembergi kanonokot nevezték ki. Bilski kanonok különben eddig mint a lembergi katonai Commandónak a Feldsuperiorja működött és mig a Commando Munkácson állomásozott, ő is egyházmegyénk területén, Munkácson vezette tovább hivata­lát és bár a korosabbak közé tartozik, igen tevékeny részt vett a 'pásztorációban. Mint buzgó pap, lelkes katona, nagy műveltségű és rendkívül előzékeny, lebilincselő modorú kanonok rövid pár hét alatt megnyerte Mun­kács város nagyrabecsülését. Munkácson ál­landóan Veszprémy kér. esperesplebános ven­dége volt és szabad idejét is paptársainak körében töltötte. Jelenlegi tartózkodási helye Wien, különben a Munkácsrói való távozás után ő is állomásozott a Commandóval a monarchia egyik-másik nagyobb városában. Áthelyezett bíró. Az igazságügymi­niszter Boitner Károly halmii kir. járásbirót a nagybányai járásbírósághoz helyezte át. Soron kívül. A minap említettük, hogy néhai Mazurek Pál szatmári polgárnak egyik fiát, Gyulát a nagyváradi püspöK titkárává nevezte ki. Most arról értesülünk, hogy egy másik fiát, Bélát a harcztéren, soron kívül századossá léptették elő. Most az I. honvéd- tüzérezredben szolgál. A háború kezdetétől fogva mindig ott volt, a hol a legnagyobb tűz és veszedelem dúlt. És mint hős barczolt. Február közepén aztán pihenni küldöttók, mert megsebesült. Mig mankón tudott járni, mankóval is küzdött. Most aztán kénytelen pihenni, de alig várja, hogy újra a harez- térre mehessen. Szatmári fiuk, büszkék va­gyunk reátok! Iskolai ünnepély. A negyvennyolcza- diki törvények szentesítésének emléknapját, a jelen időknek körülményei miatt f. hó 13 án ülte meg a helybeli kir. kath. tanító­képző ifjúsága a tanári karnak jelenlétében. Volt ének, szavalat, dicséretes készültséggel. Az emlékbeszédet pedig Bodnár Gáspár, a pedagógia tanára mondotta. Pályázat a Boromissza püspök kül­földi tanulmányi ösztöndíjra. A buda­pesti tudomány egyetem hittudományi kara dr. Boromisza Tibor szatmári püspök alapít­ványából évi 1350 K-t kitevő külföldi tanul­mányi ösztöndíjra pályázatot hirdet. Pályáz­hatnak kizárólag hittudományi tanulmányai­kat végzett olyan papjelőltek, vagy papok, akik hittudományi tanulmányaikat jeles ered­ménnyel a budapesti kir. magyar tudomány- egyetem hittudományi karán végezték. A pályázni szándékozók a budapesti tudomány- egyetem hittudományi karához intézett és a dékáni hivatalnál benyújtott folyamodványai­kat a következő okmányokkal kötelesek felszerelni: a folyamatban levő, vagy elvégzett tanulmányairól szóló index ; egyházi hatósági elbocsátó levél és ugyancsak a fölöttes egy­házi hatóságtól, illetőleg a papnevelőintézeti előjáróságoktól kapott erkölcsi bizonyítvány ; megjelölése a tudományszaknak, melyben magát továbbképezni és a külföldi kath. egyetemnek, melyet a folyamodó látogatni akar. A pályázat határideje folyó évi május hó 1-seje. Jótékony adományok. A szatmári Leszámítoló Bank 50 K-t., a Kereskedelmi Bank 40 K-t. adott az Irsik Árvaháznak. Az árvák nevében ez utón hálás köszönetét mond a nagylelkű adakozóknak Sarolta főnöknő. Jó lesz intézkedni. Polgári és katonai hatóság mindent elkövet, hogy a ragályos betegség terjedését elnyomja, preventív intéz­kedésekkel megakadályozza. Ezen védelem szolgálatában állanak a megfigyelő kórházak is. Mégis mit látunk napról-napra. A Rákóczi- utczai iskolában megfigyelés alatt levő kato­nák az utczára néző rácsozatnál raj vonalak­ban álldogálnak.« És kívülről nemcsak felnőt­tek, férfiak és nők, hanem gyermekek is érintkeznek, beszélgetnek, kezelnek a járó­kelő közönség köréből a megfigyelés alatt levő katonákkal. A minap egy sétálni induló uritársaság jegyezte meg, hogy igy bizony a megfigyelés merő elméletté, sőt csalódássá válik. Hiszen nem kell erről többet beszélni, hogy mindenki megérthesse miért. Fogy. szöv. közgyűlés. F. hó máso­dikén tartotta legelső közgyűlését a Várpa- lánkai és Munkácsváraljai Ónálló Keresztény Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a hiteszöv. helységében. A gyűlésen Rónai János elnökölt és számolt be az első üzleti óv ötvenháromezer koronás forgalmáról. A kögyülés elfogadta a mérleget, amely 2527 kor. 52 fill, tiszta nyereséget tüntetett fel, mert az üzlet teljes önállóságában, bár köz­pontokhoz nem csatlakozott, senkinek hitelt nem nyújtott, de maga sem vett egy fillér hitelt sem igénybe. Ez a közgyűlés válasz­totta meg elnöknek általános lelkesedéssel Kertész Pál plébánost, aki már megérkezése napjától buzgósággal vezette a raktárköny­veket, végezte az írásbeli teendőket és a mai nehéz beszerzési viszonyok közepette meg nagy árhullámzások mellett is kitünően irányította, 1500—1700 kor. heti bevételekre, nevelte a fogy. szövetkezetei. A közgyűlés 200 koro­nát juttatott a tiszta nyereségből jótékony czélra. A fogy szövetkezetnek van 500 kor. hadikölcsönkötvénye. Több, mint 1000 ko­rona tartalékalapja. A tagok 5% osztalékot osztalékot kapnak 2627 kor. befizetett üzlet­részük után. Ennyi tőkével indult meg a fogy. szöv. 1913. decz. 3 án. Lelketlen megtévesztők. Egyes el­vetemült egyedek akik, hogy saját kapzsisá­gukat és nyerészkedni vágyásukat kielégít­hessék, mindenféle meg nem engedett módon ijesztgetik a népet, hogy az azok birtokában levő ólelmiczikkekhez minél olcsóbban jut­* hassanak. így a nyíregyházai tanyákat sorba járták, s mint miniszteri rendeletet közölték, hogy egy-egy gazdának 5 tyúknál és 5 ki­logramm zsírnál nem szabad többet házánál tartania, s hogy az ezen számon felüli tyú­kot és zsírt az állam elkobozza. Sokan azu­tán felültek és potom áron vesztegették el „feleslegüket.“ Minthogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy hasonló gazságra nálunk is lesznek vállalkozók, felkérünk mindenkit, hogy az ily módon vásárolni akarókat azon­nal adják át a csendőrségnek. A törvényszéki palotából. Április 12 én valaki bejutott egyik váltóreferens biró hivatalos helyiségébe s ott a biró asztalán — munkába vett — aktákat, a melyekhez állítólag 100 ezer korona értékű peresített eredeti váltók voltak csatolva — elemelte. Ez a lopás ebéd alatt történt. A bíróság tagjai visszatérvén hivatalukba, megdöbbenve vet­ték észre, hogy az akták eltűntek. A felje­lentés azonnal megtörtént és megindult tüs­tént a nyomozás is. Eddig sikertelenül. A leg­nagyobb valószínűség abban van, hogy azok az akták, bennük talánr csak egy hibás váltó, valakit nagyon érdekelt. És azért lopta el, vagy lopatta el az összes váltókat az a valaki, hogy rá ne jöhessenek arra, melyik az a váltó, mely azt a valakit érdekli. Úgy sejtjük, hogy annak a valakinek — a logikai gyanú alap­ján — már nyomában vannak. Csermák ezredes sírja. Az ungi Kár­pátok hős védőjének : Csermák Mihály ezre­desnek sírjáról a következőket írja egy napi­lap : Csermákot az oroszok temették ei, kato­nai pompával. Sírja a hajasdi templom mel­lett domborul, közel a papiakhoz. Csermák ezredes sírjára az oroszok latin betűkkel a következő sorokat Írták: 19 1/1 15 Janos Csermák, (a keresztnév téves!) Itt elfogott orosz tisztek mesélik, hogy egy egész zász­lóaljat vezényeltek ki a vitéz ezredes tiszte­letére és az elhantolást maguk a tisztek vé­gezték. Az ezredes, aki Csermák temetését rendezte, nemrégiben foglyul esett és a mie­ink — megkülönböztetett kitüntetésül — nem tartották itt őrizet alatt és amíg hátra nem került a front mögé, teljes szabadon járt-kelt Nagybereznán. A hős Hudecz Rezső hadi-hajós tábori lelkész levelei egyik barátjához. Talán közér­deklődésre is számot tarthat az a három le­velezőlap, amelyeket Hudecz Rezső nekem Amerikából irt. Az első San Franciskában kelt február 15-én. És igy szól: Útban hazafelé Japánból. Szívélyesen üdvözöl Hudecz. — A második Chicagóból jött február 22-ón. Már egészen össze vagyok törve a rettenetes út­tól. November 20 ika óta vándorlók, gyalog, szekeren, hajón, vasúton s még mindig egy hónap van hátra, mig czélomhoz érek, ha odáig eljutok. Szívélyesen üdvözöl Hudecz. — A harmadik a Niagara vízesése mellett kelt február 23-án, tartalma: Egy rövid pihenőt tartok e helyen. Ölel Rezső. Közli Kertész Pál várpalánkai lelkész. Miért haragszik reá. ? Már két ízben rúgta meg a veres ördögöt egy ló. Mikor harmadszor is felé rúgott bosszúsan szólt rá a lóra: — Ez az átkozott dög azóta mindig ha­ragszik reám, mióta a kapitány urnák azt javasoltam, hogy ne hozzuk ide a háborúba, mert nem való becsületes lovak közé. Az ügyvédi kamarából. Székely Jó­zsef szinérvárváraljai ügyvédnek — az ügy­védi kamara fegyelmi választmánya előtt folyó több rendbeli ügyéből egyik már dön­tésre került. Ebben az ügyben a panasz az volt, hogy dr. Székely egy már kifizetett költségkövetelésére végrehajtást foganatosított azért, ho*gy a perben szereplő adósokat ez­által arra kényszerítse, hogy egy általa már egyszer elengedett és a bíróságnál is ered­ménytelenül peresített váltókövetelését kifi­zessék. Az ügyvédi kamara fegyelmi választ­mánya dr. Székely Józsefet bűnösnek találta és 500 korona pénzbírságra ítélte. Az optimista Khuen-Héderváry. Érdekes nyilatkozatot tett egy újságíró Khuen- Héderváry. — En úgymond — a háború további időtartamát illetőleg se vagyok pesszimista. És mondhatom Önnek, csak sajnálom azokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom