Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-18 / 30. szám

Szatmár-Németi, 1915. április 18. SZATMÁRI HÍRLAP 5 a pesszimistákat, akik nyolcz hónapon keresz­tül a szivüket szorongatták, féltek és bizonyta­lanságot éreztek. Én egy pillanatra se voltam pesszimista, én mindig tudtam, hogy ben­nünket nem lehet léverni és ez az érzésem, most a háború kilenczedik hónapjában erő­sebb mint valaha. Én optimista vagyok. Mi is, kevesen, kisebb emberek opti­misták voltunk és vagyunk a háború kilen­czedik hónapjában is. És mi is tapasztaltuk so­kaknak kishitűségét és szenvedéssel teljes félelmét, mondhatjuk végzetes látomásait. Különösen a csudavár eleste után. Mikor egy-egy sikereink elérésekor kicsinylő gesz­tussal adták a mi ügyünkre a leveretésnek, a szomorú végnek bekövetkezését. Mi az erős hit? Mi a bizalom és rendithetlenség? A férfi erénye és erősssége. Adomány a vak katonáknak. Hal- mágyi György a püspöki konvictusban 25 K 58 f.-ért gyűjtött a vak katonák részére Orosz Menyhért demecseri lakos, sebesült hős katona halála alkalmából koszorumeg- váltás czimén. Rendeltetési helyére juttattuk. Hatvanhárom ügyvéd hősi halála. Minap jelent meg az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet évi jelentése. Eszerint az ügyvédi karnak több mint harmincz százaléka teljesít katonai szolgálatot. Ezek közöl 1914- ben huszonnyolcz és ez évben harminczöt ügyvéd halt hősi halált. Az ügyvédjelölteknél sokkal nagjmbb még a veszteségek aránya. Lapunk időről időre beszámolt már a táná- roknak, a tanítóknak, az igazságszolgáltatás terén működő hősöknek haláláról. Most pe­dig az ügyvédi kar hősi halált halt tagjairól adunk értesítést. Most már nem mi, az oroszok maguk Írnak elfáradásukról és óriási, leverő veszte­ségükről. Zürikken keresztül jött az értesítés: „Az oroszok többé nem tagadhatják rengeteg veszteségüket. A háromas antant és a semle­ges államok lapjainak közlése szerint az oroszoknak a kárpáti csatában való vesztesége felülmúl minden eddigi veszteséget. Az angol és a franczia újságok az orosz halottak és sebesültek számát a kárpáti csatában 500,000 nél többre teszik. Egy másik jelentés igy fest: A Köln. Ztg. jelenti a svájczi határról: A háború kezdete óta márczius 20 áig (régi naptár szerint) az orosz tisztekről kétszázöt­ven veszteséglisztát tettek közzé : A Ruszki Invalid szerint ezekben a listákban 71.608 név van; 18.622 tiszt elesett és eltűnt, a többi pedig megsebesült.“ A német vélemény az általános helyzetet igy állapítja meg: „Teljesen meg lehetünk elégedve sikereink­kel !“ Ellenőrizhetlen hírként közölhetjük, hogy a kárpáti orosz hadvezetőség fegyver- szüneten spekulál. A Szamos folyó áradása. A napokig tartó esőzések és hóolvadsok a hegyekben hirtelen megdagasztották a Szamos folyót. Á legmagasabb ár pénteken d. e. 10 órakor volt. Az öt métert érte el. Itt megállóit és csakhamar leapadt 4 m. 12-re. Aznap délu­tán ismét emelkedett 4 méter 88 ra. Szomba­ton már apadóban. Az árvédelmi bizottság a a törvényszabta idő előtt megkezdette műkö­dését. Remélhető, hogy . az öreg Szamos folyó haragja csakhamar, minden baj nélkül lecsendesedik. Hamis kétkoronás bankjegyek. Meg­állapították, hogy hamis kétkoronás bankje­gyek vannak forgalomban. A hamisítványok azonban, amelyek első pillanatban sikerült­nek látszanak igen sok hibával teljesek. így a baloldalon fenn ahol a bankjegy értéke a különböző nemzetiségi nyelveken van feltün­tetve, az alulrul számított harmadik sorban Dvue Krune áll Dvije Kruna helyett, továbbá oldalt a magyar szövegben Buda szó után hiányzik a kötőjel, a kormányzó szóban az á betűn nincsen ékezet. A hamisítványok német szövegükben pedig 1914. augusztus hó 1-ről, a magyar szövegben pedig 1914. augusztus 5 ről vannak keltezve. Ilyen mó­don hamisítványok könnyen felismerhetők. Magyarok Nagyasszonya ... segíts minket. Ez a fohász kél minden magyar ajkon most, az 1914—15. évben dúló világ­háború rettenetes hánytorgatásai közben. Es ezt, ezt a régi magyar fohászt örökitette meg Lukácsy Lajos neves szobrász művész egy másfél arasz nagyságú domborművű plaketten ! amely kis helyre művészi elren­dezésben állította be két oldalon a fegyvere mellett álló két katonát, amint a feltüzött szurony markolatán, összekulcsolt kézzel, áhitatosan fordulnak a középen lévő Szüza- nyához és kis Jézushoz, — régi magyar hi­tünk, bátorságunk és honszerelmünk jelképe gyanánt. Az örök magyar dicsőség e remek remek emlékét most sokszorosítják, hogy olcsón jusson e különben is meginditóan kedves szobadíszhez a közönség. Előjegyzé­seket elfogad a szobrászművész: I., Várkert- bazár. Mikor menjen férjhez a leány? Szinte látom mosolygós ember arczán a feleletet : — Mikor ? Furcsa kérdés. Hát mikor kérik ? — Kérik, kérik, aggódik a mama. De éppen az a kérdés, ki kéri ? és mikor kéri ? Mert nem elég, hogy kérik. Tudni kell hogy ki kéri. No de most nem erről van szó. A kalmár angol folyóirat vetette föl ezt a kérdést, hogy hát: mikor menjen férj­hez a leány ? s fölszólította olvasóit, hogy feleljenek rá. Még a békés időben. Jelentkeztek is hozzászólók a társada­lom minden rétegéből. Sok érdekes feleletet küldtek be a lapnak. Különösen érdekesek köztük a követ­kezők : — A jegyesek, ha szeretik egymást, sohasem nagyon fiatalok arra, hogy meg­tartsák az esküvőjüket. Hiszen nincs szebb látvány két fiatal lélek szerelménél. — Ha boldogok akarnak lenni leány­káim, ne várjanak a férjhezmenetellel addig, mig jellemük teljesen megállapodik. Minél fiatalabbak, annál könnyebben hozzászoknak majd a férjük Ízléséhez. De ami a nőkre áll, a férfiakat is illeti. Minél fiatalabb a jöven­dőbeli, annál több a valószínűség, hogy jó férjet lehet nevelni belőle. — A tapasztalat azt bizonyítja, — mondja egy másik vélemény, — hogy minden fiatalem­ber, mielőtt megtalálja szive érzésének az igazi talajt, előbb a bolondját járja. Veszedelmes dolog, ha az első érzést mindjárt olybá veszi, mintha az egész életre szólna, mert csakhamar kö­vetkezik ám a kiábrándulás. Az első szere­lem sohasem volt jó alapja a boldog házas­ságnak, sem a leányra, sem a férfira nézve. Két dolog bizonyitja ezt. Az egyik az, hogy a válópörök fele olyanokból telik ki, a kik nagyon fiatalon keltek egybe. A másik, hogy nem találkoztam még asszonnyal, a ki első szerelmére gondolva, hozzá ne tette volna: — Mily csacsi voltam! * * * Az igazság pedig a mi józan, egyszerű magyar mivoltunkban a középén van. Mit jelent ez ? Azt, hogy elsőben is nem mehet a leány férjhez, mikor éppen — akar. Mert hogy hát ahhoz — mint mondani szokás — szerencse, azaz férfi is kell. Es még sok más minden. Mai világban különö­sen : pénz . . . Pénz és pénz . . . De ha már egyszer férfi is akad, sze­rencse is integet, hát minden bizonnyal jól teszi a leány, ha egy bizonyos kort bevár. Vagy legalább is időt szerez arra, hogy a férfi és leány egymást jól megismerhessék. Az első szerelem sem a leányra, sem a férfira nézve nem oly veszedelmes, mint a kalmár anglus tartja, hogy a hozományt biztosítja. Sokszor boldog házasságok alapja. Főleg, ha az elég korán keletkezett. És a gyermeki felfogástól — az érett okos szerele­mig jutott. A mi sokszor történik. Ilyenkor bizony és mily sokszor és mily jogosan mondják a házasfelek az ezüst, meg az arany lakodalmak elérkeztekor : „Mily okos voltami Mily okosok voltunk 1“ A csak fellángolt szerelem ritkán ér ezüst menyegzőt. Legfel­jebb kínai ezüstöst. Azt ne akarjuk, hogy a leányok baba­asszonyok, a fiuk babaférjek legyenek. Idő kell mindjnhez. És főleg a házassághoz. A maga idejében kötött házasságok rendszerint jó férjeket és jó asszonyokat nevelnek — egymásnak. -f­Gazdák és Iparosok Yilága. Megnyugtató mezőgazdasági hírek. A magyar Gazdaszövetséghez napról-napra nagy számmal érkeznek vidéki tudósítások, amelyekben nem csupán a gazdák útjában álló akadályokról panaszkodnak, hanem a tavaszi munkák folyásáról is közölnek híre­ket. Az oda érkezett hírek, bár sok orvo­solni való van a közigazgatás terén, a föld­mi velő nép szolgáltatásai felől általában megnyugtatók. A kedvező időjárást elisme­résre méltó buzgalommal használta föl föld- mi velő közönségünk a vetési munkálatok elvégzésére s máris megállapítható, hogy általánosságban az ország nagy részében a falusi gazdaközönség helytáll a maga felada­táért, a tavaszi munkák rendben mennek s örvendetes az a haladás, ami pár hét óta észlelhető a gazdasági munkálatok terén. A sikeresnek Ígérkező földmivelési offenzivára természetesen jó befolyással volt a katonák kétheti szabadságolása is, de nem lehet meg­vonni az elismerést az itthonmaradottaktól, sőt a falusi asszonyoktól sem, akik az eléggé ismeretes akadályokkal szembeszállva, meg­állják a helyüket a mezőn. Földmivelő né­pünk hazafias munkakészsógében és hagyo­mányos erényeiben, úgy látszik, ezúttal sem fogunk csalatkozni. Csak attól tartunk, hogy az utóbbi napok szokatlan és aggodalmas csapadékai ezt a szép kilátást meggyengitik és a tavaszi munkát megkésleltették. * Adatok a husdrágasághoz. Hogy miért drága és miért olyan drága a hús, arra nézve igen érdekes adatokat közöl egyik napilapunk egy mészáros panaszos levele alapján. Megírja ez a mészáros, aki nagyobb hitelesség okából meg is nevezi magát, hogy egy valaki felhozott a vásárra huszonhét darab vágnivaló marhát. Erre a szállítmányra az egyik bizományos négyezer korona hasz­not adott neki, ő maga pedig háromezer korona haszonnal adott túl rajta. A 27 darab vágómarha tehát 7000 koronával drágult meg csak két nap alatt, egy darabnál az áremel­kedés majdnem 260 korona. Vannak keres­kedők — panaszolja a szóban forgó mészá­ros — akiknek a háború előtt egy jó nad­rágjuk sem volt és azóta százezreket kerestek. Egészen kár — folytatja — hogy a botbün­tetést eltörölték, bátran rá lehetne olvasni huszonötöt arra, aki egy vaggon marhán most hétezer koronát keres becsületes haszon fejében 1 Ha gondolkozunk a dolgon, igazat kell adnunk ennek a panaszos felszólalónak 1 TANÁCSADÓ Hogyan készül a jó hadikenyér ? Mi már e a kérdésre egyszer megfeleltünk. Most közöljük egy nagyváradi úrnő reczept- jét is. A reczept igy szól: — Egy kiló búzalisztet és egy kiló kukoriczalisztet veszünk. A kukoriczalisztet le kell forrázni olyan keményre, mint a főtt puliszka, mert ha hig lenne, úgy a kenyeret meglágyítja. Ehhez nyolcz fillér ára élesztőt és két dió nagyságú kovászt veszünk. A ko­vász az előbbeni sütésből félretett és előző este beáztatott tészta legyen. A búzalisztet a forrázott kukoriczaliszttel összekeverjük, hoz­záadjuk az élesztőt és kovászt, azután az egészet dagasztjuk. A dagasztás a fődolog. Kevés vízzel dagasztunk, hogy a tészta jó kemény legyen. Ha háromnegyed részig megdagasztottuk, jól figyeljük meg, hogy elég kemény-e? Nem baj ha kissé keményebb, a kelésben úgy is meglágyul. Ilyen kemény tésztával háromnegyed, vagy egy egész órai dagasztás elég. Ezután jó melegen letakarjuk és két óráig kelni hagyjuk, mert a kukori- czaliszt nehezen kel meg. A kelés kész, ha a tészta egy keveset emelkedett és felületén apró repedések vannak. Ékkor jól kiszakaszt- juk, egy negyed órát még állni hagyjuk, azután a pékhez küldjük, vagy otthon sütőbe tesszük. — Ha mindjárt első készítésre nem sikerül, nem kell kétségbeesni, másodszorra már mindenki beletanul a készítésbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom