Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-14 / 29. szám

Szatmár Németi 1915. április 14. SZATMÁRI HÍRLAP 3 A. tanuló ifjúság'. A nemzetek minden időben reménység­gel csüggtek az ifjúságon. A magyar nemzet költője, mikor érezte, hogy az ifjúság satnyul . . busongó érzéssel sóhajt fel: Virág vagy te ifjúság! De lesz e a virágból gyümölcs? Felemelkedett lélekkel, szemünkben örömkönnyel tapasztaljuk, hogy ezekben a nagy időkben, mikor a nemzet vére oly bő­ségben hull, mikor a nemzet megfogyva bár, de törve nem . . . harczol a hazáért és a nemzet jövendőjéért: az ifjúság oly virágzatban tündököl szemünk előtt, mely virágzatból a leg­szebb, legnemesebb termést várja a nemzet. A magyar kir. vallás- és közoktatás- ügy minisztere úgy látszik ezt az örvendetes jelenséget, ezt az erősítő és vigasztaló lelkü- séjget akarja megragadni, szálon fogni, mikor igy szól a nemzet tanítóihoz, iskoláinak ve­zetőihez : — „A most folyó és a történelemben páratlanul álló nagy küzdelem közepette min­den érzésünket, gondolatunkat a hónapok óta dúló világháború eseményei töltik be. E sok­szor megrendítő események tanulságai az erkölcsi értékeknek kimeríthetetlen kincses bányáját rejtik magukban, melyek gondosan felhasználva, megbecsülhetetlen anyagot szol­gáltathatnak nemzedékek hosszú sorának, tisztultabb és emelkedettebb gondolkodásmód­ban való fejlődéséhez. Ezért törekednünk kell, hogy a rendkívüli idők jelentőségeit a nem­zet letéteményeseivel, tanuló ifjúságunkkal felismertessük s kitörölhetetlenül emlékeze­tükbe véshessük. Hirdessük nekik nemzetünknek e hábo­rúban kifejtett erényeit, hirdessük hadsere­günk dicső tetteit, s részben ezáltal is rójuk le hálánkat mindazok iránt, akik életüket és vérüket áldozták hazánkért. Az ifjúság hivatott nevelőinek egyik legszebb kötelessége, kellően méltatni a há­borúnak mindazon magasztos mozzanatait, amelyek különösen alkalmasak, hogy az ifjú­ság fogékony lelkében, a hazáért minden ál­dozatra kész lelkesedést maradandóan ápolják. Elvárom tehát az összes állami iskolák tanerőitől, hogy az ifjúsággal, az iskolaév végén, a növendékek szellemi fejlettsége fo­kához mért előadás keretében, megismerte­tik e háború kiváló horderejét és azokat a kötelességeket, amelyekkel a haza és a trón iránt minden hü fia tartozik.“ Nincs kétség benne, hogy a miniszter felhívásának minden iskolában benső meg­győződéssel, lelkesen és okosan hódolni fog­nak mindazok, akikre a nemzet az ifjúság­nak nevelését bizta. Nem tételekbe, nem Írott törvényekbe fogják a nemzet tanítói irni, betanullatni, hogy a hazaszeret erény, kötelesség, de az ifjúság vérébe, leikébe fogják belevinni azt a gondolatot, érzést és akarást, hogy miért kell az uj nemzedéknek százszorosán jobban meg­becsülni, megismerni és szeretni ezt a vérrel, martirságokkal megmentett hazát. A hazában a szabadságot, a kötelességtudást és azt a gondolatot, hogy ha ezeket a kötelességeket felednők, az Isten és a mi harczoló vitézeink, elesett hőseink szelleme vonna felelősségre. Egyházmegyei hir. Váry Lajos be­regszászi segédlelkész megbetegedvén, beteg­sége idejére püspök ur Öméltósága Podaril József szerednyei segédlelkészt rendelte Be­regszászba. Kinevezés. A király Hunyor Ödönt, kir. törvényszéki bírót, a helybeli törvény­székhez tanácselnöknek nevezte ki. Üzenet Nagy Lajos alezredestől. Nagy Lajos szatmári honvédalezredesnek si­került családját és szülővárosát a maga sor­sáról megnyugtatni. Márczius 22-iki kelettel, tehát Przeroysl átadását követő napon hír­adást küldött Szatmárra, családjának, mely­ben közli, hogy él, jól van. Az értesítés nem­csak szükebb családi körben, de az egész városban érthető örömöt okozott. Palády Lajos halála. Negyven évi tanitói működés után ment jól kiérdemelt nyugalomba e folyó évnek elején Palády Lajos állami igazgató-tanitó, népszerű szat­mári polgár. És ime rövid ideig élvezhette nyugalmasabb napjait. Vasárnap 62. évében elhunyt. Pár év óta betegeskedett, de senki sem gondolta, hogy a jó színben, szinte csa­lóka fiatal színben levő férfiút oly hamar ra­gadja el a kór. Azért halála szinte meglepte városunknak közönségét. Temetése folyó hó 13-án ment végbe igen nagy részvét nyil- vánulásával. Koporsóját felesége, leánya, ro­konság és kartársai állották körül. És a kö­zönség nagy sokasága kisérte sírjába. Palády Lajost mint tanítót, mint polgárt jellemeztük akkor, mikor nyugalomba vonult. Most a de­rék férfiúnak megadott végtisztesség igazolta, hogy polgártársainak közbecsülésót és szere- tetót érdemelte ki. Hangverseny a vasúti internátus­bán elhelyezett hadikórházban. Kevés számú, de előkelő közönség gyűlt össze vasárnap d. u. 4 órakor az internátus nagytermében, a hol a sebesültek nagyobbik része van elhe­lyezve, hogy meghallgassa a szép műsort és főleg tanúja legyen egy hős zászlós, Mikula Jenő kitüntetésének. A műsornak kiváló szá­mait Thuriné Csige Böske, Jónásné Baranyi Ilona és Baranyi János művészettel és lelkes odaadással töltötték be. Volt felolvasás is, Halász Sándortól, melynek tartalmát, bármily értékes is különben, talán a terem akuszti­kája miatt, nem élvezhettük. Az egész hang­verseny vegyes érzelmeket váltott ki sokak leikéből. A zongora piano hangjai, a kedves csicsergő ének közé vegyült ugyanis egy se­besültnek gyakori és fájdalmas nyöszörgése, melyből mintha szúró tü pattant volna ki, hogy a mi szivünkbe ütődjék, hogy érezzük annak a szegény, hős katonának iszonyú fájdalmait. Figyeltük, erősen figyeltük a többi sebesültnek is arczát, szemét, a léleknek tükrét és egész magatartásukat és valóban zavarban vagyunk, mikor a sebesültek szá­mára rendezett hangversenyek értékét mérle­geljük. A szándék tiszteletreméltó, nemes, tiszta és kristályos. A formáczióknál, a gya­korlati értéknél azonban gondolkodóba esünk. Nem-e inkább nyugalomra van szükségük azok­nak a fáradt hősöknek ? Nem-e inkább apróbb gyöngédséggel, jő élelmezéssel enyhíthet­nék és tehetnék elviselhetőbbé az ő sorsukat? Igazán ezt a kérdést egyéni felfogás nem döntheti el, csak maguknak a sebesülteknek lelki dispoziciója. A hős zászlósnak kitünte­tése ez alkalommal elmaradt. Megérkeaett. Minap adtunk hirt arról, hogy a háború által sújtott kereskedők, ipa­rosok és munkások számára, az Országos Hadsegélyző Bizottság által kilátásba helye­zett segélyösszeg rövidesen meg fog érkezni. Ez a segély a debreczeni kereskedelmi és iparkamara területére már megérkezett. És pedig 225 ezer korona összegben. A kamara most dolgozik a kiosztás ügyében. A neve­zett összegből segélyt nyernek : önálló iparosok .... 171.000 K-át önálló kereskedők . . . 24.000 K-át alkalmazottak, munkások 30.000 K-át Ezt kapja 2207 önálló iparos, 278 ke­reskedő, 268 ipari munkácsalád, 104 keres­kedő alkalmazott. Helyek és vidékek szerint a segély igy oszlik meg: Debreczen városból 225-en . . : 18.100 K Szatmár-Németiből 108-an . . . 7.800 K Beregmegyéből 383 an .... 36.800 K Szabclcsmegyéből 492-en . . . 35.000 K Ugocsamegyéből 163-an .... 14.200 K Hajdumegyéből 251-en .... 18.900 *K Szatmármegyéből 488 an ... 36.000 K J.-N.-K.-Szolnokmegyéből 542-en 35.700 K Máramarosmegyéből 205-en . . 20.300 K Máramaros és Beregvármegye még ki­egészítő segélyt nyer később. A belső ellenségek. Sopronból írják: A rendőrség egy hónapi elzárásra és hatszáz korona pénzbüntetésre ítélte Nitsch Károly és Krausz Mihály mészárosokat, akik fagy- gyuval hamisitott zsírt hoztak forgalomba és azt kilónként 4 korona 40 fillérért árusították. Kamatláb leszállítás. Az Osztrák- Magyar Bank főtanácsa a kamatlábat félszá- zalékkal leszállította. A nagyváradi kórházakból. Nagy­váradon legutóbb ezredparancsban jelent meg, hogy a kórházi élelmezést a hölgyek ellenőrizzék. Ami azt jelenti, hogy az úri- asszonyok jelenjenek meg a kórházak kony­hájában és ott, mint kellő szakértelemmel bírók, bírálják meg, hogy a katonák ellátása mindenben megfelel-e a rendelkezéseknek. Ezzel a czélzattal jelent meg Balogh Barna alezredesné is a jogakadémiában levő tarta­lékkórházban, ahol véletlenül ott tartózko­dott akkor egy katonai élelmezési szállító is. Balogh Barnáné vizsgálat közben megkér­dezte, hogy meg van-e a katonák részére estére szükséges hús és ha meg van, úgy mutassák azt meg. Strasser, aki úgy látszik nem nagy örömmel nézte az uriasszony pe­dáns vizsgálatát, éktelen dühbe gurult és olyan magatartást tanúsított, ami egy uriasz- szonnyal szemben egyenesen felháborító. Az állomásparancsnokság a legnagyobb megbot­ránkozással fogadta az urinő panaszát. A megdöbbentő dolgokat tartalmazó panasz már fenn is van a minisztériumban, honnan mindennap várják az elintézését. A nagy­váradi úrasszonyok bizonnyára megfelelő elégtételt fognak kapni az őket ért sértés miatt s előreláthatólag eddigi korlátozott jogkö­rük az ellenőrzés körül még jobban ki fog ter­jesztetni, mert erre igen nagy szükség van. (Ta­lán nem mondunk valótlant, ha — tisztelet a kivételeknek — itt Szatmáron is elkélne az uriasszonyoknak ellenőrzése. A kóstolást legalább is szakértőbben végeznék, mint a férfiak. Az urinők már megkapták az elég­tételt. Szerk.) Karambol Halmiban. Vasúti szeren­csétlenség történt szombaton reggel 4 órakor a halmii vasúti állomáson. A Éekete-Ardó felől haladó üres szerelvény-vonat beleszaladt egy sebesültszállító vonatba. Ez utóbbinak három hátulsó kocsija összezuzódott, ronccsá vált. Az összeütközés következtében két se­besült katona meghalt. Négyen a szerelvény- személyzet közül súlyosan megsebesültek. Az utazók közül pedig húszán könnyebb sebet kaptak. A sebesülteket, az összezuzódott ko­csiknak roncsait Szatmárra szállították. Orosz foglyok belekóstoltak nálunk is a munkába. A helybeli barakkórházba a múlt héten 200 orosz foglyot szállítottak. Ezek a foglyok itt is- a maradtak. A hadve­zetőségnek engedélyével ugyanis dolgoznak a barakk földmunká atainál. Az orosz foglyok népfelkelők, 24—36 éves korhatár közt. Nem voltak tulajdonkép katonák sohasem. Egy hónap előtt vonultak be s tüstént ütközetbe vitték őket a toronyai és uzsoki vonalon. Az első ütközetben már fogságba estek. Az ő polgári ruhájukban mentek a csatába, csak kabátjuk és sapkájuk katonai. A foglyok dolgoznak, bár nem ölik bele magukat a mun­kába. Dicsekednek is, hogy jó bánásmódban részesítik őket. A toronyóráknak rendellenességei nagy zavarokat okoznak az iskolákban, a tör­vényszéki tárgyalásoknál, sőt egyeseknél is, kik lépten-nyomon futkosnak az órásokhoz, hogy az ő órájuk — megzavarodott. Pedig a toronyórák bomlottak meg, mert rendetlenül kezelik. Ahány toronyóra városunkban van, az mind különböző időt mutat és üt. Szinte hihetetlen, hogy nincs egy órásnak, mint órakezelőnek egy pontos vasúti, óraidőt mu­tató órája, melyhez alkalmazkodia kellene. Hiszen egy jó zsebóra is hónapokon keresztül alig kót-három percznyi különbségre hajlik a vasút, órájától. Igazán nagy czinizmus, a •mivel városunk óráját kezelik. Ezt most már másodízben Írjuk. Kirendelhető mindenki személyes mezőgazdasági munkára. Á földmivelés- ügyi miniszter, — mint Szombathelyről Írják — nagyjelentőségű rendeletet küldött a vár­megyéhez. A miniszter felhatalmazza az alis­pánt arra, hogy a közélelmezés biztosítása végett szükséges, közérdekű, tavaszi és nyári mezőgazdasági munkálatok elvégzése czéljá- ból, a törvényhatósági gazdasági .intézőbi­zottság meghallgatásával — ha szükséges —• a vármegye egész területére, vagy annak egyes részeire a személyes szolgáltatás igény­

Next

/
Oldalképek
Tartalom