Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-07 / 27. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. április 7. 27. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona _ Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁH GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Észre kell téríteni még mielőtt nem késő a mi népünket. Itthon maradt gazdáin kát, munkásainkat. A kik vagy félrevezetve vagy más okokból, nem akarnak dolgozni; nem igen buzgólkodnak a földnek megmunkálásában, bevetésében. Egyszóval, közömbösök a jövő termése iránt. Fel kell őket világosítani, hogy hazatérő harczosaink mit várnak tőlünk. Hogy felelősségre fogják őket vonni a hanyagságért, munkátlan- ságért, közömbösségért, mivel az anyaföld iránt viseltetnek. Hej, mert nem mese, nem is afféle puszta szó az, hogy a mi hadban levő derék vitézeink az anyaföldre gondolnak, mikor ott a lövészárkok körül, a harczi mezőkön a tavaszi napsugárt érzik. Nem mese, nem is puszta szó, hogy mikor pihenőre jutnak derék földmivelő katonáink, családjukra, otthon hagyott gyermekeikre, hitvesükre, öreg szüleikre gondolnak. Hogyan mehet a dolguk? Nem történt-e bajuk a családfő távollétében? Nem ültek-e föl a zavarosban halászó üzletembereknek? El van-e látva a ház minden szükségessel? S a tavaszi napsugár uj kérdést vet föl hazarepülő lelkűkben. Földjeikre gondolnak, melyekről elvonult már a téli takaró, beivódott a hóié s a tompán végignyuló barázdák hiába várják a magvető gazdát. Azt kérdezik a mi derék vitézeink, vájjon van-e gondjuk az itt- honmaradottaknak a földre? Künn vannak-e már a mezőn s nem marad-e vetetlen a föld, mely kenyeret van hivatva adni nekik is, meg a családjuknak is. Üzenetet küldenek a messze harczmezőkről a sánczár- kok lakói, helyt állunk-e úgy, mint ők, akik megfeszített erővel tartják vissza az orosz gőzhengert, hogy a magyar földet össze ne rombolja. Falvainkbólegyre-másra jönnek a levelek, amelyek arról szólnak, mi történik a mezőn. Nekünk van bizalmunk abban, hogy a földmivelő nép óriási többsége becsülettel meg fogja tenni kötelességét, mint megteszik vitéz harczosaink a csatatereken. Ha vannak is sajnálatos kivételek, de a sánczárkok vitéz lakóinak itthonmaradottai, apraja és nagyja, asszonyok, gyermekek, leányok, aggok és munkabíró gyermekek mennek ki a mezőre, hogy üresen ne maradjon a rög, mely kenyeret ad. Ott látjuk a barázdák között a derék földmivelő asszonyt, a szerető anyát és dolgos házi asszonyt. Ott a pelyhedző ajkú Jegényfiut, aki az apa, aki a hitves helyett az eke mellé állt. Az egyik messze a határtól a kardot, a másik a határban az ekét tartja a kezében. Kard és ekevas: e kettővel küzd a derék magyar földmivelő család a hazáért. Csak szóval küldhetünk ma még üzenetet a sánczárkokban tűnődő vitéz gazdáinknak, hogy ne aggódjanak, nem marad vetetlen a családi föld, hoz termést, lesz kenyér, mire hazajönnek. .De éljön az idő, amikor tettekkel adjuk meg majd a feleletet. Úgy lehet nem sokára, lehet előbb, lehet később. Boldog lesz az a család, amely fölemelt fővel, öröm- sugárzó arcczal mutathat a termésre, melyet a gazda távollétében elért. De mily keserű csalódás éri azt a szegény katonát, aki halálra fáradt testtel s lélekkel hazatérve, itthon pusztaságot talál a gazdaság helyén. Most még van idő, hogy gondoljunk a viszontlátásra, s arra, hogy majd bátran nézhetünk a visszatérők szemébe. Megfeszített erővel dolgozzunk, a magunk erejében bízzunk első sorban s ne keressünk kifogásokat. Ha mindenki megteszi a tőle telhetőt s úgy dolgozik, mint a sánczárkok hősei a határon, akkor a tények felelnek majd legszebben a sánczárokból jött üzenetekre: Bőven terem a magyar föld s lesz kenyér a visszatérő harczosoknak is. X A haszonbérlőtől mivelés nélkül hagyott ingatlanok fölhasználása. A a hivatalos lap a kormány rendeletét közli, amelyben kimondja, hogy ha valamely mezőgazdasági ingatlan haszonbérlője katonai szolgálat miatt távol van, vagy bérleményét egyéb okból elhagyta, anélkül, hogy a szükséges gazdasági munkák elvégzéséről akár maga, akár megbízottja vagy hozzátartozója utján gondoskodott volna, a haszonbérbeadónak joga van az ekként megmivelés nélkül maradt ingatlant birtokába visszavenni és a folyó gazdasági évben a szükséges gazdasági munkák elvégzéséről saját kezelésében, vagy más módon gondoskodni. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bnkkay Khlmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------ik minden kétszer: szerdán és vasárnap. Lehetséges-e a „Világ béke“ ? Irta: Hűnek Emil. Ami e kérdésre adandó feleletet illeti magam is azon nézeten vagyok, hogy igenis lehetséges, különösen mint elméleti lehetőség, nem is oly távol álló valami az, mire néhány ezer évig kellene várni. Gondolom ezt azért, mert pl. egész szépen elképzelhető, hogy az entete szövetkezzen a mi szövetségünkkel és ezzel a ténnyel a világbéke bekövetkezett. Ez talán túlságosan meglepő paradoxon, de csak oly ember előtt,. aki legalább nébány tégláját ismeri azon válaszfalnak, mely ezen két csoport között fennáll. Ilyenek persze sokan vagyunk; sőt talán valamennyien ismerünk a létező akadályokból egyetmást. Ez a körülmény azonban az elméleti gondolkodó szempontjából teljesen lényegtelen. Lényegtelen különösen akkor, ha ő csak egyetlen egy szempontból — az érzelmiből nézi és Ítéli a dolgok folyását. Jó magam a reáliák embere lóvén, exakt szempontból — tehát szintén csak egy irányból —nézem az eseményeket; de mivel a reáliák különösen ma oly hatalmas és elhatározó befolyással vannak az emberi élet berendezkedéseire; kérdem, hogy Csókás dr. ezen szempontot ismeri-e egyáltalában és ismeri-e, de alaposan azt a még igen sok tényezőt, mely a felvetett kérdésben lényeges szerepet játszik Tt Nem elég itt sokat gondolkodni, de szükséges az összes tényezőt alaposan ismerni, azt pedig egyikünk se mondhatja magáról, sőt a háború és békéről irók nagy százaléka hasonló helyzetben van. Ne az feleljen hát, kinek Ítélete előre helyesnek van bélyegezve, mert „sokat gondolkodott“, hanem az, aki a szóban forgó természeti jelenség — mert bizony az a háború — ösz- szes tényezőit ismeri. Ha valamely jelenség előidézésében X tényező szerepel és mi X—1-et megszüntettünk, csak módosítottuk a jelenséget. A „lenne“ és „volna“ előttem nem tartozik a legszilárdabb kiindulási pontok közé és talán megbízhatóbb alapokon lehet igazolni, hogy a háború anyagi és szellemi haladás alapja volt eddig. A gránát versenye a pánczél és betonnal, nagy technikai haladást szült és sok embernek adott nullás lisztből kenyeret. A közlekedő eszközök mai tökéletes alakját is igen előnyösen befolyásolta a háború. De a tudomány és művészet összes ágaiban is találunk nagy alkotásokat, melyeknek szülője a háború. Az emberiség a világbékóórt nem semmit, hanem annyit tett, amennyit érzése különböző fokán tehetett. A fáradozók követőkre is találtak; vagy mi ketten nem vagyunk azok ? Igaz, hogy árnyalatbeli különbséggel, de az a czól szempontjából mellékes. Az óvodától a sirig kerüljük a gyűlölködésre való tanítást és helyébe tegyük a szeretetet; de ne feledkezzünk el a fegyverforgatásról sem, mert: „Wir sind in tiefsten Frieden in des Wortes wahrster Bedeutung überfallen worden“ és ilyenkor képesek legyünk kijelenteni azt is: „Dem Gegner werden wir zeigen, was es heisst
