Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-07 / 27. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1915. április 7.

Deutschland in so niederträchtige Weise zu reizen“. Ha ránk szakad a háború akkor legyünk annak tudatában, hogy úgy igyekeztünk nevelni, hogy hazánk minden fia:

„Ein Held aus Erzgegossen“.

Á hírlapok szerepe mindenesetre jelentős; de kétségbe vonom, hogy ezt az óriási eredményt, pláne rövid félév alatt elérnék, mert bizonyosan akad majd ellenvélemény is, vagy azt a czenzor törli ?!

A gyűlések, különösen a nagyok tudtommal többször adtak alkalmat összeütközésre, mint összebarátkozásra. ügy látszik itt a biológia Homo sapiens L. nevű spe- cziese fajdetermináló tulajdonságával van dolgunk.

A mozi vászna meglehetősen üres a nézőterével együtt, ha nem arról regél a fénysugár, hogyan tudta az á egyén, vagy csoport b-t megcsalni, kirabolni, gyilkolni és e hátborzongató látványok a legtöbb emberben nem ez undort, hanem a mégtöbb, még- borzasztóbb iránti vágyat ébresztik fel. Itt is speciesünk egy vonásával van dolgunk.

A hitfelekezetek papjai legyenek szívesek a felekezeti békét megteremteni és akkor csakugyan jelentősét léptünk a világbéke felé.

Vájjon hány ellenzéket jelent a 3000 tagú parlamentnek csak magyar csopotja ? Hány sipot, dobot, revolvert ?

Mia kara sinyoroi 1

A világnyelv kérdésén kezdünk túl lenni ma, midőn az Esperanto a nem esperan- tóval harczol 1

Pénz és bélyeg nem a legfontosabb. Mindent nemzetközileg kell rendezni „amit csak lehet.“ Vájjon nem abban a „lehet"-ben rejtőzik a gyilkos?

A „kulturpártnál“ elfelejtettük, hogy az országhatárok már csak a megyehatár szerepét játszák, hogy a pártgyőzelem hircz- czal jár és hogy nem feltétlenül annak a pártnak muszáj kormányon maradni, ha jut is egyszer mindenütt egyazon időben kormányra.

Annak a bizonyos szerződésnek vájjon olyan lesz-e a betartása, mint amilyennek mi jeleng Ítéljük a szövetségi szerződését ? Vagy lesz fölötte egy extra végrehajtó hatalom ?

A leszerelés kérdése egyszerű dolog, ha a többi feltétel különösen a nem széthúzó európai, vagy mindenesetre jobb ha földiekéi parlament már hozza határozatait. A leszerelés módjai és fokozatai fölött azonban fejlődhetik oly világháború, melyhez képest a jelenlegi csak barátságos mérkőzés.

Nem minden irónia nélkül való az Unió kapcsolata a béke jó üzlete és a háború rossz üzlete közt. Mit szól ehhez Wilson ? Csinált-e az Unió már jobb üzletet, mint most?

A slagwortokra slagwortokat igyekeztem adni. A jövendő czikksorozatba« már legfeljebb beszélgetés alakjában fogok résztvenni, mert hivatásomnak más téren érzem körét. De itt úgy vélem meg kell mondanom, hogy e tárgy fölött ne akkor törjünk pálczát, ha kényelmes otthonunkban ülve sokat gondolkoztunk, hanem, ha az összes ható tényezőket a természettudós szívósságával tanulmányoztuk és nem szabályokat, de exakt törvényeket tudtunk kifürkészni, mert érzem, kell valami ilyesminek léteznie.

Végeredményem és működésem irányelve pedig az: Nevelni a szeretetre, világbó- kére, elnézésre, de nevelni egyúttal az ultima ratiora, a harczra is. Ha azután száz, ezer, öt, vagy tízezer, vagy egyenesen egy millió (!) év múlva beáll az a kívánt állapot a barczra- neveltség úgy is önként lekopik.

A német nép kílencz milliárdja.

Csudás nép ez a német nemzet. A hadveze- tőség ismét a nemzethez fordult, hogy pénzt adjon a háború törhetlen folytatására. Es mi történt? Ennek a nemzetnek gazdasága, szívóssága, jól felfogott nemzeti érdeke soha sem nyilvánult meg talán hatalmasabban, mint erre a felhívásra. A második jegyzés eredménye csudával határos. Az első jegyzésre, mint tudjuk negyedfél milliárd márkát jegyeztek. Most? A második jegyzésnél már kilencz milliárdot ajánlott fel a német nemzet a háború czéljaira. így felel a német

nemzet ellenségeinek rágalmaira és a nemzet kimerülésének hangoztatására. Lehetséges-e ilyen nemzetet letiporni? Ezt a német nemzetnek ellenségei sem hiszik ma. Mi pedig vegyünk példát az erőkifejtésre. Mi nekünk is éreznünk kell e harczok alatt, hogy nagyobb az erőnk, mint magunk hittük. Csak önbizalmunkat ne veszítsük el, mert az önbizalom, ha helyes mérlegen van: a nemzet ereje.

A gazdasági bizottságok működéséről szó esett a Vármegyei Gazdasági Egyesületnek igazgató választmányi gyűlésén. A „Szatmári Gazda“ erről a következőket Írja:

— Sok szó esett arról, a minek már régen kellett volna történni s a mire a kormány a törvényhatóságoknak még az év január havában adta ki a rendeletet: miért nincs megalakítva még ma sem a vármegyei gazdasági intéző bizottság s miért nem működnek a községi gazdasági bizottságok csak itt ott egy néhány községben. Ezek a gazdasági bizottságok lennének hivatva a hatóságot minden, a mezőgazdasági munkálatokat akadályozó körülményről értesíteni, tájékoztatni, ezek volnának azok a szervek, melyek utján a kormány, — a mely fáradhatatlan buzgalmat fejt ki az idei aratás sikerének biztosítása érdekében — értesülve az egyes vidéket hiányairól, panaszairól, azoknak azonnal való pótlásáról, orvoslásáról gondoskodhatnék s megtorolható lenne minden oly törekvés, mely a mai nehéz viszonyok melbtt kényelmi, vagy önző érdekekből gáncsot vet a legönzetlenebb, a leghazafiasabb munkálkodásnak, a mely a hadisegély kényelmes ölében elhelyezkedve, mint here akar a társadalom nyakán kézpénzből élősködni.

(Mi már ezt a kérdést hetekkel ezelőtt szóvá tettük egyik vezérczikkünkben. Szerk.)

Kiskorú gyermekek örökbefogadása. A hivatalos lap minapi száma közli az igazságügyminiszter rendeletét a kiskorú gyermek örökbefogadásának megkönnyítéséről a háborús események által indokolt esetekben. A rendelet 2. §-ból áll s érdemi része a következő:

Kiskorú örökbefogadása iránt a törvényes képviseletre vonatkozó szabályok megtartásával kötött szerződést, ha a kiskorú a háborúban gyámolitóját elvesztette, valamint a háborús eseményekből folyó egyéb különös méltányolást érdemlő esetekben a gyámhatóság jóváhagyhatja és az igazságügyminiszter kormányhatóságilag megerősítheti akkor, is, ha az örökbefogadásnak a fennálló jogszabályok szerint megkívánt valamely különös kelléke hiányzik, feltéve, hogy a szerződés az örökbefogadói az örökbefogadoital szemben terhelő törvényes eltartási kötelezettséget nem zárja ki. Az igy megerősített örökbefogadási szerződés érvényét nem érinti az, hogy az örökbefogadásának az előbbi bekezdés szerint figyelmen kiviil hagyható valamely különös kelléke hiányzik. A gyámhatósági jóváhagyást úgyszintén a kormányhatósági megerősítést tartalmazó záradékban hivatkozni kell arra, hogy a jóváhagyás, vagy a megerősítés a jelen rendelet alapján történt.

Két darab zsebkés, egy ruha. A jó Isten áldja meg sok jóval, aki megkapja. Kívánja egy fájdalomtól megtört anya. Másom nincsen. — Ez a levél volt mellékelve a katonák husvétjára felajánlott egyik csomagjához. Töröljük meg előbb szemünket, várjunk egy kicsit, mig szivünk verése rendes lesz, mert ne tagadjuk, ennek a levélnek olvasása megnedvesitette a betűnket, a szivünk pedig valamiképen elszorult. Fájdalomtól és örömtől.

Mása nincsen. Egy fia volt, az meghalt. A hazáért. A volt minden vagyona, a kenyerét is az kereste. Nincs fia, nincs kenyere. Mindenét a hazáért áldozta. Csak egy elviselt ruha maradt, meg két zsebkés, amelyekkel a fájdalomtól megtört anya gyermeke a kenyerét szelte a nehéz munka után. A ruha az ünneplős ruhája volt, de már nem uj, elviselt. Szegény embernek az ünneplő ruhája is hétköznapi. A mindenét elvesztett anya ezt is a hazának adja. Nem elkeseredettségében, kétségbeesésében, nem úgy dobja oda, hogy ezt is vigyék, ha fiát vitték. Nem. Jószivvel adja és jót kíván Isten áldásával

annak, aki megkapja. Az ajándéka csekély, de annál több a jó, amit kíván. Ilyen a magyar asszony, a magyar lélek, a magyar szív.

Egy bánatóczeán most ez az ország, amely még nemrég a pacsirtával együtt du- dorászott. Tenger a fájdalma sok százezer családnak, özvegynek, akik még nemrég a maguk egyszerűségének boldogságával keltek a hajnallal, s munkálgatták a kis földecskét, a jó magyar földet. Ha volt is gond, öröm sem hiányzott. Ha nehéz _ volt is az élet, mégis édes volt a teher. És most ? Csupa fájdalom, csupa gyász, sirás és jajgatás, agg- ság, rettegés, nélkülözés. Egy kétségbeejtő szörnyű kérdőjel, mikor lesz vége, milyen lesz a vége ? Ä kilenczedik hónapban. Minden nap újabb mázsa terhet hoz, újabb gyász a gyászhoz, rettegés a rettegéshez. Ha kétségbeesés volna, az sem lenne csodálható.

De — hála Isten — nincsen. Ez az egy nincsen. Ebben a fájdalomtól megtört anyában a magyar típusát látjuk. Mikor mindenét, elveszti, a drága kincse, a hite, a jószive a nemzet hite, jószive megmarad. Éz az, ami erőt ad nekünk a mostani nagy szomorúságban, amely gyógyító ir a nagy sebünkre. Nem rettenünk vissza az áldozattól, nem esünk kétségbe. Az ilyen népet a jó Isten nem hagyja el. Mert van bizony Isten, a kinek keze ma is csudás dolgokat visz végbe.

Székely asszonyok, mint kukoricza- kenyórsiitők. Általános és jogos a panasz, hogy Budapesten a kukoriczakenyeret nem tudják megfelelően elkészíteni. Á mi pékjeink a békében a buzabőségben sem váltak ki azzal, hogy Ízletes kenyeret tudtak volna sütni, most azonban, hogy a kenyér anyagának legnagyobb része kukoricza, egyenesen csődöt mondott a mi pékjeink tudománya, a kukoriczát egészen másképpen kell kezelni mint a gabonát, a mi pékjeink azonban so- sohasem dolgoztak kukoriczaliszttel. A főváros kenyérgyára most igen érdekes és eredménnyel biztató próbát tesz: szerződtetett négy székely asszonyt, hogy tanítsák ki a péklegényeket a kukoriczaliszttel való bánásmódra. Tudvalevő, hogy Erdélyben a székelyhegyek között nagyobbára kukoriczakenyeret sütnek, a székely asszonyoknak tehát nagy gyakorlatuk és tapasztalatuk van az ilyen kenyér megsiitésében. Reméljük, hogy a községi kenyérgyár érdekes és okos példáját követni fogják pékjeink is, úgy hogy talán a székely asszonyok jóvoltából végre ehető kukoriczakenyér kerülhet a budapesti polgár asztalára. Hát bizony nem ártana, ha Szatmárra is eljönne egy-két székely asszony, hogy kukoriczakenyér sütésié tanítsa nemcsak pékjeinket, de háziasszonyainkat is Mert. a kukoriczakenyér bizony nálunk se’ igen akar sikerülni.

Mézet a sebesülteknek! Nagy háborúnkban számtalan módon adta jelét az ország népe hazafias áldozatkészségének.

Ezen felbátorodva, felhívjuk a méhészkedő gazdák figyelmét, hogy egy pár kilogramm mézet juttasanak a harcztérről sebesülve visszatért katonák számára. Mondanunk sem kell, — mert hiszen a méhészgazdák tudják azt legjobban, — hogy a méz nemcsak szájizesitő édesség, hanem olyan kitűnő tápszer is, amely a lábbadozó betegnek föltétlenül elősegíti mielőbbi megerősödését.

Á méz nagy vastartalmánál és tiszta természetes utón létrejött czukor és egyéb anyagainál fogva ugyanis valóságos gyógyszer, amit legjobban bizonyít az is, hogy a gyógyszertárakban épen úgy tartják, mint más egyéb orvosságot. Ezenkívül kitűnő gyógyhatása van ideges gyönge embereknél, gyomorbajosoknál, mellbetegeknél, vérszegényeknél, fejfájósaknál, légcsőhurutosoknál, vesebajosoknál stb. Valamint pedig a fejlődő gyermekeknél a csontfejlődést semmi sem segíti annyira elő, mint a méz. Ne mulassza el tehát senki sem ezt a hazafias áldozatot meghozni s kitől mennyi telik, küldje el azt a haza oltárára a legközelebbi hadi kórházba azoknak a katonáknak, akik oly hősiesen védik szeretett hazánkat mindnyájunk részére s akik oly sok vért veszítve legyengülve és betegen térnek haza a harcztérről.