Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-04 / 25-26. szám
Szatmár-Németi, 1915. április 4. 7 lomban első nap fél 7 órakor csöndes mise. Pászkaszentelés. 9 órakor szent be&éd Nagy mise. Másodnapján ugyanúgy. — A Kálvária templomban Husvét vasárnap reggel 5 órától félóránkint pászkaszentelés. Gyóntatások égésé délelőtt. Misék fél 7 és 7 órakor. Mig fél 8 órakor szentséges mise, a férfiak közös áldozásával. Este 6 órakor szent beszéd áldás és Jézus Szive megkérlelése. Husvét másod napján a misék délelőtt és az esti ájtatosság, mint első nap — A zárda templomban első és másodnap 10 órakor nagymise; d. u. 4 órakor litánia. — Az irgalmasok templomában első nap 7 órakor szentmise Kora reggeltől pászkaszentelés. Másodnap 7 órakor szent mise Az Irsik-árvaház templomban reggel 6 órakor szent mise, ugyanekkor pászkaszentelés. Á győri püspöknek, Fetser Antalnak beiktatása alkalmával Nagykároly városának hitközsége is megjelent Győrben, hogy a város szülöttét üdvözölje. R csey Ede piárista házfő, plébános dr. Vetzák Ede hitközségi ügyész és dr. Serly Jenő járás- biró lépett a püspök elé és Récsei üdvözölte a főpapot szülővárosa nevében igy: — Üdvözletét hoztam Nagykárolyból, annak a hitközségnek köszöntését, amelyben Méltóságod bölcsője ringott, amelynek templomában tartották keresztvízre, amel nek templomában mutatta be első zsenge áldo/atát. Es üdvözletét hoztunk Nagykároly város egy csendes helyéről a temetőből, Méltóságod drága édesanyjának sírjától. Kérjük tartsa meg szülővárosát szeretetében. Mi, mint az édes jó anya, szeretettel figyeltük és ezután is szeretettel tartjuk szemmel minden lépését. A püspök zokogástól elfúló hangon válaszolt kedves szülővárosa üdvözlésére: — Nem gondoltam, hogy eljönnek. Nem élünk olyan időket, hogy országos jellegű székfoglalót lehessen tartani. Mindig szerettem szülővárosomat. Szeretni kell szülőhelyünket, mert aki nem szereti az a hazáját se szereti. De ha még ez nem volna elég, örökre ahhoz a helyhez fog engem kötni egy sirbalom, édesanyám sírja . . . Köszönöm megjelenő süket, szeretetiiket. Adják át gyermeki üdvözletemet szülővárosom minden polgárának. Templomi- gyűjtés a sebesülteknek - Husvét vasárnapján a székestemplomban, a Kálvárián, a ferenczrendiek és apáczák templomában az Oltáregyesület hölgyei gyűjteni fognak a sebesülteknek készítendő fehérnemüek anyagának beszerzésére. Az Oltáregyesület és a katonák husvétja. Az Oltáregyesület husvét ünnepe alkalmából ismét nagyobb adományokkal keresi föl a harcztéren küzdő s a kórházakban sebesülten fekvő hőseinket. A föltámadás ünnepére ugyanis a délen harczoló 12. népfölk. gyalogezrednek főpásztorunk kegyes hozzájárulásával 1 missió casettát, kelyhet teljes oltárfelszereléssel, oltárabrosszal, miseruhákkal, mise ingekkel, kehelykendőkkel, valamint Szatmár város együttes adakozásában 240 drb. zsebkendőt adományozott. — A helybeli kórházak számára pedig fehérneműket készített, amelyekből 380 dbt. oszt ki a Vasúti Internátus, a Zárda, a Püspöki konviktus és a Polg. Iskola kórházaiban fekvő sebesülteknek. Egyben a Vasúti Internátus sebesültjeit kaláccsal, piros tojással, és szigaret- tával ajándékozta meg. A ki részt akar venni az áldásos ajándékozásban (egy-egy sebesültnek fél kiló lisztből készült kalács, 3 piros tojás, és 10 czigaretta), adományait nagyszombat (ápr. 3.) d. u. 2 óráig küldje az Oltáregyesülethez az Irsik-convictusba (Rákóczi u. 32.) Kinevezés. Őfelsége a király Kacsó Károly műszaki tanácsosnak a műszaki főtanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Bunyitay Vincze, a hírneves magyar történetírót (1837—1915), nagyváradi kanonokot igaz részvéttel temették el. Az elhunyt is azon magyar papok közé tartozott, a kik nagy hivatással művelik nemzetünknek tör ténetót, a kik ezen közben gyakorlatilag is nagy áldozatokat hoznak a jelen idők kultúrájának. Az agg törtónettudóst király ő felsége most nevezte ki czimzetes püspökké. E hir azonban már halálos ágyán találta. Hálás köszönet. A „ Férencz József laktanya “ sebesültjei lapunk utján mondanak hálás köszönetét Szabó Norbert nagyprépost, ez. püspöknek, Lechner nővéreknek, Lővy Miksánénak, özv. Balogh Károlynénak, b. Kováts Miklósné- nak, Bodonyi és Fried droknak a nekik nyújtott kegyes jótékonyságért. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Egy ifjú halála. Toldy István püspöki irodatisztet gyász érte. István nevű fia, hosszas szén védés után márczius hó 30-án, 20 éves korában meghalt. Temetése csütörtökön ment végbe. Képessy Gúla halála. A harcztéren szerezte betegségét fogarasi Képessy Gyula kir. tszéki jegyző, cs. és kir. tart. vadászhadnagy. Haza jött, vívódott élet és halál közt, mig végre életének 32. évében kiadta nemes lelkét. Temetése Csengerben volt márczius 25- én, hova Gacsályból szállították. Nem csak a nagykiterjedésü rokonság gyászolja, de részvétet keltett a derék férfiú halála széles körben. Összehívják a képviselőházat. Mindinkább valószínűvé válik a hir, hogy a képviselőházat összehívják. Még pedig a politikai köröknek tudása szerint április tizenegyedike körül. A háborús időszaknak teendői lennének : A költségvetésről való gondoskodás. A mandátumok meghosszabitásának kérdése, Végre oly elintézni valók, melyek a háborús időkkel kapcsolatosan felmerültek. Például revidieálandók volnának a szállítási visszaélésekről szóló törvényszakaszok. Diákok — tanitójelöltek búcsúztak el az iskoláktól. Itt hagyták az iskola falait, hogy a nemzeti nagy ügynek, a haza védelmének szolgálatába álljanak. Örömmel, büszkeséggel, jó kedvvel, már a mint magyar ifjúhoz illik. Mikor sor alá kerü tek, akkor pirult ki először arezukon az ifjúságnak rózsája. És a bizonytalanság nyugtalansága. Alkalmas — az első. Alkalmas — a második a harmadik. A tizedik. Talán épen a tizenegyedik és a következő volta nem alkalmas. Általános gyengeség, szűk mell — mondja az orvos. A diák elpirul s nekiáll a mondó- kájának. Kérem vegyenek be, katona akarok lenni. Én sem maradhatok itthon. Nekem ia mennem kell. Most már az ezredes szól : Bravó, akkor alkalmas. De ez még nem minden. Az iskolában levők közt is akadtak, a kik menni akartak Azok a direktorukhoz- mentek. Tessék felfolyamodni. Bravo, akkor folyamodom. Milyen is az arany ifjúság. Legkivált a magyar ifjúság. A városi tanács feltétlenül dicséretet érdemel azért az igyekezetéért, hogy a lakosságnak hússal való ellátásáról gondoskodik. Az erdődi uradalomból nagyobb mennyiségű bárányt vásárolt, melyet élő és tiszta súlyban bocsátott az ünnepre a közönség rendelkezésére. A húst részint a vásártéren, részint külön mészárszékben (az Iparos Otthon egyik helységében) méreti. Az élő súlyban való eladás kilogramonkint 1 korona 10 fillérért ; a tiszta súlyban és kicsinyben való eladás pedig 2 koronáért, illetőleg 1 korona 80 fillérért történik. Egy érdemes polgár halála. Cs. Nagy Károly timáriparos, a Tímár Ipartársulat 32 éven át. volt pénztárnoka folyó hó 26- án elhunyt. Temetés vasárnap délután a polgárság nagy részvételével ment végbe. A Szatmárnémeti Általános Ipartestület jelentéséből megtudjuk, hogy az 1914- ik év folyamán beszegődött 249 tanoncz; kisze gődött 163 tanoncz. Felszabadult 241 tanoncz. Segédet bejelentettek 1261-et. Iparát megszüntette 55 iparos. Uj ipart nyert 64 iparos. Kul- turkép ez, mely felett gondolkodni igen érdemes. Megvonható az államsegély. Illetékes helyen megállapítják, hogy a bevonultaknak olyan családtagjai, akik a hatóság jelentése szerint megfelelő munka vállalásávl biztosíthatnák megélhetésüket, nem tarthatnak igényt a törvényszerű segélyre. A miniszterelnök körrendeletét intézett a hatóságokhoz, akiknek kötelességévé tette, hogy hívják fel a helyi hatóságokat arra, vonják meg a hadi államsegélyt mindazoktól, akikről beigazolást nyert, hogy nekik megfelelő gazdasági munkára felszólittattak s azt visszautasították. Ennek a. rendeletnek az intencziója, hogy ne támogassa az állam a dologkerülőket és, hogy mindazok, akik itthon maradtak, vegyék ki részüket a gazdasági munkából. A háború által sújtott kereskedők és iparosok segélye rövid idő alatt megérkezik. Sok szegény ember fog tehát hozzájutni a részükre már megállapított a régen várt segélyhez. Jótékonyczélu hangverseny. Az Auguszta-alap és Vörös-kereszt Egylet javára rendezett hangverseny fényesen sikerült. Előkelő közönség töltötte meg a színházat, mert hiszen a magas színvonalú programra, a szereplő művészi egyéniségek élvezetes estélyt Ígértek, hogy a jótékonyságnak forrását bőségesen megnyithassák. A közönség nem is csalódott. A gazdag műsor minden pontját nemcsak lelkiismeretes gonddal vitte keresztül minden szereplő, de szinte érezni lehetett, hogy a lelkek minden tehetségét és lelkesedését mozgatják meg, hogy a nemes czólt szolgálhassák. A hangversenynek úgy zenei, mint ének részei magas, művészi színvonalon lebegtek. A hangverseny középpontját Baranyi János foglalta el. Az ő hangversenye volt és meg is érdemelte, hogy annak tekintsük. Baranyi János vérbeli művész, a kinek fejlődése azért várható még mindig, mert szerény és az őt hallgató közönsége jobban érzi és tudja ki ő, mint jómaga. Fejlődésének utján magaslatra fog érni s a magyar művészet világának egyik előkelő egyénisége leszen. A köréje csoportosult művész erők és a mükedvelósben is értékes talentumok szinte versenyre keltek, hogy az est sikerét a legszebb sikerré emeljék. A közönség nagy elismeréssel, tapsokkal jutalmazta a hangverseny művészeit, Leveles szekrényünkből. „Szerkesztő ur, szíveskedjék a rendőrség figyelmét felhívni arra, hogy nappal és éjjel suhanezok lelik kedvüket az utczajtókon való becsengetésekben, mint értesülök több utczán történik ez már pár hét óta. Van olyan ház, melyet este 10—11 óra közt háromszor, négyszer vertek fel az éjjeli csengettyübetyárok. Egy polgár.“ — Tisztelt szerkesztő ur! Czigányok, koldusasszonyok az utczán öltözködnek és vetkeződnek. Alig van utcza, de főleg mellékutcza, ahol rongyaikat ott ne hagynák. Ezek a rongyok ott rothadnak és terjesztik a bűzt és terjesztik a járványos elemeket. Jó lenne ezeket a dolgokat szemmel kisérni. Egy előfizető.“ Helmeczy József országgyűlési képviselő meghalt. Régen tudott dolog volt, hogy Helmeczy József a krassói kerület képviselője nagybeteg. Mégis, mikor pénteken délután a gyászlobogókat kitűzték és hire futott, hogy nemes lelkét kilehelte, szinte megdöbbentően hatott azokra, kik őt ismerték. Egyenes lelkű, szilárd jellemű ember volt, tele ideálizmussal és hazázja iránt való lelkesedéssel. Úgy a vármegyében, mint városunkban népszerűségnek örvendő ember, a ki minden póz nélkül teljesítette kötelességét mint családapa és honpolgár. Egyházának hü tagja, a közügyeknek lelkes munkása volt. Hatvanegy évet élt nemes és gyümölcsöző munkásságban ; utóbb sokat betegeskedett, mig végre is .megtörte a halál ; hiába keresett oltalmat a fővárosban, honnan nagy betegen hozták haza . . a hova vágyva vágyódott. Hatvanegy éves korában várja a föld öle a jó és nemes Helmeczy Józefet. Kovácslegényből — hadnagy. Kalmár István hódmezővásárhelyi kovácslegény a mozgósítás alkalmával, mint káplár vonult be ezredéhez. A diadalmas kraszniki csatában a helyzet gyors felismerésével egy zászlóaljat mentett meg a körülzárás veszedelmétől. A lembergi csata alatt 18 emberével elfoglalt egy orosz ágyút és foglyul ejtett 35 oroszt. Duklán a századánál elestek a tisztek, a vezényletet ő vette át és rohammal elfoglalt egy fontos állást. Kraszniknál megkapta a kis ezüstérmet és az őrmesteri rangot, Lembergnél a nagy aranyérmet. Duklánál tanúsított nagy bátorságáért a hadseregfőparancsnokság hadnaggyá léptette elő. A galicziai menekülteket mégis csak továbbítják. A belügyminiszternek újabban kelt rendelete utasítja a közigazgatási hatóságot, hogy intézkedjék, melyszerint a galicziai menekültek ápr. hó 7 óig elszállittassa- nak. A menekülőket Ungarisch Hradischba szállítják lehetőleg egyszerre. Bizony ennek az intézkedésnek nagy ideje van. Hiszen városunk lakossága is harezot harczol az élettel, még pedig igen súlyos harezot.
