Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-04 / 25-26. szám

8 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 április 4. A przemysli tízezer. Fővárosi lapok­ban olvassuk: A sajtóhadiszállásról most ma­gyarázatot adtak arról a tízezer főnyi veszte­ségről, amelyet csapataink a legutolsó kirohanás alkalmából szenvedtek. Ezt a veszteséget a jo gosan nyugtalankodó közvélemény úgy magya­rázta, hogy a kirohanásnak tízezer halottja volt. Most megállapítják, hogy ez a jelentős veszte­ség nem tízezer ember pusztulását jelenti, hanem csupán fogságbajutását, mely a vár átadásakor úgyis bekövetkezett volna. Éz a közlés a lel­kek felszabadulását és megkönnyebbülését jelenti, de miért késtek ezzel a magyarázattal ? Szterényi a háborúról. Szterényi Jó­zsef képviselő a napokban Brassóban járt vá­lasztói között, és ez alkalommal háborús előa­dást tartott, a melyben a nagy küzdelmet gaz­dasági oldaláról világította meg. A háború napi kiadásait Szterényi körülbelül kétszázhusz millió koronára teszi, ebből az osztrák magyar monar­chia naponkénti költsége husz-huszonnégy millió lehet. Hadseregünk harmadfél millió embert véve fel alapul és úgy számítva, hogy minden ember csak negyven gramm élelmiszert fogyaszt, mindennap háromezer szarvasmarhába és tizen­kétezerötszáz métermázsa kenyerünkbe kerül. A főzelékből naponkint háromezerötszáz méter­mázsa kell és a katonai konyhákon mindennap legalább ötszáz métermázsa zsírt használnak fel. Azután áttért Szterényi arra a veszteségre, amit a háború munkaerőben okoz s vázolta a feladatokat, amik a háború után társadalmunkra hárulnak. Végül annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a ránk kényszeritett háború a mi győzelmünkkel fog véget érni. A fölösleges élet és lisztkéssletet be kell jelenteni. A m. kir. kormánynak folyó hó 10-én a búza, rozs, árpa, valamint az ezekből előállított lisztkészletek bejelen­tése és átengedése tárgyában hozott rende­leté alapján a városi tanács hirdetményt tett közé. Akiknek a felsorolt lisztmagvakból, vagy az ezekből előállított lisztből olyan készletük van, amely az uj termés betakarí­tásáig szükséges mennyiséget meghaladja, kötelesek ezt dr. Papp Ottó városi aljegyző­nél április hó 7—9 között bejelenteni. A be­jelentést elmulasztását 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig vihető pénzbüntetés­sel és elkobzással büntethetik. A bejelentett készlet az Országos Gazdasági Bizottság ré­szére zár alá vétetik, amely azt a maximális áron általa választott időpontban átveszi. A pénzügyőrök az eltitkolt készletek után Dyomozni fognak. Harmadfélmillió halott. A nemzet­közi Vörös Kereszt Egyesület irodája kimu­tatja a jelenlegi világháborúban az összes hadviselő felek veszteségeit. A statisztika január elsejéről szól, addig az összes veszte­ség halottakban 2,339.000 ember, sebesültek­ben és betegekben 4,033.500 ember. Ebben a nehéz időben. Közös asz­talhoz ültek a rekvirálók. Valaki rémülve veszi észre, hogy tizenhármán ülnek egy asztalnál. Nagy nyugtalanság támad, mire feláll egy hatalmas, kövér Írnok és igy nyug­tatja meg a társaságot : — Ne féljenek és ne nyugtalankodjanak az urak, én kettő helyet eszem. * — Ebben a nehéz időben, szörnyülkö- dik a jegyző. Miért nem ízletes a hadikenyér. A Nagyváradon megjelenő „Tiszántúléban olvas­suk e sorokat: A miniszteri rendeletben meg­állapított vegyítés szerint a hadikenyérnek 50 százaléka búzaliszt, 50 százaléka tengeriliszt. Ehhez képest van megállapítva a kenyér ára. A közönség körében azonban nagyon sok a panasz, hogy az eladásra bocsátott kenyérben nem 50 százalék, hanem 70—80 százalék a tengeriliszt, tehát az illető kenyérsütő nemcsak kevésbé jó kenyeret állít elő, hanem csal is, mert az olcsóbb tengerilisztből a megszabottnál nagyobb mennyiséget keveri a kenyérlisztbe. A városi élelmezési ügyosztály minden konkrét panaszt szigorúan elbírál s ha a panasz beiga- zolást nyer, az illetőnek egyáltalán nem adnak lisztet s becsukhatja az üzemét. Meg is érdemli, hogy a legszigorúbban járjanak el az ilyen csa­lókkal, akik a nehéz idő szükségét is csalásra használják fel. És nálunk ? A háború. Hadseregünk a Kárpátokban csudás kitartással és bámulatos hősiességgel állják helyüket a muszka tömeggel szemben. Hol támadnak, hol védekeznek, de sikerrel és megnyugtatólag harczolják a harezot, mely a kárpátokban hihetetlen hevessé és általánossá fejlődött. A magyar lapokban a minapában meg­jelent egy távirat — Berlinből. A távirat közöl egy részletet azon beszélgetésből, melyet Morath őrnagy Conrád vezérkari főnökkel folytatott. E távirat nyugtalanitólag hatott a közvéleményre városunkban is. Most azonban már tudjuk, hogy a távirat rosse fordítás. Helyes fordításban éppen ellenkezőleg megnyugtatásunkra és had­seregünk dicsőségére szolgálhat ez a beszélgetés. Városunk kórházaiban elhunyt vi­téz katonák. Klimentyi Kharitonovics Re- czinka, a 8. sz. orosz gyalogezredbeli köz­ember földmives, Kajinsko-i (Tomsk, Orosz­ország) születésű, gör. kath. vall., 21 éves. nőtlen. — Johan Rezva a 3. sz. tábori tü- zórezred (Olmütz) közembere, szül. 1889., Haszlag községben (Tesschen). r. kath. Halál oka : tifusz. — Koleserics Mato a cs. és kir. 78, sz. gyalogezred közembere, szül , 1889., Vi- ruviticza községben (Horvátország) r. kath. vall, Haláloka: tifusz. — Dicu György, a m. kir. 26. számú népfelkelőgyalogezred (Eszék) 3. századának közembere, szül. 1876. Törcs- vár Fogaras m.) gör. kath. vall., nős’ Halál oka : Tüdőlob. — Zavol János, a cs. és' kir. 28. számú gyalogezred 4. századának közem­bere, szül. 1877. Lászlópuszta, (Diakovár- Szlavónia, r. kath. vall. — Wladimir Matyejo Praszaju, orosz gyalogezredbeli közkatona, Bladimérk-i születésű (Oroszország), 22 éves nős. — Gavádzu Nikolau r. kath. ustarech-i születésű, földmives, 58 éves nős. — Meile- ticz Franjo, m. kir. 23. gyalogezredbeli köz­legény. r. kath. Selnicza-i szül. (Horvátor­szág) 42 éves nős. — Nyikos János m. kir. 1. sz. honvéd huszárezredbeli közlegény, r. kath., szőnyi (Komárom) születésű nőtlen. — Knoller Friedrich cs. és kir. élelmezési sza­kaszvezető, szül. 1886., r. kath., grersdorfi (Stájerorsz.) lakos. — Morgetics Mihály 27. honvéd gyalogezred 8. századának közem­bere, szül. 1878., gör. kath., illetőségi h: Valikosrediste (Horvátorsz.) — Slameczki Sztaniszlov a 7. orosz vadászezred 4. száza­dának közembere, szül. 1892., gör. keleti, illet, h : Vitesk i (Vilinskij járás, Oroszország). — Papp Mihály, a 32. h. gyalogezred (Dés) 2. századának őrvezetője, illet, h: Sonfalu, Szilágymegye. — Oherla Miho 1898. évi szül. r. kath. trénkocsis, illet, h: Zmielecz (Stanislau, Galiczia) — Knezevicz Milován, a 28. h. gyalogezred Eszék 2. századának honvédé, szül. 1890., r. kath., illet. h. Trenje (Eszékmegye, Szlavónia.) — Kulnik Johann a cs. és kir. 7. gyalogezred (Klagenfurt) 11. század közembere, szül. 1893., rom. kath., illet h: Hosontal (Ausztria.) — Matajczicz Andreas, a cs. és kir. 78. gyalogezred (Eszék) 9. századának közembere, szül. 1894., illet, h : Ovohovicza [Szlavónia]. Mikor érkeznek vissza a mi ván­dormadaraink ? Április közepén érkeznek : A baráta poszáta. (Pap fülemile.) Szorgalmas rovar pusztító. Tévedés, hogy a kerti növé­nyekben kárt tesz. A kormos légykapó. A le gyek pusztító királya. Darázsölyv: a földi pöször bábjait tizedeli. A molnárfecske. Röp­tében fogja el a rovarokat. A nyaktekercs a hernyókat szedi. A parlagi pityer a legelők bogarait eszi. Ne bántsuk a madarakat . . . ők a mi ingyen munkásaink. Nekünk hoznak hasznot. Tűz a megfigyelő barakk-telepen. Nagypénteken délelőtt tüzet jeleztek az őrto­ronyból. És futótűzként terjedt a hir is: — Ég a barakk ! A hir annyiban bizonyosul] igaznak, hogy a barakk-telepen egy üres barakk teljesen leégett. A tűzoltóság kivonult, az égő barakkot már megmenteni nem lehetet. De sikerült a tü­zet megfogni, hogy a nagy telepet tönkre ne tegye. HÁZVEZETŐNŐNEK ajánlkozik egy középkora nö, aki a külső és belső gazdálkodást érti. Czime: Kölcsey-utca 10. szám. Lehetséges-e a „Yilágbéke“? • Irta: dr. Csókás Vidor. (Sokáig tűnődtem, vájjon közre adjam-e a tu­dós tanárnak ezt a vázlatos és kétségtelenül érdekes fejtegetését Végre eldöntötte sorsát az a köztapasztalat, hogy sok intellektuális lélek foglalkozik ezzel a kér­déssel ma, ha nem is e csapáson. Természetesen sok­ban nem egyezik véleményünk az itten való fejtege­téssel. És az is, hogy bizony más az elmélet és egé­szen más a gyakorlat. Meg az is, hogy az az elmélet, mely gyakorlatban soha se tudott érvényesülni és talán nem is foghat: életképtelen. De el kell ismerni, hogy érdemes e fejtegetés az elolvasásra és a gon­dolkodó lelkek megfontolására. Szerk.) Erre a nagyjelentőségű kérdésre csak az feleljen, aki sokat, nagyon sokat gondol­kozott a következő kérdések felett. Más ne feleljen mert Ítélete nem lesz helyes. 1. ) A világbóke olyan anyagi és szellemi haladásnak lenne az alapja, minő még soha­sem volt a földön. De ily nagy jó csak az egész emberiség közreműködése mellett jöhet létre; leghatalmasabb uralkodó is gyenge ily eredmény létrehozatalára. 2. ) Mit tett eddig az emberiség a világ­békéért ? Semmit. Csak egyesek fáradtak, de követőkre nem találtak. 3 ) Mit tegyen az emberiség ? a) Az óvodától kezdve az összes iskolák­ban ne tanítsák a tanulókat nemzetiségi gyű­löletre, hanem szeretetre. Az összes iskolák ez ideig a háborúra nevelnek. b) Az összes hírlapok, folyóiratok Írja­nak a béke áldásairól s mutassák ki, hogy a háború a nemzetek érdekeivel ellenkezik. A hírlapokban nyilatkozzanak a világ nagy tudósai, művészei a békéről és háborúról. Ha egész Európa lapjai egy félévig erről Ír­nának, mindenki tisztába jönne s a béke pártjára állana (Vájjon ? Szerk.) c) Legyenek mindenütt gyűlések- a világ­bóke érdekében. d) Az alsóbb népréteget a mozik vilá­gosítsák fel a háború borzalmairól s a béke áldásairól. e) A hitfelekezetek papjai legyenek a világ­bóke apostolai. f) Egy európai parlamentet kell létesíteni 3000 taggal; ezen parlament dönt a nemzetek közt felmerült vitákban. g) Meg kell állapodni egy közös világ­nyelvben, egy műnyelvben s az legyen az eszköz, mely az emberiséget közelebb hozza egymáshoz. E világnyelvet kell a mostani holt és modern nyelvek helyett tanítani. Min­denki tanulja az anyanyelvét s ezt; más nyelvet nem. h) Közös pénzértéket kell behozni egész Európában. Közös bélyegeket, vasúti tarifákat stb, Szóval mindent nemzetközileg kell ren­dezni, amit csak lehet. i) Minden országban kell egy politikai pártot alakítani, melynek neve „Kulturpárt“ s czólja a világbóke létesitóse. Ha az jut ura­lomra minden országban, akkor sohasem lesz háború. j) Az európai államok szerződésileg kö­telezzék magukat, hogy az európai parlament határozatainak alávetik magukat s kössék meg az európai államok szövetségét. k) A „Kulturpárt“ minden országban vigye keresztül a leszerelést. A fegyveres béke nem béke. Látjuk a mostani állapotokból. A fegyvergyártást nemzetközileg kell ellenőrizni. l) Ki kell mutatni, hogy nem igaz az, hogy mindig lesz érdekösszeütközés a nem­zetek közt, tehát háború is lesz. Érdekösz- szeütközés lesz, de ezt máskép intézik el. Mi lenne ott, hol most az „Amerikai Egye­sültállamok“ virágzanak, ha mindegyik állam külön kis érdekeit védte volna. Egymás el pusztításában kimerültek volna s ott hol most jólét, gazdaság virul, szegénység, nyomorúság lenne. A szövetségre lépés jó üzlet, a háború rossz üzlet. Ha az emberiség ezeket megvalósítani igyekszik, létrejön a világbéke. De ha nem mozdítja ilyen mesterséges módon elő, akkor is létrejön, a természetes fejlődés meghozza. Az a kör, a melyen belül nem harczol- nak, folyton bővül Menjünk előre az emberi­ség történetében 5000 évvel, akkor még azok is harczoltak, kik egy negyed órai távolság­ban laktak. Akkor az idegen volt, kit leölni dicsőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom