Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-04 / 25-26. szám
0 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. április 4. A háború hiénái. A fosztogatókat szokták mindközönségesen hiénáknak nevezni. A békeidőnek is, de főleg a háborúnak megvannak a maguk — hiénái. A háborúban a harcztéren elesett vitéz hősöket felkeresik ezek a hiénák. A némán, mozdulatlanul, kihűlt szívvel fekvő hősöknek kikutatják a zsebüket. És ha nem találnak náluk valami értéket, lehúzzák ruhájukat. Úgyszólván meztelenre vefkőztetik. Az ilyen fosztogatókkal rövidesen szoktak elbánni. Főbe lövik, vagy nyomban felkötik. De háború nemcsak a harcztéren van. Itt is van, azon a harcztéren, a hol a háború viseléshez szükséges municziókat, csizmákat, ruhákat és más szükségleteket kell előállítani. Ezeknek is munkában, harczban kell folyton államok. És ezektől is éppen olyan lelkiismeretességet, hűséget, tiszta kezű hazafi ságot vár a nemzet, mint a véres harcztéren a mi hős katonáinktól. Hiszen a nemzetnek minden fillérre szüksége van most. A ki a nemzet vagyonából most csak egyetlen garast tulajdonit el, az a mi szenvedő, vérét, életét feláldozó katonáinkat lopja meg. Az hiéna, fosztogató. Az egyenlő a hazaárulóval, mert koczkáztatja a nemzet nagy érdekeit és a hadviselés sikereit. Megdöbbenéssel és fájó érzéssel kell tapasztalni itt a magyar hazában is, hogy a hiénák nagyon megszaporodtak. A fosztoga tők ellepték az itthon való harcztereket, munkaiért és bűnös módon bele kotorásztak, könyökig belenyulkáltak a nemzet vagyonába és a mi hős katonáink sorsába. A mi lapunknak nincs tere, hogy részletekbe bocsátkozzunk. Csak hivatkozunk a szállítók viselt dolgaira. A papirtalpu és sarkú csizmákra és bakkancsokra. A minap a posz tósok rabolták meg szenvedő katonáinkat; azok, a kik az uniformist szállították a Kárpátok zordon telébe. Most legközelebb a ló- kupeczeket éri utói az igazságszolgáltatás keze; a debreczeni lóavató bizottság tagjai el len folyik a nyomozás, mert a lókereskedők a lóavató bizottság tagjaival összejátszottak a kincstár megkárosítására. A terhelő adatok alapján házkutatást tartottak az elnök lakásán és a lóavatásoknál szereplő állatorvos lakásán. Az elnöknél mindössze néhány ezer koronát találtak, de megállapították, hogy sok olyan értéktárgya van, amelyet a kereskedőktől kapott ajándékba. Az állatorvosnál személymotozása al kalmával, a nyakába kötve bőrtárczát találtak, amelyben körülbelül 80 ezer korona készpénz volt. Nem tudott a nagy összeg eredetéről számot adni. A házkutatás után a lóavató bizottság tagjait őrizetbe vették. A lókereskedők közül egyszerre kilen- czet tartóztattak le a Dorhner-szállóban csalás és vesztegetés büntette miatt: Scherles I. lókereskedőt, Reiter B. M lókereskedőt, Feld, schuh József földbirtokost, iy'áfrán M. lókereskedőt, Scherles Leon lókereskedőt, Reiter T. lókereskedőt, Scherles C. lókereskedőt, Teibeles lókereskedőt és lovag Manescu Orest földbirtokost. A lókereskedőknél megtartott házkutatás alkalmával több mint négyszáz- ezer koronát foglaltak le. A kereskedők ez időszerint a debreczeni ügyészség fogházában ülnek. Ez ügyben még az elnök egy ismerősénél is tartottak házkutatást s ott sok ékszert és értéktárgyat foglaltak le, amelyeket az a bárótól kapott ajándékba. * íme a megdöbbentő, szomorú kép nagyáltalános vázlatban. Amire a könnyű vérü ember azt mondja: — így volt és igy van ez minden háborúnál. Orosz, Franczia, inás országokban sincs különbül, mint azt a világsajtó híreiből tudjuk. Hát ne nagyképiisködjünk. A bűnösök elveszik a maguk büntetését: punktum! A kik igy beszélnek, azok benne vannak, vagy közel azon salakkoz, melyet a viharzó tenger feldobál, kidobál a maga fenekéből. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy mikor a tenger vad, mérhetlen hánykolódásban van, az igaz gyöngyök mellett sok salakot, miaz mát, ocsmányságokat, emberi és állati hullákat is felhoz. De mégis . . . megvalljuk, nem hittük, minden szomorú jelenségek mellett nem hi- • hettük, hogy a közszellem bizonyos területeken igy meg van rontva. Hogy az aljas vagyonszerzési szenvedély még ebben a nagy időben is igy merészkedik erőpróbákat tenni. Mikor a nemzet óriási áldozatai, teljesitmé nyei oly csudás módon nyilvánulnak. Mikor hős katonáink ott a harcztéren életüket adják a hazáért, a szabadságért, a jövőnek boldogabb, munkásabb korszakáért. Mikor itthon árvákról, bénákról, vakokról kell gondoskodnia a nemzetnek : akkor nem hihettük, hogy ennyi hiéna fog előbujni, hogy foszto gatásaikkal megnehezítsék, sőt. koczkára tegyék a nemzet óriási küzdelmét. * De úgy van mégis. Nincs oly rossz, melynek nyomában valami nagy tanulság, valami tisztább látás, valami megfordulás ne történjék. Á nemzet folytatja küzdelmét tovább. De a nemzet igenis tisztábban fog,látni. A társadalom is. A törvényhozás is. És tudni fogja kötelességét. Jól Írja Mailáth József gróf mai vezér- czikkünkben, hogy ha e nemzet fel akar támadni, megkell változnia. Meg kell tisztulnia a nemzet közszellemének — az egész vonalon. Erkölcsben, értékmérlegelésben. A szabadságnak, a jognak és kötelességnek felfogó ban. A szabadosságot irtani kell és a bee- mpészett hamis erkölcsi felfogásokat kis prüzni. A magyar paraszt int minket, a ki fájdalmasan értékeli, mint tesz különbséget a mai közfelfogás a tyúklopás és a milliós sikkasztás közt. ... A háború Hiénáit pedig meg fogja a nemzet becsteleniteni. És mindenkit, a kinek keze csak egy fillérig is meglopja a nemzetet. . A Kis katonák. Kis katonákat látunk sürjen városunk utczáin. Büszkén, daczesan lépdelnek közöttünk különféle katona-ruhákban, sapkákban. Némelyik még lábvédővel is és készen a liizvonalba való menetelésre. Kezük a kard markolatán ; gyermeki szivük tüzelői kigyul a szeropárjuk ; tekintetüket reánk meresztik, mintha mondanák : — Ide nézzetek, ón is hős katona vagyok. Oh ne mondjátok, hogy ez a jelenség divat. Még azt sem, hogy merő gyermekjáték. A nagy időknek jele ez a megnyilvánulása a gyermeki léleknek. Egy villanás, mely a mai zivatarból gyűl ki és a jövő időknek méhébe szikrázik bele. A jövő idők leventéinek előrajza, képe. Magyarország önvédelmének előkészítése. * Még Vereskeresztes kis katonák is vannak. De huszár ... az legtöbb. Legalább kérdéseimre legtöbb kis katona úgy válaszolt: — Huszár vagyok . . . — Veres ördög . . . Az iskolában is tapasztaltam, hogy a gyermekek leirhatlan lelkesedéssel azt a nótát dalolják most legsziv« sebben : Huszár vagyok, nem bakkancsos . . . Az is maradok . . . Sőt hallottam egy családban, hogy mikor > czivil gyerekek a kis katonának odakiáltották, hogy — Bakatiszt! — Baka tiszt ! A kis huszártiszt kardot rántott. S ha a czivil-gverekek meg nem futamodnak, hát — nehéz ki is mondani: majd vérontásra került a sor. * Kérdeztem egy kis katonától, hogy hus- vét másodnapján fog e locsolódni'? — Hát hogyne ? — És a katona ruhában ? — Abban. — De hiszen az nem járja. Kard és locsolódás. — Hóditó útra megyek, válaszolt a kis hunezut. * Ä kis katonák is jól ismerik egymást. Van köztük generális, őrnagy, kapitány és hadnagy. Közkatona — az nincs. Sőt — valósággal igy van — generálisokat nyugalmaznak is. Kitüntetéseket, vaskereszieket és válszalagokat osztogatnak. Fülemmel hallottam, hogy egy kis katona a társának szemébe vágta: — Nugalomba küldlek. * A minapában a Zárdabéli Vereskeresztes kórház előtt haladok. Ott guggol egy öreg falusi anyóka, talán éppen sebesült fiát kereste, hogy meglátogathassa. Velünk szembe jön büszkén, daczoáan, csákósan egy enni való kis katona. Az öreg néni ámul- bámul és szinte szájtátva mereszti szemeit a kis katonára. Mikor aztán előtte elhalad, utána mondja : — Milyen csöppség a leiköm és már besorozták. Csak legalább osztég el nö ösnók a lelkem. Mester. A király. Az agg királyiéi igen örvendetes hírek érkeznek. A felséges ur egészséges és nagy, csudás lelki erővel hordozza vállain uralkodó gondjait. A ki béke idején is eszményképe volt a kötelességtudásnak és munkabírásnak, most még inkább győzi és viseli rettentő gondjait. A király hadikenyere. Csak nem régiben érkezett hir arról, hogy Vilmos császár rendeletére az egész német császári udvar I ugyanazt a hadi kenyeret kapja, a melyet az egész nép eszik. Most Ferencz József király is élrendelte, hogy ezentúl csak hadisütemó- nyeket kaphatnak a schönbrunni kastély összes lakói is kivétel nélkül. Elrendelte a felség, hogy az ő saját személyével sem szabad kivételt tenni és igy mostantól kezdve a király is ugyanazt a hadisüteményt eszi, mit országának valamennyi lakója. A Nagyhét napjai csendes, mondhatn i szokatlanul csendes és áhitatos hangulatban folytak le. Volt egy-két szép, derűs napunk, de az idő általán hűvös és nagycsütörtökön havas - esős. A templomok inkább, mint valaha megteltek buzgón imádkozó hívekkel, együtt ünnepelvén a husvétot gör. kath. testvéreinkkel. A gyóntatószékek körül hullámoztak a bűnbánók seregei, főleg a Kálvárián és szent János templomában, de a székesegyházban is. Nagyszerdán, csütörtökön és pénteken délután sokan gyönyörködtek a világ legegyszerűbb, de leg- fönségesebb énekében, Jeremiás siralmaiban. A Nagycsütörtöki fenségesen szép szertartást, olajszentelést, lábmosást megyéspüspökünk, a mi ősz főpásztorunk végezte. Istennek hála teljesen egészségben és szinte ifjontan. Nagypénteken is maga a püspök mondotta a csonka misét és végezte a sirbatétel magasztos szertartását szinte csudás kitartással. A szent sírokhoz zarándokoltak a hívek ezrei és ezrei, hogy bizonyság tétessék arról, hogy nincs és nem lesz oly sir a világon, mely mellett annyi térd hajoljon meg és annyi szem hullassa könnyeit (Lakondaereaire) Nagyszombaton reggel 9 óra 10-kor megszólaltak a harangok, majd délután a feltámadás magasztos ünnepe ment végbe templomainkban, felhangozván az örvendetes ének: „Feltámadt Krisztus e napon Alleluja !“ Ünnepi rend kath. templomokban. A székesegyházi plébánia isteni tisztelet az ünnep első napjain : Reggel 7 órakor nagy mise. Utána pászkaszentelés. Szentbeszéd. Mindkét nap délutánján 5 órakor litánia. Ünnep első napján a székesegyházban 9-kor.püspöki nagy mise. Szent beszéd. D. u. 3 órakor Vesperas. Másodnapján 9 órakor káptalani nagy mise. D. u. mint első nap. Mindkét nap a székesegyházban 11 órakor csendes mise. — A németi szent János temp-
