Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-04 / 25-26. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 április 4. delem, mellyel családját fentartja és legalább valami tulajdont szerzett . . . motívumokat ad a gyermek leikébe is. Ezek a motívumok erősbödnek a gyermekben, mindig jobban izmosodnak a szülőföld iránt, mely aztán intel­lektuális felfogásban, a vonzódásban és sze- retetben nyilvánul. Ha ott a szülőföldön a cselekvő egyén huzamosabb ideig tartózko­dik, dolgozik, ha családi, rokoni, baráti kö­telék fűzik a szülőföldhöz ... a hol földi pályafutását kezdette, boldog gyermek és ifjú korának emlékeit őrzi, a melyre való vissza­emlékezés mindenkor nemes és vigasztaló érzéseket kelt föl szivében . . . akkor bizony az ő lelki világában és fizikai életében is döntő szerepet visz majd a szülőföldnek jelentősége. A gyermeknek a szülőföld iránt való ragaszkodását . . . ezek a motívumok érlelik meg és viszik át a hazának, a nemzetnek szeretetére. Ezek viszik be őt a nemzetnek testébe és leikébe egyaránt. A kereszt. Néhai Tóth Bólénak legen­dás könyvében találjuk ezt a szászorszép le­gendát : Az időben József tnenvén Máriával az ő ácsmühelyébe, ottan éré Jézust és álmélkodva látá, hogy' a gyermek, bár nem próbálkozók addig, mester módjára forgatván a szekerczét, fűrészt és csapózsinórt, gerendákból keresztet rótt vala egybe. József, mig örvendezne szivében a gyer­mek ügyességén, megháborodék lelkében a kereszt láttára és mondá: Miért szorgalmatos- kodol te azon, hogy a gonosztevők büntetésé­nek eszközét alkossad össze, holott nincs a városban ács, aki kereszt faragását fölvállalná, mert börtönök munkája az. És miért telik né­ked kedved a szégyen jelében, holott minden jámbor irtózik tőle. Felelte pedig néki Jézus : Bizony mondom néked, dicsőség jele lészen egykoron a kereszt énáltalam. Templomok fogják hordozni tornya­ikon és királyok a koronájukon. És nemzetek fognak térdet, fejet hajtani előtte széles ez világon. Mert felmagasztaltatik és megszenteltetik a kereszt énbennem mindeneknek megváltására . . Miért? — A húsvéti „Szenteltek“ jelentősége. — Irta: Mester. Sok jó és szép szokásunk van, melye­ket apáinktól örököltünk. Ők öntudatosan, jelentőségét ismerve éltek velük. Az idők folyamán azonban elmosódtak, eltűnt ezen szép szokások értelmének tudatossága. Hó­dolunk nekik, mert igy szoktuk. így tettek apáink, anyáink. Pedig ezen szép szokásoknak, vallásos cselekedeteknek akkor van maradandósága és nemesitő, felemelő, vigasztaló, jóleső ér­téke és akkor találjuk meg bennük tiszta örömünket is, ha tudjuk, hogy mi gondolatot, érzést, hitvallást tesznek érzékletessé. Önérzetes ember mindig felveti cse­lekedetei előtt azt a kérdést: Miért? Miért teszem? Mi kapcsolatban van lelkemmel, egész életemmel? így kérdezhetjük, miért szentel az egy­ház husvétkor kalácsot (kenyeret), húst, to­jást. Mi jelentőségük van a „Szenteltek“-nek. S miért is maradt meg ez a szép szokás századokon át a híveknél — egész a kegye­letig, a rajongásig. * Száz és százféle magyarázattal felel­nek erre a kérdésre avatottak és nem ava­tottak. Leghelyesebben tesszük, ha megnyug­szunk magának az egyháznak magyarázatai­ban, mely níagyarázatokat megtaláljuk hite les egyház-szertartási könyveinkben. Például Goffine Lenartiae hires könyvében: „Kath. oktató és épületes könyviében. (Bár ott fog­lalna helyet ez a világhírű könyv minden kath. családnak asztalán. (Szent István Tár­sulat kiadása. Budapest. Szentkirályi-u. 28.) Hogy tehát miért szentel az egyház husvétkor kalácsot (kenyeret) stb. a (nép pászkának nevezi) arra ilyen feleletet kapunk : Azért, hogy a híveket a kalács, a ke­nyér emlékeztesse Krisztusra, a ki minket a mindennapi kenyérért való imádságra taní­tott. És adta nekünk azt a kenyeret is, mely az élet kenyere. Aki abból eszik, örökké él Krisztusban. Azért, hogy emlékezzünk meg arról úgy a fizikai kenyérnek, minta megszen­telt bárány, vagy más húsnak megáldása kapcsán, melyszerint Krisztus feltámadása után mi nekünk nemcsak a földi kenyér és hús a táplálékunk, nemcsak az érzéki éle­tünk táplálása legyen egyedüli gondunk, ha­nem a mennyei kenyérnek és húsnak .. Krisz­tus testének és vérének magunkhoz vételé­vel, lelkiüdvösségünket! is biztosítsuk. — A bárányhus emlékeztessen az igazi húsvéti bárányra, mely maga Krisztus, a ki fölál­dozza magát üdvösségünkért. * Mit jelentenek a tojások, a himesek ? No, itt meg éppen rengeteg magyarázatra találunk. Sokszor nagyon is önkényes és kegyeletsértő magyarázatokra. Pedig a magyarázat itt is egyszerű, ter­mészetes. A tojással a feltámadás van jelké­pezve. Mint a tojásban levő kis szárnyas önmaga töri fel börtönkéjének falait, hogy kiszabadulhasson : úgy a Megváltó is önmaga szabadította ki magát a sírból és életre kelt . . A mai modern emberek közt sokan akadhatnak, a kik a „Szenteltek“ nek ezt a magyarázatát kicsinyelhetik. És keresik a néplélekben, a népszokásokban a legképtele­nebb magyarázatokat. Önkényes feltevések alapján. De egy bizonyos, hogy a kiben van még egy kis- úgynevezett ideálizmus; a ki tudja és érzi, hogy úgy a nagy viiág, mint a mi kis világunk tele van titkokkal, meg nem magyarázható érzésekkel, a miket szinte intellektuális (értelmi) vágyódásokkal is törekszünk érzékletessé tenni: az a lélek tisztelettel fog meghajolni ezen jelentőségek előtt is. A gyűrűt a mindig élő és meg nem szakadó szeretet jelének ismerjük. A virá­gokhoz kötjük érzelmeinknek legelrejtettebb, legmélyebb szálait. A nemzeti lobogó nem­csak színes vászon, selyem szövet: nagy, hatalmas eszmének és gondolatoknak szent kifejezője. És igy tovább. * A. „Szentelt“ a magyar asszonynak büszkesége, a családoknak öröme, s kegye­lete, a vallásos érzés kifejezője. Az idén . . az idén lesz-e „Szentell“-je a magyar asszonyoknak és családoknak ? Miért? ................................................................ . . Az Isten oda költözik és ott érezteti kezeinek áldásait... a hol legnagyobb a szükség. Ott lesz ... itt lesz most is velünk. Himes tojások. Bandi : Oh ha nekem szárnyaim len­nének. Anya: Mit tennél kis fiam ? Bandi: Felrepülnék a polcéra, mert ott vannak már a himes tojások. * — Oyuszika, az asztalon két tojás is volt. Hova tetted ? — Mamuka én azt oda adtam egy sebe­sültnek. — Gyere édesem, hadd csókoljalak meg. Te jó szivii gyermek vagy. Aztán hol volt meg­sebesülve az a szegény katona ? — Itt ni! (Gyuszika megmutatja karját. Csakugyan seb van rajta.) — Hol kaptad ezt az ütést? — Hikor a Bélával háborúsdit játszottunk. * — Kitől kaptad a legszebb tojást Pistuka ? — Piroskától . . — És miért az övé a legszebb ? — Mert piros is, czukros is, meg tojás is! Divatos himesek. Érdekes jelenség, hoqy akadnak községek — mint olvassuk, a hol elhatározták, hogy nekik nem kell többé a diva­tos himes. Selyemtojás, czukorhimes, meg afféle más mindenféle „boti czukrász“ komédia. Vissza — mondják az igazi himestojásókhoz. Az egy­szerű piros, kék, zöld, sárga himesekhez, melye­ket aztán a leány, a legény — (sokszor valósá­gos művészi érzékkel Szerk.) karczol ki. Hát bizony ez is az időknek jele. Azt tartják helyes érzékkel, hogy ha tojás, hát legyen — tojás. A virág is virág legyen. Természetes virág. Úgy a mint születik, a 'természet ölén növekszik és virul az ember lelkének gyönyörűségére. Hiszen a divatos himeseket is már a képtelenségig vitte az üzleti szellem. Minden lehet az már, csak nem — tojás. A népnek igazsága van. Ha tojás, hit legyen tojás. Iparosok világfa. Ä Szatmárnémeti Általános Ipartestület vasárnap tartotta közgyűlését a városháza tanácstermében, mikor is az ipartöstülel el­nöke tartalmas beszámolóban tárta fel a múlt 1914. évi ügyforgalmat. A jelentés bi­zonysága annak, hogy a szatmári általános Ipartestület, mely oly hosszas vajúdás után alakult meg: életképes. Az elnöki jelentés feltárja a szatmári iparos-világnak is roppant nehéz helyzetét. Ä háború a régen pangó kisipart is súlyo­san érinti. Nincs semmiféle munka. Az élelmi czikkek mérhet len drágasága ezt az állás­pontot csak súlyosbítja. Az ipartestület tagjai közül 300 nál jóval felül hadba vonultak, de még napról- napra történnek behívások. A hadba vonultak családjairól történt valamelyes gondoskodás. Nagyon csekély. Az iparkamara közvetítésével némi pótsegélyre van kilátás. (V. ő Hírrovatunkat. Szerk.) Több iparos csoport alakulásával ipa­rosainkat munka vállalatba segítette az ipar­testület. Nevezetesen a csizmadia és czipész szakcsoportot. Ezek a csoportok a kereske­delmi miniszter úrtól 5000 pár lábbelire meg­rendelést kaptak. A közös műhelyekben már készül is a munka. Az asztalos iparosoknak a megfigyelő ba- rak kórháznak berendezése vállalatánál a kormánybiztos és polgármester közbenjárá­sára tekintélyes munkája akadt. A szabó iparosok is mozogtak, hogy a hadserog ré­szére a szállítandó ruhákat készíthessék, de ez nem sikerült. (A posztópanamistáknak si­került. Szerk.) Mert a vállalkozó czég oly minimális munkabért Ígért, hogy erre ipa­rosaink nem vállalkozhattak. Az ipartestület hálás köszönetét mond dr. Vajay K. polgármesternek, a városi ta­nácsnak, hogy a bőranyagbeszerzésére jót állottak és mindent elkövettek, hogy iparo­saink vállalata becsülettel sikerüljön. Nem­különben Tankóczi Gyula főkapitánynak, a ki fáradhatatlan buzgósággal, igazán atyai jó­indulatai minden lehetőt elkövetetthogy az ipa­rosok boldogulhassanak. Nem kis érdeme van továbbá dr. Nagy József iparhatósági biztosnak. A jelentés megemlékszik Bölönyi László ipartestületi elnök alapítványáról, a ki 1000 koronás alapítványt tett, hogy annak évi kamata jótékony czélra fordittassék. Mozgalom indult meg az ipartestület kebelében egy alap létesítésére, melyből el- aggot iparosokat segélyezhessenek. Ezen általános beszámoló után a jelen­tés a részletekre is kiterjed. Az ügydarabok mindegyikét kellőkép elintézték. íme a jelentés általános képe, melyből az Ipartestület élete kidomborodik. Remélni lehet, hogy az ip rtestület működése évről- évre izmosodni fog, hogy a kisipart emelje és talpra állíthassa. • Mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom