Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-03-24 / 23. szám

XXIV. évfolyam.

'■"V

SiaímáF-Mémeti, 1915. märezius 2%

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAJP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — „ Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

A gyermekek százada

elnevezéssel jellemezték ezt a mi korunkat már jóval a világháború ideje előtt. Azt a lázas tevékenységet, a mivel a gyermek nevelését, felkarolását, jövőjüknek gondolatát a lelkek magukkal hordozzák. Azokat a nagy áldozatokat, mikkel az ifjúságot körülveszik és rajtuk csüg- genek minden országban, minden nemzetnél, hol nemcsak a jelen élveiben és felvillanásai közt keresik az életnek és népeknek czélját.

Sejtelem volt-e a nemzetek szivében ez a csudás ragaszkodás a gyermek világhoz? Megérzése annak a bekövetkezendő időnek, mikor hatalmas ember-erdők fognak kidőlni, a derékba tört fáknak, férfiaknak milliói vesznek búcsút a századtól, melynek csak első másfél tizedét élhették át. Ne kutassuk. Ne merengjünk e kérdésen.

Vessük lelkünk reménységét lelkűnknek egész hevületével, bizalmával és jogos várakozásával a mi gyermekeinkre.

A magyar nemzet fájának most fakadó rügyeire. A mi gyermekeinkre, ifjúságunkra.

Valahányszor tekintetünk a véres harczmezőket járják és keresik északon, nyugaton, délen a síroknak sokaságát, a melyekben a magyar nemzet ereje, férfiassága, kultúrájának munkásai, tűzhelyeinek fentartói, fajának értelmisége, népének szine-java nyugszik s majdan porladozik: szemünkben felcsillan a könny. Valahányszor lólekzet vétel nélkül végighordozzuk lelkünket a névsoron, mely számot ad, kiket és mit vesztettünk: megdobban a szivünk és sóhajtva sóhajtjuk, hogy mi nagy, mi óriási pótolni valója van ennek a maroknyi népnek, melyről a legnagyobb magyar egykor azt mondotta merészen, hogy még az apagyilkosnak is kegyelem járja, oly kevesen vagyunk mi magyarok.

És nem vigasztal minket a jó Istenen kívül más, mint a tudat, a biztos bizonyosság, hogy itt vannak ^saládi tűzhelyeinken, iskoláinkban,

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

játszó tereinken, közöttünk, köröttünk ami édes, aranyos gyermekseregünk, a mi {ifjúságba szökő gyermekeinknek virágba szökő tarka sokasága.

Oh véredet ontó, sokat szenvedő, a kálvária utain feltámadásodhoz siető nemzetem: vigyázz erre a gyermek seregre!

Minden időben jaj a durva léleknek, a ki a gyermekvilágot megbotránkoztatja. Most, a vérvesztésnek nagy idejében, a nemzeti erőnek kipótlása korszakában a hazaárulással, a nemzet élő kincseinek megrablásával egyenlő a gyermeki sziveknek megsebzése.

Vége a pubi-gy enne kék világa korszakának. A satnya, enervált, korán elpuhult, pötyhedt izom uralmának. Az idő előtt elfonnyadt, mindent tudó, már az ifjúság gyönyörű napjaiban unatkozó lelkek idejének. A felizgatott, értelmet, ítéletet és akaratot pusztító képzelem rombolásainak.

Vért a mi gyermekeinknek és ifjainknak izmaiba. Erőt aczélosodó karjaiba. Edzett csontokat eleven mozgással. Értékes javakat leikébe, hitet, honszerelmet értelmébe és szivébe, hogy ébredő szelleme, lelke tiszta kristályossága ott ragyogjon szemeiben. Ott rezegjen beszédében, diadalra készülő életkedvében és akaratvágyaiban.

Nem kaszárnya-életet várunk. Katonás, egészséges korszakra számítunk. Uj erőforrásokat kell megnyitnunk az ifjúság számára, mely az istenségnek és nemzeti eszménynek üde, éltető erejét vigye bele a családi tűzhelyekbe, az iskolákba, a játszó terekre. Munkakedvet, melyet a hit és nemzet ideáljai fakasztanak és tartanak fenn jó és balsorsunkban. Iskolákat kérünk, a hol a szellem él és nem a betű és bizonyítvány viszi az ifjúság lelkét a nemzeti élet mezeire. Tanítókért epedünk, a kik hisznek, dolgoznak. Es szeretik gyermekeinket.

Oh be jól esik a véres harczme- zőkről, észak, dél, nyugatnak, ősi kárpátaink sirhalmaitól felétek tekinteni, reátok nézni. . . magyar gyermekek, nemzetünk ifjúsága. A

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. IJr. Bakkiiy Kálmán kiadóhivatali

főnök czimére Szatmir-Németi Szeminárium küldendők.

Pályájcatl hirdetések egyszeri kttslése I korona ----------------- Nyíl ttér sors 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Hősi halált halt egy katholikns szociális püspök is. f Hittmair Rezső dr.

Verőfényes reggelek vannak már, milyen elevenek az emberek! Munkakedv igazgatja az idegszálakat, lelkesedés tölti be a sziveket, az egész ember egész akarat és egészen jó akarat. Sőt mintha valami apró, láthatatlan örömtiizeket is gyújtana köröttünk az ifjuló tavasz, a melegebb napsugár. Úgy kémleljük az ég ivét, a szemhatárt, a kertet, a rétet. Nemsokára hizonnyára a megujulő föld balzsamos lehelletét madárénekkel hozza el nekünk a szellő szárnya: oh, öröm, vidámság, örvendetes, vidám, énekes munka az élet.

Ép ez épiti fel azt a meggyőződést is, hogy a harcztereket sem fogja már sokáig öntözni a vérpatak és nagy győzelmeink után a „maradék“ minden osztálya ilyen örvendetes, vidám, énekes, nem 8, hanem 16 órás munkában fog dolgozni a már eddig elvesztett 23 nemzedék helyett a hasznos béke még hasznosabb tartósságán.

De minek is kell majd nélkülöznie ennek az uj és szebb világnak az ilyen törekvések szövétnekét, az ilyen eszményi munka egyik legnagyobb munkását, az 55 éves, keresztény szociális püspököt, Linznek nagy fiát, Hittmair Rezsőt?

Te nagy tudással léptél ki a közélet mezejére! A linzi szemináriumból ő visszatért Wienbe, oda, ahol már előzőleg 3 évig jogot hallgatott és az Agustineum szorgalmas növendéke mint egyházmegyéjének uj theologiai doktora áll be a hivatásos papok működési körébe.

Te sok hivatalt viseltél! Káplánkodás után tanul még, székesegyházi hitszónok, lelkiigazgató, a lelkipásztorkodástan, az egyházi szónoklattan, a hitelemzés tanára. Közben a püspöki udvarban is felhasználják szép hivatalok betöltésére. Mennyi kitűnő ajánlólevél ez egy nagy papnevelő intézeti kormányzóságra és a száz kézzel dolgozó, eredményes munkának, szeretetnek, Istendicsőségnek mily nagy reménye ugyanott és ugyanannak püspöki trónja előtt.

De te minden tudásoddal és összes tisztségeidben olyan voltál, mint Róma igazi nagyságának Cicerótól magasztalt eszményképei 1 Te is homo moderatissimus et con- tentissimus, ragyogó jellemű, önzetlen maradtál, te hősi halált is csak igy halhattál, hogy értelmednek valamennyi kincsét, a kiművelt szívnek minden nemes érzelmét az életnek összes körülményei között az egész polgárság javára és a mi eszméinknek, a gyakorlati kereszténységnek terjesztésére szentelted.

Fel kell-e említenünk azt, hogy Hittmair beszédeire messze vidékről is szívesen elmentek, hogy Krisztus igéinek hirdetése, a kereszténységnek értelmezése nagy körökben formálta az Isten szive szerint a különböző néposztályokat ? A katholikus pap meggyőződése, az erényes léleknek, a természet-