Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-21 / 22. szám
SZATMÁRI HÍRLAP" Szatmár-Némei i 1915 márczius 21. Egyben azonban hasonlítottak egymáshoz: mind czipelte a sárga, vagy zöld katonaládát, amelyen ott ékeskedett az illető neve, lakhelye. Ebben helyezték el a magukkal hozott ruhaneműt, értékesebb dolgokat, na meg azt a pár napra elégséges elemózsiát, amelyet az otthon hagyottak készítettek a bevonuló számára. A háborús világ most egyszerre ezeket az apró ládikákat is száműzi, múlt emlékei közé. Ugyanis nincs elég hely a hova elhelyezzék a katoDaládákat s ezért figyelmeztetik a bevonulókat, hogy ilyeneket egyáltalán ne hozzanak magukkal. Erre vonatkozólag a katonaügyi tanácsnok a kővetkező hirdetményt adta ki: A cs. és kir. 37 hadkiegészítő parancsnokság megkeresése alapján közhírré teszem, hogy ezentúl a háború tartama alatt bevonuló ujonczok, vagy népfölkelők ládákat ne hozzanak magukkal, mert azokat helyszűke miatt letétbe helyezni nem lehet, vasúti vonalaknak más [czélokra való teljes kihasználása végett pedig visszaküldeni sem lehetséges. Nagyvárad, 1915. márczius 2. Eleméry Ferencz, katonaügyi tanácsnok. „Pulyka húg.“ Orosz-Lengyelország egyik kissebb városkájában több német lovastiszt ebédelni akart. Bemennek az egyik lengyel vendéglőbe. A leves után pedig pecsenye került az asztalra. Á tisztek különösnek találják a húst s az egyik szóvá is teszi a dolgot. „Vendéglős ur, minő hús ez? életünkben ilyet még nem ettünk.« — „Pulyka hús“ kérem, válaszolja a vendéglős. „Igen — no hát akkor nyergelje fel csak hamar a mi pulykánkat.“ — Persze az egész társaság tudta, hogy a vendéglős lóhussal traktálta az éhes tisztikart. Hja ilyen a háborús élet 1 A nagy próba. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Fiatal, alig leányságába szökő irgalmas nővér siet az anyaházból a nagytelepen, külön épített kórház felé. Arcza kipirult; szeme szinte lelkének tavaszában ragyog. Dorottya nővérhez igyekszik. Nagy kívánságot, kérést visz hozzája. Vájjon meghallgatja, vájjon teljesiti-e? A kórházi főnöknő már mosolyog mikor a fiatal nővér hozzá belép. Ah ez a jó lélek fiatal testvéreinek leikébe lát. Negyven éve, hogy a kórházban a betegeket ápolja. Negyven éve, hogy az ujon- czokat, a fiatal ápolónőket bevezeti az emberiségnek legszebb, leggyöngédebb munkájába. Es legcsodálatosabb munkájába. — No kis leánykám testvérkém, mi jót hoztál nekünk. A kis testvér meg, mint valami megriadt gerlicze, csak most veszi észre, hogy mire vállalkozott. Milyen nehéz feladat vár reá. Egy pillanatra meg is hökken. A lélek- zete is eláll. De csakhamar visszenyeri eszméletét. Két kezét kérelemre kulcsolja és úgy beszél, mint a gyermek anyjának. — Dorottya nővér 1 Fogadjon el enge- met a betegeknek, a sebesülteknek ápolására. Dorottyának arcza egyszerre nagy komolyra változik. — Mit gondol gyermekem. Hiszen erre nekem nincs hatalmam. Tudja, hogy ezt a kérést csak a mi lelki anyánk, a főnöknő teljesítheti. Aztán ? Maga Klára tanítónőnek készül. A fiatal testvérnek Klárának erre a beszédre kipirul az arcza. Mintha májusi napfény ragyogná be. Kérésre kulcsolt kezét kiszabadítja. És csaknem tapsolva lelkendezve mondja: — A mi lelki anyánkkal már elvégeztem a dolgot. Csak a Dorottya nővér beleegyezésére van szükségem. íme itt van a mi lelki anyánk kis levelecskéje. Dorottya nővér szinte kételkedve veszi át a zárt levelecskét. Öreg szemére veszi a pápaszemót és olvassa: — Kisórtse meg — szól a levél — kiábrándítani. Ha nem bir vele, tegye nagy próbára. Nem is kellett neki, hogy többet írjanak. Lehajtott fejét megmozgatta kétszer- háromszor. És ez a gesztus annyit jelentett: — Majd kigyógyitom ón. * * * A kórházban pedig épen egy ragályos beteg katona vergődik — szegény — külön szobában. Perczei meg vannak számlálva.. Ágya mellett óráról-órára más irgalmas nővér virraszt. Verejtékét gyöngéden törli . . . lélekzését perczről-perczre lesi. Dorottya a rendelő szobában ül. Kiveszi óráját . . . hosszasan nézi annak régi nagy számait. — Égy óra — mormogta. Ez annyit jelentett, hogy a szegény haldokló egy óra múlva befejezi küzdelmeit. Oh, Dorottya jobban értett ahhoz, hogy a betegnek halála perczét megmondja, mint akár az orvos ur is. Negyven esztendeje, hogy a haldoklók közt él, ő már mester abban. — Klára! — Itt vagyok Dorottya nővér ! — Fél egy órakor elmegy ahhoz a szegény haldoklóhoz. Ott marad egyig. Akkor majd más testvér váltja fel. Dorottya mig beszélt, erősen a leány szemébe nézett. Úgy kémlelte arczát, mint a vizsgálóbíró. Biztosra vette, hogy az a gyönge leány nyakába borul és sírva kéri. — Csak ezt ne, csak ezt ne kívánja tőlem. A leány meg úgy állott előtte, mint egy legionista ifjú hős. Meghajtotta magát nyugodni tért. Serkentő óráját megigazitá . . . aztán álomra hajtá fejét. . . . Álmodott. Édesanyja jött le hozzá a magas menyországból. Ött állott előtte azzal a jóságos arcczal, azzal a szelíd, áldó tekintettel . . . mire még mindig oly híven emlékezett. — Jól tetted leányom — szólott hozzá. A világ olyan nagy s benne te oly kicsi vagy. Úgy tekintsd fehér fátyolodat, mintha ón hoztam volna neked. Lelked tisztaságának jelvénye lesz az. Fekete ruhád szigorú kötelességeidre emlékeztessen. A kereszt jusson eszedbe, hogy hivatásod nehéz lesz, de szép és áldásos. Aztán megsimogatta arczát édes jó mamája és ismét — elszállott 1 * * * A serkentőóra nemsokára zörgött. Klára felébredt, gyorsan öltözködött és sietett a — haldoklóhoz. Mikor a haldokló szobájába belépett, az ott virrasztó testvér elébe sietett. — Klára — mondotta részvéttel — ön félni fog egyedül. Itt maradok önnel. — Oh nem, testvér. Dorottya anya nem igy rendelkezett. A szobában halvány éjjeli mécs ég. A haldokló arcza már feketedik. Nem vergődik többé. Keze mozdulatlanul nyugszik szivén. Az óra üt. A beteg kissé megmozdul. Klára észreveszi. Részvéttel törli a homlokáról a verejtéket. Aztán letérdel a kis ápolónő. Imádkozik. Egyszer csak a haldokló felemelkedik. Mintha az életnek utolsó jártányi ereje lökné fel. Klára is felugrik. Ránéz a haldoklóra, aki már visszaesett párnájára. Lehajlik hozzá. Kissé összerezzen. De egy perez múltán . . . kezével homlokát simítja meg . . és lezárja a haldokló üvegesedé szemeit ... — Meghalt . . suttogja Klára. És újra visszatórdel. És imádkozik csendesen. A mélységes mély csendességben. Halotti nagy csendességben. * * * Aztán leteriti fehér gyolcsruhával. És nyugodtan indult Dorottyához. Jelentést tesz mint hős, aki a rábízott harezot jól elvégezte. Dorottya nővért bizony, elnyomta az álom. Egész nap talpon volt. Éjjel is . . egy óráig. A lélek ugyan most is kész, de a test — erőtlen. A szendergós mosolyt csalt ránezos arczára. Azt álmodta, azért nyugtalankodott lelke már most is, hogy Klára biztosan megszökött a haldoklótól. Klára gyöngéden érintő a szendergő Dorottya nővér váliát. — Meghalt . . suttogta. Dorotta egy pillanatra talpon volt. Ráveti tekintetét régi nagy órájára. ,Aztán fejével bólint. Kétszer-háromszor. És kezével megsimogatta a,kis hőst. Aki úgy kiállotta a nagy próbát. És megígérte Klárának, hogy ajándékul kap majd egy szentképet. Szent Vinczét fogja ábrázolni ez a kép. A keresztény irgalmasság világ apostolát. Azóta a képet meg is kapta Klára nővér. Horváth Miczi jutalomjátéka telt házat vonzott. Lehár bájos zenéjü darabja a Vig- özvegy nagyon illett Horváth Miczi népszerű egyéniségéhez és művészi talentumaihoz. Horváth Miczi a szezon alatt kedvencze lett a közönségnek. Röviden igy jellemezhetjük : számítás nélkül játszik, finoman és kedvesen, úgy hogy a közönség érdek nélkül kénytelen meghajtani az elismerés zászlóját, úgy személye, mint distingvált játéka előtt. A kollegák közreműködése, rendezés, zene, díszletek mind ünnepi hangulatot mutattak. Jóleső érzéssel szegezzük le e tényeket, melyek úgy az ünnepelt művésznő, mint a közönség előnyére szolgálnak s legalább pillanatra feledtetik a szokásos színházi ünnepléseket. Műsor: Szombaton: Folt, amely tisztit. Vasárnap : d. u. Katicza. Este : Mozi király. Nyomatott a Pázaiány-sajtóban Szatmáron, Iskolaköz 3. sz.könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4. ORGONA-GYÁR P3ST villamos gépekkel berendezve. ^9 Kedvező fizetési feltételek mellett királó tiszta légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat szállít. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljesít. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. BIKGER OTTÓ os. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 89 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1915. — Kiadó: Szatmáregyházmegyei Irodalmi-Kör. — Felelóg szerkesztő: Bodnár Gáepár.
