Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-20 / 15. szám

2 1904. január 20. S ZA T M Á R I HÍRLAP ben a millió alföldi magyarra csak 90. Mig te­hát a szegényebb, műveletlenebb és kevésbbé magyar felvidéken minden 41 ezer lakos után van ®gy képviselő: ezzel szemben az alföldön csak 66,600 lakosra esik egy képviselő. Ha a 19 felvidéki megyében is csak min­den 66,600 lakos küldene egy képviselőt, akkor a 19 felvidéki vármegyének 89 képviselő helyett csak 5^, képviselője lenne, vagyis 34-el kevesebb. Ha pedig az említett 17 magyar vármegye is minden 41 ezer lakos után választana 1—1 képvisel0^' akkor lenne nekik 90 helyett 146 képviselőjük, vagyis 56 tál több. A felsorolt városi és megyei többleti arányt számítva. a nyelvben is magyar alvidéki lakos­ságra összesen 127 képviselővel esnék több, mint a mennyit most választani jogosult, a mi egvfelöl b’zonyüja azt, hogy a választókerületek a magyarság rovására vannak megalakítva, ki­kelve _ másfelől pedig azt. hogy a szinma­gvarság minden hazafias küzdelme a nemzet megrontására irányzott javaslatok ellen csaknem kétszer akkora lélekszámot jelent a mérlegben, mint a mennyivel a kormány szekerét taszítok és a néppárt vontató kötelén vonszolt felvidék bir. ... Jó lesz, ha ezek az adatok az anké- tező urak figyelmét el nem kerülik. A csodagyermek előadását betiltottak. A rendőrfőkapitány czenzurája Szatmár, január 19. (Saját tudósítónktól.) Szatmár város szín­házba járó közönsége meglepetésre ébredt teg­nap. A szinlap, melv alőző napon a Csodagyer­mek előadását hirdette, illő szerénységgel tudatta tegnap este hét és fél órakor hogy a »Sabinnők elrablása« kerül színre A közönség meglepetése annál nagyobb volt, mert halvány sejtelme sem volt arról az intrikáról, mely az álszemérem leplébe bújva, támadást intézett a darabnak a közönség által nem kifogásolt szelleme ellen s mintha csak valami büntetendő cselekményről lenne szó, fel­jelentést tettek a darab ellen a rendőrségnél. Műtray Lajos és Osváth Elemér, mindkettő főgymnáziumi tanár, voltak azok, a kik Szatmár város tiszta erkölcsi érzületének védőjeként lép­tek fel, mintha bizony e város közönsége isko­lás gyerekekből állana, a kiknek puritán erköl­csi élete felett a tanár uraknak kötelessége lenne gondoskodni. A két érdemes tanférfiu te­hát ugyancsak túllőtt a czélon, a mikor olyan dologba ártotta magát, a mihez különben semmi közük. De ennél is különösebb és érthetetlenebb, hogy Tankóczl Gyula rendőrfőkapitány a két professor Írásba foglalt véleménye alapján a maga felelősségére a tegnap estére hirdetett elő­adást egyszerűen betiltotta. A rendőrfőkapitány egyszerűen túllépte ha­talmi körét, á midőn czenzurát gyakorolt, a mihez nem volt joga, mert a czenzura bilincseit még a 48-as törvényhozás darabokra tépte, igy tehát az ő cselekedete nélkülözi a legális ala­pot. Eljárását súlyosabbá teszi azon körülmény, hogy olyan színdarab betiltásáról van szó, mely a főváros egyik legelőkelőbb színházában, a Víg­színházban és az ország többi színházaiban is állandóan műsoron van. Ha pedig a beszüntetés indoka az, hogy a darab a közerkölcsiséget sérti (hiszen egyéb in­dok a főkapitány részéről el sem volna képzel­hető) Szatmár város intelligentiája bizonyosan tiltakozik az ellen, hogy neki a főkapitány ur prelegáljon, mert még nem vagyunk annyira »A/ucsa«, hogy ha a főváros legelőkelőbb szín­padán számtalanszor előadott darab a mi szín­padunkon is szintén ne foglalhatna helyet. Különben baklövésnek minősíthető illegális eljárását pedig betetézi az, hogy színművészeti ügyekben a szinügyi bizottság az, mely egy szín­igazgató részére a direktívákat hivatva van megállapítani és ha a szinügyi bizottság a jelen alkalommal nem tartotta szükségesnek a Kré- mer által megállapított repertoárra befolyást gyakorolni, akkor annál kevésbbé volt ehhez joga Tankóczi Gyulának, a kinek a színre ho­zandó darabok felülbírálására vonatkozó illeté­kességét nem ismerjük el. A szinügyi bizottság­nak van annyi érzéke a morál iránt, mint a rendőrfőkapitánynak s ha a szükségét látja a beavatkozásnak, bizonyára nem fog a rendőrség fejéhez fordulni, hogy a követendő eljárásra nézve tőle tanácsot kérjen. Legérdekesebb különben a dologban az, hogy Tankóczi Gyula nem is látta a Csodagyer­mek előadását, a darabot valószínűleg nem is ismeri és ennek daczára, az erkölcsi érzületé­ben mélyen felháborodott két tanár kérelmére mégis beszüntette az előadást. A kérdéshez ma fog hozzászólni a szinügyi bizottság, mely bizonyára helyteleníteni fogja a főkapitány eljárását és megadja Krémer Sándor­nak a jogot a Csodagyermek további előadá­saihoz. = SZÍNHÁZ. — (Aranyvirág.) Az »Aranyvirág« vasárnap esti előadása nagyszámú közönség előtt folyi le. Komái Margit és Ferenczy József ezúttal is fé­nyes sikert arattak. A közönség azonban ezúttal Márkus Arankát részesítette ünnepeltetésben, a kit a második felvonásbeli betétjének eléneklése előtt tapsviharral, virágcsokrokkal és virágesővel tüntetett ki. A művésznő ragyogó énektehetsége megérdemli ezt a kitüntető elismerést. — (Bob herczeg,) A hétfői zónaelőadás nem nyújtott kiemelkedő mozzanatot. A szereplők mind a régiek voltak. Kornai Margit ezúttal is rendkívül sikkesen és hatást keltő temperamen­tummal játszott. — (A sabinnők elrablása. A Csodagyermek betiltása miatt hirtelen előrántott »Sabinnők el­rablása« ismert franczia bohózat tegnap esti elő­adásán észrevehető volt a készületlenség, a mit nem rovunk fel a szereplők hibájául. Az össz- játék nagyon laza volt. Jelentősebb sikert Papír Sándor aratott, a kihez méltóan sorakozik Szen­tes János. Az epizód szerepekben Nagy Sándor és Garai Húsnak sikerült a közönség tetszését kinyerni. Közönség kis számmal. TJIRKH ROpJlT­Szatmár - az alkohol ellen. — Kép a jövőből — Tekintve a teendőinket Szatmáron is, moz­golódnak az alkohol ellen. A mozgalmat egy ad hoc alkoholellenes bizottság indította meg Be- regvármegye átiratától ösztönözve, a mint azt a szegedi lapok a hét folyamán részletesen meg­írták. Elképzelhetjük most már a következő je­leneteket : A depóban. A pálinka beszélget a borral. A pálinka egy karcsú üvegbe van öltözve; a bor ellenben egy kövér hordót visel. Pálinka: Ön, kedves Bor, látom, hogy na­gyon henceg, mióta az hallatszik, hogy csak magát szabad kimérni vasárnap, jóm kipurkor- ros hasonekor és más ünnepnapokon; mig ne­kem csak hétköznap lesz szabad a kedélyeket felvillanyoznom és úgynevezett heveny alkohol mérgezéseket okoznom. Bor: Maga már megint bűzlik a spiritusz­tól, kedves pálinka. Pálinka: No-no. Kigyelmed se járt soha a szatymazi szőllőkben, bárha odavaló szárma­zásával ugyancsak dicsekszik. Bor: Ne firtassuk ezt, maga egy irigy ku­tya, kedves Pálinka. Mindenki tudja. Pálinka : (egy hirdetésre mutat a depó falán . . . hogy a Mautner-féle impregnált ta karmány répamag. Bor: Auch e’ vicc. Mindenki tudja, hogy én vagyok az italok királya. Már Noé. . . . Pálinka: Ne emlegesse maga Nőét. Maga nem is bor, maga csak egy aljas keverék. Bor: Belőlem egy liter. . . Pálinka: Ne hencegjen. Ha az én csöpp- jeimet nem öntené magába Soma mester, a de- pós, akkor magának nem volna egy szikrányi ereje sem. Ha maga erőre akar szert tenni: maga is pálinkát iszik, kis gazember, a bendő- jében most is ott van egy akó pálinka. Bor: (a benne lévő fukszintól elpirul.) Van egy nagybátyám, aki tokaji. Pálinka: A maga nagybátyja svindler. A Tokaji család már kihalt. Érti? A jövő az enyém. Emile Zola rólam irt regényt. Bor: Gárdonyi Géza rólam darabot. . . . Pálinka : De nem magáról. Mert maga nem bir. Én azonban pálinka vagyok. És legyen nyugodt, engem fognak inni ezután is, tudja ? U JD O N SÁGOK. A bó'rtáska titka. A ki a más pénzét megtartja. (Saját tudósítónktól.) Még a múlt év nya­rán történt, hogy Stoll Béla nagybányai ügyvéd, Felsőbánya város tiszti ügyésze hivatalos dol­gait elintézve kocsin utazott haza Nagybányára. Stoll Béla minden útjában rendesen egy fekete bőrtáskát szokott magával vinni, a melyben pa­pír pénzt és okmányokat helyez el. Ez alkalommal a kis fekete táska, mely 7 darab ezer koronást és 150 darab 20 koronást, nemkülönben több értékes okmányt tartalma­zott, nála volt és a midőn kocsija a Nagybányá­tól nem messze lévő Rákospatak mellett haladt el, az értékes táska elveszett. Az eset az egész vármegyében sajnálkozást keltett s minden megyei újság közölte a hirt, a I melyben Stoll Béla jutalmat is Ígért a becsüle- j tes megtalálónak. Nehány nap múlva egy becsületes paraszt- I ember jelentkezett Stoll Bélánál és a fekete bőr­táskát a pénz hijján átadta. A megtaláló, kinek Tárcza György a neve, elmondta, hogy az utszé- len találta a tárczát, de pénz nem volt benne. Már-már úgy látszott, hogy a pénz örökre odaveszett. A csendőrség nyomozása eredmény­telennek bizonyult és Stoll Béla is lemondott arról, hogy valaha egy fillért is lásson az elve­szett összegből. A napokban azonban érdekes fordulatot veit az ügy. A nagybányai csendőrséghez felje­lentés érkezett, a mely szerint a pénzt egy Deutsch Jakab nevű ember találta meg és el­rejtette. A csendőrség most ily irányban fogott a nyomozáshoz és eddig a következőket állapí­totta meg: Deutsch Jakab miszt-mogyorósi lakos korcs- máros nyáron tégla fuvarozással is szaporítja jö­vedelmét. Julius hó 29-én délután Deutsch Fel- I sőbányáról igyekezett haza cselédjével Moldován Irmával. A mint az utón elhaladtak, a cseléd észre­vette a földön a fekete táskát és felemelte, • Deutsch látva ezt, kikapta a leány kezéből s a midőn a rengeteg pénzt észrevette, gyorsan ki­vette belőle s a táskát vissza lökte az utr a Moldován Irma tisztán látta gazdája cselekede­tét és arra kérte, hogy a pénzből adjon neki is. Deutsch 200 forintot vallott be a cselédnek s 100 forintot át is adott neki. Néhány hét múlva elbocsájtotta a cselédet a szolgálatából, nehogy elárulja. A cseléd haza­ment Szolnokdobokamegye egyik községébe, ahol szülei laknak. Időközben a leány tudomást szerzett arról, hogy a táskában több ezer forint volt s ezért a napokban felkereste Deutscbot _____________ 15 szám. Szatmár, szerd a

Next

/
Oldalképek
Tartalom