Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-17 / 13. szám

V* Szatmár, 1904. január 97. Vasárnap. Harmadik évfolyam 14. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYE! FÜGGETLENSÉGI ás 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: ! Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. j| Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.1 I Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők Magyar lovagiasság. Szatmár, január 16. Nem foglalkozunk Tisza István teg­napi beszédének érdemével, — mert an­nak a beszédnek sem érdeme, sem értel­me nem volt; ezeket az üres frázisokat legfeljebb hajlongó hivei kisérhetik helyes­léssel, mert ez a terjengős, semmit mondó üresség megfelel az ő alkatuknak. Komoly ember nem lelkesedik ilyenekért és őszinte politikus bármely párton el fogja ismerni, hogy Tiszának tegnap szerencsétlen napja volt. Először le nem czáfolta Pitreih urat, másodszor meg dicshymnuszokat zengett neki és kegyes jóindulatába ajánlotta ma­gát. Különben mellékes dolog az egész. Mondtuk, hogy itt felesleges a szóbeszéd; a Pitreich—Tisza-harczot csak az egyik­nek, vagy a másiknak a bukása fejezheti be. Legjobb volna persze, ha mindkettőé. De most nem erről beszélünk. Le akarjuk szegezni Tisza beszédjének egyet­len mondatát; csak elszólás lehetett, de ez az elszólás volt az egyetlen igaz szó ebben a beszédben. Azt mondja Tisza, hogy ne bántsuk a hadsereg tisztikarát, mert ellentétbe jövünk a magyar nemzet egyik legszebb tulajdonságával, az ellenfél­lel szemben nyilvánuló magyar lovagias­sággal. Ez már igaz: a közös hadsereg tiszti­kara a magyarnak ellenfele. Ez volt min­dig és ma is ez, mini Pitreich ur és tár­sai ezt napról-napra bizonyítják. De nem áll az, hogy a magyar politi­kát ezekkel szemben lovagiasságnak kel­lene vezérelnie. A diplomáczia lehet ud­varias, de a politika legyen őszinte. Nem­zetek önérzete nem tűr semmiféle nyájas­kodást. Az angol nép a legnagyobb nép, pedig nemzeti gőgje határtalan, politikai durvasága páratlan és vasököllel szőrit le mindenkit, aki határain belül vagy kívül polgári szuverénitásának még csak árnyé­kát is érinteni meri. Anglia még ma sem tart állandó had­sereget európai értelemben, mert még sa­ját fiainak túlkapásától is félti az alkotmá­nyosságot; aggályai vannak, hogy a merő­ben angol katonaság államot alkotna az államban. És mi udvaroljunk egy olyan ál­landó hadseregnek, mely tőlünk idegen, mely dicsőségül tudja magának be, hogy bőséges fedezet alatt kosarat kötött az ugató magyar kutyák szájára; lovagiaskod- tunk olyanokkal szemben, akik maguk szá­mára követelik a hagyomány tiszteletét és lábbal tapossák, gúny tárgyává teszik a mi legszentebb hagyományainkat; a kik vasra verik azt a gyermekünket, aki nagyjaink sírját, szobrait megkoszorúzza, legendáris dalainkat énekli és a kik kitüntetik azo­kat, akik ellenségeink emlékét tartják tisz­teletben és megkoszorúzzák a Hencziek szobrait. Szatmár, január 16. Tisza pályafutásának vége. Mint Bécsből jelentik, Lichtenstein Alajos herczeg egy vá- lasztógyülésen beszédet mondott az ausztriai és a magyarországi helyzetről. Az osztrák parla­ment bajainak orvoslására szerinte az egyetlen mód a házszabályok szigorítása. Sajnos, erre nem lehet kilátás, mert a császár szigorú alkot­mányos érzete visszariad ennek oktrojálásától. Még szomorúbbak a viszonyok — úgymond — Magyarországon. Gróf Tisza egyik engedményt adja a másik után, a nélkül, hogy valamit el­érne ez által és a beléje helyezett remények nem váltak be. Valószínű, hogy a magyar mi­niszterelnök rövid idő múlva pyrrhusi győzel­met fog aratni, amennyiben törvényerőre emeli a múlt évi ujonczjutalékot, de ezzel be is vég­ződik pályafutása, mert ez idei ujonczjutalékot már nem kapja meg; olyan árat követelnek ezért odaát, a milyent egyetlen ország sem ad­hat meg. A nagykárolyi mandátum. A nagykárolyi függetlenségi párt. — mint levelezőnk írja, — Károlyi György gróf mandátumát petíció­val fogja megtámadni. A függetlenségi párt a mandátumot hivatalos hatalommal való vissza­élés címén fogja megtámadni. A választás külön­ben rengeteg anyagot szolgáltat, hogy a mandá­tumot megsemmisítik. Erőszakoskodás, megvesz- tégetés igen sok esetben történt. A kormány­párt emberei egész nap az ellenzéki választó- polgárok között jártak és mesés összegeket kí­náltak egy szavazatért. Egy Wagner Jakab nevű vaskereskedő segédet, ki szintén vesztegetni akart, a nép összeszurkált s mikor a kórházba szállí­tották, 8600 koronát találtak nála, a mely ösz- szeg megvesztegetésre volt szánva. Kovács De­zső szavazatszedő bizottsági elnök a legvérlázi- tóbb erőszakoskodásokat fejtett ki. Különösen akkor élt vissza hivatalos hatalmával, a midőn a szavazatokat bírálták. A petíciónak ezenkívül még az is főindoka, hogy Károlyi György gróf nincs felvéve a választók névjegyzékébe. TÁVIRATOK. jsép^riselőliáz "ülése. Budapest, január 16. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnö­költ. Napirend előtt Lengyel Zoltán intézett in­terpellációt Tisza István grófhoz, a nagykárolyi választás ügyében. Felolvasta jegyzeteit, el­mondta tapasztalatait, hogy a választáson mi­ly n terrorizálások történtek. Kérdezte a mi­niszterelnöktől, hogy van-e tudomása megvesz­tegetésekről. Tisza kijelentette, hogy a válasz­táson — értesülése szerint — nem minden úgy történt, amint a hogy a lapok Írják. A valósá­got a vizsgálat fogja kideríteni. Ezután áttértek az ujoncz megajánlási törvény tárgyalására. A javaslatok ellen többen hozzászóltak. Majd né­hány interpelláció után az ülés véget ért. Frank Boriska perel. Budapest, január 16. (Saját tudósítónktól.) Frank Boriska, Károlyi gróf volt felesége most, hogy egykori férjét Nagykárolyban képviselővé választották, tartásdij fejében lefoglaltatta a gróf képviselői fizetését. Frank Boriskát egy előkelő fővárosi ügyvéd képviseli, aki más irányban is intézkedéseket tett, hogy Károlyi György grófon a megitélt évi tartásdijat behajthassa. Az orosz—japán háború. Budapest, január 16. (Saját tudósit ónktól.) Soöulból (Korea) táviratozzák, hogy a ka­tonaság követeli az összes idegenek lemészáro­lását. Az európai államok követségei védelmi állapotba helyezkedtek. A hadi hajókról több ágyút szállítottak a szárazföldre. A követségek tele vtnnak menekültekkel és senkinek sem szabad az utczára menni. A koreai császár a nagykövetségre menekült. Az inas szerencséje Budapest, január 16. (Saját tuaósitónktól.) Parisból jelentik, hogy Egerszegi nevö magyar faitalember, ki Carlesrois vándorcirkusz műlo­varnőjének az inasa, hazulról azt a hirt kapta, hogy ötszázezer koronás főnyereményt csinált. Egerszegi azonnal utrakelt, hogy a szép össze­get felvegye. A zágrábi tüntetések. Zágráb, január 16. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt éjszaka ismét nagy tüntetések voltak a magyarok ellen. Ezrekre menü tömeg az ut- czákat járta be és igen sok ház ablakát zúzta be. A csendőrség negyven tüntetőt fogott el. ■TrvwrrrrB Urak!!! a báli idényre ,!S°Mh szal„„ M»*** IT valamint a legújabb báli mellények is WEISZ GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom