Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)
1904-01-17 / 13. szám
2 1904. január 17. S ZA TM ÁRI HÍRLAP 13 szám. Szatmár, vasárnap Amerikai kivándorlás. Szatmár, január 16. Tagadhatatlanul sajnos jelenség az, hogy hazánkból a munkás kiözönlés Amerika felé mindinkább erősbödik és évről-évre fokozódik azok száma, a kik itthon megélni nem ‘udnak. ügy a kormány, mint a sajtó évek óta foglalkoznak e kérdéssel, tudniillik a kivándorlás kérdésével, még pedig mondhatjuk, hogy nem a leghelyesebb irányban. Az a kivétel — »kivándorlás» — nálunk helytelen kifejezés. Kivándorlás alatt tulajdonképen azt kell értenünk, hogy egyes emberek és családok hazájukat elhagyva, más állam területére költözködnek, ott megtelepülnek és állampolgáraivá lesznek A mi Amerikába menő embereink csak dolgozni, pénzt keresni mennek Amerikába, onnan megtakarított keresetüket haza küldik itthon maradott családjaiknak, s nehány évi fáradságos munka után hazánkba visszajönnek. Akárhány ember 9 év alatt kétszer volt túl a tengeren, s ismét készül oda visszatérni. Mindenesetre szomorú jelenség és gyászos színben mutatja be a világnak hazai közgazda- sági állapotunkat, hogy például az 1902. évben közel százezer munkabíró, izmos, dolgozni akaró egyén volt kénytelen átvitorlázni az Oczeánon, hogy hazája határain túl az idegenben találjon foglalkozást s gyarapítsa egy idegen állam nemzeti vagyonát. A mi felvidéki népünk mindig tájékozva van az amerikai munkás viszonyok felől. A mezőgazdaság, a szegény munkás proletárnak, vagy a törpe földbirtokosnak, ki saját földjének megmunkálásán kívül más keresetre is van utalva, a megélhetést nem biztosítja. Egyedül az ipar az, a mely nagyobb tömegeket képes állandóan foglalkoztatni és azoknak megélhetést biztosítani. Az a kor elmúlt s reméljük többé vissza sem tér, midőn Magyarország nagyságát hadibabérokkal ékesítette. Verjük ki a fejünkből a Nagy Lajos és hollós Mátyás korabeli nagyhatalmi ábrándokat. Magyarország tizenkilencz millió lakosa ma nem kíván országokat hódítani, népeket leigázni. A magyar nép dolgozni akar, és azt semmivel sem bizonyítja jobban, minthogy Amerikába megy munkát keresni, mert itthol munkát nem talál. Azok a százezrek, kik künn, távol a hazától, véres verejtékkel keresik a kenyerüket, élő bizonyítékai annak, hogy a magyar állam nem képes fiainak kenyeret adni. Az az ország, mely egykor éléskamrája volt Európának, ma a fiait a külföldre kergeti, hogy ott keressék kenyerüket, mert a magyar földbirtokos osztály nem tud, vagy nem akar oly tradícióval szakítani, mely a nemzet erejét lenyűgözi s a külföld jármába fogja. Majd ha bekövetkezik az az idő, midőn mindez nem lesz igy ; midőn a nemzeti és emberi öntudat oly erős lesz, hogy a társadalom önmagát fogja kormányozni, akkor, midőn ez ország polgársága végre elnyerendi teljes önrendelkezési jogát s ezen alapon fejlesztheti a föld- mivelés mellett iparát is, akkor majd megszűnik a kivándorlás is. Szélhámos fiatalember, A nagyzolás hóbortja. (Saját tudósitónktól.) Az urhatnámság és a könnyű, léha élet számtalan esetben volt már szülőanyja a bűnnek. Ezer és ezer eset, s az újságok napihir rovata élénken bizonyítják, hogy a könnyelmű életmód mennyi jobb sorsra érdemes embert juttatott már a börtön nyirkos falai közé. A csalás, szédelgés, váltóhamisítás azok az eszközök, a melyek révén pénzt lehet szerezni és ha pénz van akkor minden kielégithető. Néhány hét előtt történt, hogy & Pannónia szállodába egy fiatalember érkezett s az első emeleten vett lakást. Az eléje tett bejelentési lapra ezt irta rá: — magyarfalvi Pruzsinszky Dezső, a ’kolozsvári gazdasági egylet titkára. A szálló személyzete szerfölött előzékeny volt vele szemben, mert meg kell jegyezHi, hogy a titkár ur az első két napon úgy fizetett, mint két katonatiszt. Ezt pedig azért tette, hogy a bizalom megerősödjék. Az előkelő idegen hanyag grandezzávaljártkelt úgy az étteremben és a kávéházban mint az utczán s azok, a kik megismerkedtek vele nem győzték dicsérni finom, úri modorát. A »titkár« ur alig volt itt péhány napig már megismerte a színtársulat tagjait, a kik közül nem egygyel itta meg a barátság poharát. Ezenkívül a kávéházban is »szoros« barátságokat kötött. Pruzsinszky Dezső, de Magyarfalva összes ismerőseinek és barátainak előadta nagyszabású terveit. Elmondta, hogy két három hét múlva nősülni fog s egy előkelő erdélyi földbirtokos leányát veszi feleségül. A titkár ur bizalmas barátainak még a menyasszony fényképét is megmutogatta. Minthogy ő is és a menyasszony is gazdagok elhatározta, hogy Szatmármegyében vesz egy 50—80 ezer forintot érő birtokot s itt fognak lakni Szatmáron. Ezenkívül még sok más terve volt, a melyeket azonban talán részleteiben azért nem mondott el, mert tartott attól, hogy el se hiszik. A nagyszabású úri fellépés Szatmáron sokakban bizalmat gerjesztett Pruzsinszky Dezső iránt s ha esténkint a színházba ment, hanyag elegáncziája különösen a szép asszonyoknak tűnt fel. Pruzsinszky ur mindenkit megfixirozott s mindenkivel ismeretséget óhajtott kötni. Egy napon azt hiresztelte, hogy a Neuschloss Testvérek bizományi czéggel tárgyalásokba bocsájtkozott, hogy Nagy-Ar községben levő birtokot megvásárolja. A tárgyalások után bizalmasan és egy »komoly és diszkrét« ügyet közölt Neuschlossékkal. Az ügy »pillanatnyi pénzzavar« volt, a melyből 200 korona árán szeretett volna kimenekülni. Neuchlossék azonban átláttak a szitán és a legnagyobb sajnálattal nem tehettek eleget a kérelemnek. Időközben a »titkár« ur elutazott, de néhány nap múlva ismét visszatért és tovább élte világát. A »Pannónia* szálló portása a szokásos egy heti hitelt nyújtotta neki s igy ezalatt gondtalanul lakhatott szobájában. A nyájas előkelő itt létéről a rendőrség is tudomást vett és Tankóczi Gyula főkapitány egy szép napon érdeklődni kezdett kiléte és foglalkozása iránt. Pruzsinszky titkár ur a rendőrség előtt is meg próbálkozott az úri fellépéssel és a hanyag elegáncziával, de itt véletlenül nem sikerült. A főkapitány tekintve, hogy Pruzsinszky kellőképen igazolni nem tudta magát, felszólította, hogy a várost záros határidőn belül hagyja el. Pruzsinszky ur tiltakozott ez ellen, de minthogy valamelyik erdélyi városból lelki [szemeivel jönni látott egy sötét felhőt, elutazott Szatmárról. És nem csalódott. A szatmári rendőrség tegnap a marosvásárhelyi rendőr főkapitányságtól átiratot kapott, a melyben Pruzsinszky Dezsőt letartóztatni kérik. Az átirat szerint Pruzsinszky Dezső Maros- vásárhelyen is vendégszerepeit s egy odavaló ékszerésznél »menyasszonya« részére ékszereket vásárolt. Az ékszereket a szállóbeli lakására küldette, hogy majd megmutatja menyaszszonyá- nak. Pruzsinszky azonban többé nem mutatkozott. Az ékszereket zálogba csapta és ellépett Marosvásárhelyről. A megkárosított ékszerész csalás miatt jelentette fel Pruzsinszkyt és most körözik. A szatmári rendőrség átirat folytán nyomozást indított s megállapította, hogy Pruzsinszky Szatmárról Miskolczra tette át főhadiszállását, ezért az ügyet további eljárés végett a miskolczi rendőrségnek küldte meg. Végül megemlitjük, hogy Pruzsinszky Dezső de Magyarfalva, az utolsó két napon folytonos pénzzavarban szenvedett és barátaitól és ismerőseitől kisebb nagyobb kölcsönöket vett fel. A hitelezők zöme a szatmári bohémvilágból került ki. Csupa olyan ember, akik keveset adhattak, de egyszersmind sokat. A legnagyobb összeg erejéig Szentes János van érdekelve, a ki a szélhámos kérő szavaira, sző nélkül segítette ki. Érdekelt felek még Szenti- vángi Sándor továbbá lapunk felelős szerkesztője és még sokan, a kik szintén felültek Pru- zsinszkynek. Végül Márkus Márton a szálloda számlával. SZÍNHÁZ. — (A csodagyermek.) Olyan harsogó ka- czaj, mint tegnap este, régen töltötte be a szatmári színházat. Gadault és Bharvay, e kiváló franczia bohózatirók boszorkánykonyhájának egyik legjobb terméke, »A csodayyérmék* bemutató előadása fakasztotta ki a közönségből a szakadatlan kaczagásl. Maga a darab mesteri gyakorlottsággal és bámulatos rutinnal van felépítve. A meséje úgyszólván semmi. A szép özvegy Eliz férjének egy régi végrendelete értelmében csak akkor juthat a tiz millió Vagyonhoz, ha gyermeke lenne. De gyermeke nincs. Croche építész a szép özvegynél már százezrekkel van érdekelve és igy érdekében áll, hogy a fiatal özvegynek a törvény által engedélyezett, a férj elhalálozásától számított tiz hónapon belül gyermeke legyen. Az egész darab aztán erre van felépítve. Gyermeket kell szerezni, hogy a tiz millió megmenthető legyen. A meséje tehát szerfelett sovány s szinte csodálatba ejtő az a ren- kivüli ügyesség, melylyel a társszerzők ezen a gyönge lélekvesztőn hosszú háromfelvonáson, folyton mulattatva, egyre kaczagtatva végig lejtenek. A legfinomabb és legötletesebb pikantériának a legdurvább drasztikummal való összekeverése, a helyzeteknek folytonos bonyolítása szolgáltatja az állandóan fokozódó érdeklődés ébrentartására és lekötésére az any&got. És az érdeklődés az első pillanattól egyre fokozódik. — A darab sikerült előadásban került, színre A szereplők dicséretes igyekezettel állották meg helyüket. Az elismerés oroszlán része Szentes Jánost illeti, a ki valósággal gerincze volt az előadásnak. A legkényesebb helyzeteken könnyedséggel siklott át és a szemérmetlen frivolságo- kat finom, diszkrét játékkal leplezte. Természetesen ő volt az, a ki egész estén át valósággal uralkodott a közönség nevető idegein. Mellette jeles alakítást nyújtott Nagy Sándor, a ki kiváló bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy intelligens színész, a ki bonvivant szerepekben mindenkor megállja helyét. Játékában természetesség és rokonszenvet ébresztő melegség volt. Széli Gizella a szép özvegy szerepét elismerésre méltó igyekezettel alakította, ügy látszik, hogy ott, hol nincs szükség szenvedélyesebb érzelmek tolmácsolására, sikerrel állja meg helyét. Az epizód szerepekben Lányi Irma, Reviczky Rózsi, Papír Sándor, ki nyílt színen tapsot is kapott. Tábori, Bátosi, Toronyi és Pápai tetszést arattak. Az előadás összevágó volt. (s. k;) popiiy. 33örtön.-d.a,l„ Irta : Kossuth Lajos. Ezt a költeményt Székely János, kézdivá- sárhelyi ev. ref. pap iratai közt, egykorú másolatban találta az öreg, negyvennyolczas ref. pap
