Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-01 / 1. szám

Szatmár, 1904» január 8. Péntek. Harmadik évfolyam I. szám. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. vv-, \ - ,v.­ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K.l Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. | Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. j Egy hóra I K. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.'» Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTÓSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét iilető levelek küldendők Tűnődve állunk sirjánál a régies kü­szöbén az uj esztendőnek s aggódó szív­vel gondolunk arra, hogy mit fog hozni a jövő. Láttuk, hogy az az esztendő, mely­nek utolsó jelenete Szilveszternek vidám és zajos éjszakáján játszódott le, sem a köznek, sem az egyénnek nem hozta meg azt, amit tőle várhatunk, kedvben, anya­giakban szegényebbek lettünk az uj esz­tendőben, csak tapasztalásokban gazdagab­bak, melyekben semmi öröm nincsen. Csüggednünk azonban mégsem sza­bad. Mert küzdés és törekvés az ember sorsa. Meg van írva a csillagokban, hogy 'elérhetetlen vágyak után kell törnie az emberiségnek éppen úgy, mint az egyén nek. És hasztalan győződött meg az em­beriség is, az egyén is, számtalan Ízben arról, hogy csalogató Iidérczfényt kerge­tünk, hogy az igazságok, mit próféták és bölcsek hirdettek nekünk, a való élethez nem alkalmazkodnak — mi mégis remé­lünk és bízunk. Mintha mi lennénk azok a kiválasztottak, akiknek sikerülni fog az, ami az ősöknek annyi ezer esztendőn ke­resztül nem sikerült. Mintha örökké élnénk s küzdésteljes munkánknak eredményét örökké élvezhetnők. Sarkal a vágy, melyet kielégíteni soha nem tudunk, biztat a re­mény, amely teljesedni soha nem fog és ezért törtet csüggedetlen bizalommal az ember végig az életen. S ha e vágy nem sarkalna, ha a csalfa remények nem biztatnának, talán ejpusz- tult volna az ember, akit oly sok rettene­tes csapás sújtott már ezen a földön. De igy élünk és vagyunk s esztendő multá- v d, az újnak jöttével, reménységektől s bizalomtól duzzadó kebellel nézünk a ti­tokzatos tizenkét hónap elé, amely alatt a föld pályáját körülfulja. A magyar népnek nagy oka van rá egyébként, hogy sokat várjon ettől az esz­tendőtől úgy anyagiakban, mint erkölcsiek­ben. Meddő volt. am' !y mögöttünk van már, az 1903-ik esztendő. A politika vi­hara kegyetlenül végigszáguldoll zsenge közgazdasági veteményeinken s ezeket, a károkat orvosolni kell biztosan és minél hamarább, mert ha ez meg nem történik, valóságos krach elé kerül az ország. Szerte a hazában mindenfelé csak panaszt hal­lunk az üzleti és társadalmi élet pangása miatt. Panaszkodtak ugyan mindig az em­berek — ez már a természetükben van — de olyan jogos már évtizedek óta nem volt az általános panasz, mint mostan. Ez az ország elég fiatal és erőteljes ahhoz, hogy az elmúlt esztendő betegsé­gét egy félesztendő alatt kiheverje. Hanem hozzá kell látni a javítási és heiyrehozási munkához, mert veszteni való időnk nin­csen. Minden faktornak, de első sorban az államnak és a törvényhozó testületnek kell kivennie a maga részét ezekben a mun­kákban, mert hiszen nagyrészt ők az oko­zói közgazdasági élelünk nyomasztó ter­jedésének. Az auspicziumok, melyek között az 1904-ik esztendő kezdődik, nem kedvezőt­lenek. Az ország gazdasági erői most sza­badulnak fel, a kereskedelmi szerződések, a kiegyezés, a beruházások, melyek millió­kat hoznak majd forgalomba a munkálko­dó nép közölt, a tisztviselők fizetésének rendezése mind olyan nagy feladatok, me­lyeknek megoldása meríti ki az uj eszten­dőnek programmját.' . ■ TARCZA. _A.ss óra. Meg nem áll a mutatója, Örök ulját egyre vájja, Fut előre sebesen. Percből óra, napból év lesz, Az életlel könnyen végez, Nem tartja föl semmi sem. Volt idő, hogy váriam, lestem, Forduljon már sebesebben Az a lomha mutató: Elérni, hogy elveszítsen, Elérni, hogy üdvözítsen Egy mosoly, egy édes szó. Fut az óra mutatója, Mindennünkel elrabolja, Ma már fáj. hogy igy rohan. Minden tűnő ketyegésen Könyörtelen gunyját érzem : Ifjúság, hév oda van. Nyomodban a múlandóság, Mért sietsz hál ócska jószág ? De az óra nem felel. _____ Sz űk határát egyre rójja Egy kedvűn a mutatója: Menni, menni, menni kell . . . Sárossy Árpád. Rejtélyes vadász. Hogy a vadászévad megnyílt, a fi latöri gáton túl a lőporfüst kitünően pótolja a hiányzó gyári kémény kőszénfüstjét. A verébfiíMráKe!-^ vezettel hallgatják a szünetlen puskaropogást. Az egész síkság a csatatér zaját hangoztatja vissza. Olykor történnek sebesülések, halálozá­sok foglyokban, nyulakban és hajlókban. Ilyen a vadászévad. Maguk a vadászok még ilyenebbek. A borsózöld blúz, térdharisnya, a tollas kalap, a patronos öv festői alakokká avatja. Daliásán járnak az izzó nap hevében. Jönnek, látnak és lőnek. A minap a vadász urakat különösen nyug­talanság lepte meg. Egy egzotikus alak jelent meg a területen. A Nimródok soha ilyen fan­tasztikus figurát nem láttak. Egyszerű, közönsé­ges szabású zakó és egyszerű, közönséges sza­bású fekete nadrág fedte tagját. A kalapja is egyszerű fekete volt minden tolldisz mellőzésé­vel. A vállán puska, az oldalán vadásztáska. Ha a pa raguisi tábornok színes díszruhá­ban jelent volna meg, nem kellett volna olyan kínos fellelést, tfaiiÁj abban a. polgári utcai jel­mezben. IdegesÁn^ kémlelték járását, kelését. Nps, e vipeike^és 'még gyáousabb volt, mint as \ölfczete. Foglyok rebbentek föl jobbra, nyulak ugrottók fö| balra; és a rejtélyes külsejű va­dásznak a «z^m^i\lájÁ sem rezdült meg. Nem hogy a" puskáját’ kapta volna le. Kisértetszerü nyugalommal lépkedett a barázdákon, árkokon és tarlókon keresztül. •És ez.- igy tartott • napokon át. Pontosan megjelétfl -és . pontosan távozott. A le'nagyobb, a mit észrevették, az volt, hogy este letörölte cipőjéről a port. A vadászok megriadt fantáziája rémeket kezdett látni. — éz a bűvös vadász — suttogták egy­más között. Senki s**m csodálkozott volna, ha ajkáról elhangzott volna a jól ismert kiáltás : — Sátniel, Samiei, állj elő, itt van a bű­vös csontvelő ! De a fekete vadász ajkáról se szó, se Kitty nem hangzott. Még káromkodás sem. Járt. geo­metrikus nyugalommal és visszatért, mintha valami fizikai törvény ksnyszeritené rá. Rejtélyessége veszedelmesen növekedett. Sokan fölvetették a kérdést, hogy van-e va­dász-engedélye? De a rettenthetetlen vadász urak közül egyik sem érzett kurázsit, hos»y azt 1904. Közvetlen a Pannónia szálloda meiSett. Szaíliláí ésvidéte iepptö EZipiraffira. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a legjobb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom