Szatmári Hírlap, 1904. január (3. évfolyam, 1-19. szám)

1904-01-01 / 1. szám

2 1904. január 1. SZATMÁRI HÍRLAP 1. szám. Szatmár, péntek. Ha ezt a programmot helyesen hajt­ják végre, hazánk fejlődésének egy uj, ha­talmas utat nyitottak meg, amely az álla­mi konszolidócziához s az anyagi függet­lenséghez vezet. Szatmár, deczember 31. A nagyszőllösi mandátum. Nagyszőlősről írja tudósítónk, hogy a függetlenségi és 48-as párt mély sajnálattal vette tudomásul Kelemen Samu dr. azon kijelentését, hogy a jelöltséget ez idő szerint el nein fogadta. A párt mind­azonáltal állít jelöltet. A tegnap megtartott ér­tekezleten egyhangúlag Horthy Vilmos nagyszől- lősi földbirtokost jelölték, a ki a jelöltséget el is fogadta. Beszámoló Mátészalkán. Jékey Zsigmond, a mátészalkai választókerület országgyűlési képvi­selője — mint tudósítónk jelenti — január 5-én fogja megtartani beszámolóját. A beszámoló elé az egész kerületben nagy érdeklődés nyilvánul s a választó polgárok már most készülődnek a kerület képviselőjének impozáns fogadtatására. megkérdezze tőle. Akadtak, akik közönséges suszterlegényt véltek benne látni, mások vi­szont orosz herceget sejtettek a fekete zakó mögött. Köszöntek neki angolul, franciául, ola­szul s ő viszonozta angolul, franciául és olaszul. Bizonyosra vették, hogy spanyolul, arabusul és héberül is tud. De az utóbbi nyelvek iránt nem volt alkalmuk tudakozódni. Végre a negyedik nap este a római fürdő parkja mögött lövés dördült el. A lövést éles macskanyávogás követte s a vadász urak nem csekély rémülettel látták, hogy a bűvös vadász egy halálra sebzett kandúrt gyömöszöl a vadász táskájába. A macska egyszerre tájékoztatta a vadász urakat. — Olasz — mondogatták némi megnyug- véssel. Köréje sereglettek és gratulálták. — Gratulázione, signore 1 — Köszönöm, — válaszolta magyarul, — nehéz lövés volt, a faág félig eltakarta ugrás közbéD. — Úgy ? — mondotta egy vén vadász, — de mi az isten nyilának lő ön macskákat, ha nem olasz? A fekete vadász mosolygott. — Szükség van rá — mondotta, — az antropológiai intézet adjutánsa vagyok. Össze­hasonlító kísérletekkel foglalkozom. — Úgy ? Nohát süsse meg a tudományát. És őszinte, mély megvetéssel ott hagyták tudo­mányostul. macskástul, vagy amint mondani szokás : yxőröstől-bőröstől. Lucián. lentik, melynek adatai minden emberi szivet mély szomorúsággal töltenek el. A borzalmas katasztrófa hire óriási tűzről szól, mely egy színházban ütött ki. Chikagó egyik nagyobb szín­házában ugyanis tegnap este a *KékszakáU ez. látványos operettet játszották. A darabol zsú­folt ház nézte végig és gyönyörködött az előa­dásban. A darab második felvonása alatt a szín­padon hirtelen tűz keletkezett, a mely gyorsan terjedt tova, úgy hogy néhány perez múlva már az egész színház épület lángokban állót* A szín­ház nézőterén és a karzatokon 1200 fő menő közönség volt, a mely a rettentő tűz kiütésékor hányát homlok rohant kifelé. A menekülés al­kalmával több száz embert, főleg asszonyokat és gyermekeket tapostak agyon. A tűz miha­mar átcsapott a boltozaton s a felső karzaton lévő emberek valamennyien a tűzben lelték ha­lálukat. Az irtózatos zűrzavarban alig lehetett menekülni. Az 1200 ember közül nem több mint 300 ember juthatott a szabadba. A romokból 600 ember holttestét húzták ki. Az eddigi je­lentések szerint kétszáz ember irtózatos kínok között a halállal vivődik. A színház nézőterén a holttestek 12 lábnyi magasságban hevertek. A tűzoltóság minden lehetőt elkövet, hogy a tüzet, mely a romok között lappang, lokalizálja. Azt hiszik, hogy még 200 ember holtteste van a hamuban. Beksics Gusztáv távozása. Budapest, december 31. (Saját tudósitőnk­től.) A Magyar A'emzet mai száma közli, hogy Beksics Gusztáv a lap eddigi szerkesztője egész­ségi okokból kilép a lap kötelékéből. Merénylet báró Nopcsa ellen. Budapest, deczember 31. (Saját tudórttőnk- tól.) Skutariból táviratozzak, hogy báró Nopcsa Ferencz a 2. számú huszárezred kadétja ellen ma gyilkos merényletet követtek el. Nopcsa báró egy lovascsapatt^l érkezett Skutariba s az utczán egy mohamedán csendőr revolveréből reá lőtt. A lövés azonban csak könnyebben se- besitette meg Nopcsa bárót. A kereskedők tömörülése. Irta: Sándor Pál orsz. képv. Az a harcz, mely a keresdelem ellen foly­tatódott és melyet sajátságos terminológiával az agrárizmus harczának neveztek el a merkanti­lizmus ellen és mely kíméletlenségében nem ri­adt vissza attól sem, hogy a magyar kereskedel­met elernveszsze. hogy azt kiszorítsa mindenün­nen, sőt hogy bizalmatlanságot keltsen irányá­ban idebenn és az ország határain kívül is — most mintha nyugvó pontra érkezett volna. De hogy véglegesen megszűnt, azt feltételezni nincs ok. A külömböző foglalkozási ágak vértezve álla­nak egymással szemben és várják a megújuló küzdelem kezdetét. Ugv látszik, hogy az éles po­litikai harezok, melyek legvitálisabb érdekeink körül forogtak, szorították egyidőre háttérbe a gazdasági küzdelmeket. De rosszul fejeztem ki magamat; a szem­ben álló harezosok közül csak az egyik van vér­tezve ; a másik csupaszul küzd. mint a közép­kori istenítélet vádlottja a vádlónak bajnoka ellen. A mezőgazdasági érdekképviselet hadsorai­ban ott vannak az ország nagy nevei; az egész főnemesség nagy vagyonával és a múlt időkön alapuló nagy tekintélyével. A kereskedő osztálynak ezzel szemben nincs semmi szervezete, semmiféle hatalma. Akik vagyonuknál és képességeiknél fogra hi­vatva volnának az egész osztály vezetésére, azok fáznak a hareztöl, mely erélyt és kitartást követel. A kereskedelmi egyesületek egyetlen eszköze a felirat és a deputáczió; ez a rozsdás két fringia, mely már csak mutat, de nem vág. Egységes közvélemény sem fejlődhetik, mert az egyesületeknek nincs közös szerve és nincs érintkezési pontja, úgy hogy nem egyszer esik meg, hogy a kormány széjjelágazás, egymással homlokegyenest ellenkező szakegyleti feliratokkal áll szemben. És mindennek nyomában kullog az indolenczia, a viszonyok és idők súlyát fokozza a mohamedán fatalizmushoz hasonló nembánom- ság, melynek leküzdésére még nem vállalko’ott harcsos. Ami eddig nem sikerült, talán sikerül most. Amire eddig nem volt mód, arra van most mód is, alkalom is; a kereskedők megalkotják az egész országra kiterjedő szövetségei melynek czélja egyesíteni az orszáy 120.000 kereskedő­jét és ezzel hatalmi faktorrá válni. Harcz lesz a szövetség jelszava; de nem támadó harcz. Az a harcz, melynek czélja meg­védelmezni nemcsak egy osztály érdekeit, ha­nem annak az egyensúlynak az érdekeit, mely­nek fenn kell állania az egyes faktorok között és a melynek megbillentése megzavarja az or­szág egész közgazdálkodását. A miskolezi és soproni kongresszus hatá­rozataiból folyólag az országos magyar kereske­delmi egyesülés legközelebb életre kél. Hosszú idő telt el az előkészéletekkel és engem, ki az előkészületek vezetésével voltam megbízva, nem egyszer ért a Fabius Cunctatori vád; de válla­lom a felelősséget a késedelemért. Nagyot és hatalmasat akartam teremteni. Kereskedőtársaim, hozzátok fordulok ! Félre minden tétovázással és minden kétkedéssel. Munkára szólítok minden kereskedőt, első sorban hazánk jólétének felépítéséhez. Foglaljuk el erélylyel, de egyúttal a kellő mérsékletességgel az! a helyet, mely minket joggal megillet, mert hazánk nagyságának felépí­tésében akarunk résztvenni. Tegyük tehát le alapkövét az 0. M. K. E.- nek. Isten nevében ! A magyar katonák sorsa. A póttartalékosok családja. Az egész vonalon a tespedés és bizonyta- lalanság uralkodik. A rnig az egy évig tartó harcz egyrészt a nemzet erőit fölébresztette, ad­dig a kormány hibájából és bűnéből a gazda­sági élet hihetetlen pangásnak indult. Sehol föl - pezsdülés, sehol az igazi gazdasági élet föllen­dülése. Azt, hogy egy esztendeig az országgyű­lés semmi munkát nem végzett, szintén a kor­mányok bűnéül kell felróni. Ha igazán magyar érzelmű, a magyar állameszme fenségétől átha­tott kormányok álltak volna az ország élén, ak­kor a nemzet forró óhajtásai régen teljesedésbe mentek volna. így a kormány csak Bécs előtt hajtott fejet, derekat. Mit törődik vele, hogy olyan vágyak ébredtek a nemzetben, a melye­ket minden más ország kormánya szenteknek tartana. Csak a magyar kormány utasította el azokat, mondván, hogy hozzon csak az ország további áldozatokat a militarizmus örökké éhes molochjának. Fizessen és viselje a terheket. — De ne jusson eszébe, hogy valami rekompenzá- ciót is kérjen. Most megint csak a kormányt kell felelőssé tenni azért, hogy a kiszolgált katonák ügye még távolról sincs rendbe. Kossuth Ferencz és Polónyi Géza tegnap délelőtt felkeresték gróf Tisza István miniszter- elnököt és előadták neki, hogy a függetlenségi­párt vezetőségéhez tömegesen érkeznek Boszniá­ból, a hol 3 éret és három hónapot kiszolgált---------- A közeledő karácsonyi és njévi ünnepekre «ja nijuk £vL3B.n fölszerelt raktár ^akat, ahol kalapok, ln<jek, hariwtyák, kortyük, nyakkeniik. zsebkoitáik ramok kivitelben, továbbá alsoszoknyak, gyermokruhák. s téli alsó (Jager-féle) óriási választékban pénr- és szlvartárczák, valamiat dieznútárgyak a legicióceeebb kivitelben rand.lciTr-ű.1 olcsó ácraüc znellott kaphaték. —— --------------------------------­’C liwarz Testvérek divatáru házába n Szatmároa, Deák-tér 7. sz., a volt ezukrászda helyiség. TÁVIRATOK. A politika újéve. Budapest, deczember 31. (Saját tudósítónk­tól I Ma délután Tisza István gróf miniszterel­nök elnöklete alatt kormánytanács volt, a me­lyen az összes miniszterek megjelentek. Az ülé­sen az újév utáni teendőket beszélték meg. Po­litikai körökben hire jár, hogy Tisza István hol­nap a szabadelvüpárt felköszöntője alkalmával nagyfontosságu beszédet fog mondani. Rómából jelentik, hogy a kormánynak sikerült hosszas tár­gyalások után az olasz szerződést ideiglenesen megkötni. A szerződéssel eltörlik a borvám klau­zulát és egyelőre átmeneti intézkedéseket lép­tetnek életbe. Hatszáz ember tűzhalála. Budapest, deczember 31. (Saját tudósítónk­tól.) Cliikagóból rettenetes katasztrófa hírét je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom