Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-19 / 188. szám

WfaU UIIMI f Y Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta ‘ (hétfő kivételével.) Hirdéíéseket méltánygs^szabott» árban és egyezség^s^r^tvfötyeií a kiadóhivatal,, Kazirtoiy'-u 6 AprB-föfciíetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal : Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A vidék joga. Irta: Papp Ferencz. Minden állam közgazdasági te­vékenységének első feladata, hogy az állam egész területén az egyen­letes fejlődés biztosítva legyen s a földrajzi fekvés, éghajlat és egyéb viszonyokban rejlő különbözetek okos, észszerű módozatok által ki- egyenlittessenek legalább annyira, hogy azokon a vidékeken a lakos­ság megélhetése problematikussá ne válljék. Ha Magyarországnak a kiegye­zéstől számított 36 éves közgazda- sági tevékenységére tekintünk visz- sza, sajnos épen az ellenkezőjét ta­pasztaljuk. A főváros mellett szá­nalmas fogalommá törpül a vidék, az országnak tulajdonképi életereje. Budapest 36 év alatt oly óri­ási mérvben fejlődött, hogy ekkora haladást még a parancsszóra, pa­piroson előre megrajzolt Páris tör­téneté sem mutathat fel. Óriási körutai, ragyogó palotái vannak, mindenütt fény, csillogás. Ám ezt a sok palotát, azokat a hatalmas körutakat nem Budapest teremtette, hanem a vidék. Vasúthálózatunkat, zónarend­szerünket úgy alkalmaztuk, hogy a vidék vagyona ide gyűljön a fővá­rosba. Itt van a hatalom, itt mérik a legmagasabb igazságokat légfütött palotákban. Itt összpontosítottuk a tudományt, mert a másik egyete­met úgy tekinti a hatalom is, a tár­sadalom is, mint a budapesti elő­TÁRCZA. A kurucz-korszakból. Irta és a mikolai Rákóczi-ünnepélyen felolvasta : Csengey Gusztáv. (Folytatás és vége.) És a labancz hiába vakarta tar­kóját. Szét ugrasztottá ugyan a kurucz sereget akárhányszor, de legyőzni nem tudta soha. Előtte szétfutott, ha gyengébb volt a kurucz had, de háta mögött újra összegyűlt s akkor ütött rajta, mikor legkevésbé várta. Ebből magyarázható meg, hogy a császári hadak, bár jól fölszerelt s az újabb hadi tudomány szerint be­gyakorolt képzett csapatokból álltak, döntő ütközetet nem tudtak kivívni. Ez volt a kurucz hadviselés ereje, de ez volt gyengesége is; mert ha a császár nem tudott döntő ütközethez jutni, Rákóczi sem tudott. Ezt a bajt Rákóczi nagyon jól belátta. Kitűnő lovassága volt. A kurucz lovasság vitézsége csodákat müveit. Azt lehet mondani, hogy a kurucz há­ború a magyar vitézség hőskölteménye. De ez a vitézség nem tudta Magyar­csarnokát, azon keresztül juthatni ebbe'. Itt a művészet minden ága. Itt az ipar, itt a kereskedelem, itt a gyár világ, itt van minden s há­rom kilométernyire Budapesttől megkezdődik a vidék, melyre szá­nalmas mosolylyal tekint a boldog fővárosi. Évtizedek óta folyik ez a cso­portosító rendszer, pedig a kiállítás óta bekövetkezett pangás szomorúan beigazolta, hogy Budapest mester­séges fejlesztése nem egészséges Budapestre nézve, s felette káros a vidékre, mert a világváros fenn­tartó eleme a vidék, s mihelyt az nem táplálja, összeomlanak a ra­gyogó kártyavárak. Ez az összpontosító rendszer aztán dívik a vidéken is. Góczpon- tokat csinálunk, ott tömöritünk min­dent, s e góczpontokon kívül sem­mivel sem törődünk. A felvidéki nép ne.n is olyan régen virágzó kéziipart űzött. A gé­pek lassankint kiragadták a nép kezéből az ipart. Ám nem arra tö­rekedtünk, hogy a gyárakat ott azokon a vidékeken létesítsük, ha­nem távol a nagy városokban. A Dunántúl két nagy városa Győr és Komárom nem is olyan régen hatalmas kereskedést űzött. A hajók egész raja ülte meg kikö­tőjüket. Budapest rohamos emelke­dése óta nem áll meg a hajó már ott, minek, hisz üzleti élet csak a fővárosban van. Ennek a rendszernek káros kö­vetkezményeit régóta érezzük. Mit tett kormányzati politikánk 36 év alatt a vidékért? Legfeljebb any- nyit, amennyit kortes szolgálatokért szoktak adni. Ha egyik-másik képviselő elő­hozakodott a vidék bajával a par­lamentben, bagatell, kiadták az il­lető miniszternek. Megverte az Isten haragos ke­zével azt a vidéket, amelyiknek az ügye interpelláczió alakjában kerül elő. A melyik perczben átveszi a kegyelmes ur, s táskájába csúsztatja, akta lett belőle, amelyet iktatnak, a szivárvány minden színében ját­szó czeruzával keresztül-kasul írnak, kivezetik, bevezetik, s a végen az irattár a sorsa. A kegyelmes ur pedig az ibolyanyiláskor átvett in- terpelláczióra falevél hulláskor vá­laszol, hogy „all right“ minden rendben. Emlékezzünk csak Árvame­gyére, vagy hisz nem is olyan rég volt, a belényesi Ínségre. Négy hét múlva, mikor az Is­ten adta nép már a gyökeret is megettfo az erdőben, küldtünk ne­kik kukoriczát. Bagatell, nem jobb, ha végre is ma eszik kukoricza ke­nyeret, mintha ma is gyökeret rágna ? A Yág elönti a vidéket, a lá­bon álló termést aratás előtt tönkre­teszi. Egy óra alatt három várme­gye népének nincs betevő falatja. No itt már tenni kell! Előáll a szalon kocsi, s aztán kegyelmes és méltóságos urak odautaznak, s meg­nézik a pusztulást. Megírják jegy­zőkönyvben, hogy mit láttak, aztán azt is beiktatják, s lesz belőle po­ros akta az irattárban. Körülbelül igy tették tönkre a székely kérdést is. Kormánybiztos­ságot szerveztek. Uram őrizz tőle. Aztán a pecsétes levelek, hatalmas paksaméták hozzák és viszik a szé­kely nép nyomorát, de bizony csak nem szűnik meg attól a sok írás­tól. S a szegény székely már nem vár, hanem megyen oda, hol lega­lább van kenyér. Nem kormánybiztosság kell a vidéknek, hanem egészséges, öntu­datos közgazdasági politika. Kiak­názni a gyergyói havasok márvány­rétegeit, a belényesi havasok kin­cseit, a Felvidék faiparát, s foglal­kozni a vidékkel. Ne feledjük, hogy az ország­nak életereje a szánalmasan lené­zett vidékben van. TÁ VÁRATOK. A magyar ezredek nemzeti ünnepe. Budapest, augusztus 18. (Saját tudósítónktól.) A hadügyminiszter teg­nap rendeletet adott Id, a melyben minden magyar ezrednek kötelességévé teszi a Szent István király napjának megünneplését. (Talán ez az a bizo­nyos mézes madzag, a mi fölött az osztrák generálisok Bécsben hetek óta tanácskoznak ? No, ez kissé sovány nemzeti vívmány lenne. — A szerk.) A harezolók üdvözlése. Budapest, augusztus 18. (Saját tudósítónktól.) Törökszentmiklóson ma ország sorsát eldönteni, mert ehhez nagyobb szabású eldöntő ütközetekre lett volna szükség, melyek az elfoglalt, területeket a stratégia szabályai sze­rint biztosítsák; ilyen eldöntő ütkö­zetet pedig csak rendes kiképzett gya­logsággal lehetett volna kivívni. Rajta is volt Rákóczi, hogy franczia tisztek­kel gyalogságot képezzen; kezdettől fogva mindig erre törekedett. Talán sikerült vol­na. Kezdett is mára kurucz háború 2-ik időszakában egy szervezett kurucz gya­logság formálódni; de a trencséni ve­reség véget vetett Rákóczi szerencsé­jének s igy a szabadság szent ügyé­nek is. A trencséni vereséget sem va­lami eldöntő ütközet idézte elő. Szó sincs róla! — A kurucz sereget nem győzték le, csak szétrobbantották. Mégis ez a csata döntötte el a kurucz világ sorsát. Miért? — Mert az ütközet hevében Rákóczi lova meg­botlott s magával rántotta a fejedelmet is. A kurucz sereg látta elbukni feje­delmét s azt hitte, meghalt. Iszonyú rémület szállta meg erre a kuruczokat Mindenki fejét vesztette, a hadi rend felbomlott s a sereg vad futásnak eredt. A futó hadak Rákóczi halálának hírét vitték szét s ez orszá­gos rémülést idézett elő. Hiába czáfolták meg aztán a hirt, a lelkesedés nem támadt fel többé; általános elcsüggedés bénította meg a kuruczok ügyét. Az elcsüggedést nyomon követte az árulás. Á legvitézebb vezérek kezdték el­hagyni az ügyet s átpártolták a csá­száriakhoz. így lett vége a kurucz világnak. De messze eltértem a tárgytól. Térjünk vissza a kurucz világ ra­gyogó napjához, a szabadsághoz. . Hiszen most első sugarait, fölkelő hajnalát ünnepeljük. A szabadságért, a szabad Ma­gyarországért harczolt hát a kurucz katona, mert az idegen uralomtól meg szabadított független Magyarországban saját otthonát remélte biztosítani. Ilyen eszménye soha sem volt magyar küzdelemnek, azért lett az minden magyar küzdelem eszménye és az most is. Nézz a magyar paraszt leikébe: kurucz az ma is, pedig már övé a föld, melyet szánt; de a köz teher oly súlyosan nehezedik reá és az idegen uralom láthatatlan hatásai any- nyi konkolyt hintenek búzája közé, hogy e miatt labanczczá nem lehet soha. Annál kevésbé lehetett a Rá- kóczi korának magyar parasztja. ______ Ko llonics gyilkos kormányrend- szere éppen léte alapjában támadta meg a magyar népet: feldúlta ottho­nát, családi életét, kiirtani törekedett magyarságát, nemzeti tulajdonságait. Ez irány ellen harczolt a kurucz,. har- cza tehát nemzeti volt s az maradt mindvégig. A Kollonics-féle rendszer 1703-ban összeomlott, de módosulva, kevesebb sanyargatással, de éppen olyan ma­gyar-gyűlölettel meg-megujult később is. Á mig ez a magyarellenes irány érvényesülni tud, addig a kurucz jel­szó mindig viszhangra talál, addig a kurucz érzület is megtartja érvényét s jogosultságát. És mi hát az a kurucz jelszó ? Említettem, hogy a „pro libertate“ mellett negative is megalakult, sőt egész programmá lett. A hagyomány gróf Bercsényi Miklós szájába adja s hangzik pedig ekképen : Magyar, ne higyj a németnek, Akármiként hitegetnek, Mert ha ad is nagy levelet, Mint a kerek köpönyeged, Pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája, Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus ! ______ Jó minőségű esőernyő frt 1.20 már most felhívom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők Ós feiyházban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalmával tetemesen leszállított és másutt meg nem szerezhető árakért árusítok el. VAJDA MIHÁLY diVatáraháza Szatmár, Reáktér ÍO. sz. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom