Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-22 / 165. szám

Szatmár, 1903. julius 22.________________■

________________Szerda.

Má

sodik évfolyam 165. szám.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre ... 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . . 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor.

Fél évre ... 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra ... 2 kor.

MegjeleJk naponta

(hétfő kivételével.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban ás egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér.

Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám.

POLITIKAI NAPILAP

A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.

Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106.

Lapvezér:

URA Y GÉZA

Főszerkesztő :

B A R T H A KÁLMÁN

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR

A korona enged.

Szatmár, julius 21.

Bécsből kapjuk azt az értesítést, hogy ott úgy az udvar, mint a korona el vannak készülve a nemzeti engedmények megadására s ez már nehány napon belül be is következik

Ez engedmények nagyjában azon határon belül lesznek, melyet az Apponyi gróf ismeretes memoranduma megállapít A zászló- és cimerkérdés, a magyar tiszteknek magyar ezredekhez való áthelyezése, az uj katonai perrendtartás, a békelétszám s az ujonezozás mind olyan kérdések, melyek részben megoldattak már, részben meg fognak oldatni a katonai körök engedékenysége révén.

Csak a magyar vezényszó ütközik akadályokba, már azon oknál fogva Í6, mert a Magyarországon levő ezredeknél három-négyezer uj tisztre lenne szükség, akik bírják a magyar nyelvet. Ezért nem lehet szó néhány esztendőn belül a magyar vezényszóról. Ez a katonai körök felfogása, a mely azonban, mint az előzmények igazolják, éppennem megmásíthatatlan.

Azt tartják Bécsben, hogy nagy hiba volt Széli Kálmánnak meg nem adni az eddig megadott engedményeket, s még nagyobb hiba volt a

népszerűtlen Khuen-Héderváryt miniszterelnökké kinevezni. Egy népszerű miniszterelnök az eddigi engedmények alapján már régen rendet csinált volna. A vége úgy is az lesz a dolognak, hogy Khuent meneszteni kell s helyébe egy népszerű, rokonszenves magyar kerül.

TÁVIRATOK.

A képviselőház ülése.

Budapest, julius 21.

(Saját tudósitónktól.) A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert elnökölt. Napirend előtt Apponyi Albert gyönyörű beszédben, hosszasabban emlékezett meg a pápa haláláról. A remek beszédben kiemelte a pápa áldásos működését, melynek úgy a katho- likus egyház, mint a társadalom nagy hasznát látta. Éppen ezért érthető az a mély gyász, a melyben a róm. kath. egyházzal együtt az egész miveit világ osztozik. Ezután javasolta, hogy a Ház részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. A gyász jeléül elnök az ülést tiz perezre felfüggesztette. Szünet után a miniszterelnök program mjának tárgyalása következett^ a mely ellen elsőnek Nessi Pál szólalt fel. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy a Ház bizalmatlanságát fejezze ki a kormánynak. Az ülés ezzel véget ért.

Összeesküvő katonatisztek.

Budapest, julius 21. (Saját tudósítónktól) Liszabonból szen- zácziós hirt hozott a táviró. A liszaboni 5. gyalegezred tisztjeit ma elfogták, mert a királyi család ellen összeesküvést szőttek.

A pápa halála.

A gyász Rómában.

XIII. Leó pápa, a római katolikus egyház látható fejének hosszú haláltusáját mélységes részvéttel figyelte az egész müveit világ. Most, hogy a szent aggastyán ott fekszik ravatalán, a történelem szava szólal meg fölötte. Nem a harezoló eklézsia elvét követte, tudását, nagy organizáló képességét nem a harezra használta fel, h inem a tudás fegyverével a római katholikus egyház megerősítésén dolgozott. Most, a npikor ott fekszik halottas ágyán a vjlágbéke egyik nagy apostolát siratja benne az egész világ.

A katholikus egyház fejedelmének haláláról mai távirataink a következők.

(A halál oka).

Róma, julius 21.

(Saját tudósítónktól.) Lappom és Mazzoni orvosok jelentése szerint a pápa tüdögyuladás és meilhártya- gyuladás következtében halt meg.

(A gyász Rómában.)

Az olasz miniszterelnök még tegnap délután, közvetlen a pápa halála után elrendelte, hogy az összes színházak és mulatóhelyek zárva maradjanak, a zenekarok sehol ne játszanak. Rómában az üzletek nagyobb része ma zárva vannak. Az összes egyházi

hivatalok a pápa temetése utánig zárva lesznek. A konkláve tizenkét nap alatt fog egvbegyíilni.

(A részvét.)

Saját tudósi-tónktól.) A pápa halála fölötti részvét az egész világon óriási mértékben nyilvánul. A világ minden részéből, az összes uralkodóktól, egyesületektől és magánosoktól kocsiszámra érkeznek a részvéttáviratok. A világ összes lapjai a legnagyobb tisztelettel írnak az elhunyt pápáról.

(A hcrczegprimás a temetésen.)

Budapest, julius 21.

(Saját tudósítónktól.) Vaszary Kolos berczegprimás a legközelebbi napokban Rómába utazik a pápa temetésére.

(Királyunk képviselete.)

Bécs, julius 21.

(Saját tudósítónktól.) Királyunkat a pápa temetésén egy fő- herczeg fogja képviselni. Hogy melyik főherczeg, a fölött még nem határoztak.

(Zarándoklás Rómába.)

Róma, julius 21.

(Saját tudósítónktól.) A pápa holttestéhez ezrével zarándokolnak az emberek. A holttestet ma délután átvitték a titkos anticamarába és öt órakor bebalzsamozták. Holnap a bazilikába viszik át a pápa holttestét.

(A halálhír Szatmáron.)

A pápa halálának hire Szatmáron, lapunk híradása nyomán, tegnap már a kora reggeli órákban elterjedt, mindenütt mély részvétet keltve. Érdekes,

TÁRCZA.

Az utolsó kérő.

Irta : Kővér Ilma.

Múltnak hívták az öreg királyt. Fia, a könnyüvérü Jelen, éppoly keveset törődött az országiás gondjaival, mint egyetlen gyermeke, bűbájos leánya, a csodaszép Jövő sorsával.

Ismét kérő jelentkezett a szép herczegkisasszonynál.

Erőteljes, daliás. Szemében lelkesedés tüze, rendíthetetlen akaraterő.

Mikor jövetele okát adta, csüggedten rázta fejét az agg király.

— Semmi reményt sem nyújthatok neked jó fiú. Unokaleányommal frigyet kötendő, messze országból jöttek nagy nevű uralkodók. Hatalom, rang, gazdagság, dicsőség, mindenttu- dás. De egyiknek se sikerült maga felé hajlítani az érzés nélkül való leány szivét.

Szép unokám : Jövő, részvétlenül éli napjait, csak egy-egy futó, léha öröm csal múló mosolyt ajkaira; a melyre aztán ismét az unottság közönye borul. Nem érinti az, a mi volt, közömbös az iránt a mi lesz. Ez unokám, Jövő, lelki világának leghübb tükre. Menj tehát derék ifjn: békesség veled.

— De nem addig, felséges ur, a mig unokádat magammal nem viszem. Csak egyszer láttam őt messze távolból és szivem az övé.

— Ha Jövő előtt szivről beszélsz, gunykaczaj lesz érette a flzettség. — Ég áldjon meg fiam.

De az ifjú nem ment. Makacsul megmaradt kifejezett óhaja mellett. Előbb látni akarja, beszélni kell azzal, a kivel szive tele van.

Elvezették hát a szép herczegnő elé.

Mindent megvető hangon kérdezett a leány:

— Mit akarsz? Ki vagy? Mi a neved ?

— A nevem Örök igazság.

— És mit kívánsz tőlem ?

— Mindent Szerelmedet! birni

téged.

A leány nem talált szavakat e rövid, de annál vakmerőbb válaszra.

Kis vártatva maró gunynyal kérdezte :

— És vájjon mit adnál cserébe szerelmemért.

— A mivel te nem bírsz: boldogságot ; olyan kincseket, a milyeneket eddig jelentkezett kérőid egyike se ajánlhatott neked.

Szünet állt be.

A feszülten várakozó király el volt rá készülve, hogy unokája nyomban elüzeti a vakmerőt.

Jövő azonban még ennyire sem gerjedt föl. Csufondárosan mondta :

— Hadd látom hát élő szemeimmel kincseid. Szeretnék ma szivem szerint kaezagni és a te elbizakodottságod igazán mulatságos. Engedd látnom a nagy gazdagságot, a melyről oly hetykén beszélsz.

— Jöjj hát velem.

— Hová ?

— Az én kincsem, herczegnő, be nem fér a palota szűk falai közé. Egyszerű igénytelenség úgy egy tekintetre és mégis egy egész világot betöltött e kincshalmaz.

— Üres kaczagással vágott vissza a szépséges Jövő.

— Jaj! de mulatságos vagy. Gyerünk tehát. Mért ne mulassunk egyszer ilyen ügyefogyottságon is.

És a szép leány nyomon követte a merész ifjút.

A tavaszi napnak selymes, meleg ajka épp akkor ébresztette édes csókjával a szunnyadozó természetet. Ezer- hangú madárdal szövetkezett az aranysugár küllőkkel, a melyek körülölelték a nagy ébredőt. A közeli kis patak sejtelmes bugással regélte el álmát a partját szegő száz és száz kis virágnak.

Ez tovább adta a tündérmesét a föléje boruló lomboknak és igy húzódott a fűszáltól virágig, virágtól buja lombig az álom — rege. Napsugárba madárdalba, csermely csobogásba és mind abba, a mi él, uj élet ömlik át.

Megreszket a mindenség. Kéjes remegés vibrál át a természet nagy szivén, a melynek egész melegsége, összes varázsa átszivódik a szemlélő leikébe. És a mit szó, a mit betű kifejezni képtelen, örök, kitörülhetlen betűkkel vési be a szívbe, a lélekbe ez a néma ékesszólás, a mi itt szó nélkül beszél.

A természet beszélt, A herczegnő

hallgatott. — Magába szivta annak minden szavát. Herczegnő, te sírsz, súgta hosszú szünet után az ifjú.

— Ó, engedd; hisz oly jól esik.

Megint szünet következett. Ezt a

leány törte meg. Halk hangon kérdezte :

— De hát hol vagyunk ?

— Az én birodalmamban. Többi kérőid elédbe rakták a múló gyönyör a pereznyi kéj, a hatalom, a dicsőség efemer kincseit. Ellenükben ezzel állok én olyan javakkal, a melyekben mindig feltalálod azt, a mit náluk hiába keresnél : a boldogságot.

A leány átszellemült, megbúvóit tekintettel eszmélt föl, a miről neki fogalma sem volt, abban a külvilágból minden kieszelhető pompával körül- sánzcolt palotában, a melyet nagyra- látó atyja, Jelen emeltetett egyetlen leánya számára.

— Ó, milyen szép! Add ezt nekem ; sutogta a leány.

— Éretted cserébe. Légy az enyém és mindenemmel a tied vagyok. Akarod ?

Csak forró, puha karja, a mely- lyel az ifjú nyakát átfonta; csak az a meleg könnycsepp az, mely szeméből kigördült, felelte: „Akarom I“

És igy kötött a természet ölén felbonthatlan frigyet két szív ; igy szövetkezett ogész életre a csodaszép Jövő utolsó kérőjével:

Őrök igazsággal.