Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-22 / 165. szám
2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 22. 165 szám. hogy — mivel a budapesti esti lapokban a pápa haláláról nem volt említés téve — a délelőtt folyamán sokan kételkedtek a .Szatmári Hirlap* közlésében. Különösen papi körökben fogadták kétkedéssel az agg egyházfejedelem haláláról lapunkban közölt részletes tudósítást, mivel a püspöki hivatalba csak a késő délutáni órákba jött meg a hivatalos jelentés a pápa el- hunytáról. így történt meg, hogy, mig más városokban, különösen a hol rom. kath. püspöki székhely van, még tegnapelőtt este húzták meg az összes kath. templomokban a harangokat, nálunk Szatmáron csak tegnap, kedden este 8 órakor, kissé elkésve, a hivatalos értesítés vétele után szólaltak meg az összes róm. kath. templomokban a harangok ércznyelvei, szomorúan jelez vén a katholikus egyház fejedelmének elhunytat. Tegnap estefelé az összes katholikus középületekre a gyászlobogót is kitűzték. Meszlényi Gyula püspök ma délelőtt adja ki utasításait a pápa halála alkalmából szükségessé vált intézkedések tárgyában. (Leó pápa és Magyarország.) XIII. Leó pápa jól ismerte és szerette Magyarországot. Kifejezte vonzalmát a magyar nemzethez számos alkalommal, 1880. május 9-én katholikus zarándokok megjelenvén nála, nagy vigasztalását fejezte ki, hogy magyar katholikusok által látja magát környezve. Érintette a magyar történetek dicső tényeit; intette a lovagias nemzet fiait, hogy híven kövessék elődeik nyomdokait, kik buzgó hívei voltak a kath. vallásnak. A szegedi árviz, a horvátországi földrengés alkalmával az ínségesek számára tetemes pénzsegélyt küldött. Midőn 1886. augusztus 8-ikán a Szent-István-Társulat megbízottját, dr. Steiner Fülöp aielnököt s apátkanonokot egyik Szent-István-Társulati taggal, Bundala Mihály nagyváradi I. sz. papneveldéi lelki igazgatóval fogadta, örömét fejezte ki, hogy éppen akkor jöttek, midőn szive egész hevével Magyarországgal foglalkozik. A magyar püspökökhöz és közvetve az egész magyar nemzethez intézett enciklikát, a bibornok-primás megbízásából dr. Steiner Fülöp, a Szent-István-Társulat. al elnöke hozta Magyarországba, kit ez alkalomból pápa házi főpapjának nevezett ki. Budavára visszavételének kétszázados emléknapját a magyar nemzet megünnepelte országszerte. A fővárosban az ünnepélyre maga a király megjelent. E nemzeti ünnepet választotta a pápa alkal- mul arra, hogy a magyarok iránti sze- retetét tolmácsolja, és mint a hivek legfőbb pásztora; atyai tanácsait hall gassa. „Amit, úgymond, hőn és régen óhajtottunk, hogy hozzátok, mint néhány más nemzet püspökeihez, alkalmasan intézhessük apostoli szózatunkat, s pe dig azon szándékkal, hogy veletek közöljük nézeteinket mindarról, a mi a kereszténység iolvirágoztatására s a magyarok üdvére válnék, arra épen e napokban legjobb alkalom nyílt, midőn Magyarország Buda visszavételének kétszázados emlékét örömujjongással üli meg.“ Emlékezetbe hozta, hogy az Odes- calchi-családból származott XI. Incze pápa, ki egész uralkodása alatt azon volt, hogy a keresztény fejedelmeket a törökök ellen egyesítse és kinek áldásával vivlák meg a keresztény seregek Budavárát, — elrendelte, hogy szeptember 2-ika, a visszafoglalás dicső napja, az egész világon Szent-István, első apostoli királyunk tiszteletére megünnepeltessék. E győzelem, melytől kezdve a mohamedánok hatalma Európában hanyatlásnak indult, nagyrészt és joggal tulajdonittatik Incze pápa apostoli gondoskodásának. A szentszék és Ausztria-Magyar- ország közti jó viszonynak 1887. ju nius 15-iki levelében ad kifejezést: „ Ausztria-Magyarországban, úgymond, a császár és apostoli király ö Felségének kitűnő vallásossága s hódolata a szentszék iránt, amelyben egyesülvék vele a császári és királyi családnak többi tagjai, eszközli azt, hogy a szentszék és ezen birodalom között a legjobb viszonyok állanak fönn. Ezek és azon államférfiak böl- csesége folytán, akik felséges uralko- dójok bizalmával rendelkeznek, lehetséges lesz előmozdítani Ausztria-Magyarországban a vallásos érdekeket, elhárítani utjokból az akadájokat s teljes egyetértéssel egyengetni ama nehézségeket, amelyek elöállhatnának.“ Egy szatmári pénzintézet. nj hitelága. Kereskedők és iparosok figyelmébe. Ssatmár, julius 21. (Saját tudósitónktól.) A Szatmári kereskedelmi és Iparbank helyiségeiben tegnap látogatott értekezlet volt, melyen kereskedőink és iparosaink nagy számmal vettek részt. Az értekezletnek czélja az volt, hogy megbeszéljék annak a hitelnyújtásnak módozatait, melyet a kereskedelmi és iparbank, mint a kihitelezésnek uj ágát szándékozik életbe léptetni. Kereskedőink és iparosaink azzal a sajnálatos helyzettel kénytelenek megküzdeni, hogy vevőközönségünk lassan fizet. Amig a kereskedő árutartozását aránylag rövid lejáratokban kénytelen kifizetni, addig viszont a maga áruit a vevő közönségnek hosz- szabb időre kell kihiteleznie. Összefüggésben van ez sajátságos helyzetünkkel ; mert túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó ország vagyunk, a gazda pedig bizony csak egy szer arat egy esztendőben és fizetéseit is a szerint rendezi be. A kereskedőnek könyve tehát megtelik künnlevöségekkel, — a mint mondani szokás jelentékeny aktívái vannak, — de mert ezeket nem tudja mindég pénzzé tenni akkor, a mikor neki fizetségei vannak, nem egyszer szorult, sőt válságos helyzetbe jut. Ilyenkor pedig nem kellene egyéb, mint az, hogy követelései körül az elsőran- guakra, a legkitűnőbbekre hitelt tudjon kapni és a könyvében lévő követeléseket készpénzre tudja felolvasztani. Ezek a tekintetek vezették a szatmári kereskedelmi és iparbankot abban, hogy bejegyzett kereskedőknek könyvkivonat követeléseire és iparosoknak kellően igazolt számlaköveteléseire kölcsönt nyújt és ezeket leszámítolja. Kétségtelen, hogy ez az újítás kereskedőink és iparosainkra rendkívül jótétemény és jelentöséges fölötte üdvös voltát az értekezleten megjelent iparosok és . ereskedok egyértelműen elismerték. Az értekezleten történt nyilatkozatok után kétségtelennek tekinthető, hogy a Szatmári kereskedelmi és iparbank az uj üzletágat üzletkörébe fölveszi s ez irányú működését még e hó utolsó napjaiban megkezdi, ugv, hogy kereskedőinknek az e havi ultimónál a bank segítsége már rendelkezésükre fog állani. De fontos ez az újítás magára a nagyközönségre is. A közönség ez által abba a kedvező helyzetbe jut, hogy a kereskedő nem kénytelen a fizetést a vevőre gyakran alkalmatlan időben szorítani, mért módjában áll, hogy számlája a banknál leszámitoltassék. Épp ezért kívánatos, hogy a nagyközönség is felismerje ezen ujitás fontosságát és előnyös voltát és a maga előzékenységéből támogassa a kereskedőt és iparost abban, hogy e mindenkire előnyös üzletág gyökeret verjen. Az értekezletről különben a következő tudósítás számol be : A Szatmári kereskedelmi és iparbank helyiségében ma délután 6 órakor látogatott értekezlet volt. Az értekezletet Kelemen Samu dr. a kereskedelmi és iparbank igazgatója nyitotta meg és előadta, hogy a bank egy uj üzletágat szándékozik életbe léptetni: a kereskedők és iparosok számlán alapuló követeléseinek leszámítolását. Részletesen ismertette a technikai módozatokat, a melyek mellett ez az üzletág bevezethető és kérte ehhez a kereskedő és iparos osztály támogatását. A megjelentek nagy örömmel fogadták a tervet, melyet részletesen megbeszéltek és az elnöklő igazgató készséggel jelentette ki, hogy az üzletág életbe léptetésénél az összes felhangzott megjegyzéseket szívesen fogják figyelembe venni. A bank igazgatósága ez utón is tudatja, hogy az érdeklődőknek a hivatalos órák alatt szívesen szolgál föl- világositással s e hitelágat igénybe venni óhajtók számára rendelkezésre áll. Olcsó az emberélet. Miért nincs ingyenes népfürdő ? Szatmár, julius 21. (Saját tudósitónktól.) Egy rövid újdonság keretében megemlékeztünk a napokban arról, hogy a két hid között a szabadfürdözés a sétáló közönséget mennyire megbotránkoztatta. Ugyanakkor megemlítettük, hogy a hatóság a szabadban való fürdés helyéül a vágóhíd alatti Szamosrészt jelölte ki. Ezen alkalommal néhány odavetett szóval meglepetésünknek adtunk kifejezést, hogy Szatmár városának még nincsen ingyenes népfürdője. Sajnos, egy elpusztult emberélet ismét aktuálissá tette a kérdést és minthogy az ingyenes népfürdő eszméjének felszínre vetése óta igen sok a gyilkos Szamosnak hozott emberáldozatok száma, szükségesnek tartjuk e nagyfontosságu kérdést újból szóvá- tenni. Az ingyenes népfürdő igen sok irányú és fontos közérdeket elégít ki. Emeli a köztisztaságot, javítja a közegészségügyi viszonyokat, a közerköl- csiséget. csökkenti a fürdés veszélyeit. A vizbefulások szomorú eseteiről pedig — tekintettel az állandó felügyeletre — egyáltalán nem kellene krónikát vezetni. Ezeken kívül az eszme humánus czélt is szolgál, melynek szocziális jelentőségei is mindenesetre számottevők. Az ingyenes népfürdő eszméje tehát mélyen belevág a közéletbe, annak szükséges volta igy hát nem is tehető vita tárgyává. Mindezen igen fontos érdekek daczára Szatmár városának nincsen népfürdője. Nincs, pedig a város tanácsa már nem egy Ízben tett kísérletet ez irányban, de erre irányuló törekvései mindannyiszor a város törvényhatóságának szűkmarkúságán fe- nekiettek meg. Elütötték a kérdést azzal, hogy a szabadban való fürdőzésre a közvágóhíd alatt jelöltek ki területet mely — állítólag — teljesen megfelel a czélnak és veszélytelen. Ez a korlátozás azonban mit sem használt, mert hiszen a közönség a kijelölt terület határvonalait nem akarta betartani, a minek igen gyakran életével fizette meg az árát. Rendőri felügyelet pedig egyáltalában nincs e helyen, de nem is lehet, mert a rendőrség létszáma oly kicsiny, hogy igy is csak nagy erőkifejtéssel képes feladatának megfelelni. De a kijelölt terület nem is felel meg a czélnak. Mert a fürdés czélja, hogy a testet a folyó vízben felüdit- sük. A kijelölt terület pedig álló viz, mely bűzös, posványos, tehát egészségtelen. A helynek veszélytelenségére pedig megrenditően reáczáfol a vasárnapi halálos fürdés, melyről lapunk tegnapi számában emlékeztünk meg. Mert a dolog úgy áll, hogy a Szamos időnkint kiárad, a sebes ár ilyenkor a sövény gáttal védett területből a homokot felzavarja, elhordja, mig a posvány leülepszik. Ez az oka aztán annak, hogy mig a kijelölt terület egy részében alig egy méter magasságú a viz, a másik helyen már négy-öt méter mélységű. Ez a sajátságos körülmény okozta vasárnap is annak a szerencsétlen leány gyermeknek a halálát. A t. törvényhatóság tehát — jó szándéka daczára — túllőtt a czélon, midőn a szabud fürdésre kijelölte azt a korlátolt területet, mely egészségtelen és közveszélyes. Anyagi érdekből, szükkeblöségből sok-sok drága és megűzethetetlen emberéletet dobtunk már oda könnyelműen áldozatul. Talán elég volt már az áldozatból ?! Az emberszeretetre apellálunk, midőn az ingyenes népfürdő rendkívüli fontosságú kérdésének megvalósítását sürgetjük és hiszszük, hogy a tanács egy ujabbi előtörjesztése feltétlenül meghozza a kívánt eredményt. Mint értesülünk, Tankóczí Gyula rendőrfőkapitány már foglalkozik is a népfürdő eszméjével, melyet lelkes ügyszeretettel tett magáévá és erélyes ak- cziót fog kifejteni, hogy a népfürdő mielőbb felépilhető legyen. Ez a fürdő bele fog kerülni a városnak évenként nehány ezer koronájába. Tagadhatatlan, hogy ez áldozat lesz a város részéről. De ha választani kell ezen áldozat és az évről- évre szaporodó emberáldozat között, a t. városi közgyűlés talán mégis inkább az anyagi áldozatot lesz hajlandó meghozni ! ÚJDONSÁGOK * Változás a szerkesztőségben. A „Szatmári Hirlap-kiadó r. t. “ igazgatósága ma, kedden délután 6 órakor rövid ülést tartott, melyen tudomásul vették Harsánjrí Sándor, lapunk felelős szerkesztőjének jelentését Maj- d i k Árpád kilépéséről; egyben elfogadták előterjesztését Balassa Sándor szerződtetésére vonatkozólag. E szerint Balassa Sándor a mai nappal a „Szatmári Hírlap“ belmunkatársainak sorába lépett. * A pápa halálhíre Szatmáron. A „Szatmári Hírlap“ volt az első, mely minden lapot megelőzve legelőször tudatta Szatmáron a közönséggel, hogy Ő szentsége XIII, Leó pápa meghalt. Lapunkból már a kora reggeli órákban értesült a közönség a katholikus világot ért rendkívüli halálesetről, mely nem jött ugyan váratlanul, de mégis általános meglepetést keltett, mert az utóbbi I napokban a szent atya egészségének javulásáról hozott hirt a táviró és igy élt a remény a szivekben, hogy a szent atya gyenge testi szervezete ezúttal még le fogja győzni a feje felett settenkedő halált. Ez a remény azonban fájdalmas csalódást keltett a szivekben, mert 0 Szentsége nem birta legyőzni az enyészet csontkezű kaszását és ragyogó szelleme kiröppent a porhüvelyből, hogy megpihenjen az Ur zsámolyánál. Teljesen érihető tehát a hírünk nyomán fakadt meglepetés, melyet igen sokan kétkedve, fenntartással fogadtak, mert XIII. Leó pápa haláláról a szatmári székesegyházhoz még tegnap délután sem érkezett hivatalos értesítés. Ez az oka annak, hogy mig más városokban a gyász jeléül megkondul- tak a harangok és valamennyi katholikus jellegű épületekre már a reggeli órákban kitűzték a gyászlobogót, nálunk csak tegnap este 8 órakor hangzott fel először a bus harangszó, az egyházi épületek pedig csak ma lesznek kivétel nélkül gyászlobogóval ellátva. A híradásunk nyomán támadt bizonytalanság azonban teljessn eloszlott, a mikor délután megérkeztek a fővárosi lapok, melyek a gyászesetről hosszú hasábokon számoltak be. Ekkor aztán belátta a közönség, hogy a „Szat-
