Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-29 / 171. szám
2 Szatmár, szerda nősöknek méltó módon való megbün tetését sürgeti. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter elismeri a nyilvánosságra jutott adatoknak helyességét. Napszurás következtében tizenöt ember halt meg. A vizsgálat — úgymond — folyamatban van, mindazokat, akiket a sajnálatos "ügyben mulasztás terhel, felelősségre vonják és teljes szigorral fognak ellenük eljárni. Mindenesetre intézkedni fognak, hogy a jövőben ilyen esetek elő ne forduljanak. Polóuyi Géza rendkívül hevesen támadja a hadseregben uralkodó szellemet. Brutális, vandalizmusnak nevezi a rendszert, a mely szerint katonáék- nál a közlegényekkel elbánnak. Felolvassa a halálos hadgyakorlatban részt- vett egyik katona levelét, a mely szerint nem 15, hanem tizenkilencz katona halt meg és a tisztek a kidülte- ket megrugdosták. (Nagy zaj a baloldalon.) Khuen-Héderváry miniszterei nők kijelenti, hogy a sajnálatos eset elbírálására nézve, nincs eltérés közte és a felszólalók közt. A maga részéről is a legélesebben elítéli és őszintén sajnálja az eset megtörténtét. Kéri Polónyit, hogy nevezze meg a levél íróját, hogy a vizsgálatot ebben az irányban is, a legrészletesebben kiterjeszthessék. Biztosítja a Házat, hogy az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indították meg. Polónyi Géza kijelenti, hogy a levél íróját készséggel megnevezi, ha a miniszterelnök, vagy a honvédelmi miniszter garancziát vállalnak arra nézve, hogy a levél Írójának nem lesz semmiféle bántódása. Indítványozza egyúttal, hogy az eset fölötti fájdalmát a Ház jegyzőkönyvileg fejezze ki. (Általános helyeslés.) Tallinn Gábor elnök Polónyi indítványát egyhangú határozatként — mondotta ki és az ülést felfüggesztette. Szünet után Eötvös Károly támadja a hadsereg vezetőségét és a maga maró szatírájával a régi katonai czopfot gúnyolja, végül követeli, hogy a vizsgálatot a nyilvánosság ellenőrzése mellett vezessék. Nessi Pál a hadgyakorlatoknál előforduló katonai brutálitásokról beszél, a legszigorúbb vizsgálatot követeli. Ezzel az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Burián a királynál. Budapest, julius 28. (Saját tudósítónktól-) Ő felsége ma Ischl- ben külön kihallgatáson fogadta Burián Istvánt, az újonnan kinevezett közös pénzügyminisztert. A király hosszasabban beszélt Buri- ánnal. Vértessy Sándor meghalt. Budapest, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Vértessy Sándor belső titkos tanácsos, nyugalmazott tábla biró ma reggel elhunyt Budapesten. Vértessy egyike volt azon táblabirák- nak, a kik a magyar igazságszolgáltatás terén számos érdemeket szereztek. Az ellenzék értekezlete. Budapest, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben ma nagy feltűnést keltett az a hir, hogy az obstruáló képviselők csütörtökön értekezletet tartanak, a melyen megállapítják mindazokat a békeföltételeket, a melyeknek elfogadása esetén leszerelnek. A hir a politikusok között ma egész nap beszéd tárgyát képezte. Körber isehli útja. Budapest, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Körber osztrák miniszterelnök isehli utjárél ma derült ki, hogy összefüggésben van ama súlyos konfliktussal, a mely a ezukor kontingens kérdésében a magyar és osztrák kormány között felmerült. Ez ügyben a király Iíhuen Héderváry Károly miniszterelnököt is Ischlbe várja. Megőrült báró. Arad, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Wasmer Antal báró arad- megyei földbirtokoson néhány nap óta a tébolyodás jelei mutatkoztak. Ma teljesen kitört az őrület a szerencsétlen emberen. A család Wasmer bárót a lipótmezöre szállította. .4 magyar parlament dicsérete Irta id. Egán Lajos. „Ősrégi szokás, ősi tradiczió és politikai bölcsesség volt a magyar nemzet sajátja már akkor, mikor az európai népek között megjelent“ azt mondja egy angol tudós. L. C. Robinson nem rég megjelent munkájában, melynek sok idézetéből kitűnik, hogy a magyar parlamentarizmusra vonatkozó alapos tanulmányaihoz jó forrásból merített, mert sokszor hivatkozik Apponyi Albert grófnak, egy franczia politikai évkönyvben megjelent tanulmányára, mely által a tudós figyelme és munkássága rátereltetett a magyar Parlamentarismus és a magyar politikai élet tanulmányozására és ebben kimondja: „hogy a magyar alkotmány és jogszolgáltatás ősrégi időktől bevált tételeit, még a Szt, István előtti korban kell keresni, sőt azt lehet következtetni, hogy az európai népeknél nagyobb kultúrájának és fejlettebb jogrendjének alapját még Ázsiából hozta magával letelepedése alkalmával.“ A magyar királyságot páratlan és tökéletes intézménynek tartja Robinson és a felelősség elvének érvényesülését, illetőleg valamennyi alkotmány közül a magyart tartja legrégibbnek. A király felelőssége is a magyar alkotmányiján volt meg legelőször, sőt az gyakorlatba is vétetett, mert Szent Istvántól az Arany-Bulláig három királyt ítélt el a nemzet koronájának elvesztésére ; de nem vitte vérpadra, hogy megszabaduljon tőle. Jogtörténeti szempontból megítélve az Arany-Bullát Sir Robinson, sokkal értékesebbnek tartja, a vele majdnem egykorú angol Magna-Charta- nál, mert az Arany-Bulla egy ősi alkotmánynak kifejezése és Verbőczy könyvének tételei is egy ősrégi élőjognak, évezredes szokásoknak nagyrabe- csülendö összefoglalása. A legtekintélyesebb angol folyóiratban a Nieutaeth Centuryban jelent meg Sir Robinsonnak terjedelmes tanulmánya a magyar alkotmányos kor mányzásról és a magyar parlamentáriz- musról, mely művét azért irta meg, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy bármilyen öntelt és önelégültséget mutat az angol nemzet, tanulhatnak egyet mást olyan nemzettől, a- melynek alkotmányos kormányzata tökéletesebb, tisztább és nemesebb ősrégi formákkal dicsekedhetik. Rámutat a magyar nemzet praxisából kifejlődött ősi alapokból származott parlamentárizmusra azért, mert az angol nemzet már érzi, hogy az angol parlamenti eljárás szükségessé vált reform előtt áll, hasznára lehet talán, ha ebben az időben rátereli az angolok figyelmét a magyar elvek tanulmányozására, melyeket ő követésre méltóknak talál! Összehasonlítva a magyar parlamenti szervezetet az angollal, igen aprólékos és terjedelmes ismertetés után azt mondja, hogy: „nincs mit irigyelni az angol parlamentöl.“ Szerinte feltalálhatók a magyar parlamentben a politikai morálnak nagy és nemes faktorai. A bírói függetlenséget is legelőször Magyarországon biztosította a törvényhozás és tökéletesnek jelöli azt a viszonyt, mely Magyarország és Horvátország között létezik, mely nemesebb és tökéletesebb, mint Nagy- Británia viszonya Írországhoz, mert élőbbemből soha sem támadhat olyan szerencsétlen, minden emberi jogaitól ( megfosztott nép és olyan szerencsétlen leigázó, a ki kénytelen bevallani, hogy eljárásával magának ártott és saját _____________SZATMÁRI HÍRLAP történetírói kénytelenek bevallani, hogy a szégyenpirt érzik megjelenni arezu- kon, midőn angol történetüknek ezt a részét kénytelenek megemlíteni, lám a Horvát képviselők otthon érzik és érezhetik magukat a magyar országgyülé sen, a milyen otthol az írek sohasem érezhetők magukat az angol parlamentben. Büszkék lehetünk egy angol tudósnak ilyen véleményére, de azt hisz- szük és reméljük is, hogy mostani válságos parlamenti viszonyaink igen alkalmasak arra, hogy jól meg is gondoljuk minden lépésünket, parlamenti kormányzatunk ősi nemes tisztaságának megőrzése kedvéért. A kis Micsinai. A pecze-szöllösi postatolvaj. (Saját tudósítónktól.) A büntető bíráskodás legújabb, országos hírhedtségre vergődött postasikkasztó : Micsinai Mihály iskolájából kilépett az első tanítvány: Kóka János, a pecze- szőllősi posta szolgája követte nagynevű kollégáját a sikkasztásban s már a mennyire a szőllősi kis posta forgalma összehasonlítható a budapesti posta pénzforgalmával, Kóka János is elkövetett mindent, hogy pénzhez jusson s elbujdossék az üldözök elől, meneküljön biztosabb helyre. Kifundálta tervét, kidolgozta a szökését ő is. A lopást szerencsésen végrehajtotta, megugrott, bujdosott s bárha lefőzni akarta a nagy Mihályt, hogy elvész a nyomozók elől, nem sikerült neki annyira sem, mint Micsinainak. Két napi buj- dosás után Kóka János a margittai csendőrök kezei közé került s most a nagyváradi kir. ügyészség fogoly jelöltje. Kóka János pénteken két utalványt kapott, illetve egy csomagot, melyben két utalvány és 900 korona készpénz volt. A csomagot a Félix fürdőbe kellett volna vinnie, oda érkezett a pénz két fürdövendóg czimére. Kóka János elindult a postakocsival a fürdő felé Pecza Szent-Márton és Félix fürdő közötti országúton a postakocsis megállott. A pénzcsomagot magában rejtő táskát egy késsel fölvágta, a 900 koronát magához vette s a kocsit lovat ott hagyva az utón, megszökött. A lopást másnap szombaton reggel vették észre, mikor már Kóka Jánosnak hült helye volt. A nyomozást azonnal a legszélesebb mederben meg indították. A nagyváradi rendőrség táviratban értesítette a postalopásról egyrészt az összes rendőrfőkapitányságokat, másrészt a megyei csendörszaka- szokat. Kóka János megkezdette bujdosó útját, de nem sokáig tartott a szabadság. Tegnap jött ugyanis értesítés a nagyváradi kir. ügyészséghez a margittai járásbíróságtól, hogy Kóka Jánost az ottani csendőrök elfogták. Az elcsípett postakocsis töredelmesen bevallotta bűnét. Gyalog menekült s kimerülve, fáradtan ért el Margittáig, hol kis pihenőt akart tartani, mielőtt tovább menne. Megmotozták s a lopott pénzből 190 koronát találtak nála, a többi pénzről nem akart felvilágosítást adni. A maxacs legényt tovább vallatják. Holnap valószínűleg beszállítják Nagyváradra az ügyészség fogházába. SZÍNHÁZ — (A kritika és a bárányhimlő.) Hogy mi köze a kritikának a bárányhimlőhöz, viszont a bárányhimlőnek a kritikához, azt mi sem tudtuk eddig, de most egy vidéki heti lapocska színházi kritikája nyomán — megtaláltuk a kettő között az összefüggést. Előre kell bocsátanunk, hogy téved a mélyen tisztelt haza, ha azt hiszi, hogy csak a fővárosban vannak Alexander Ber- nátok, Ábrányi Emilek, Tímár Sza- niszlók, meg Kóbor Tamások. Óh, a vidéken is akadnak kiváló mükritikusok és esztétikusok, akiknek bírálata, olt, az illetők pátriájában, rendszerint némi „szenzácziót“ szokott kelteni és a direktor, a „művészekkel“ együtt boldogan olvassák a „bírálatot“ és gondosan elteszik a lapot legszentebb ereklyéik közé. Szóval: a vidéki heti újságok kritikusai nagyon sokszor lefőzik a „nagyokat.“ Példa erre legújabban a „Kisvárdai Lapok“ czimü, Kisvárdán megjelenő újságnak e hó 26-án megjelent színházi referádája, a melyben Iírémer Sándor színtársulatának „Bob herczegu előadásáról emlékezik meg. A kiváló esztétikus -- minekutána „ebből az alkalomból“ az összes szereplőkön kívül agvba-főbe dicséri még a súgót, a szinlaposztót, meg a korti- nahuzót is — külön fejezetet szentel Krémer igazgatónak, akinek teljes elismeréssel adózik a^^zakavatott en- sembleért1,hogy Kis^Ba „igényeit“ kielégíti. Utólérhetetlen^ffagadtatással em lékezik meg még ezután a darabról, s minekutána töviröl-hegyire elmondja, hogy milyen legény hát Bob urfi a talpán, „részletesen“ beszámol az előadást megelőzött Bob-lázról, a melyen — a nevezett kritika szerint — minden városnak át kell esni, mint „a gyereknek a bárányhimlön“ E fenomenálisan elmés hasonlatot — mondja a kritikus — már azért sem hallgat háttá el, mert teljes méltánylással akar szólni a társulat gracziöz Bobjáról, Kornay Margitról, mig egy másik művésznőnek, a többi kvalitásai között, szerfölött terjedelmes hangja van. (Itt megsúgjuk az olvasónak, hogy maga a művésznő is — terjedelmes.) A „Kisvárdai Lapoku kritikája ezután az „uraku-ra tér át, akik között Tábori és Papír Sándor „mesterek“ voltak. Itt nem érdektelen megtudni, hogy az egyik „mester: “ Papír Sándor a múlt télen Makó Lajos debreczeni színtársulatának harmadrangú kóristája volt. Tábori „mestert“ nincs szerencsénk ismerni. Minekutána pedig Polgár Fániról emlékezik még meg igen előnyösen, a szegényes „hírrovat“ kárpótlásául a rKapisztrán fülé -vei ismerteti meg a „Kisvárdai Lapok“ olvasóközönségét és kifogástalan úri diszkréczióval a világért sem árulja el a lap szerkesztőjének inkognitóját, — lévén azon a lapon a szerkesztő nevének se hire, se hamva. 1903. julius 29. 171 szám. ÚJDONSÁGOK A kassai Rákóezi-ünnep és a szatmári béke. A kassai Rákóczi-kiállitás megnyitásának ünnepén, vasárnap délelőtt — mint lapunk tegnapi számában megírtuk — óriási közönség töltötte be a városháza nagytermét, ahol a város díszközgyűlést tartott. Az ünnepi beszédet Kozora Vince városi főjegyző mondotta. Szépen vázolta a kuruez korszakot, s beszédének első, — ku- ruezos részében irgalmatlanul szidta a németet, ami élénk tetszéssel találkozott. Azonban később engedett a hévből s tekintettel gróf Apponyi képviselőházi elnök, Zsilinszky államtitkár, Péchy Zsigmond főispán jelenlétére, lojális szólamokba kezdett s végül a szatmári békét ismertetvén, arról felette nagy elismeréssel nyilatkozott, az uralkodóház méltányosságát s jóindulatát igen melegen kiemelvén. Természetes azonban, hogy ezt már kevesebb hatás kisérte. Ugyanaz a közönség félóra múlva a kiállítási épület elé vonult, ahol a kiállítás megnyitása alkalmából az ünnepi beszédet dr. Takács Menyhért jászói prépost tartotta, s — mit kell hallanunk -— a szatmári békéről fe-
