Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-16 / 236. szám

Szatmár, 1903. október 15. Péntek. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egv hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Második evToiyam Z3b. szám­Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban éa egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér/;; Nyiíttér sora 30 fillér. .:' Telefon 106. Szerkesztőség : Kazinezy-uteza 6 szám. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Kiadóhivatal: Kazinezy-uteza 6. szám. A jelöltek. Szatmár, október 15. A kigondoló-bizottság sietve megegyezett a programm iránt, hogy Lukács vihesse magával és ezen az alapon vállaljon megbizást a kor­mányalakításra. Az a kormánypárt, mely ré­müldözött Lukácstól, most eljövete­lét úgy várja, mint a Messiásét és tőle várja a saját összeforrasztását, a helyzet kitisztázását, a béke al­kotmányos helyreállítását. Most van Lukács Becsben és el is fog dőlni, hogy beválik-e a kormánypárt re­ménysége vagy sem ? Ha a döntés csak attól függne, hogy felajánlják Lukácsnak a ka- binetalakitást és ő elfogadja, akkor minden rendben volna; de a dolog nem fog olyan egészen simán men­ni; ha pedig simán megy, akkor tényleg van halvány reménysugár, hogy a teljes kibontakozás útját is meg fogják találni. Beavatottak úgy tudják, hogy a kigondoló-bizottság hirtelen meg­állapodott a programm elvi részé­ben ; tegnap délben csak revideál ták az anyagot és azután csak a formábaömés, a szerkesztés marad hátra, melyet már az uj kormány­elnökkel együtt akarnak végezni. A vérmes politikusok mondják azt is, hogy a programm körül nincsen eltérés a különböző árnyalatok kö­zött és hogy még gróf Apponyi Albert is belenyugszik a tervezetbe, mert — és ez a legérdekesebb a dologban — a tervezet nagyon kö­zel jár egészében és részleteiben Apponyi felfogásához. És Lukács László, a kivel az egészet közölték, magáévá tette ezt az Apponyinak is tetsző programmot és előre ki­jelentette, hogy csak arra az esetre vállalja a legfelsőbb megbízatást, ha a korona előzetesen approbeálja ezt a programmot. így megeshetik, hogy a pro­gramm fogja okozni, hogy a vál­ság személyes része ismét meg­akad. Nehéz dolog ugyanis, hogy Béc8 hozzájárul a programúihoz, ha abban tényleges és a nemzetet kielégítő engedmények vannak és igy fel kellene tételeznünk, hogy Lukács miniszterelnökségéből és a várt kibontakozásból nem lesz semmi. Ha pedig Bécs igy első hal­lásra ezt a programmot elfogadja, akkor ez nem egyéb üres frázisok­nál és lehet, hogy Lukácsnak jó arra, hogy kabinetalakitást vállal­jon, de nem lesz jó a kibontakozás alapjául. Semmiképen nem nézünk te­hát olyan vérmes reményekkel az események elé, mint a kormány pártiak, kik máris öröm- és diadal­mámorban úsznak és a mai fordu­lattal az ő uralmuknak megerősö­dését várják. No majd meglátjuk! Szatmár október 15. A fütyölö szociálisták győztek. Két nagy ország minden furfangos diplomatája összetetté az eszét, de a szocziálista fütty ellen nem tudtak vé­dekezni. Az olasz szocziálisták elha­tározták, hogy Miklós czár megteszi a tervezett útját Olaszországban, tüntető viharos fütytyel fogadják: kifejezése- képen annak a gyűlöletnek, a melyet zsarnok és jogtipró kormányzása iránt éreznek. És hiába volt komoly politi­kusok kérése, rendőrség fenyegetése, az olasz szocziálisták megmaradtak amellett, hogy ők fütyölnek. Hiába lesz ágyudörgés, üdvözlő szónoklat, hiva- tolos evvivázás — ők fütyülnek, fü­tyülnek, fütyülnek . . . A fütty-vitát, a mely az olasz közéletben dúlt, tárgytalanná tette a czár. A czár nem megy Olaszországba. Félhivatalos jelentés mondja, hogy a minden oroszok hatalmas ura „rajta kívül álló okok miatt“ elhalasztja az ú ját. -— A czár meghátrált. ... És ezzel bevonult a histó • riába a fütty. A példa túlontúl csá­bító arra, hogy másutt is ne kövessék. Ez a legegyszerűbb és leghatásosabb eszköz a tüntetésre: semmi előkészü­let nem kell hozzá, alig ellenőrizhető v-­és alig büntethető, de hasitja a velő- - két és kínosan bántó. Uralkodói láto­gatások felett ezentúl mindig ott lebeg a diplomata-rémitő felhő : a fütty. Ma­dách a népnek a jajszóhoz való jogá­ról beszél még csak, a jövő poétája kénytelen lesz a népnek a füttyhöz való jogát is kódexbe iktatni. Ügyvédi képviselet a katonai bí­ráskodásnál. Az igazságügyi minisz­tériumok a hadügyi kormánynyal a katonai bíráskodás reformjának minden kérdésében megegyeztek már a nyelv­kérdést kivéve. Az utolsó konfliktus, a melyet azonban már elintéztek, a „Neue Freie Presse“ szerint, az ügy­védi képviselet kérdése miatt volt. Ab­ban történt megállapodás, hogy még a tisztán katonai természetű vétségek tárgyalásában is helyet adnak az ügy­védi képviseletnek. TÁVIRATOK. Ismét Tisza István. Budapest, okt. 14. (Saj. tud.) Becsből jelentik: Héderváry ma dél­előtt megjelent a kabinet-irodában, hogy a holnapra szóló meghívások iránt megtegye a kellő előkészületeket. Andrássy Gyula grófot és Tisza Ist­ván grófot ma táviratilag értesítették, hogy a király holnap kihallgatáson óhajtja őket fogadni. A király ma délután Körber osz­trák miniszterelnököt fogadta hosszabb magánkihailgatáson. Ugyanakkor a had­TARCZA. A puska. Irta: Eugéne Fourrier. Lasseront, a Temple-utcza szató­csát, az a jó szerencse érte, hogy meg­halt egy öreg nagynénje, aki 300,000 franknyi vagyont hagyott reá. A szatócs egyszeriben úrrá vedlett; üzletét el­adta, szakított régi ismerőseivel, s a tő­kepénzes czimet nyomatta névjegyére. Felesége, a jó Melanie, bűvész gyor­sasággal változott át előkelő hölgygyé í fia a hosszú fülü Jules, aki gunytár- gya volt iskolatársainak, nevelőt kapott és urfivá lett. Lasserou csinos villát vásárolt St. Mandéban, aztán odaköltö­zött családjával, hogy sok évi munkája után immár kivegye a részét a földi gyönyörökből. A pénz azonban megré­szegítette kissé, régi alázatossága szer­telen gőggé változott úgy, hogy csak­hamar ellenségeket szerzett szomszédai közt, s miután régi barátaival szakított, holtra unta magát az egyedüllétben. Ezen változtatni kell, gondolta magában. Egy délután látogatót jelentett be a szobaleánya. — A nagyságos ur egy régi ba- rája, Nogret ur, kíván kihallgatást... . (Ez a czeremonia járta Lasseron házában.) — Bocsássa be. De a felesége közbeszólt: — Hogyan ? elfogadod Nogrét az egyszerű szatócsot? Lasseron meghökkent, mintha il­letlen dolgot készült volna elkövetni. — Bizonyosan pénzt jön kölcsön kérni tőled — sziszegte tovább az asz- szony. — Nem fogok neki adni ; külön­ben kérlek Melanie, maradj itt, nehogy vakmerő legyen az az ember. Nogret urat bebocsátották. — Oh, ohl kedves barátom!... Milyen szép, hogy meglátogattál!. .. A látogató egészen megzavarodott a fogadtatástól. — Nem is olyan gőgös ez a par­venu, mint mondják, — gondolta ma­gában és most már felbátorodva, pu­hatolózni kezdett kérdéseivel. — A feleségem bárom hónap óta beteg, alig győzöm az orvos és a pa­tika költségeit ___és... La sseron egyszerre hideg diplo­matává merevedett. — Kedves barátom, nagyon saj­nálom, de pénzem nincsen. Az asszony helyeslőleg bólintott a fejével. — Nem jöttem kölcsön kérni tő­led, öregem, hanem üzletet ajánlok. — Üzletet? — Lasseron hegyez­ni kezdte a füleit. — Tudom, hogy szenvedélyed a vadászat. Van egy puskám, a melyet 800 frankon vásároltam; emlékszel: veled együtt voltam az üzletben, a mi­kor megvettem ; még egészen uj; el­adom olcsón. — Oh, a férjem már lemondott a vadászatról! — szólt közbe az asszony. — És bármennyire sajnáljuk . . . Pillanatnyi kínos csönd. — Odaadom 600 frankért. — Hatszáz frankért ? . . Hiszen az üzlet nem rossz ... De — nem ! nem tehetem, lehetetlen, ki van zárva, magamnak sincs pénzem . . Különben hogy érzed magad ? Látom, pompás sziliben vagy, hehe! Az én időmben te voltál a Temple-utcza dón Jüanja . . . Mikor a látogató elment, az asz- szonyból kitört a inéltatlankodás. — No, ha nem kért kölcsön és régi barátod is, én megvettem volna tőle a puskát! — Kis ostoba! hát hiszen meg­veszem a fegyvert . . . majd, ha visz- szajön: akkor 500 frankért adja. Az asszony meglepetten nézett a férjére. — Te lángész ! . . . hogy én ezt ki nem találtam rögtön 1 Egy hét múltán ismét megjelent Nogret. — Újra itt vagyok. — De hiszen ez szemrehányás ! — mondta a ház úrnője szeretetre- méltóan. — Parancsolsz cognacot vagy likőrt? —kedveskedett Lasseron. — Köszönöm ... A feleségem még mindig beteg. Pénztáram üres . . Azért jöttem, hogy megkérjelek : vedd meg a fegyveremet 500 frankért. — Ötszáz frankot adjak ! Ked­vesem, te gazdagnak tartasz, holott nincs száz frankom az egész házban, minden pénzem értékekben fekszik ; rengeteg kiadásaim voltak . . . elhi- szed-e, két nap előtt magam kértem kölcsön egy barátomtól jelentékeny összeget. Ez utóbbit súgva mondta Lesse- ron. Az asszony kedvesen mosolygott: — De parancsoljon kérem, egy pohárkával ebből a pompás eognacból. Ej, csak nem fog kosarat adni. Nogret szomorúan távozott, de egy hét múlva újra kopogtatott. — Elhatároztam, hogy minden­áron eladom neked fegyveremet. Kell! — érted ? — kell a pénz! — De kedvesem, nincs nekem szükségem a fegyveredre! .... Ha nagy szívességet teszek vele, elvégre . . . nem bánom . . . — 800 frankért vettsm e?y hó­nap előtt és nem használtam kétszer. — Legyen. Adok érle kétszáz frankot. Fogjad . . . És Nogret ott hagyta a fegyverét kétszáz frankért. — Te lángész vagy! — mondta Lasseron asszony a férjének, mikor egyedül maradtak és megcsókolta a derék ember homlokát elismerésül, Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. __ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek m • • ------czipők és csizmák a legjobb kivitelben. ~ -- =

Next

/
Oldalképek
Tartalom