Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-16 / 236. szám
2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍR LA P 1903. október 16. 236 szám ügyminisztériumban tanácskozás volt, a melyen, hir szerint, a szabadelvű- párt katonai programmjáról folyt a szó. Héderváry ma kijelentette, hogy holnapra valószínűleg lesz már miniszterelnök. Lukács ma Bécsben fogadott egy hirlapludósitót, a kinek a többek közt ezeket mondta: — Tisza jelöltségében meghívásom következtében változás nem történt s a jelöltség a jövőben is kétségtelenül fennmarad. Ujabbi jelentés szerint Bécsben biztosra veszik, hogy a holnapi kihallgatások Tisza István grófnak ka- binetalekitással való megbízatásával fognak végződni. Tisza István gróf megbízatását úgy Bécsben, mint Budapesten befejezett ténynek tekintik. A függetlenségi-párt, Tisza István kinevezése esetén, a lchevesebb ob- strukczióra készül. Tüzkatasztrófa Budapesten. Budapest, okt. 15. (Saját tud.) Budapesten ma isméi nagy tüzkatasztrófa történt. A Schneider Dávid-féle József-köruti művirág- gyárában gázrobbanás következtében tűz ütött ki, a mely rohamosan elpusztitota az egész gyártelepet. A gyárban dolgozott munkás leányok közül öt megsebesült, kettőnek sebesülése életveszélyes. Utólag egy hatodik lánynak meg- szenesedett holttestét tatáitok meg a romok között. Késő este jelenti tudósítónk, hogy az egy halott leányon kívül, kettő haldoklik. A hatóság a legszigorúbb vizsgálatot indította’ Rákóczi hamvai. Szatmármegye föliraía. Szatmár, okt. 15. (Saját tudósitónktól.) Debreczen város törvényhatósága indított legutóbb nagyobb mozgalmat Rákóczi Ferencz hamvainak hazahozatala tárgyában. A hazafias hajduváros törvényhatósága átiratot küldött az ország valamennyi törvényhatóságához, hogy csatlakozzék a mozgalomhoz és Írjon fel e tárgyban az országgyűléshez. Szatmárvármegye legutóbbi közgyűlésen foglalkozott Debreczen város átiratával és egyhangú lelkesedéssel csatlakozót a mozgalomhoz, egyben elhatározta a közgyűlés, hogy e tárgyban feliratot intéz az országgyűléshez. A felirat, a mely Nagy Sándor vármegyei tb. főjegyző munkája, szó szerint a következő. Mélyen tisztelt Országgyűlés 1 Midőn Debreczen sz. kir. város törvényhatóságának Nagy Rákóczi Ferencz fejedelem és társai földi maradványainak hazaszállítása ügyében a m. t. országgyűléshez intézett feliratát mai napon tartott közgyűlésünkben tárgyalás alá vettük: csatolt egyhangú határozatunkkal teszünk tanúbizonyságot mi alól Írott Szatmárvármegye rendjei arról, hogy ez az óhaj ma már nem csak vágy többé, hanem a nemzeti közvélemény által diktált parancs, mely előtt a törvényhozásnak is meghajolni kell. Nem akarunk a kérdés körül hosszasabban értekezni. Arany János szavaival szólva: „röviden érintjük csak a tárgyat, mit fecskeszárny a vizet!“ De a fecskeszárny érintéstől egy tenger viharja zudul fel s ugv érezzük, hogy: Midőn egy ország egy napot szentelve, Dicsénekével éltet egy nevet: E név nem ember, föld tűnő lakója: E név csak eszme, gondolat lehet.“ És ezt a gondolatot: a mi nemzeti Messiásunkban Nagy Rákóczi Fe- renczben látjuk megisteniteni. Mi szeptember 20-án a tiszabe- csi harczmezőn lezajlott országos nagy ünnepségünkben tanúbizonyságot tettünk arról, hogy annak a nagy nemzeti gondolatnak: a magyar szabadságnak, a magyar haza függetlenségének eszményi zászlóvivőjét valódi értéke szerint tudjuk megbecsülni. Mi tudjuk, hogy annak a nagy tragédiának a hőse, — a ki nagy nevének dicsőségéből eredő kötelességét a nemzet igaz jogaiért és az élő törvények megtartásáért való nemes küzdelmét olyan tünemónyszerüen töltötte be, — a mi földünkön szórta fényes dicsőségének első sugarait és a mi földünkön halványult el. Mi lát uk a tiszabecsi győzőt: a nemzeti öntudat felébresztöjét vakító napként feltámadni, mi láttuk a tragoedia nagy hősét a majtényi páston elbukni! Láttuk a felkelő napot, hogy lássuk azt lemenni is! És kurucz ősapáink a nemzeti Messiást üdvözlő Hozsannától kitartót tak vele a Golgotháig/ És hogy feltudtuk támasztani Nagy Rákóczi szellemét: tanúbizonyságot tettünk arról is. Mi Nagy Rákóczi nagyemléke iránt érzett e szent kegyeletünkkel já rulunk most hozzátok, kérve benneteket, hogy ha már Nagy Rákóczi lelke visszatért közénk: adjátok vissza a testét is nekünk, hogy szent hamvaihoz, mint bucsujáró Mekkánkhoz elzarándokolhatva legyen az a szent sir a nemzet jogainak elattatóival szemben egy élő tiltakozás, hogy azoktól aszent hamvaktól legyen melegebb ez a föld, hogy jobban hevítse fiai szivét. Ez érzelem hatása alatt állva, járulunk törvényhozó magas színetek elé : kérve benneteket, hogy a „haza apja“ nevével megtisztelt Nagy Rákóczinkat kiközösítő 1715. XL. szégyen- teljes törvényczikk eltörlésével adjatok szavakat a nemzet igaz érzelmeinek és a „haza apját“ adjátok vissza az édes anyai földnek. Azt a mi nemzeti Messiásunkat, ki úgy szerette ezt a földet, hogy képes volt ettől megválni is, hogy megtartsa ezt nekünk : nekünk kötelességünk visszahozni ebbe az édes anyai földbe, mert különben a végzet sujtoló átkát éreznénk reánk szakadni annak a tudatában, hogy a földben nem pihenhet az, ki ezért a földért legmelegebben érzett, ki úgy megvalósította a nagy költő szavait: „A haza minden előtt !'" Lázitás a magyarság ellen. A román izgatok akczióban Szatmár, okt. 15. (Saját tud,) Megdöbbentően szomorú híreket kaptunk a közeli Hunyad- megyéből, a melyek, ha csak részben felelnek meg a valóságnak, elkeserítő hangulatot és szenvedélyeket fognak lángra gyújtani a jogaiért, alkotmányáért küzdő magyarságban. Hunyad- tnegyében ugyanis, lelketlen, vagy őrjöngő izgatók a legvakmerőbb módon lázitják az egyszerű román népet a magyar nép ellen s nyíltan hangoztatott vágyunk, hogy, mint 48-ban, most is megtámadják a magyarokat és eltiporják a fölébredt magyar nemzeti öntudatot, ha kell, a fegyver hatalmá val. Ezek a zavarosban halászni akaró lelketlen agitátorok ajánlgatják is már a támogatásukat a sajtóban és a szószéken és valósággal őrjöngenek az összmonarkia eszméjének dicsőítésében, a kétfejű sas fölmagasztalásában és császár imádatában. Katonákul küldik fiaikat a megszorult ármádiának, adót fizetnek, ujonczokat fogdos- nak, szóval: eszeveszetten keresik Bécs kegyét és várják a parancsot, a mely rebellis magyar nemzet ellen szólítja őket fegyverbe. A lázitás aknamunkája folytán ugyanis nyílt felkelésre készül a román nép Hunyadmegye több községében, azzal a bevallott czéllal, hogy egy éjszaka kegyetlenül legyilkolják a közöttük élő magyarokat, németeket, zsidókat, urakat (a hogy ők a nekik idegen elemeket megkü- lömböztetni szokták) és a románok egyesegyedül fogják uralni a helyzetet. A lázongó községekben szokatlanul nagy csendörerőt összpontosítottak és a katonaság is készenlétben van, hogy a fölkelésre elszánt népet féken tartsa. A szenzácziós eseményekről tudósítónk a következőket jelenti: (Összeesküvés a templomban.) A marosillyei járásban és Hu- nyadmegye többi román fészkeiben is hónapok óta rendszeres izgatás folyik s román nép között a magyarok, zsidók és első sorban a hatósági közegek ellen. Az izgatást a községek román intelligencziája: papok és tanítók végezték, akik a szószékről vagy a néppel váló közvetlen érintkezés utján mindenfelé elhintették a magyargyülö- let magvait, elhitetvén a szellemiek tekintetében elmaradott román néppel, hogy szorongatott helyzetüknek a magyarok az okozói s hogy mindaddig nem szűnik meg a nyomorúságuk, mig a magyarok uralmát le nem rázzák a nyakukról. A népen természetesen fogott a lázitó beszéde és mióta Vlád Aurélt Szászvároson képviselővé megválasztották s vele a románok aktivitásba léptek, nyíltan hangoztatták az oláhok, hogy a magyarok napja leáldozott és az ő napjuk virradt föl. Ez a lázitás az utóbbi időben veszedelmes jelleget öltött. A papok és tanítók a templomokba gyűjtötték a nép vezetőit s ott a magyarok elleni j nyílt fölkelés haditervét kovácsolták. Magánházakban azért nem tanácskozhattak, mert akkor a hatóság tudomást vett volna veszedelmes munkájukról, ezért vonultak vissza a templom falai közé. Az istenházában határozták el, hogy lemészárolják az összes más nemzetiségünket s aztán szárazon és vizen ők lesznek az urak, mert itt egyedül őket illeti meg a hatalom. (A mészárlás haditerve.) A lázadás előkészületei leginkább fenyegetők voltak a járás székhelyén : Marosillyén és Hunyad-Dobra községben Ezen a két helyen a fölkelés napja is el volt határozva- Abban állapodtak meg. hogy október 14-éről lő-ére menő éjjelen hajtják végre a borzalmas mészárlást. Tervük kiviteléhez a nép apraja-nagvja fölfegyverkezett. A környék összes községeiben és kivált Déva városában összevásárolták a kereskedők egész lőpor- és fegyver- készletét, azonkívül késeket, kaszákat, vasvillákat, hogy minél teljesebb legyen az arzenál. Az odavaló kereskedők azt mondják, hogy évtizedek alatt nem adtak el annyi fegyvert, mint az utóbbi hetekben, úgy, hogy az egész készletük elfogyott. Mikor a lázadás nyilvánvalóvá lett és a községekben lakó magyarok is fegyvereket akartak vásárolni a védekezésre, a környéken sehol sem kaptak fegyvert s Aradra jöttek, hogy beszerezzék a szükségletüket. Szóval a románok rendszeresen fölfegyverkeztek, hogy gonosz szándékukat minél gyorsabban végrehajthassák. A mészárlás zavartalansága érdekében elhatározták, hogy Piski és Szászváros között fölszedik a vasúti síneket, lerombolják a táviró és telefon oszlopokat, nehogy a fegyveres segítséget hozhassanak a magyaroknak s igy ők kényelmesen gyilkolhassanak. / (A lázadás megfékrzése.) A veszedelmes mozgalmat azonban nem tudták eléggé titokban tartani s ennek köszönhető, hogy borzalmas szándékukat nem fogják végrehajtani. Szombaton ugyanis nyilvánvaló lett a román nép összesküvése, amely általános rémületet kelteit n más nemzetiségűek körében. Goró Ede főszolgabíró azonnal, nagy tapintattal tette meg az intézkedéseket. Óvatosan kellett eljárnia, nehogy a románok tudomást szerezzenek a hatóság előkészületeiről és megkezdjék a kegyetlenkedést. A főszolgabíró a hunyadmegyei alispán közbenjárásával nagy fegyveres erőt összpontosított a lázongó községkbe. Marosillyére egy fél nap alatt hatvan csendőr, Hunyad-Dobrára huszonhat csendőr érkezett meg, hogy meggátolja a tervbevett mészárlás keresztülvitelét. A csendőrök kis csoportokban a tehervonatokon jöttek a községekbe, minden feltűnés nélkül, nehogy a fölfegyverkezett nép keresztülhúzza a számításukat. A fegyveres erő valósággal megszállva tartja a községeket. A vasúti vágányokat éjjel-nappal csendőrök őrzik. A piski-i állomáson négy vonat van készenlétben, hogy szükség esetén gyorsan segilséget szállíthasson a lázadás színhelyére. Déván pedig több század katonaság van indulásra készen. A községekben ennek daczára nagy a rémület a nem románok között. A községi tisztviselőket és a vasúti tisztviselőket maga a hatóság látta el revolverekkel, hogy az esetleges támadásokkal szemben magukat megvédhessél A legtöbben azonban még igy sem érzik magukat biztonságban s feleségüket, gyermekeiket idegenbe küldik. Az utczán egész nap alig látni úri embert, mindenki bezárkózik lakásába, mert nem lehet tudni, hogy melyik perczben esik gyilkos merénylet áldozatául. A románok folytonosan fe- nyegetődznek és nem lehetetlen, hogy a csendőrökkel is összemérik az erejüket, ami iszonyú vérontást okozhatna. Leszámolás — vitriollal. Az elhagyott szerető bosszúja. Szatmár, okt. 15. (Saját tud.) Budapesten évek óta létezik egy könyvkiadó vállalat, a mely évenkiut több regényt szokott a könvv- piaczra dobni. Különösen az alsóbb néposztály olvassa nagy előszeretettel ezeket a ponyva irodalmi termékeket, a melyekben az elhagyott szerető borzalmas módon áll boszut kedvesén. Szobalányok, szakácsnék, utczai kofák nagyobb értelmiséggel biró rikkancsok mohón fogyasztják ezeket a szellemi termékeket s az olvasásuk közben kidülled a szemük, égnek áll a hajuk a pokoli élvezettől. A regény tárgya rendesen egy kaptafán készül. Van egy legény, a ki szeret egy leányt, majd el hagyja. A szerető előbb édes szavakkal, később levelekkel csalogatja vissza a hütelent és a mikor a legény se a szép szóra, sem pedig csábos szavakra nem reflektál, a leány egy sötét helyen meglesi és valami maró folyadékkal önti le, a melytől ha a helyszínén meg nem hal, egész életére nyomorékká lesz. Mindezt azért bocsájtottuk előre, mert a fővárosok és a rémregények megszokott és mindennapos esete tegnap este Szatmáron is megtörtént. Ugyanolyan körülmények között, mint a hogy a rémregényekben le vagyon írva. Alóg a hely is megfelelt a drámának, mert egy sötét utczábaa történt. Az elhagyott kedves kegyetlen módon állott bosszút szeretőjén, leöntötte vitriollal, a mely súlyos égési sebekkel borította el a csinos legényt. A vitriolos dráma részletei a következők : Bakos Sándor szatmári kőmi- vessegéd is azon virágok közé tartozott, a melyekről a költő azt énekelte, hogy a kikeletkor való kinyílást megtiltani nem lehet. Bakos szivében tehát kinyillott egy üde virágszál, a szerelem és szive egész melegségével ápolta ezt a virágot. Szerelme tárgyát Lázi Eszter, egy nagyon csmos arczu
