Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-21 / 164. szám
Szatmár, 1903. juiius 21. Kedd. Második évfolyam 1S4. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . • 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLÁP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 4S-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjele. 'k naponta. (hétfő kivételével.). Hirdetéseket méltányos, szabott'árbaa 'éte egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u é. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal : Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Döntő fordulat előtt, Szatmár, juiius 20. Most már tisztán állanak előttünk az okok, hogy Khuen-Héder- várv miniszterelnök miért nem megy egyelőre Ischlbe. A miniszterelnök csütörtökön táviratban tett részletes jelentést a királynak a parlamenti helyzetről. Bejelentette, hogy a függetlenségi és 48-as párt az obstrukczió mellett foglalt megint határozott állást, de egyúttal azt is, hogy gról Ap- poryi Albert kezdeményezésére újabb pártközi konferenczián keresik a kibontakozásra való módot. Fölvetette egyúttal Khuen-Héderváry azt a kérdést, kivánja-e a felség, hogy személyesen is elmenjen jelentést teendő Ischlbe ? A válaszugyancsak távirati utón érkezett meg tegnap délelőtt és mig a király ebben egyrészt újólag felhatalmazta Khuen-Héderváryt azoknak az intézkedéseknek a megtételére, melyekre nézve két hét előtt már történt megállapodás, mikor a miniszterelnök legutóbb Bécsben s amikor az a bir járta, hogy Khuen-Héderváry a képviselőház feloszlatására vonatkozó királyi kéziratot hozza magával, másrészt válaszolta, hogy a pártközi konferenczia előtt ő Felsége nem kívánja a miniszterelnököt fogadni. Ennek a táviratnak megérkezése után adták ki a Bud i ud. czimü félhivatalos lapban azt a kommünikét, hogy tudniillik Khuen- Héderváry egyelőre nem szándékozik Ischlbe utazni Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Ami már, most illeti a pártközi konferenczia tervét, erre nézve a következőkről értesülünk: A miniszterelnök ama megállapodások alapján, melyek már két hét előtt történtek Bécsben, olyan kijelentéseket fog tenni, ammelyek mint hiszik, teljesen megnyugtatólag fognak hatni az ellenzékre és lehetővé fogják tenni a parlamenti rend helyreállítását. E kijelentések vonatkozni fognak egyrészt a 1867. XII. törvényczikk végrehajtására, másrészt az 1899. XXX. törvényczilkre. Nemkülönben ki fogja jelenteni a miniszterelnök, hogy sem a képviselő házat feloszlatni, sem egyéb olyan intézkedést tenni nem szándékozik, mely törvénynyel ellenkeznék. Ha a pártközi koferenczia ak- czeptálja ezeket a kijelentéseket és ha az ellenzék is megnyugtatóknak fogadja el azokat, úgy a miniszterelnök a Ház plénuma előtt is meg lógja tenni a kellő enun- cziácziókat. Beszélnek arról is, hogy a kabinetben változások is lesznek és hogy a kormány oly személyekkel fog ki gészittetní, a kiknek az egysége garancziát jelent abban a tekintetben, hogy a kormányzat sem törvényellenes, sem nemzetellenes nem lehet. — így mondják, hogy gróf Apponyi Albert venné át a belügyi tárczát, a mit tényleg az ellenzék minden része szívesen fogadna. Hogy ez mennyire felel meg a tényeknek, az e pillanatban még nem ellenőrizhető és mindenesetre nagy kérdés, ha vájjon Apponyi egyáltalán hajlandó-e tárczát vállalni a Khuen-Héderváry kabinetben f Annyi biz®nyos, hogy ez a hét megfogja hozni a döntő fordulatot. Szatmár, juiius 20. Kinek van igaza? E czimen egy brosúra jelent meg Kassán, mely a mai politikai viszonyokkal foglalkozva mindenben a kormánynak ad igazat. Elolvastuk ezt a politikai röpiratot s még a végére sem jutottunk, mikor már „Igazmondó“ álnév alatt rejtőző írójáról megalkottuk véleményünket. Kár volt ezt a finom kiállítást erre a férc-szörnyszülöttre pocsékolni. Olyan röpirat ez, mint a diáknak első verse szokott lenni, aki szűk látó körében azt képzeli már magáról, hogy költő. 0 hó! még füzfasip sem illeti meg, épp igy Igazmondónak sem való kezébe a politikai toll, mert hát először a politikához s azután a tolhoz kell ám érteni. Ebben a merényletben csupa kificamodott észjárással, sületlen okoskodással és ellentmondásokkal találkozunk. A dolog logikus rendjéből következik szerinte, hogy a nemzeti követelések most nem fognak teljesittetni. Alább meg lehetetlennek állítja azt a kívánságot, hogy önálló magyar hadsereg legyen (szégyelje magát!) nem mintha ehhez nem volna jogunk, hanem azért, mert ezzel megkezdenénk az elválást Ausztriától. Le kell mondanunk tehát e jogoknak egyszerre való teljesüléséről, de tartsuk szem előtt őket s úgy dolgozzunk a jelenben, hogy azok a jövőben megvalósuljanak. (Persze, mire a mondat végére ért, már megfeledkezett arról, hogy a megvalósulás Ausztriától elválaszt s akkor mi lesz szegényből.) Végzi pedig úgy, hogy meg kell adni a kért katonát és pénzt s azután csendesen várni, mig Bécs teljesiti a kívánságokat — Ennyi, azt hisszük elég mutatónak, hogy mindenki tisztában lehessen először azzal, hogy ilyen badarságokat józan észszel összeirni nem lehet s másodszor azzal, hogy ez az örült politikus semmi esetre sem lehet magyar ember, hanem talán a bánnal bejött granicsár. A kulisszák mögül. Politikai munkatársunktól. Budapest, juiius 20. (Héderváry ideges.) Khuen Héderváry gróf miniszter- elnök a képviselőház szerdai ülésén hirtelen éles hangokba csapott át. Felszólalása külső hatása a szenzáczió jellegével birt és hatása az volt, hogy a szabadelvüpártiak petyhüdtté vált ó- liberális elemei örömrivalgásba törtek ki. Erős ember, erős elhatározását tartalmazta ez a felszólalás, és az egész Házban azt a benyomást keltette, hogy az országgyűlés feloszlatása már a legközelebbi időben várható. Sokan azt hitték, hogy a kormányelnököt szenvedelem ragadta el és elárulta a közel jövő terveket. Be jött az est és a miniszterelnök a szabadelvüpárt klubbjá- ban a leghatározottabb alakban jelentette ki, hogy a Ház feloszlatásra nem is gondolt. Ez a helyzet! Rejtelmes, sötét és sehol nem dereng a kibontakozásnak egyetlen világitó sugara sem. (Harczra készen.) — Philippinél találkoztunk, de ott szemközt találja magával a nemzetet I — ezzel vágott vissza a kormányelnök TÁRCZA. Az éjjeli lapszedők. Megjelent a nyomdászok vasárnapi tánczmulat- ságán kiadott „Éjféli Újság“ czimü alkalmi lapbau. Irta: Harsányi Sándor. Hölgyeim és Uraim ! Hagyják abban, könyörgöm, egy pillanatra a tüzes tánczot, némuljon el rövid pár perezre a vidám zene, mig a nyomdászok táncz- mulatságán bemutatom önöknek a szatmári éjjeli lapszedőket. Higyjék el kérem, nem érdektelen megismerni azokat a derék fiukat, akik Szatmáron ezidőtájt mindössze négyen vannak, lévén csak egyetlen, a kora reggeli órákban megjelenő napilapunk : a „Szatmári Hírlap.“ Engedjék meg hát, hölgyeim és uraim, hogy udvariasan elkalauzoljam a „Szatmári Hírlap“ nyomtató műhelyébe, Litteczky András bátyánk nyomdájába, s beavassam önöket a nyomda egyes intim titkaiba. Ez ugyan „üzleti titkot“ képez némi tekintetben, de hát — méltóztatnak tudni — András bátyánk e pillanatban a nyomdászok bálján vigad, hát csak osonjunk be szép csöndesen a nyomdába s nézzük, mit csinálnak az — éjjeli lapszedők ? Önök persze, laikusok, hát csak méltóztassanak bátran kérdezgetni, — mindenre készséggel felelek. Óh, nem vagyok én olyan „félelmetes“, mogorva és szigorú bácsi, amilyennek a „Szatmári Hírlapiból ismernek. Itt a nyomdában, ebben a megszokott, ólomporos levegőben, a hol olyan jól érzem magam az én kedves szedőim közölt, egészen más ember vagyok, mint a „Pannóniában“ vagy a „Deák-téren. Itt elememben vagyok és olyan kedélyes, hogy akár egeret is foghatnak önök velem. Tehát: a nyomdában vagyunk, hölgyeim és uraim. Az apró ólomkatonák sokaságának bábeli zür-zavarja és a költői rendetlenség ne botránkoz- tassa meg önöket, mert hisz’ a költő közeli vérrokonságban van a nyomdával. Ott a bejárattól balra, látják önök az éjjeli lapszedőknek osztályát. Gon“ dósán el van különítve a többi szedőosztályoktól, mert ez egész más világot képez. Itt Guttenbergnek apró ólomkatonái éjszakáról-éjszakára, szünet nélkül harezba mennek, hogy reggelre kelve, dicsőséggel hirdessék a kultúra diadalát : mig a többi osztályokban, csak felváltva sorakoznak egymás mellé sok ezrei az apró ólombetűknek. Amott a szedő-szekrények, sok apró rekeszekre osztva, mindenik rekeszben más-más betűje az ábc-nek, s mindenik szekrényben más-más formájú betű. Az első és a legtekintélyesebb a ciceró, jóltáplált, kövér betű. Az ólomkatonák világában a hadvezér szerepét tölti be; mindég elől megy a harezban : a vezérczikk betűje. Utána következik az elhízott, potrohos ste-: inserift. Csak ritkán szagol puskaport, de a mikor gárdába sorakozik, megjelenésének nagy jelentősége van : a ritka nagy szenzációnak hirdetője. Amott, a legteltebb rekeszekben a garmond, az ólom hadseregben a közlegények szerepét tölti be. Nap-nap után tömegesen megy a tüzbe, és hol ritkított hol tömött sorokban mindig ott látjuk a zsurnalisztika harezmezején. Alantabb, kevesebb mennyiségben, a zamatos humor hirdetője, a borgis betűk lapulnak meg szépen egymás mellett, s min- denike, mintha egyszerű látásra is biztatná a tollforgató embert a könnyed, zamatos, jóizü csevegésre. Csak ritkán jut aktiv szerephez, mert bizony-bizony ebben a kesernyésen savanyú ex-lexes világban, csak néha napján ágaskodik bennünk a humor s akkor is ... no de erről beszéljen — Herman Lipót. Amott a keskenyebb rékeszekben elhelyezett picziny, szubtilis betűk petit elnevezés alatt ismeretesek a szakkörökben. Guttenberg hadseregében a legbájosabb szerep nekik jutott: a poezis birodalmát képviselik; rendszerint az epekedő, szerelmes ifjak sötét világfájdalmait örökítik meg nyomtatásban. De mivel ma már a poezis sem terem meg minden fán, a szerelem is léhább és vidámabb, mint hajdan volt, csak ritkán kerülnek elő az apró, keskeny rekeszekből. Emitt meg, ezek a finom metszésű, dűlt betűk a kursiv névre hallgatnak. Csak kevesen vannak, mert ezek a hadsereg tisztjei. Kiváltságos, előkelő osztály, s csak itt-ott jelennek meg, nyomatékot adva egy- egy mondatnak, gondolatnak, vagy jelentősebb szónak. Ennek az ólom hadseregnek a kiegészítő része — a mint látni méltóztatnak — ezek az apró négyszögletű ólom-koczkák, műnyelven: kvadrát. Ezekkel égészitik ki aglédába állított ólom katonáknak csonka sorait. Most pedig, tájékozást szerezvén az ólomkatonák világában, lássuk hát mit csinálnak az éjjeli lapszedök ? Látják kérem, azt a nagybajuszu, mogorva tekintetű férfiút, amott a két tejfölös szájú legény között? Mily biztosan áll kezében a szedők egyetlen szerszámja: a vinkel, s mily vilám- gyorsan rakja egymásmellé a különböző rekeszekből az apró vitézeket. Az Kiss ur, a lapszedők osztályának a generálisa, az újság metronpása. Ért ő kérem mindenhez, még a tollforgatás- hoz is, mint itt az „Ejféli Ujság‘-ban a vonal fölött látni méltóztatn .k. Mellette jobbról, az a pii\,s-pozs- gás képű magyar, Cseresznyés, az első szedő. Nézzék csak meg kérem, közelebbről magyaros arczát, mindjárt reáismernek, hogy Debreczenhen — mint ott mondani szokás — a Basahalmán belül látta meg a napvilágot Úgy ám, debreczeni magyar a Cseresznyés, s mi régi jöismerősök vagyunk. Ott is együtt szolgáltuk a sajtót s jól megfértünk egymás mellett. Mert haj! karakán legények is voltunk, már mint Cseresznyés, meg én, a kálvinista Rómában. Ha a fájintos Tóczós-kerti vinkóból, úgy néhanapján, egy kis kurázsit szedtünk be, a Kiskassáról hazajövet, a czeglédutczai ref. temetőben, csak úgy vágtuk, aprítottuk az ölnyi magas — dudvákat; no meg a Pércsi-
