Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-21 / 164. szám

2 Szatmár, kedd 1903. julius 21. 164 szám. Beöthy Ákosnak, aki Philippinél adott találkát Khuen grófnak. És ebben ismét újra a feloszlatás kisértete jelent meg, Polónyi erre oda­dörögte : — Megígérte, hogy az indemni- tást nem használja fel a Ház feloszla­tására ! Mosolylyal ajkán, igenlőleg bólin­tott a kormányelnök és a honatyák megnyugodtak. De uj kérdés merült fel. Hát ex-lexben feloszlatja-e a házat 1 — Nem hiszem — jegyezte meg Apponyi Albert gróf hívei előtt, mert engem a Ház elnökét szemközt találna. (A főispánok.) Marjay Péter beszélt csütörtökön. A főispánokról azt mondotta, hogy korhely kednek. Apponyi gróf elnök : Ezért a ki­fejezésért a képviselő urat rendreuta- sitotta. Marjay: Ezt nem értem. Azt csak állíthatom, hogy a főispánok kor­teskednek. Apponyi gróf elnök : Én korhely- kedést értettem, de ha szónok azt ta­gadja, akkor rendreutasításom tárgy­talan. Szünet alatt a folyosón Apponyi gróf felkereste Marjayt, mondaná már most meg igaz lelkére, mit emlegetett, vájjon korhelykednek-e vagy kortes- kednek-e a főispánok. A mire Marjay Péter emigyen vágott vissza : — Tényleg korhelykedést mondot­tam, ez azonban s bár jórészt olyan igaz, mint a korteskedés, csak elszó­lás volt. (Apponyi beszéde.) Ezen hétnek legérdekesebb ese­ményéül Apponyi Albert gróf felszóla­lását várják. Igaz-e, nem-e még nem tudjuk, mert a helyzet olyan, hogy óráról-órára meglepetésben lehet a tör­vényhozásnak része. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, julius 20. (Saját tudó­sítónktól.) A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert elnökölt. A napirend tárgyalása során Olay Lajos szólalt soron, akár a robogó kis gőzös elé is odaállottunk, ha az valahol az öreg kollégium háta mögött csilingelt. Itt azonban — Poszvék szerint — idege­nek, hát mindketten csöndes, békés polgárok vagyunk. Amott kérem, a metronpás balján, Winkler ur abriktolja az ólom-katoná­kat. Csöndes legény, akinek csak nagy ritkán lehet szavát venni, de ha Cse­resznyés ur, amolyan zamatos magyar dialektussal odaböki neki, hogy sváb, hát felfortyan benne a magyar önér­zet és büszkén vágja ki a rezet, hogy : Nagykároly mégis csak külömb város, mint Szatmár. De ezt már csak nem hagyja szó nélkül Récsey ur sem, aki amott, a túlsó oldalon szorgoskodik. Nem látják, ugy-e ? A magas szedöszekrény mögül a feje búbja is alig, hogy kilátszik, de azért ügyesen bánik el az ólom rege­menttel. Az olló segítségével „szer­kesztett“ kéziratot kedveli, mert ezen könnyebb eligazodni. íme, most is egy Filadelfiában megtörtént és szatmári eseménynyé avanzsirozott vszenzácziótu szed, nagy buzgalommal. Amott bent a fülkében a korrek­tor van nagy munkában. E pillanatban, midőn a pápaszem az orra túlsó felén fityeg, hivatásának magaslatán áll. Egy­más után mustrálja ki az idegen ka­tonákat a glédából, hogy zavart ne okozzanak a hadjáratban. A korrektor egyébként, akit Páskándynak hívnak, annyira belemelegedett az ujságcsiná- lásba, hogy szabad óráiban Gyulaival, SZATMÁRI fel s indítványozta, hogy a tanitók kér­vényét a szakosztályokhoz utasítsák. Apponyi ellenezte az indítványt. Majd szavazásra került a sor s akkor kide­rült, hogy a Ház határozatképtelen, mert mindössze 88 képviselő van jelen. Szünet után elnök névsorolvasást ren­delt, ekkor már 111-ra szaporodott a képviselők száma. Apponyi kijelen­tette, hogy a távollevőkről jelentést fog tenni a Háznak. Ezután Lendl Adolf személyes kérdésben szólalt fel s kijelentette, hogy szombaton nem az összes temesvári tisztviselőket vádolta a kivándorlás körül elkövetett vissza­élésekkel, hanem csak azokat, a kiket megnevezett. A miniszterelnök prog- rammja ellen Papp Zoltán szólalt fel s határozati javaslatot terjesztett be az iránt, hogy a miniszterelnök 48 óra alatt olyan törvényjavaslatot nyújtson be, a melyből kitessék, hogy a magyar nyelv, a czimer használata tárgyában intézkedés foglaltatik. Ezután Kubik Béla Tomasich miniszter ellen össze­férhetetlenségi esetet jelentett be, mert Tomasich miniszterré történt kineve­zése alkalmából nem köszönt le man­dátumáról. Elnök a bejelentést az ösz- szeférhetetlenségi bizottsághoz tette át. Az ülés ezzel véget ért. Apponyi a miniszterelnök programmjáról. Budapest, julius 20. (Saját tu­dósitónktól.) Apponyi Albert házelnök a képviselőház holnapi keddi ülésén a miniszterelnök programmjáról hossza­sabban fog nyilatkozni, A beszéd tar­talmáról ma már kiszivárgott annyi, hogy Apponyi a képviselőknek a lel­kűkre akar beszélni a politikai helyzet súlyos voltáról. A beszéd elé, noha Apponyi kijelentette, hogy beszédjében semmi különös nem lesz. politikai kö­rökben nagy érdeklődéssel tekintenek Japán és Oroszország Peking, julius 20. Saját tudósí­tónktól.) A mandzsuriai kérdésben Oroszország és Japán között lévő fe­szült viszony ma annyira kiélesedett, hogy a háború eshetősége is hamarosan bekövetkezhetik. Megölte a feleségét. Budapest, julius 20. (Saját tudó­sítónktól.) A fővárosban ma véres családi dráma történt. Ihász Ferencz a végrehajtóval mutyiban — viczlapot cselekednek. De nini, Kiss ur, a metronpás nyugtalankodik. Egy csomó kéziratot emelget a kezében: erre is, arra is csóválja a fejét, aztán kimondja a szentencziát : — Szerkesztő ur, sok a kézirat [ — Kiss ur ravasz férfiú : én még ravaszabb: Kiss ur barátságosan be­csapna engem, én Kiss urat, végre megkezdjük a „méréstu. A mérték egyszerű: egy hosszú spárga. Lemérjük sorra az egymás mellé rakott hajóhasábokra emelt szedést, s a végén kisül, hogy — nem tudjuk egymást becsapni. Ekkor mák csaknem készen van az újság. Kiss ur, a tördelő, maga elé teszi a lap „tükrét“ és hozzáfog a tördeléshez; a mi gyorsan megy. A revizor kijavítja a reziziót s az ösz- szeállitott kolumnákat a gépbe eme­lik. Pár órával később jön a gépmes­ter, a berakó, s a„zurichtolás“' után a villany megindítja a kereket, egy pil lanat, s a gép kiköpi a kész .Szatmári Hírlap “-ot. íme: hölgyeim és uraim, ilyen világ van éjjel a nyomdában. Bemu­tattam önöknek az ujságcsiuálás tech­nikáját, de most már folytassuk a vi­dám murit és perdüljünk csak újból tüzes tánczra. — Hallod-e Fityí, csárdást a ja­vából ! HÍRLAP bognármester feleségét, kivel nem a legjobb családi egyetértésben élt, agyon­lőtte. A gyilkos férjet elfogták. Bányász sztrájk Anninán. Annina, julius 20. (Saját tudó sitónktól.) Az itteni vashámorok mun­kásai között ma sztrájk tört ki. A munkások beszüntették a munkát és tüntettek az igazgatóság épülete előtt. Ne hogy a zavargások összetűzésekre adjanak alkalmat, katonaságot rendel­tek ki a bánya-telepre. A pápa meghalt. Szatmár, julius 20. Az orvosi tudomány nem tudta tovább késleltetni a katasztrófát: XIII. Leo pápa, ma hétfőn dél­után négy órakor meghalt A világ tekintete hetek óta Róma felé volt szegezve, a hol a katho- liku8 világ feje, majdnem két hét óta végső tusáját vívta a halállal. A szent atya nagy szivósággal, bá­mulatos friss elmével élte át utólsó óráit és makulátlan lelkének esudás megnyugvásával várta az Ur hivó szavát. Nem sokat bízott az orvo­sok biztatásában, tudta, hogy nincs számára mentség; már egy héttel ezelőtt felvette a haldoklók szent­ségét és élete utolsó pillanatáig vi- g isztalta siró környezetét. Ma dél­után az örök városban lenyugodott a katholiczizmusnak ez a tündöklő napja, a mely sugaraival a hit vi­lágosságát és a szeretet melegét hintette szét a világba. A pápa haláláról az alábbi távirati tudósításokat vettük: Róma, julius 20. (Saját tudósítónktól) XIII. Leo pápa ma délután négy órakor meghalt. (Az utolsó perczek.) Pár perezczel a pápa halála előtt a diplomaczia kar és a bíborosok tel jes számban a pápa szobájába vonul­tak s egyenként járultak a szent ag­gastyán beteg ágyához. A pápa nagy erőfeszítéssel megáldotta őket. Az ösz- szes jelenlevők megcsókolták a pápa kezét, mire ő szentsége kiszenvedett. (A pápa életrajza.) A 268 pápa között Leo a harma­dik, ki 25 évet ért meg a pápai tró­non. Szent Péter apostol 34, IX. Pius pápa 32 évig, VI. Pius már csak 24 évig s 8 és fél hónapig volt az egy­ház feje. Ez a hosszú idő azonban nem volna olyan nevezetes, ha XIII. Leó egyénisége nem adott volna neki vi­lágtörténelmi jelentőséget, de alatta a katoliczizmus olyan evoluczióba jutott el, a mely mindenkorra az ö nevéhez lesz kapcsolva. Nagy egyéniséggel lévén dolgunk, mindezen nem is csodálkozunk, csak bámuljuk azt, hogy miként fejlődött azzá, a mi lett. Aprólékos viszonyok között növekedett föl, csaknem kissze­rűek voltax későbbi viszonyai is, mig nem a pápai trónra került. Csak epi- zódszerü életében az az egy-két esz­tendő, a melyet nunczius minőségében töltött Brüsszelben. Kisebbszerű kor­mányzói állásssal pedig e régi egyházi államban, mondjuk főispáni rangban voltak. Anagni városka főteréről át lehet tekinteni Eattumnak másik, nem ke- vésbbé szép felét. Ez a hernik-fészek, a mely már a legidősebb rómaiakkal veszekedett, mint aprócska egyház­megye négy pápát adott az egyháznak, Az ötödik volna XIII. Leó s a legna­gyobb közöttük III. Incze. A főtértől mértfőldekre tekinté­lyes hegy látszik, amely elfödi Carpi- neto-t, a pápa szülőhelyét, Róma vidékén százával akadnak ilyen apró faluk, egyformán banálisak s egyfor­mán piszkosak s csak annak nem ba­nálisak, a ki először fordul meg bennünk. A földesur benne a Pecci grófi család, a melynek fia, Joakim, a mos­tani pápa. A holdjait ősidőktől fogva legfölebb százával mérhette s az egy­két emeletes házához, illetőleg palotá­jához hasonló ugyancsak százával akad Róma környékén. Most azonban Car- pinete különös tisztasággal és vízveze­tékkel dicsekszik. A pápaadta néhány százezer lira ' elég volt a falut kollé­gái között elsőrangra emelni. A behódolt arisztokrácziát I. Na­poleon mindig szívesen alkalmazta s s igv lett Joakim apja ezredes a na­póleoni hadseregben, a mit később nem a pápahüségének előnyére számí­tottak fel. Kevés egészséget, de annál több észt hozott e világra a gyermekgróf; abban 94 esztendeje mellett soha nem volt nagyobb része, de az utóbbi foly­ton növekedett a feladatokhoz képest, a melyek pályafutása alatt vártak rá. Nem egyszer emlegette a pápa moso­lyogva, hogy neki nincs olyan fiatal­sága, a melyre bünbánattal kellene visszagondolnia. Születése óta teljes és aprólékos következetességgel kellett gondoznia egészségét s 68 éves korá­ban körülbelöl gyengébbnek és betege­sebbnek látszott, mint utolsó éveiben. Nevelését kezdettől végig jezsu­iták vezették. S alig lett pap, nehány év alatt tüneményes pályafutást végez. Ez azonban csak nekünk tűnik föl ilyennek. Rómában nem tartozik a tüneményes ritkaságok közé, ha valaki 80—32 éves korában püspök lesz, vagy 34—38 éves korában pápai nun­czius. A közelmúlt példáiból csak Ram- pollát vagy di Reádét említjük föl, a többieknek neve kevésbbé lévén nálunk ismeretes. A kisszerű carpinetói viszonyok­ból kinőve Pecci Joakim gróf rövid néhány év alatt beneventói, perugiai kormányzó lett. Mindkét helyen sok gondot okoztak neki a carbonarók, a kik a pápa világi uralma ellen esküd­tek össze a brigantik. De nem sokáig vesződik ezekkel az otthoni aprólékos viszonyokkal. XVI. gergely pápa kegye világot látni elküldi muneziusnak a fiatal, alig 15 éves állami életet élő Peccit Belgiumban egy két évnél tovább itt sem marad, de fölhasználja az alkal­mat, hogy kézcsókra menjen Londonba az asszonyi virágkorát látó Viktória angol királynőhöz. 1846-ban IX. Pius kerül a pápai trónra, s első gondja visszahívni Pecci Joakim grófot brüsszeli állomásáról. Rövidesen megteszi perugiai püspöknek, 1853-ban pedig kardinálisnak is, de mindvégig, negyedszázadnál tovább hagyja abban az umbriai fészekben, a milyen püspöki székhely mütörténeti szempontból ugyan kevés van a vilá­gon, de végre is fészek, aprólékos egyházmegyei és még aprólékosabb kis­városi viszonyokkal. Itt aztán Pecci püspök kezdett öregedni. De még ^em maradt eltemetve. Hire, neve mindjobban terjedt Euró­pában is. Szelid lelkületű, nagy eszü és nagy tudományu férfiúnak kez­dették ismerni. Méltósággal került ki a konfliktusból, a melyeket 6 is végig harezolt olasz hatóságokkal. IX. Pius utolsó éveiben már nyíltan rebesget­ték Rómában, hogy Pecci Joakim lesz az uj pápa, S a rebesgetés át­törte a Vatikánnak vastag falait is. IX. Pius mint többet hívta őt Ró­mába, mind többször használta a ta­nácsait s ezzel a jólelkü intrikusok munkájának is vége szakad, akik év­tizedeken át tudtak a két kiváló egy­házfejedelem közé áttörhetetlen falat állítani. 1878. február húszadikát meg­előzőleg alig harmincz órát töltöttek a szavazással a kardinálisok; rövide­sen meg lett a kétharmadnyi szava­zattöbbség s Pecci Joakim gróf, pe­rugiai bíboros püspök felvette a XIII Leo nevet. A nagyhatalmak és a katholikus hatalmak meg voltak elé­gedve a választással, kik követeik jelentéseiből évtizedek óta ismerték kiváló egyéniségét. Az akkor 68 éves pápának nem jósoltak hosszú életet, de ő bízott benne s a pápai politikáját is meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom