Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-06 / 277. szám
Szaimái*, 1903. deczember 6. Vasárnap Második évfolyam 277. szám. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.l ____________ Felel ős szerkesztő : BALASSA SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazlnczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. ví* | Tisza retirál. Szatmár, deczember 5. (5) A béke fehér szárnyú galambja, mely a politikai harcz áthevült levegőjében az elmúlt héten már annyiszor megperzselte szárnyait, ma ismét örömrepesve röpköd a képviselőház üdébbé vált levegőjében, ahol a honatyák minden törekvése egyetlen czél felé irányul: megteremteni a békét. Ennek a békének pedig ezúttal rendkívüli jelentősége van, mert ez nemcsak azt proklamálja, hogy a magyar nemzet saját akaratából, fölényes érzetének tudatában önként lobogtatja az ellenség felé a béke fehér kendőjét, hogy ezáltal az államgépezetnek hosszú időre megakasztott rendes működését lehetővé tegye, hanem a fegyverletétel azt is jelen'i, hogy a küzdő tábor dicsőségesen és becses hadi- zsákmánynyal megrakodva tér vissza a harcztérről. A békefeltételekben körvonalazott nemzeti követelményeket már ismertettük. Ezeknek megvalósítása ugv kulturális, mint társadalmi és közgazdasági előnyök tekintetében a messzejövőbe ki fog hatni. Ezek között különös fontossággal bir a választói jog kiterjesztése, a mi fokozatosan fog történni és a melynek alapján remélni lehet, hogy a közeljövőben a nemzet törvényhozása akként fog alakulni, hogy az a súlyban meggyarapodott politikai magyar nemzet akaratát a valóságnak megfelelőbben és hüebben fogja tudni kifejezni. Nem kevésbbé nagy fontosságú azonban az a feltétel, mely a magyar nemzeti nyelv diadalmas térfoglalása érdekében a nemzetiségek lakta vidékeket a kötelező hivatalos államnyelv szférájába kapcsolja. Valljuk meg, hogy ezzel nyelvünk ereje, a magyarság eszméje hasonlíthatatlanul többet nyer, mintha a kaszárnyák udvarán kapták helyett uigyázztkiáltanak. Az iskola magyarrá neveli a gyermeket, nyelvben és érzésben, de a kaszárnya a magyar fiúból sohasem tud németet faragni. Szó sincs róla, a magyar nemzet nem mond le arról a jogáról, hogy nemzeti nyelve — idővel — a hadsereg intézményében is feltétlenül érvényesüljön. Ezeket a vívmányokat harmonikusan egészíti ki a képviselőház azon egyhangúlag hozandó határozata, mely szerint minden jog a nemzettől ered és igy a hadsereg vezérletére és vezényletére vonatkozólag semmiféle felségjog nem létezik, mely útját álianá a magyar .nyelv teljes érvényesülésének. Ez a határozat teljes satisfactió lesz Chlopy-ért, a Héderváry-féle második hadparancsért és a Koerber-féle vérlázitó pökhendi nyilatkozatokért, melyek méltán sérthették a minden idegen hatalomtól független, erős, suverén Magyarország állami méltóságát és nemzeti önérzetét. És aki ezt az elégtételt hozza és úgyszólván két kézzel kínálja, az senki más, mint Tisza István miniszterelnök, aki sietett még kijelenteni azt is, hogy a képviselőházi parallel ülések beszüntetésére a legközelebbi ülésen indítványt terjeszt a Ház elé, hogy ezáltal az erőszakra épített kormányzatának ezt a torzszülöttjét saját kezeivel fojtsa meg. Tisza gróf egyebekben is csupa engedékenység, csupa előzékenység, valósággal olvadozik a nagy szeretettől, melylyel adakozó jó kedvében lázas mohósággal ir alá mindent, a mit elébe tesznek. Ugyan mi a menkő jutott ehhez az emberhez, aki ragadozó ölyvként jelent meg a láthatáron és most olyan hirtelen vedlett át szelíd, ártatlan galambbá ? A magyarázat igen egyszerű. Immár halaszthatatlanul kell a katona és a pénz és hogy ezt megkaphassák, derüre-borura megadnak mindent — elvben. Az országos függetlenségi és 48-as pártnak azonban lesz rá gondja, hogy a békefeltételeknek minden pontja ne Írott malaszt maradjon, hanem az testté is váljék.-A- Irépviselőliáz "ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deczember 5. A képviselőház mai ülésén, leszámítva a függetlenségi párt harczias részének nehány tagját, a kik továbbra is folytatják az obstrukeziót, a béke kezdte szárnyait szétterjeszgetni. Az ülésen Kossuth Ferencz előterjesztette pártjának a TÁRGZA. iRólsid. "beszél . . . Rólad beszél minden itt e tájon. Erdőzugás, harmat a virágon. A kelő nap, leboruló éjek, A csillagok is rólad beszélnek. Árnyas erdő, vadvirágos róna, Szeret-e még? mondjatok hirt róla. Vándorfelhők méla esti csendben, Súgjátok azt, hogy ő szeret engem. Barabás Andor.-«£>_ rsEbszolg-a. Irta: Szundy Károly. Hermann Ézsaiás. a hires tudós, egyike volt azoknak, akiknek a neve sohasem mulhatik el nyomtalanul, s nem törölhetik ki a történe- .emből. Minden egyes munkája fejezet volt az emberi haladás és művelődés történelmében. Áldásos munkásságáért azok közé sorozták, a kiket — mint a nemzet hallhatatlan nagyjait — köz szeretet, bámulás vett körül. Természetes dolog, hogy lépéseit, életének minden mozzanatát közfigyelem kísérte, s általános volt a sajnálkozás, mikor a hires tudásról kiderült, hogy a legboldogtalanabb családi életet kell végig élnie. Évtizedekkel öregebb volt az asszony, aki pokollá tette Ézsaiás életét. Boldog volt Hermann olyankor ha valami ürügy alatt meg tudott szokni a családi tűzhely mellől, s vagy egy kedélyes kis korcsmában, vagy a klubban tarokkozgatva, barátai közt tölthette az időt, mindaddig, mig a család órahosz- szanti keresés után reátalálva, tudtára adta, hogy a nagysága sürgősen hazahívja. Végül tudta ez az asszony Hermannt bosz- szantani Elég volt egv-egy nem tetsző szó, s már készen volt a családi perpatvar egyik legszebb példánya. A jó öreg tudós pedig tűrte mindezt anélkül, hogy valaha zokszóra nvilt volna az ajka. Tudta, hogy hiába volna minden panasz, minden ellenkezés. A csendes türelem, s a megszokás által keletkezett békés nyugodtság használhatott neki csupán. És a megadás annyira ment már a legutolsó időben, hogy Hermann állandóan ott hordta a kabá'ja zsebében a felesége kedvencz parfümjét, sehogy észrevegye rajta a füs’tszagot, papucsot húzott fel a szobába lépés előtt, nehogy bepiszkolja a szőnyeget, maga szaladt az orvoséi, ha ő nagysága ájuldozva, halálos fájdalmakhoz illő hangon jelentette ki, hogy migrénje van. Egy szóval elkövette miadazt, a mit a legrémesebb papucsuralom alatt álló embernek a békesség I edvéért el kell követnie. Egy szép napon azután bevonták fekete posztóval a nagy ház kapuját. A »sárkány,«, mint a hogyan a mi tudósunk szólitá az ő kedves élete párját, elszállt magasabb és jobb tájakra. Hermann fekete ruhát öltött fel és egész nap mást se csinált, mint vagy megilletödőtten állt a koporsó előtt, vagy fogadta a részvétnyilatkozatok nagy tömegét. Doth Píilno czipöraktárát ajánljuk a t. ve^ 1 vőkögönségnek mint legolcsóbb bevá sárlási forrást. Közvetlen a Pannoniaszánoda mellett Szatmár és vidéke legnagyobb czipöraktára. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekezipők és csizmák a leg-jobb kivitelben.
