Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-06 / 277. szám

1903. deczember 6. SZATMÁRI HÍRLAP 277. szám. Szatmár, vasárnap. A hét története. békére vonatkozó elfogadott javaslatát, a melyre Tisza István válaszolt és kijelentette, mikép ő is ismeri, hogy minden jog a nemzeté, minden jog a nemzettől ered, még a hadsereg vezény­leti nyelvének joga is. A király jogát pedig Jmás határok kerítik körül. Az ülésnek egyébként még az a szenzácziója is volt, hogy Tisza István a képviselőház parallel üléseire vonatkozó hatá­rozatot hatályon kívül helyezte és hétfőtől kezdve ismét az egyszerű ülések lépnek életbe. A képviselőház üléséről részletes tudósítá­sunk a következő: A mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt Kossuth Ferencz állott fel szólásra és általános figyelem közepette terjesz­tette elő a függetlenségi párt tegnap esti ülésén hozott békejavaslatot. Kossuth után Tisza István gróf miniszter- elnök beszétt. Kijelentette, hogy elsősorban is a parallel ülésekre vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezi és csatlakozik Kossuth nyilatkoza­tához, a mely szerint minden jog, tehát még a hadsereg vezényleti nyelve és szervezetének joga a nemzeté, tehát a nemzettől ered. Kossuth azon nézetét, hogy a harcznak nincsen vége, csak al­kotmányos mederbe tereltetett, elfogadja. Szederkény Nándor és Kaas Ivor pártjuk nevében kijelentették, hogy a harczot tovább folytatják Rakovszky István csatlakozóit az elsőbb­séghez, részéről csak annyit jegyez meg, hogy sajnálja, hogy a többség nem folytatja a harczot. Ezután áttértek a napirendre. Az ujonczjavaslat ellen Udvary Ferencz beszélt. Tóth János Rakovszky beszédére reflektálva azzal vádolja a néppártot, hogy egykor nyíltan az obstrukcziónak ellene voltak. Kaas Ivót: Politikai erkölcsöt nem tanulunk maguktól, főkép Justh Gyulától nem! Justh Gyula: Mért éppen tőlein ? A mig ezt be nem bizonyítja, addig hazug rágalmazó marad. Perczel Dezső: Bejelenti, hogy a minister- elnöknek a kettős ülésekre vonatkozó indítványát a jövő ülésen terjeszti elő s kéri a Házat, ho gy a felett a legközelebbi ülésen vita nélkül sza­vazzanak. Ezután Kaas és Justh kölcsönösen kima­gyarázták egymást és az ülés ezzel véget ért. TÁVIRATOK. Képviselők afférje. Budapest, decz.' 5. (Saját tudósitónktól.) Kaas Ivor báró és Justh Gyula között a képvi­selőház mai ülésén történt összeszólalkozás foly­tán, daczára hogy kölcsönösen kimagyarázták egymást, lovagias affér keletkezett. Kaas ugyanis provokáltatta Justhot. Az affér fejleményeit ér­deklődéssel várják. Mikor ezrek gyászoló részvétele mellett el­indult a megboldogult az utolsó útra, Hermann bizonyos eltomgultsággal nézte az egész gyász­pompát. Csak mikor lehullottak az utolsó görön­gyök, akkor kezdett gondolkozni, mi is lesz ezután. Alig tudta elképzelni, hogy is fog leszokni az eddigi életről, hogy is fog lelolyni az ő éle­tének hátralévő része, ő, a ki addig fogoly volt, most szabad lesz a szó legszorosabb értelmében. Nem kell ezután orvosért szaladgálni, ott tölti el az idejét, a hol akarja, azt teszi, a mit akar. Másnap már hajnal tájban került haza a sáros utczáról piszkos czipőkkel. Az első pillanat­ban meg akarta tenni a szokásos óvóintézkedé­seket, a másikban azonban már eszébe jutott, hogy most már minden szabad . . , Kimondhatatlan lelki gyönyörűséggel ment azután be a szobába szivarral a szájában, kéjjel törölte bele a lábait a drága szmyrna-szőnyegbe s reá vette szivarja hamuját éppen a szalon asztalára. Néhány hétig beállott az öreg a legvihar- edzettebb lumpok közé. Nap nap után a hajnal vitte haza. Szinte tobzódott a szabadságban. Később azután vége lett mindennek. Megunta mindezt, ügy járt, mint a fiatal gyerek, a ki egyszerre beleszabadul a szabad életbe s a meg- csömörlésig élvezi ezt. Beállott újra a rendes életű, szelíd emberek közé. Újra erőt vett rajta a régi megszokás érz :se a legaprólékosabb dol­gokban is. Egy szép napon megtörtént ez a fura dolog, (Politikai helyzet. — Koerber bukása. — Vásár az országházban. — A szabadságharcz szobor. — A Dreyfus-per revíziója. — Ausztriaellenes tüntetések Olaszországban. A keletázsiai helyzet. — Bemutató az Operaházban. — Fővárosi színházakról. — A Petófi sorsa. — Masin ezredes lelkiismerete. — Ausztria Ma­gyarország és Görögország. — Halottfosztó leányok. — Sahara császárja. — Tudományos életről.) A politikai helyzet mulatságosan válságos, mondhatnók súlyos. A parallel ülésekre felelő technikai obstrukezi már oly nagy mérvben foly­tatja aknamunkáját, hogy vagy a kormány vagy saját maga fog felrobbanni. A politikai válság­ban más elsőrangú szerep jutott annak a kez­deményezésnek. hogy a függetlenségi Kossuth- párt nagyobb része hajlandónak mutatkozik a kormánynyal béketárgyalásokba bocsátkozni. Ezt jelentős fordulatnak tekintik, de nem fogják fel túlságos optimisztikusan. A függetlenségiek közt is vannak még elegen, a kik folytatni akarják a harczot. A szabadelvű ellenzék persze, kompro- miszumot le akar beszélni és föl akar bontani a függetlenségiek és a miniszterelnök között, a mi nehezen fog sikerülni, mert a közvélemény már megelégelte az áldatlan dulakodást. Az utóbbi napok pedig oly alacsony nívóra sülycsz- tették a parlament tekintélyét, a melyre eddig csak a Reichsrat adott példát. Feszült várako­zással nézünk a Kossuth-párt jövő álláspontja elé, a mely hivatva van eldönteni az obstruk- czió folytatását vagy megdöntését. Osztrák politikai körökben azt hangoztat­ják, hogy Köerberrel legfelsőbb helyen nincse­nek megelégedve s Ausztriában abban a pilla­natban bejő a hire annak; hogy gróf Tisza Ist­ván megtörte az obstrukeziót. Az országházi vásárnál nem kell egy pilla­natra sem rosszra gondolni. Nem a dunaparli fényes, uj parlamenti palotáról van szó, a mely­nek czirádás, aranynyal,{[festményekkel ékes haj­lékában mostanában ugyancsak sűrűn csapódik a fejekhez a hazával való üzérkedés, a hazaáru­lással való vádak ezrei. A Sándor-utczai jó, öreg országházáról esik szóbeszéd, a mely méla- busan borzonghat a feledés homájában. Most azonban ki fog benne is gyűlni az élet és a magyar háziiparnak az ország minden részéből felhalmozott termékeit fogják a főváros előkelő hölgyei jótékonyczélra eladni. Végre megmozdult a Szabadságharcz-szob- rának az ügye is. A pályázatot már nagy végre kihirdették, s csak az a fő, hogy szobrász művé­szeinket megillesse ez a fönséges téma; hogy a szabadságharcz-szimboluma méltó legyen ahhoz a tömeges nemzeti küzdelemhez. Lassan kitűnik, hogy a rennesi hadbíróság tárgyalásai alkalmával, a Dreyfus-ügyben való vallomások legnagyobb része hamis volt. Leg­utóbb maga Gribelin a vezérkar levéltárosa is­merte be hamis tanúságát, s igy már megindult hogy Hermann Ezsaiá újra megnősült, elvette a házvezetőjét, a ki már erősen bennejárt a negye­dik X-ben. Az uj asszony csak annyiban különbözött a régitől, hogy az természetesen az úgy nevezett mézes hetek elmúltával — még komiszabbul bánt az öreggel mint az előd. Mesés részletek szivá­rogtak ki a napvilágra arról a családi életről, a melyben ezután része volt Hermannak. A kávéház asztala mellett a mi imádott mesterünknek a szomorú esete szintén szóba ke­rült. Mindannyian lehangultsággal, teljes bámu­lattal gondolkoztunk a felett, hogy miként is tudta ilyen második nősülésre rászánni magát az öreg, a mikor már az elsővel is úgy megjárta. Mikor hangosan is kifejezést adtunk ezen gondolatunknak, a társaság nesztora, a ki vala­mikor a latin nyelv kiváló tudományára oktatott, az utóbbi időben pedig élettapasztalokkal telt megjegyzésekkel látott el bennünket, — oldotta meg a rejtélyt. Tudjátok fiuk — mondotta — a régi római­aknál nem egyszer megtörtént, hogy egy-egy ‘fel­szabadított rabszolga sehogysem tudta beleélni magát a szabad ember életmódjába. Egész életé­ben hozzászokott a szolgasághoz, szinte vérévé vált ez az érzés. Életszűkséghez hasonló érzés hajtotta, hogy újra urat, parancsolót keressen magának. Mondhatom nektek fiuk, hogy ha hisz­nek Budha tanaiban és igy a lélekvándorlásban, azt vélném, hogy Hermann Ezsaiás is egy ilyen rabszolga lelkét örökölte. . . . az akczió, hogy a világra szóló port újabb re­vízió alá vegyék, hogy teljes fényt derítsenek rája, s hogy a Meghurczolt Dreyfusnak már nagy­végre visszaadják erkölcsi reputáczióját. Az olasz diákok Ausztria-ellenes tüntetése még egyre tart. Legutóbb Férenzeben tört ki a tüntetés, s az osztrák-magyar konzulátust állandó őrizet alá vették, mert az olaszok dühe a kon­zult sem kíméli meg. A helyzet Oroszország és Japán közt vál­tozatlanul feszült. Úgy látszik, mindinkább ne­hezebbé válik a hadsereg és a flotta türelmet­lenségének fékentartása. Egy londoni távirat sze­rint Oroszország és Japán közt megakadtak a tárgyalások Jelentékeny művészi eseménye volt a hé­ten fővárosunknák. A M. kir. Operaházban elő­ször adták Tuccini Tosca czimü daljátékát. A mü hatása, a maga verizmusával, mély hatást gyakorolt a közönségre, Izgató, rémes jelenetei oly megrázó hatást gyakoroltak, a melyből a si­kerre következtethetünk. A főváros többi színházaiban is lázasan* folynak a munkák. A Népszínházba sikert aratott Verő „Menyecskék“ czimü három egy felvonásos népszínműve. A melyben Blaháué csillogtatta ős­talentumát. A Vígszínházban már csak félsiker­ről számolhatunk be a „Fiirt nagysámról“, mig a Magyar színháznak szintén telt házakat okoz a „Kis kofa“ czimü operett. Az Adria eltűnt szép hajója csakugyan an­nak a nagy magyar poétának a sorsára jutott, a kinek dicsőséges nevét hordozta a magyar ten­geren. Nyomtalanul eltűnt, és senki sem tudja, hogy a Petőfit hol érte a pusztulás. A szerb tisztek — szavazni fognak. Még pedig arra, hogy Sándor király megöletése ha­zafias tett volt. Masin ezredes felolvasást is tar­tott rögtön, hogy helyzetét tisztázza. Aztán há­rom napi gondolkodást ád a tiszteknek, hogy a julius 11-iki forradalom mellett vagy ellene nyi­latkozzanak, de katonai „becsület szavával“ biz­tosította őket arról, hogy senkit sem fognak fe­lelősségre vonni érzelmeiért. Az a kalandos hir jár Rómába, hogy Ausz- tria-Magyarország Görögországgal is katonai kon- vencziót fog kötni, a melynek csak egyetlen oka és czélja lehet: Albánia. Ez a konvenezió ellen súlyozása akar lenni annak a katonai egyez­ménynek, melyet Olaszország Montenegróval kö­tött hét évvel ezelőtt. Borzalmas bűntényt lepleztek le fővárosunk ban a héten. Azért igtatjuk ezt ide, mert párat­lanul áll a maga nemében. Kis leányok felbon­tották a temetők sírjait és a halottakat megfosz­tották. S a mi még érdekesebbé teszi az esetet, az, hogy a bűnösök mind gyereksorban vannak még. Sahara császárja I. Jakab nem törődik a gunynyal. ő tovább halad a megkezdett utón. Még a hires afrikai utazót, Stanleyt is bámu­latba ejtette, s mint értesülünk, hadserege szer­vezéséhez fogott. Hát mi jó uralkodást kívánunk neki, s részünkről ajánljuk, hogy egy anarchista minisztert is válasszon be a kabinetjébe. A tudománynak ismét nevezetes hete van. A dróttalan távirat problémája egy lépéssel to­vább haladt. Blochman német mérnök kifundálta annak a módját, hogyan lehet a villamos hullá­mot megregulázni, hogy oda menjen, a hova küldik, és onnan jelentsen érkezést, a honnan várják. Ezzel meg ddotta a villamos hullámok irányításának módját, a mely kétségtelenül nagy szenzácziót keltett a tudományos világban. SZÍNHÁZ. A HÉT MŰSORA: Vasárnap délután: Tündér eskü. este: Toloncz, népszínmű. Hétfő : Bottyán generális, (félhelyárak). Kedd: Bob herczeg. Szerda : Dr. Nebántsvirág. újdonság. Csütörtök Boccació, operette. Péntek: Bajusz, (félhelyárakkal). — (A drótostót.) A tegnapi előadásról ke­vés uj feljegyezni valónk van. A szereplők ez­úttal is derekasan megállották a helyüket. A nők közül Kornai Margit kecses, gracziózus játékával ezúttal is zajos sikert aratott, aki mellett Re­viczky Rózsinak sikerült szépen előadott ének­számaival és cake-walkejával a közönség rokon szenvét megnyerni. A férfiak közül Tábori é.

Next

/
Oldalképek
Tartalom