Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-06 / 277. szám

1903. deczember 6.

SZATMÁRI HÍRLAP

277. szám. Szatmár, vasárnap.

A hét története.

békére vonatkozó elfogadott javaslatát, a melyre Tisza István válaszolt és kijelentette, mikép ő is ismeri, hogy minden jog a nemzeté, minden jog a nemzettől ered, még a hadsereg vezényleti nyelvének joga is. A király jogát pedig Jmás határok kerítik körül. Az ülésnek egyébként még az a szenzácziója is volt, hogy Tisza István a képviselőház parallel üléseire vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezte és hétfőtől kezdve ismét az egyszerű ülések lépnek életbe.

A képviselőház üléséről részletes tudósításunk a következő:

A mai ülésén Perczel Dezső elnökölt.

Napirend előtt Kossuth Ferencz állott fel szólásra és általános figyelem közepette terjesztette elő a függetlenségi párt tegnap esti ülésén hozott békejavaslatot.

Kossuth után Tisza István gróf miniszter- elnök beszétt. Kijelentette, hogy elsősorban is a parallel ülésekre vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezi és csatlakozik Kossuth nyilatkozatához, a mely szerint minden jog, tehát még a hadsereg vezényleti nyelve és szervezetének joga a nemzeté, tehát a nemzettől ered. Kossuth azon nézetét, hogy a harcznak nincsen vége, csak alkotmányos mederbe tereltetett, elfogadja.

Szederkény Nándor és Kaas Ivor pártjuk nevében kijelentették, hogy a harczot tovább folytatják Rakovszky István csatlakozóit az elsőbbséghez, részéről csak annyit jegyez meg, hogy sajnálja, hogy a többség nem folytatja a harczot. Ezután áttértek a napirendre.

Az ujonczjavaslat ellen Udvary Ferencz beszélt.

Tóth János Rakovszky beszédére reflektálva azzal vádolja a néppártot, hogy egykor nyíltan az obstrukcziónak ellene voltak.

Kaas Ivót: Politikai erkölcsöt nem tanulunk maguktól, főkép Justh Gyulától nem!

Justh Gyula: Mért éppen tőlein ? A mig ezt be nem bizonyítja, addig hazug rágalmazó marad.

Perczel Dezső: Bejelenti, hogy a minister- elnöknek a kettős ülésekre vonatkozó indítványát a jövő ülésen terjeszti elő s kéri a Házat, ho gy a felett a legközelebbi ülésen vita nélkül szavazzanak.

Ezután Kaas és Justh kölcsönösen kimagyarázták egymást és az ülés ezzel véget ért.

TÁVIRATOK.

Képviselők afférje.

Budapest, decz.' 5. (Saját tudósitónktól.)

Kaas Ivor báró és Justh Gyula között a képviselőház mai ülésén történt összeszólalkozás folytán, daczára hogy kölcsönösen kimagyarázták egymást, lovagias affér keletkezett. Kaas ugyanis provokáltatta Justhot. Az affér fejleményeit érdeklődéssel várják.

Mikor ezrek gyászoló részvétele mellett elindult a megboldogult az utolsó útra, Hermann bizonyos eltomgultsággal nézte az egész gyászpompát. Csak mikor lehullottak az utolsó göröngyök, akkor kezdett gondolkozni, mi is lesz ezután.

Alig tudta elképzelni, hogy is fog leszokni az eddigi életről, hogy is fog lelolyni az ő életének hátralévő része, ő, a ki addig fogoly volt, most szabad lesz a szó legszorosabb értelmében. Nem kell ezután orvosért szaladgálni, ott tölti el az idejét, a hol akarja, azt teszi, a mit akar.

Másnap már hajnal tájban került haza a sáros utczáról piszkos czipőkkel. Az első pillanatban meg akarta tenni a szokásos óvóintézkedéseket, a másikban azonban már eszébe jutott, hogy most már minden szabad . . ,

Kimondhatatlan lelki gyönyörűséggel ment azután be a szobába szivarral a szájában, kéjjel törölte bele a lábait a drága szmyrna-szőnyegbe s reá vette szivarja hamuját éppen a szalon asztalára.

Néhány hétig beállott az öreg a legvihar- edzettebb lumpok közé. Nap nap után a hajnal vitte haza. Szinte tobzódott a szabadságban. Később azután vége lett mindennek. Megunta mindezt, ügy járt, mint a fiatal gyerek, a ki egyszerre beleszabadul a szabad életbe s a meg- csömörlésig élvezi ezt. Beállott újra a rendes életű, szelíd emberek közé. Újra erőt vett rajta a régi megszokás érz :se a legaprólékosabb dolgokban is.

Egy szép napon megtörtént ez a fura dolog,

(Politikai helyzet. — Koerber bukása. — Vásár az országházban. — A szabadságharcz szobor. — A Dreyfus-per revíziója. — Ausztriaellenes tüntetések Olaszországban. A keletázsiai helyzet. — Bemutató az Operaházban. — Fővárosi színházakról. — A Petófi sorsa. — Masin ezredes lelkiismerete. — Ausztria Magyarország és Görögország. — Halottfosztó leányok. — Sahara császárja. — Tudományos életről.)

A politikai helyzet mulatságosan válságos, mondhatnók súlyos. A parallel ülésekre felelő technikai obstrukezi már oly nagy mérvben folytatja aknamunkáját, hogy vagy a kormány vagy saját maga fog felrobbanni. A politikai válságban más elsőrangú szerep jutott annak a kezdeményezésnek. hogy a függetlenségi Kossuth- párt nagyobb része hajlandónak mutatkozik a kormánynyal béketárgyalásokba bocsátkozni. Ezt jelentős fordulatnak tekintik, de nem fogják fel túlságos optimisztikusan. A függetlenségiek közt is vannak még elegen, a kik folytatni akarják a harczot. A szabadelvű ellenzék persze, kompro- miszumot le akar beszélni és föl akar bontani a függetlenségiek és a miniszterelnök között, a mi nehezen fog sikerülni, mert a közvélemény már megelégelte az áldatlan dulakodást. Az utóbbi napok pedig oly alacsony nívóra sülycsz- tették a parlament tekintélyét, a melyre eddig csak a Reichsrat adott példát. Feszült várakozással nézünk a Kossuth-párt jövő álláspontja elé, a mely hivatva van eldönteni az obstruk- czió folytatását vagy megdöntését.

Osztrák politikai körökben azt hangoztatják, hogy Köerberrel legfelsőbb helyen nincsenek megelégedve s Ausztriában abban a pillanatban bejő a hire annak; hogy gróf Tisza István megtörte az obstrukeziót.

Az országházi vásárnál nem kell egy pillanatra sem rosszra gondolni. Nem a dunaparli fényes, uj parlamenti palotáról van szó, a melynek czirádás, aranynyal,{[festményekkel ékes hajlékában mostanában ugyancsak sűrűn csapódik a fejekhez a hazával való üzérkedés, a hazaárulással való vádak ezrei. A Sándor-utczai jó, öreg országházáról esik szóbeszéd, a mely méla- busan borzonghat a feledés homájában. Most azonban ki fog benne is gyűlni az élet és a magyar háziiparnak az ország minden részéből felhalmozott termékeit fogják a főváros előkelő hölgyei jótékonyczélra eladni.

Végre megmozdult a Szabadságharcz-szob- rának az ügye is. A pályázatot már nagy végre kihirdették, s csak az a fő, hogy szobrász művészeinket megillesse ez a fönséges téma; hogy a szabadságharcz-szimboluma méltó legyen ahhoz a tömeges nemzeti küzdelemhez.

Lassan kitűnik, hogy a rennesi hadbíróság tárgyalásai alkalmával, a Dreyfus-ügyben való vallomások legnagyobb része hamis volt. Legutóbb maga Gribelin a vezérkar levéltárosa ismerte be hamis tanúságát, s igy már megindult

hogy Hermann Ezsaiá újra megnősült, elvette a házvezetőjét, a ki már erősen bennejárt a negyedik X-ben.

Az uj asszony csak annyiban különbözött a régitől, hogy az természetesen az úgy nevezett mézes hetek elmúltával — még komiszabbul bánt az öreggel mint az előd. Mesés részletek szivárogtak ki a napvilágra arról a családi életről, a melyben ezután része volt Hermannak.

A kávéház asztala mellett a mi imádott mesterünknek a szomorú esete szintén szóba került. Mindannyian lehangultsággal, teljes bámulattal gondolkoztunk a felett, hogy miként is tudta ilyen második nősülésre rászánni magát az öreg, a mikor már az elsővel is úgy megjárta.

Mikor hangosan is kifejezést adtunk ezen gondolatunknak, a társaság nesztora, a ki valamikor a latin nyelv kiváló tudományára oktatott, az utóbbi időben pedig élettapasztalokkal telt megjegyzésekkel látott el bennünket, — oldotta meg a rejtélyt.

Tudjátok fiuk — mondotta — a régi rómaiaknál nem egyszer megtörtént, hogy egy-egy ‘felszabadított rabszolga sehogysem tudta beleélni magát a szabad ember életmódjába. Egész életében hozzászokott a szolgasághoz, szinte vérévé vált ez az érzés. Életszűkséghez hasonló érzés hajtotta, hogy újra urat, parancsolót keressen magának. Mondhatom nektek fiuk, hogy ha hisznek Budha tanaiban és igy a lélekvándorlásban, azt vélném, hogy Hermann Ezsaiás is egy ilyen rabszolga lelkét örökölte. . . .

az akczió, hogy a világra szóló port újabb revízió alá vegyék, hogy teljes fényt derítsenek rája, s hogy a Meghurczolt Dreyfusnak már nagyvégre visszaadják erkölcsi reputáczióját.

Az olasz diákok Ausztria-ellenes tüntetése még egyre tart. Legutóbb Férenzeben tört ki a tüntetés, s az osztrák-magyar konzulátust állandó őrizet alá vették, mert az olaszok dühe a konzult sem kíméli meg.

A helyzet Oroszország és Japán közt változatlanul feszült. Úgy látszik, mindinkább nehezebbé válik a hadsereg és a flotta türelmetlenségének fékentartása. Egy londoni távirat szerint Oroszország és Japán közt megakadtak a tárgyalások

Jelentékeny művészi eseménye volt a héten fővárosunknák. A M. kir. Operaházban először adták Tuccini Tosca czimü daljátékát. A mü hatása, a maga verizmusával, mély hatást gyakorolt a közönségre, Izgató, rémes jelenetei oly megrázó hatást gyakoroltak, a melyből a sikerre következtethetünk.

A főváros többi színházaiban is lázasan* folynak a munkák. A Népszínházba sikert aratott Verő „Menyecskék“ czimü három egy felvonásos népszínműve. A melyben Blaháué csillogtatta őstalentumát. A Vígszínházban már csak félsikerről számolhatunk be a „Fiirt nagysámról“, mig a Magyar színháznak szintén telt házakat okoz a „Kis kofa“ czimü operett.

Az Adria eltűnt szép hajója csakugyan annak a nagy magyar poétának a sorsára jutott, a kinek dicsőséges nevét hordozta a magyar tengeren. Nyomtalanul eltűnt, és senki sem tudja, hogy a Petőfit hol érte a pusztulás.

A szerb tisztek — szavazni fognak. Még pedig arra, hogy Sándor király megöletése hazafias tett volt. Masin ezredes felolvasást is tartott rögtön, hogy helyzetét tisztázza. Aztán három napi gondolkodást ád a tiszteknek, hogy a julius 11-iki forradalom mellett vagy ellene nyilatkozzanak, de katonai „becsület szavával“ biztosította őket arról, hogy senkit sem fognak felelősségre vonni érzelmeiért.

Az a kalandos hir jár Rómába, hogy Ausz- tria-Magyarország Görögországgal is katonai kon- vencziót fog kötni, a melynek csak egyetlen oka és czélja lehet: Albánia. Ez a konvenezió ellen súlyozása akar lenni annak a katonai egyezménynek, melyet Olaszország Montenegróval kötött hét évvel ezelőtt.

Borzalmas bűntényt lepleztek le fővárosunk ban a héten. Azért igtatjuk ezt ide, mert páratlanul áll a maga nemében. Kis leányok felbontották a temetők sírjait és a halottakat megfosztották. S a mi még érdekesebbé teszi az esetet, az, hogy a bűnösök mind gyereksorban vannak még.

Sahara császárja I. Jakab nem törődik a gunynyal. ő tovább halad a megkezdett utón. Még a hires afrikai utazót, Stanleyt is bámulatba ejtette, s mint értesülünk, hadserege szervezéséhez fogott. Hát mi jó uralkodást kívánunk neki, s részünkről ajánljuk, hogy egy anarchista minisztert is válasszon be a kabinetjébe.

A tudománynak ismét nevezetes hete van. A dróttalan távirat problémája egy lépéssel tovább haladt. Blochman német mérnök kifundálta annak a módját, hogyan lehet a villamos hullámot megregulázni, hogy oda menjen, a hova küldik, és onnan jelentsen érkezést, a honnan várják. Ezzel meg ddotta a villamos hullámok irányításának módját, a mely kétségtelenül nagy szenzácziót keltett a tudományos világban.

SZÍNHÁZ.

A HÉT MŰSORA:

Vasárnap délután: Tündér eskü.

este: Toloncz, népszínmű.

Hétfő : Bottyán generális, (félhelyárak).

Kedd: Bob herczeg.

Szerda : Dr. Nebántsvirág. újdonság.

Csütörtök Boccació, operette.

Péntek: Bajusz, (félhelyárakkal).

— (A drótostót.) A tegnapi előadásról kevés uj feljegyezni valónk van. A szereplők ezúttal is derekasan megállották a helyüket. A nők közül Kornai Margit kecses, gracziózus játékával ezúttal is zajos sikert aratott, aki mellett Reviczky Rózsinak sikerült szépen előadott énekszámaival és cake-walkejával a közönség rokon szenvét megnyerni. A férfiak közül Tábori é.