Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-05 / 276. szám
Szombat Második évfolyam 276. szám. Szatmár, 1903. deczember 5. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 4 as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.1 [| Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde- Jj tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Újabb erőszakoskodás. Szatmár, december 4. Nem személyek ellen, hanem elvekért folyik a harcz. Ez a jelszó — a legtisztességesebbek egyike, a melyek valaha felhangzottak — most is mérvadó a függetlenségi táborban. Tehát nem Tisza István személye ellen, hanem az elvekért folyik tovább a harcz a függetlenségi párt har- czias elemei részéről. És akár barátja valaki az obstrukcziónak, akár nem: el kell ösmerni, hogy egy harcz, a mely elvekért folytatódik, tisztelni való harcz és pedig annál is inkább, mert ez a harcz a nemzeti ügy érdekében folyik. Azonban — úgy látszik — gr. Tisza István miniszterelnöknek a béke mindenáron és azonnal kell. Nem elégedett meg azzal, hogy egy áramlat indult meg a függetlenségi táborban, a mely kedvező a békés kibontakozás eszméjére, amely — a dolgok fejlődése folytán — okvetlenül terjedni fog, ha Tisza István el nem rontja. Vagy mindjárt szereljen le az ellenzék, vagy proklamálni fogja a szélső erőszakot. Már tegnap hire ment, hogy Tisza miniszterelnök olyan indítványt készül beterjeszteni a Házban, a mely a hírhedt Kardorff- inditványhoz hasonlatos volna, de a melynek természetét szigorúan titokban tartják, valószínűleg azért, hogy pánikot okozzanak az ellenzéken, a miben valószínűleg rosz- szul számítanak. Ha erre Tisza István csakugyan elhatározza magát, akkor magára vessen, ha állása tarthatatlan marad és rövid kormányzatának hamarosan vége szakad. Ne felejtse el Tisza István, hogy az ellenzék nem engedelmes mamelukokből áll, mint a milyenek az ő pártjának tagjai. Az ellenzéket érvekkel kell meggyőzni, és nem ultimátumokkal. Minden újabb erőszakra az ellenhatás csak annál nagyobb vo't és nagyobb lesz a jövőben is. A közelmúlt eseménvei mind megtaníthatták volna Tisza Istvánt, hogy erőszakkal semmire sem megy. A parallel ülésekre vonatkozó napirend-inditvánvát kierőszakolta. Mit ért el vele? Talán megkönnyebbült a helyzete? Előbbre vitte talán a maga ügyét és az ország ügyét? Még eddig egyetlen egy délutáni ülést sem lehetett megtartani, rrftrt az ellenzék taktikája a délutáni ülések megtartását lehetetlenné tette. Elérte továbbá azt, hogy Apponyiék kiválása folytán a maga pártja numerikusán és erkölcsileg tetemesen meggyöngült, az ellenállás az ellenzéken pedig annál nagyobb lett. Be kell tehát látnia, hogy a további erőszak teljesen hiábavaló volna. Sőt elérné vele azt, hogy a most békére hajlandó része a függetlenségi pártnak okvetlenül csatlakoznék a harcziasokhoz és ezzel a békés kibontakozás lehetősége beláthatatlan időkre tolódnék el. De a még nagyobb erőszak viszont oly felelősséggel is járna, amely gróf Tisza Istvánt, úgyis mint magyar embert, úgyis mint államférfiut terhelné és a mit a nemzet története előtt aligha tudna kimenteni. Erőszakra különben is csak erőszak volt a felelet. Lelke rajta Tisza Istvánnak, ha ismét fölidéz olyan szellemeket, a melyekkel majd megbirkózni nem tud. A függetlenségi párt értekezlete. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deczember 4. Az országos függetlenségi párt ma délulán 6 órakor gyűlt össze arra az értekezletre, a melyen kétségkívül igen fontos ügyben hoznak döntő határozatot. Ezen az értekezleten határozták el, vájjon továbbra is folytatják e azt a nagy {nemzeti küzdelmet, a mely immár egy év óta tart, vagy pedig elfogadják azt az olajágat, a melyet Kossuth Ferencz nyújtott a párt elé. A függetlenségi párt harczias része délelőtt előkészítő ülést tartott, a melyen az esti értekezleten való állásfoglalást beszélték meg. Az ülésen határoztak s a határozatból ki is tűnik, hogy a harcz mellett vannak és hogy még tárgyalásokba se bocsájtkoznak a kormánynyal, mindaddig a mig a képviselőház parallel ülései TÁRGZA. SzaToolcs vezér ■u.n.olráii. Irta: Sebök Zsigmond.*) Reggeli 5 órakor érkeztem Szabolcsmegye tővárosába, abban az időben, amikor e megyében a parasztszoczializmus tüze vérvörösen föllángolt. Mit csináljon ilyenkor az ember Nyíregyházán? Lefeküdni már nem érdemes, ébren pedig nincs mivel ölni az időt. Ejh, hát oézzék az utczát, a mint ébredeznek Szabolcs vezér unokái. A fogadó ablaka egy nagy térre nézett. Az első, a mit észrevettem, az volt, hogy ezek az unokák már megbarátkoztak az aszfalttal, a hir detési oszloppal és a villamos világítással. — Nagy haladás! — konstatáltam elragadtatva. — Ezután már csakugyan nem következ- hetik egyéb a szoczializmusnál. A tér még üres volt. Csillogó zúzmara, vékony köd és fehér hő mindenütt. Itt-ott ballagott csak keresztül rajta egy fekete alak, nagy fodros gubában, vállán fürészszel, — a mi valami kirgiz harczoshoz tette hasonlóvá, amint puzdrásan hadi kalandra indult. Egyszerre pattogás hallatszik. Egy csomó *) Mutató Sebök Zsigmond most megjelent kö tétéből. furcsa kétkerekű alkotmány pördül eló' szélsebesen a mellékutczából. A jármű apró, kipárnázott hintóforma, csak a kereke kettő és a lova egy ; a kocsisok izmos, deli legények, valamennyi áll a bakon és úgy röpülnek elő, akárcsak Trója előtt az antik hősök harczi szekereiken. Csak éppen hogy egy ló fut előttük. A fogadó előtt sorba állanak. A legénytől, aki épp most füt be a kályhába, megkérdem : — Miféle kétkerekű kocsik ezek ? — Ezek, kérem, bérkocsi-talyigák. — Bérkocsik ? — IgeD, kérem, itt nálunk, aki drágálja a fiakkert, az f:.taligára ül, mert olcsóbb és gyorsabb is. — Ehen, az hát olyanféle kétkerekű komflis. Praktikus a magyar! A phaetonok népe leszáll a bakról, ki pipára, ki meg bagóra gyújt és várja a jó szerencsét. Az én figyelmemet azonban uj alak foglalja le. Mint egy megelevenedett bástya, úgy kö- zelgett egy óriás suba a szögletről. Micsoda suba volt ez 1 Az alja a földet söpörte és az oldala, amely vastag báránybőr-prémmel több mezőre volt osztva, a Flóra valóságos téli kertjét mutogatja, mégis oly kevélyen, oly könyedén járt, hogy öröm volt nézni. — Ez az igaz magyar fajta! — gondoltam ma gamba, végig nézve a tatigásokon és a subabástyán. Az utób bi az ő negédes, büszke járásával addig mozgott, a mig el nem tűnt egy éppen akkor megnyílt boltajtóban, a mely fölé ez vala írva: KÖLCSÖN EGYESÜLET. — Sejtettem, — mormogtam magamban, — igen, igen, ez az ős magyarokkal jött be f A t :r e közben megnépesedett. A kofaállá- sok megelevenedtek, trécselés, olyor pör-patvar hangzott onnan és karcsú menyeccskék libegtek át a havon, kosárkávái a karukon, vállukon kac- kiás rókatorkos mentével. .Olykor úri szán siklott csöngve-bongva Aégig a téren, megállt egy fegyveres bolt előtt, a bundába temetkezett utas leszállt és besietett az ajtón. A fegyvernek nagy kelete volt a megyében. Aztán egy deli legény jelent meg a színen, egy panyókára vetett mándlival, darutollas kalappal a fején, sarkantyus csizmával a lábán, fokossal kezében, mintha csak a népszínház színpadáról szökött volna meg. Vagy mit mondok! Ha ott ilyen Göndör Sándorok lennének 1 A következő percben uj meglepetés, ért- Koromfekete paripán valóságos levente lovagol* el ablakom alatt, bársonyból való túri süveggé* fején és csillogó asztrakán mentével a vállán A karácsonyi es újévi ünnepek rlkalmából ‘rvra.jd.a< UK^EHn.a.137- előnyösen ismert úri és női divat áruházára felhívjuk a n. é. vevő közönség szives figyelmét, hol mint mindig, ezúttal is nagy raktár van a legjobb Ízléssel összeválogatott, czélszerii ajámcLéls: tárg'jraTs'ból jutányos árai*: mellett, Uri divataiéi!, kalapot és kesztyűk legnagyobb raktára és legolcsib beszerzési helye.
