Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-05 / 276. szám

Szombat Második évfolyam 276. szám. Szatmár, 1903. deczember 5. A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 4 as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ARAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. Vidékre postán küldve: Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K. Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Felelős szerkesztő: BALASSA SÁNDOR. Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.1 [| Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde- Jj tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Újabb erőszakoskodás. Szatmár, december 4. Nem személyek ellen, hanem elvekért folyik a harcz. Ez a jelszó — a legtisz­tességesebbek egyike, a melyek valaha fel­hangzottak — most is mérvadó a függet­lenségi táborban. Tehát nem Tisza István személye ellen, hanem az elvekért folyik tovább a harcz a függetlenségi párt har- czias elemei részéről. És akár barátja valaki az obstrukcziónak, akár nem: el kell ösmerni, hogy egy harcz, a mely el­vekért folytatódik, tisztelni való harcz és pedig annál is inkább, mert ez a harcz a nemzeti ügy érdekében folyik. Azonban — úgy látszik — gr. Tisza István miniszterelnöknek a béke minden­áron és azonnal kell. Nem elégedett meg azzal, hogy egy áramlat indult meg a füg­getlenségi táborban, a mely kedvező a békés kibontakozás eszméjére, amely — a dolgok fejlődése folytán — okvetlenül ter­jedni fog, ha Tisza István el nem rontja. Vagy mindjárt szereljen le az ellenzék, vagy proklamálni fogja a szélső erőszakot. Már tegnap hire ment, hogy Tisza minisz­terelnök olyan indítványt készül beterjesz­teni a Házban, a mely a hírhedt Kardorff- inditványhoz hasonlatos volna, de a mely­nek természetét szigorúan titokban tartják, valószínűleg azért, hogy pánikot okozzanak az ellenzéken, a miben valószínűleg rosz- szul számítanak. Ha erre Tisza István csakugyan elha­tározza magát, akkor magára vessen, ha állása tarthatatlan marad és rövid kor­mányzatának hamarosan vége szakad. Ne felejtse el Tisza István, hogy az ellenzék nem engedelmes mamelukokből áll, mint a milyenek az ő pártjának tagjai. Az ellenzé­ket érvekkel kell meggyőzni, és nem ulti­mátumokkal. Minden újabb erőszakra az ellenhatás csak annál nagyobb vo't és na­gyobb lesz a jövőben is. A közelmúlt eseménvei mind megta­níthatták volna Tisza Istvánt, hogy erő­szakkal semmire sem megy. A parallel ülésekre vonatkozó napirend-inditvánvát kierőszakolta. Mit ért el vele? Talán meg­könnyebbült a helyzete? Előbbre vitte talán a maga ügyét és az ország ügyét? Még eddig egyetlen egy délutáni ülést sem lehetett megtartani, rrftrt az ellenzék tak­tikája a délutáni ülések megtartását lehe­tetlenné tette. Elérte továbbá azt, hogy Apponyiék kiválása folytán a maga pártja numerikusán és erkölcsileg tetemesen meg­gyöngült, az ellenállás az ellenzéken pedig annál nagyobb lett. Be kell tehát látnia, hogy a további erőszak teljesen hiábavaló volna. Sőt elérné vele azt, hogy a most békére hajlandó ré­sze a függetlenségi pártnak okvetlenül csatlakoznék a harcziasokhoz és ezzel a békés kibontakozás lehetősége beláthatatlan időkre tolódnék el. De a még nagyobb erőszak viszont oly felelősséggel is járna, amely gróf Tisza Istvánt, úgyis mint ma­gyar embert, úgyis mint államférfiut ter­helné és a mit a nemzet története előtt aligha tudna kimenteni. Erőszakra külön­ben is csak erőszak volt a felelet. Lelke rajta Tisza Istvánnak, ha ismét fölidéz olyan szellemeket, a melyekkel majd meg­birkózni nem tud. A függetlenségi párt értekezlete. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deczember 4. Az országos függetlenségi párt ma délulán 6 órakor gyűlt össze arra az értekezletre, a me­lyen kétségkívül igen fontos ügyben hoznak döntő határozatot. Ezen az értekezleten határozták el, vájjon továbbra is folytatják e azt a nagy {nem­zeti küzdelmet, a mely immár egy év óta tart, vagy pedig elfogadják azt az olajágat, a melyet Kossuth Ferencz nyújtott a párt elé. A függetlenségi párt harczias része délelőtt előkészítő ülést tartott, a melyen az esti érte­kezleten való állásfoglalást beszélték meg. Az ülésen határoztak s a határozatból ki is tűnik, hogy a harcz mellett vannak és hogy még tár­gyalásokba se bocsájtkoznak a kormánynyal, mindaddig a mig a képviselőház parallel ülései TÁRGZA. SzaToolcs vezér ■u.n.olráii. Irta: Sebök Zsigmond.*) Reggeli 5 órakor érkeztem Szabolcsmegye tővárosába, abban az időben, amikor e megyé­ben a parasztszoczializmus tüze vérvörösen föl­lángolt. Mit csináljon ilyenkor az ember Nyíregy­házán? Lefeküdni már nem érdemes, ébren pe­dig nincs mivel ölni az időt. Ejh, hát oézzék az utczát, a mint ébredeznek Szabolcs vezér uno­kái. A fogadó ablaka egy nagy térre nézett. Az első, a mit észrevettem, az volt, hogy ezek az unokák már megbarátkoztak az aszfalttal, a hir detési oszloppal és a villamos világítással. — Nagy haladás! — konstatáltam elragad­tatva. — Ezután már csakugyan nem következ- hetik egyéb a szoczializmusnál. A tér még üres volt. Csillogó zúzmara, vé­kony köd és fehér hő mindenütt. Itt-ott ballagott csak keresztül rajta egy fekete alak, nagy fodros gubában, vállán fürészszel, — a mi valami kir­giz harczoshoz tette hasonlóvá, amint puzdrásan hadi kalandra indult. Egyszerre pattogás hallatszik. Egy csomó *) Mutató Sebök Zsigmond most megjelent kö tétéből. furcsa kétkerekű alkotmány pördül eló' szélsebe­sen a mellékutczából. A jármű apró, kipárnázott hintóforma, csak a kereke kettő és a lova egy ; a kocsisok izmos, deli legények, valamennyi áll a bakon és úgy röpülnek elő, akárcsak Trója előtt az antik hősök harczi szekereiken. Csak éppen hogy egy ló fut előttük. A fogadó előtt sorba állanak. A legénytől, aki épp most füt be a kály­hába, megkérdem : — Miféle kétkerekű kocsik ezek ? — Ezek, kérem, bérkocsi-talyigák. — Bérkocsik ? — IgeD, kérem, itt nálunk, aki drágálja a fiakkert, az f:.taligára ül, mert olcsóbb és gyor­sabb is. — Ehen, az hát olyanféle kétkerekű komflis. Praktikus a magyar! A phaetonok népe leszáll a bakról, ki pi­pára, ki meg bagóra gyújt és várja a jó szeren­csét. Az én figyelmemet azonban uj alak fog­lalja le. Mint egy megelevenedett bástya, úgy kö- zelgett egy óriás suba a szögletről. Micsoda suba volt ez 1 Az alja a földet söpörte és az oldala, amely vastag báránybőr-prémmel több mezőre volt osztva, a Flóra valóságos téli kertjét muto­gatja, mégis oly kevélyen, oly könyedén járt, hogy öröm volt nézni. — Ez az igaz magyar fajta! — gondoltam ma gamba, végig nézve a tatigásokon és a suba­bástyán. Az utób bi az ő negédes, büszke járásá­val addig mozgott, a mig el nem tűnt egy éppen akkor megnyílt boltajtóban, a mely fölé ez vala írva: KÖLCSÖN EGYESÜLET. — Sejtettem, — mormogtam magamban, — igen, igen, ez az ős magyarokkal jött be f A t :r e közben megnépesedett. A kofaállá- sok megelevenedtek, trécselés, olyor pör-patvar hangzott onnan és karcsú menyeccskék libegtek át a havon, kosárkávái a karukon, vállukon kac- kiás rókatorkos mentével. .Olykor úri szán siklott csöngve-bongva Aégig a téren, megállt egy fegy­veres bolt előtt, a bundába temetkezett utas le­szállt és besietett az ajtón. A fegyvernek nagy kelete volt a megyében. Aztán egy deli legény jelent meg a színen, egy panyókára vetett mándlival, darutollas ka­lappal a fején, sarkantyus csizmával a lábán, fo­kossal kezében, mintha csak a népszínház szín­padáról szökött volna meg. Vagy mit mondok! Ha ott ilyen Göndör Sándorok lennének 1 A következő percben uj meglepetés, ért- Koromfekete paripán valóságos levente lovagol* el ablakom alatt, bársonyból való túri süveggé* fején és csillogó asztrakán mentével a vállán A karácsonyi es újévi ünnepek rlkalmából ‘rvra.jd.a< UK^EHn.a.137- előnyösen ismert úri és női divat áruházára felhívjuk a n. é. vevő közönség szives figyelmét, hol mint mindig, ezúttal is nagy rak­tár van a legjobb Ízléssel összeválogatott, czélszerii ajámcLéls: tárg'jraTs'ból jutányos árai*: mellett, Uri divataiéi!, kalapot és kesztyűk legnagyobb raktára és legolcsib beszerzési helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom